Ma mindkét gyerkőc rendes időben ment suliba, így tudtam csinálni a dolgomat, amíg meg nem jöttek anyu „lányai”. Ez alkalommal 5-en mentek kutyát sétáltatni az erdőbe...egy péntek délelőtt. Ezen még mindig leakadok, hogy mennyire ráérnek :) De legalább ismét üres lett a ház egy időre... A vasalással kb. délben végeztem, és 5-ig el is vonulhattam, mert a lányok mentek fiziora, a fiúknak pedig nem volt rám szükségük.

Otthon pakolásztam, takarítottam egy kicsit, skype-oltam anyusékkal és mamáékkal is :))) Gyorsan eljött az 5 óra. Anyuék készülődni kezdtek, mi pedig feltuningoltunk két kész pizzát, majd megvacsiztunk.

6 körül elmentek Karenék, mi letusoltunk, aztán kezdődött a balhé... az első incidens a forrócsokiból adódott... van egy szupi gépük, ami kávét, teát, forrócsokit készít, tejeset, simát, amilyet akarsz... csomó féle „betétet” lehet beletenni... ám a milka forrócsokisból csak egyet találtak. Én kíváncsi voltam hogy oldják meg, egyszer az életben engedi-e Yasmin szegény Sebastiannak, hogy az övé legyen valami (ő sima forrócsokit ihatott volna). Volt többször is, hogy majdnem belement, de aztán mindig oda lyukadt ki, hogy ő is szereti a „finom-fajtát”... tehát nem egyeztek meg, így mielőtt még eldurvult volna a helyzet, előkaptam még egyet, ugyanis emlékeztem, hogy a másik szekrényben van még :)))) Volt ám nagy nevetés, végül mindenki boldog volt. Mert persze korábbban arról hallani sem akartak, hogy senkié nem lesz :D

Ezután Sebastian mindenképpen játszani akart velem, mert ráunt a harry potter x-edik részére. Ali baba volt a játék neve, amiben kártyát húzol, majd az azon szereplő műanyag kincset ráakasztod egy tevére, és ha már „túlpakoltad”, ledob mindent. Csak erre vágytam, amikor még a feje tetején állt a konyha... mert persze kis habosító is kellett a forrócsokihoz :) na jó, persze nem ettől az egy dologtól volt kupi. Amúgy nem tudom hogy termeltek ennyit, de reggel kiürítettem a kajás és a rendes szemetest is, most estére pedig újra tele volt mindkettő. Általában azért kell pár nap ehhez...

A játék után Sebastian tv-zett, Yasmin pedig a konyhában zenét hallgatott és énekelt. Ez így szép és jó lett volna, ám hangerő-problémák voltak mindkét oldalon.. Veszekedés, ordítás, hiszti, minden volt. Aztán Yasmin bocsánatot kért persze... Mondtam, hogy nekem a legrosszabb, mert ha mindketten csak a „hangerő fel”-gombot ismerik, meg fogok őrülni... szerencsére nem tartott sokáig. Gondoltam, hogy az a múltkori extrarövid-sittelés alatt tapasztalt csend és nyugalom egyszeri volt... hát nem tévedtem :)

Én még mostam, mosogattam, amikor 9-kor Yasmin mondta, hogy le szeretne feküdni. Amikor pár percccel korábban kérdeztem, még persze nem volt álmos :) de amúgy majd lecsukódtak a szemeik... mindkettőnek! Kicsit még dumáltam vele az ágyában, Sebastian is csatlakozott, aztán persze összevesztek, elkezdték egymás haját húzogatni. Illetve Yasmin kezdte, mint általában. Aztán mondta, hogy bocsi, az éjszakai merevítőt is simán engedte feltenni. Aztán mint mindig, most is mondta, hogy milyen  lány volt, mondhatom ezt apuéknak :) Mondtam, hogy ezt azért enyhe túlzásnak tartom :) Ezután elkezdett alkudozni, hogy ne mondjak el mindent anyuéknak, nagyon simán, szépen fog elaludni... mondtam ok, de nagyvonalakban mindig elmondom, hogy mi volt. Mondta, hogy jó, nem kéri, hogy hazudjak, csak ne hangsúlyozzam :)))))

Pillanatok alatt elaludt mindkét fáradt csemete, mondjuk már fél 10 után... aztán még letakarítottam a konyhában a „töménytartó” üvegtálcát meg a gyümölcstartót, és letöröltem az eddig „hozzáférhetetlen” pultokat, ruhákat rendezgettem, majd végre leültem.

Blogot írtam, aztán egy órát beszéltem Hajnival, amíg háromnegyed 1-kor haza nem jöttek apuék. Matt meg is ijesztett, de elég hangosan jöttek, úgyhogy nem jött össze – ismét :) Aztán mondta, hogy biztos egész este curry-t ettem, mert annyira szeretem a főztjét, hogy nem tudtam ellenállni. Mondjam meg, melyik fajtát ettem meg :DDD (Ma már megcsinálta holnap estére őket.) Nem sokáig maradtam most, mert Hajnival is jócskán ásítoztam már, és ők is fáradtak voltak, na meg jókedvűek :)

Jaj, és még mielőtt el nem felejtem: mi is az a „bonfire night”? Régi hagyomány, a történet egészen 1605-ig nyúlik vissza. Röviden és tömören: ekkor történt ugyanis, hogy egy Guy Fawkes nevű férfi vezényletével keresztények egy csoportja megpróbálta meggyilkolni az akkori protestáns királyt. A mód az érdekes: a parlament alatti pincerendszerben puskaport helyeztek el, így akarták felrobbantani az egész pereputtyot, de idő előtt lebuktak, ki is végezték őket. November 5-én tehát a merénylet meghiúsulását ünneplik. Virginia, a tanárnő szerint csak egy alkalom a bulira és ivásra :) Ami régen sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, ma már szinte „elnyomja” a Halloween... Régen állítólag mindenhol raktak tüzet és tüzijátékoztak is, ma már sokan csak „össznépileg” ünneplik: iskoláknál, parkokban gyújtott nagy „tábortűznél”. De néhányan tartanak bulit, mint ahogy Karenék is holnap. Nálunk nem lesz tüzijáték, mert azt hiszem 2 éve majdnem fejbetalálta egy eltévedt rakéta Bertiet, miután átment anyu kocsija alatt is... szóval csak tűz lesz és curry, sok curry... és még több alkohol. Imádkozzatok, hogy az eső ne essen! ... most is éppen szakad...

Jó lenne, ha nem állandóan csak a napirendemről szólna a blog. Érdekesebbé tehetném néha, de az az igazság, hogy örülök, hogy ennyire is futja esténként :) Dehát a blogindítás eredeti célja anyuskámék „képben tartása” volt, hogy tudják mi van velem, akkor is, ha mondjuk egy hétig nem tudunk skype-olni... Éppen ezért már egy ideje eldöntöttem, hogy januártól mondjuk csak hetente egyszer írok. Mindenki tudja már úgyis, hogy hogy néz ki egy napom (bár januártól elvileg ez is változni fog), elég lesz, ha mindig írok egy heti összefoglalót. Mert lehet, hogy duracell-nyuszi vagyok (köszönöm MissMarple:)), de néha az is lemerül... és még ha csak „összecsapok” is valamit így esténként, és még ha viszonylag gyorsan is gépelek... ez bizony sokáig tart...

Boroka adventures: nem ígérem, hogy még a héten, de írni fogok, hogy hogy jutottam ki!

Hu, és most megint negyed 2. Reggel iroda, úgyhogy megyek is aludni.