Tegnap este kiélveztem az egyetlen szabad estémet a héten, de hamarabb kellett volna lefeküdnöm, mert ma reggel is ugyanolyan nehezen ébredtem, mint tegnap... annak ellenére, hogy csak fél 9-re mentem. Nem tudom miért, de ma is jó nyomi voltam... tényleg valami kezdődő téli depi lehet...Karen tök rendes volt, felvidított egy kicsit :) Megtárgyaltunk többek között egy csomó női dolgot :), na meg téma volt a szombati buli is, ma már elmostuk a tányérokat meg a poharakat... készülődünk :)

Pluszként csak a konyhaszekrényeket törölgettem le kívülről, de mivel kényelmesen végeztem/ük a dolgomat/unkat, majdnem egy óra volt, mikor elvonultam. Ja, és apu is hazaért előtte, felmentünk, és megnéztük a leendő hálójukat és fürdőjüket. Megmutogatták, hogy mi hol lesz, ajtók, stb... Mert tegnap egyébként elbontották az állványokat, nem tudom, hogy írtam-e... jól néz ki a plusz rész, amit hozzáépítettek :) Mostmár csak belül dolgozgatnak, ami még ijesztőbb tud lenni. Ma délután is, mikor még egyedül voltam, olyan hang jött a semmiből a nagy csendbe, hogy majdnem eldobtam ami a kezemben volt :D

Karen szerint szükségem volt egy kis úszásra úgyhogy Yasminnal délután pancsiztunk egy kicsit, miután 2 fele hazahozta anyu a suliból. Igaz, hogy azt mondta, hogy uncsi fürdőruhát választottam, és így nem mutatkozik velem a munkások előtt :))) de aztán meggyőztem, hogy inkább úszás, mint torna bent :D

Letusoltunk (ténylegesen együtt:), öltözés, a gyerekek vacsiztak, én pedig mostam, pakolásztam, hiszen mindig van mit... Aztán fél 5 fele eljöttem, elkészültem, majd fél 6-ra visszamentem. Yasmin fizio után kifáradva maradt Pauline-nal, mi pedig elvittük Sebastiant teniszre, majd Karen ledobott engem Camberley-ben. Na ez utóbbi azért nem ment olyan gyorsan, ugyanis háromnegyed órát ültünk a dugóban, miután Sebastiant kitettük... azt hittük, hogy baleset volt, aztán kiderült, hogy „csak” lerobbant egy kocsi a belső sávban... bár mindegy is, haladni nem lehetett... volt idő beszélgetni...

Tényleg szeretné, ha jól érezném magam, ha boldog lennék itt. És tényleg nem tudom megmagyarázni, hogy mi van most velem. Nincs honvágyam, és természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem hiányzik kis hazám, de semmivel sem hiányoznak jobban vagy kevésbé az otthoniak (család, barátok, kaja, légkör), mint eddig.... és most ne sértődjön meg senki, de akármennyire is szeretlek titeket, igazából már hozzászoktam ahhoz, hogy félig-meddig külön élek :)  Talán az, hogy most kicsit lenyugodni látszanak a dolgok az irodában és itthon is, eddig mindig volt valami, amit vártunk, Amerika is felbolygatta a dolgokat, stb... és most jön a tél, a sötét, a rossz idő, ami egy ilyen napfényimádónak, mint én, minden évben nagy érvágás... otthon is az, itt az eső országában pedig pláne. Másrészt viszont tényleg szeretek itt, és szeretnek itt... élvezem, hogy végre "behozhatom a lemaradást"... úgy értem, hogy vehettem/vehetek olyan cuccokat, (laptop, fényképező, stb...), amiket mindig is akartam; hogy vissza tudtam fizetni a nyáron minden adósságomat, beleértve a kifelé szóló januári repjegyem árát; hogy drága hugicámat boldoggá tehettem azzal, hogy előkarácsonyra megkapta a repjegyet, így ő is kijöhetett erre a rövid időre anyusékkal; hogy - még ha hülyén is hangzik - végre vehetek magamnak rendes bugyikat, melltartókat, ruhákat :))) Bár ezügyben még mindig nem tartok ott, ahol szeretnék, de dolgozom rajta :)))) Szóval átlagos napokon ezek az apró dolgok engem valóban boldoggá tesznek, pláne hogy ehhez hozzájön Karenék jófejsége és Pauline-ék kedvessége... és mindenkinél vannak mélypontok. Úgy látszik nálam most jött el az első ilyen. Na de erről ennyit, rendben leszek, ne aggódjatok! :) A lényeg tehát, hogy nem érkeztem korán Kay búcsúvacsijára...

...ami a Chiquito nevű mexikói étteremben volt. Először ittam egy kis bort, majd margaritára váltottam. Sarah vouchereivel ingyen kaptuk az előételt, fincsi salit választottam. Aztán pedig „pollo del fuego” nevű rizses csirkét ettem, ami az étlapon szereplő „paprikamérték” szerint az egyik legerősebb, legcsípősebb fogás... hát nem lángolt a szám egyáltalán, bár azért azt hozzá kell tennem, hogy elég jól bírom és szeretem is a csípőset, ez amolyan családi vonás nálunk :DDD Ugye Orsika? ;)

Desszertnek churrost ettem, ami egyenesen isteni volt!!!! Legközelebb bejövök és csak ezt fogom enni, főételként! :))) Még kicsit üldögéltünk, hagytuk leülepedni a töméntelen mennyiségű elfogyasztott kaját, aztán továbbálltunk egy közeli pubba. Ott már vodka-cranberryt ittam, nem volt margarita. Itt történt, hogy végignézhettem életem első angol pubos vitáját: egy pasi beszólt a szomszéd asztaltól Kay-nek, Sarah pedig nem tudta visszafogni az indulatait... A pasi egyébként nagyon úgy nézett ki, hogy randin volt egy láthatóan alkoholista nővel (sajnos ebben van tapasztalatom, megismerem azokat, akiknek gondjaik vannak ilyen téren...)...

Egyszercsak megjelent az egyik sales-es srác. Kicsit még szórakoztunk, aztán Kay lengyel élettársa hazahozott, nagyon kedves volt tőle :) Így éjfélkor értem haza, most pedig már negyed 2 is elmúlt... ideje is aludnom... reggel negyed 8-ra megyek.

Oh, és köszönöm a hozzászólásokat, megnyugodtam, úgy látszik, csak „kérnem” kellett :)))) Huncutkacérna: rápillantottam a blogodra, ha lesz időm, bele is olvasok rendesen. Tetszenek a „termékeid” :) Tényleg mindenkinek köszi, azért jó tudni, hogy van, aki szeret olvasni a sokszor uncsi hétköznapjaimról :D Oh, és MissMarple: a lányod nem ír blogot? ;)