Most szerda este 6 van... 3 előtt tért vissza ugyanis a netünk, miután Karen több, mint fél órán keresztül a telefonon lógott, rohangált fel-le az emeletre/-ről, kihúzott-bedugott különböző kábeleket... szóval büszkék vagyunk rá! :) Ja, ti még azt sem tudjátok, hogy elment :))) A „történet” alább olvasható:
Reggelről nem emlékszem semmi érdekfeszítőre. Elmentek suliba, én szokás szerint pakoltam. Mivel tegnap vasaltam, és gyanítom még fogok a héten :), 10 előtt már végeztem mindennel. A tegnap estéhez képest változtak a tervek, a részletektől megkímélnélek titeket... a lényeg, hogy háromnegyed 11-re el kellett mennem Pauline-nal a suliba Yasminért, aztán itthon előkészíteni fiziora, „átadni” a srácnak, aztán Pauline-ra bíztam őket és elkerekeztem dolgozni. Várhattam volna anyura, elvitt volna, de nem akartam több időt eltökölni. Bementem a bankba, befizettem az édes kis csekkeket :)
Háromnegyed 12-re értem aztán az irodába, ahol elég sokan voltak, ahhoz képest, hogy december közepe van... Végig volt mit csinálnom szerencsére. Bedobozoltam a novembert is... gyanítom rám várt volna januárban... A lányok tettek fel karácsonyi díszeket... de csak az ő részlegükre... kb. az összeset, az iroda maradék 80%-a nemigen érdekelte őket ...
Háromnegyed 6 felé aztán csörögtek anyuék, hogy mindjárt jönnek értem. Suli után ugyanis sín-ellenőrzőbe, majd pedig vásárolni mentek. Sebastian állítólag háromnegyed óra alatt megvett mindnekinek mindent, nem hiába, férfi a kis drága :) Yasmin már mondta tegnap is, hogy 10 fontja van rám, és hogy sállal akar meglepni :) Na meg elintézték a „secret santa”-ajándékokat is, mert csütörtökre kell :)
Hazaértünk, gyors tusolás, aztán vacsi. Én is majd éhen haltam már... valami másik fajta, isteni pestot ettünk... nyami :) Kaptam bort is, amibe ma anyu kivételesen egyszer sem ivott bele (legalábbis nem láttam:), és nem is vándorolt el sehova a poharam, mint az elmúlt pár napban minden alkalommal :))
Voltak gondok Yasminnal a nap folyamán. Apu megfenyegette, hogy ha a két „lady” közül bármelyik (anyu és én vagyok a két lady:) panaszkodik, nem viszi holnap reggel és így ugrik a fincsi reggeli is...
Én elpakoltam a konyhában, anyu pedig felporszívózott, mert délután a kutyák kicsit kidíszítették az amúgy is ocsmány szőnyeget. Mondtam is Karennek tegnap amúgy, hogy remélem, hogy ez az utolsó hetem vele... merthogy úgy volt, hogy a hétvégén már felszedik és még karácsony előtt meglesz az új padló... de nem... Mindegy, már nem sokáig kell néznem remélem, mondjuk 1-2-3 hétig még miután visszajöttem. Mondta, hogy legszívesebben már ő is becsukná a szemét, elege van már neki is...
Szombaton is porszívózott egyébként, és többet is mosott ma. Mivel nem voltam itthon. És jövőre ez lesz... lehet, hogy szoktatja magát az új rendszerhez, na meg az év utolsó két hetéhez... nélkülem :) Persze eddig is mosott meg minden, de most mintha többet tenné... Bár az azért vicces volt, amikor apu fehér zoknijáról mgkérdezte, hogy az kié? Mondom apué. Rácsodálkozott, mondta, hogy akkor tuti magának vette. Mondtam, hogy egy pár hete már használatban vannak :))) Apropó zokni: valamelyik nap találtam egy fekete zoknit, lila sarokkal és „lábujjrésszel”. Kérdeztem, hogy kié? Hát az is apué... lila... Mondtam is, hogy megy az új cipőjéhez, ami olyan „puccos”, hogy rózsás a belseje... ezt még múltkor mutatta, amikor hazajöttek valami kiöltözős buliból :))))
7 fele hazaugrottam a cuccomért, és anyuék már mentek is. Megint elsétáltak a pubba. Rájöttek délután, hogy ez az utolsó este idén, amikor elszabadulhatnak itthonról... Nem volt semmi gond a gyerekekkel, Yasminnal még kicsit dumáltam az éjszakai merevítők felrakása közben, és mondta, hogy 10 fontot költött rám, ami nagyon sok pénz neki, mert több, mint a zsebpénzének a fele :)))
Épphogy elkezdtem anyusékkal beszélni, amikor elment a netem... és vissza sem jött... nem tudom mi történhetett. Csekkoltam anyu gépét is, ott sem volt, úgyhogy megint elállítódott valami... Így úgy döntöttem, megnézem a vasárnapi X-factor-döntőt, ha már Karenék felvették nekem. És így sokkal jobb, hogy minden reklámot és sallangot átugorhatok... bár elszomorító, hogy a kb. 2 órából alig több, mint a fele a „hasznos idő”... No mindegy... bár már hallottam drága Mattem (nem apu Matt!:) nyertes dalát... nem lehet megunni ezt a fiút. Ez most közhelyes, de annyira őszinte, annyira természetes, érzékeny-érzelmes.... hogy az ember észre sem veszi szinte, hogy néha azért neki is elcsúszik a hangja... illetve nem érdekel :) (Főleg most, hogy lebetegedett egy kicsit...) És helyes fiú. Az utcán valószínűleg nem akadna meg rajta a szemem, de amikor énekel... gyönyörű: kívül-belül...
Tehát Matt csengő hangját hallgatva elkezdtem képeket válogatni. Elképzelhető, hogy előállok egy albummal még mielőtt hazamegyek. 10 előtt jöttek haza megint, pont jókor, a győztes dalt énekelte Matt. Le is fikázták rögtön, apu szerint karaoke-verseny volt. Ők inkább Rebeccat akarták, hogy nyerjen. Megállapodtunk, hogy csak én venném meg a CD-jét... ők biztos nem :) Kicsit még beszélgettünk, hogy kinek és mit kellene tanítani Yasminnak... aztán eljöttem, és mivel továbbra sem volt netem, itthon is folytattam a képválogatást és a blogolást. Tusiztam (van víz!!:), most pedig alvás.... fél 12 múlt csak, egész jó vagyok! :D
Apu amúgy még tegnap megdicsérte a munkámat, mármint a takarítást :) Tényleg sokat dobott a házon a pár óra kapirgálás-törölgetés :) Más: még ma is azon röhögtek, hogy tegnap este hogy néztem ki, Bert is viccesnek találta elmesélés alapján, és már bánják, hogy nem fényképeztek le :)
Utolsó kommentek