Az irodában sima nap volt, akár még azt a kijelentést is megkockáztatom, hogy up-to-date-ek vagyunk, tehát behozták/behoztuk a lemaradást mindenből, legalábbis ami a fontosabbját illeti. Mostanában nem írtam vicces/megdöbbentő vezetéknevekről, illetve nem emlékszem már, hogy mit osztottam meg veletek és mit nem. De ma volt egy nagyon durva: egy nőnek XXXX a keresztneve. Nem brit, ő is „bloody foreigner”, mint én :))) Kay már mesélt róla, mert a file ellenőrzésekor már találkozott vele, és mondta, hogy ő is azt hitte először, hogy hiba csúszott a rendszerbe, de nem... Tényleg ez a neve basszus, a repjegy meg minden erre a névre van foglalva!!!! Nem tudom, hogy ez hátrány vagy előny, könnyen megjegyezhető, az biztos. De hogy becézik?
Ja, és tök jó, mert Kay-nek van új munkája, több pénzért és kevesebb szombati műszakkal, tehát apu tett neki egy szívességet. Az új főnökét is Mattnek hívják egyébként :) És így már nem érzem magam rosszul amiatt, hogy pár dolgot átveszek tőle. És ő sem :D Tervezgeti a leaving-partyt, már csak két hete van. Lehet, hogy kettőt tart :D Ja, Leah pedig meghívott az eljegyzési bulijukra, tök jól esett, de sajna pont azon az estén van, amikor itthon is bulit rendezünk Bonfire Night alkalmából, de erről majd később.
Negyed 6 fele jöttem el, viszonylag jó idő volt, ami alatt azt értem, hogy nem fagytam meg hazafelé, és még a nap is sütött egy kicsit... pedig Gordon rámijesztett reggel: kérdezte, hogy meddig dolgozom, és hogy nem néztem-e előrejelzést, mert nagy esőt mondanak. Ő az egyetlen, aki rajtam kívül biciklivel jár dolgozni, így mindig megosztjuk a tapasztalatainkat :) Tegnap amúgy úgy nézett ki, mint Neo a Mátrixból: kb. talpig érő fekete bőrkabát, napszemüveg, és még pózolt is :D Ja, és megdicsérte a csizmámat, ami önmagában nem nagy szám, mert természetesen nem írom le minden alkalommal, amikor valaki megdicsér valamit rajtam... de! ez a csizma valószínűleg a világ legtöbbet ragasztott, varrogatott, javítgatott csizmája. És egyben a világ egyik legjobban szeretett csizmája is :) Egyszerűen nem tudok tőle megválni!!!
Hazaértem, elvégeztem az utolsó simításokat annak érdekében, hogy a lányokat normális állapotok fogadják. Vacsiztam, letusoltam és már meg is jöttek. A lányok alatt Hajnit és Hannat, a svéd lányt értem. Kb. 10-ig itthon voltunk, megkóstoltuk és kivégeztük az anyusék által hozott szilvapálinkát, és egy kis bort is ittunk. Innen elmentünk pubozni, amiről nem írnék sokat (személyiségi jogokra való tekintettel:) Az angol pasik nem lettek szebbek errefelé; a pult mögött állók közül megint nem ismertem senkit, meg is kérdeztem az egyik csajt, hogy hogy-hogy nincs senki a régiek közül? Mondta, hogy nagyon sűrűn cserélődnek, ő is máshol dolgozik a jövő héttől már...
Zárás után eltaxiztunk Camberley-be, ahol közölték, hogy mivel másfél óra múlva zár a hely, már nem lehet bemenni... hurrá. Nem sokkal később haza is jöttünk. Negyed 3 bőven elmúlt már, még dumáltunk, és én végül 4-kor feküdtem le.
Jó este volt, sokat nevettünk, bohóckodtunk. Illetve leginkább Hanna. Aranyos lány, 19 éves, kis dili... tanított nekünk egy svéd dalt, jobban mondva pár sort egy dalból. Egy kicsit legalább feléleszti az „öregeket”: Hajnit a maga 27 évével, és szerény személyemet – annak aki nem tudná – a magam 23 évével :D Elég keveset keres (mondjuk nem is annyi órában dolgozik, mint én, és nem is takarít annyit), de előszeretettel használja a svéd bankkártyáját, hiszen az elvált szülei mindketten gondoskodnak róla, hogy itt se szenvedjen semmiben hiányt. Amivel nincs semmi baj, csak vicces volt, amikor kifejtette, hogy most azért jó neki itt, mert végre nem vehet meg bármit, amit meglát és megtetszik neki, mert mostmár csak a saját pénzét költi.
No de elég is ennyi, most vasárnap délután van, elég álmos vagyok. A rendkívül eseménydús mai napomról este vagy holnap olvashattok majd :)
Utolsó kommentek