2010. január 17. -

Angliai au-pair- és irodai munkaélményeimről olvashatsz, kezdetben ékezetek nélkül :) Mindent persze nem tudok leírni, ami velem történik, nem tudom 100%-ig visszaadni, hogy milyen beszélgetéseink vannak, hogy bánnak velem, hogy érzem magam, de próbálom... Leírok sok - talán felesleges - dolgot, és még több fontosat elfelejtek, de az összkép azért remélem megvan :) Ha véletlenül kerültél ide, és fogalmad sincs ki vagyok, irány a "Csak úgy idetévedtél?"... Ha képeket szeretnél nézegetni vagy többet szeretnél megtudni Yasminról, akkor irány a "Képek + Yasmin" :)

Utolsó kommentek

  • MissMarple: Szia Viki, nem folytatod a blogot az új életedde... (2012.02.24. 12:11) Ami eddig kimaradt...
  • Timiaupair: Szijjja! Elkezdtem olvasni a blogodat, nagyon s... (2012.01.08. 10:58) Ami eddig kimaradt...
  • vica0330: A mostani bejegyzésedet olvasva már kicsit nyugo... (2011.12.03. 20:12) A döntés
  • Utolsó 20

Végre összejött a vacsi Hajniéknál :)

2010.10.19. 23:43 - vikiaupair

Reggel nem  sokat csináltam: letusoltam Yasmint és elpakoltam a szobákban. Ettem vele croissant-t – ami már-már szertartásszerű, amikor néha engedélyezett az ilyesfajta eledel reggelire :) Kaptam egy gyors kávét, aztán rohantam is a suliba, ahol semmi említésre méltó nem történt. Suli után egy kicsit plázáztam Hannaval, de csak a Boots-ban vettem pár dolgot, ja, meg a papír-írószerben is bevásároltam, hogy végre tudjam rendszerezni a papírjaimat (sulis, bankos, stb...). Még kis lyukasztót is vettem, na meg celluxot, hogy ne kelljen „ellopnom” Karenékét... múlt héten is későn jutott eszembe, apuék pedig csomagolták volna anyu ajándékát csütörtök este :) De találtak valami mást :D

1 körül hazaértem, egy fél órát „pihentem”, aztán átmentem, és ott folytattam, ahol reggel abbahagytam. Thula egyre rosszabbul viseli az „elzárást” – már másfél órára sem lehet magára hagyni... ennyi kellett ugyanis ahhoz, hogy összerágjon egy fogkrémes tubust, és hogy lepisilje a konyhaajtónál lévő szőnyeget...  Ez volt az első, hogy kutyapisit takarítottam, és remélem, hogy az utolsó is... nem azért, nem esik le a nem létező karikagyűrű az ujjamról... csak azért na... komolyan kezdem nem szeretni, a szokásosnál is idegesítőbb mostanság... és már nem csak számomra!!! Matt pont akkor ért haza, mondtam, hogy ezt általában Karen csinálja (a pisit meg ha kiöklendezik valamit), nekem nincs ilyen a szerződésemben :))))) de persze nem halok bele... apu mondta, hogy anyu jó ezekben :)

Vasalás közben hazaértek a fiúk, addigra pedig már a Sainsbury’s-es szállítmány is megjött. Hülye szabály: hétfőtől kezdve nem hajthatnak be senki udvarába a kocsival... mondtam, hogy múlt héten még bejött :) Így derült ki, hogy ez „vadiúj” szabály... Szerencsétlen pasinak jó messze kellett hordani a cuccot, de végig vigyorgott. Azt mondta, nem zavarják az új szabályok, amíg rendesen fizetik érte. És mivel haladni akartam, kérdezte, hogy miért sietek ennyire? :D Amúgy tényleg sokszor sietek és kapkodok.

Fél 5-kor hozzáláttam a carbonarahoz, ez volt a kívánság. Hajni közben telefonált, hogy az anyukája áttenné holnapról mára a vacsit, ha tudok menni. (Egy ideje már próbálunk összehozni egy napot...) Felhívtam Samet, hogy van-e extra sürgős dolog holnapra, de mivel nem volt, elcseréltem a napokat, így holnap megyek dolgozni, ma  pedig vacsizni voltam. Persze miután Yasminit letusoltam, megmostam-megszárítottam a haját, és elkészítettem színházba. A témánk adott volt: ugyanis még telefonon újságolta délután, hogy jövő csütörtökön nálam alszik. Anyu a háttérből pedig mondta, hogy talán illene előbb megkérdezni, hogy lehet-e? :) Mikor hazajött, izgatottan előadta újra, ezúttal sokkal illedelmesebben, és meg is kérdezte, hogy jó-e nekem így. Merthogy Seb is megy valahova... és amúgy is sittelés volt megbeszélve akkorra, úgyhogy nekem igazából édes mindegy. A most csütörtöki sitteléskor akarja eldönteni, hogy honnan és mit rendeljünk majd vacsira :) Ja, és úgy néz ki, hogy hétfőn elmennek Londonba, és kedden jönnek csak haza :)

6 után jöttem el tőlük, épp szakadt az eső... mily meglepő!!! Villámgyorsan letusoltam, összekaptam magam, majd jött is értem  Hajni. A host-anyukája, April, pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, talán egy kicsit kevésbé harsány, de ez a fáradtságnak is betudható. A gyerekek viszont tündériek, Layla 3, Reese pedig 5 éves, és szerintem szimpi voltam nekik. Még Reese is az ölembe huppant, olvastunk nekik Hajnival, stb. Nekem ugye nagyon fura ilyen kicsiket látni-hallani, de tényleg cukipofák :) Nem sokkal később megjött April munkatársa is, így vacsiztunk négyesben. A menü risotto volt, a szokásos sótlanságot és kevésbé erőteljes fűszerezést, jobban mondva a fűszerezés hiányát :) leszámítva finom volt! Mondjuk ehhez már annyira hozzászoktam itt, hogy majdhogynem egyáltalán nem tud zavarni... és éppen mondtam Hajninak hazafelé, hogy amúgy is egészségesebb, ha nem fogyasztunk annyi sót :D Vacsi után még beszélgettünk egy kicsit, majd háromnegyed 10 körül hazahozott Hajni, tök aranyos volt :)

Itthon blogoltam, most pedig ágynak dőlök. Sokat kivett ez a nap belőlem, és a jobb lábam is fáj már egy pár napja. De jobban érzem, ha többet biciklizem...

A bejegyzés trackback címe:

https://vikiaupair.blog.hu/api/trackback/id/tr512385117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása