Reggel Yasmini még szunyókált, úgyhogy anyuval dumálgattunk kicsit, megbeszéltük, hogy kinek mi a terve a hétre. Fel is ajánlotta szépen, hogy kivisz majd csütörtökön North Campre, ha megyek anyáék elé Gatwickre, de aztán emlékeztettem rá, hogy nem lesz itthon – ugyanis ma indult Yasmini 3 hetes kín-tábora Oxfordban.

A délelőtti műszakom rendesen elnyúlt, kezdve az óráknak tűnő öltöztetéssel, készülődéssel, majd a hétfői menetrend szerinti dolgokkal... már egy óra volt, mire végeztem. Rengeteget mostam, ágyneműt is, stb... ebben az időben csupa öröm az élet... Karen ma mondta, hogy állítólag extra sok havat és extra hideget mondanak erre a télre is! Hurrá! Eszembe jutottak Anita tapasztalatai az angolok és a hó kapcsolatáról, amit a tavalyi oroszos talin osztott meg velünk... és hát, nem remélek sok jót...

Hazajöttem, egy kicsit megbütyköltem a biciklimet, közben X-Faktort néztem. Elég gáz volt némelyik emberke... aztán fent próbáltam kitekerni a rossz égőmet, de egyszerűen nem ment. Ez az egy nem jön ki!! Kb. fél 3-kor visszamentem, és láttam, hogy Pauline kocsija még itthon van. Ez nem lett volna gond, de utolsó információim szerint neki kellett volna elmenni Sebastianért a suliba, és elvinnie fél 3-ra a fogorvoshoz. Hát nem ő vitte végül, hanem apu. Na mindegy, azért bekopogtam és megkérdeztem, hogy Karen hány órát mondott neki. Mondta, hogy ne aggódjak, akart is szólni, de örül, hogy éppen jöttem, mert előfordulhat, hogy a jövőben elfelejti majd, és jó, hogy én legalább észben és kézben tartom a dolgokat :)

Ezután nekikezdtem a rántott husinak és krumplipürének (a múltkori állítólag nemcsak az én hibámból lett olyan, amilyen, anyué is olyan lett a hétvégén:). Egyszercsak hazaértek a fiúk, aztán apuval dumáltunk. Még jó, hogy megkértem, hogy fizessen ki szeptemberre :) Merthogy kiderült, hogy ő azt hitte, hogy ettől a hónaptól már a számlámra, rendesen, hivatalosan, a cégen keresztül kapom a fizetésemet. Kérdezte, hogy nincs-e rajta a számlámon? Mondom nehezen, mivel senki nem kérte még a bankszámlaszámomat :) Hát pedig ő küldött e-mailt a lányoknak még múltkor, amikor utoljára kifizetett. És erre én is emlékszem, mert ott voltam. Felhívta Gemmát, aztán Sammel is beszélt. Mondtam én közben, hogy lehet, hogy akarták, de az idejét sem tudom megmondani, hogy mikor találkoztam velük utoljára, hiszen nem sűrűn látogattam az irodát mostanság... Na mindegy, abban maradtak, hogy ha este bemegyek, kitöltöm a papírokat, aztán megoldjuk. Így is volt, de erről majd később.

A fiúkkal megvacsiztunk, illetve apu mint mindig, most is csak csipegetett. Felvágta a legnagyobb husit, aztán megint vágott egy kicsit, aztán megint... :) Mondtam, hogy vegye el az egészet, de „nem, diétázom” :) A végén azért csak elpárolgott :) Agyonra dicsérte megint apu is, hogy ez tényleg milyen finom :D Vicces ez a diéta egyébként, ma előadta, hogy arra törekszik, hogy több energiát égessen el, mint amennyit magához vesz. Kérdeztem, hogy számolja-e, hogy mi hány kcal? Azt mondta, hogy durván igen, kivéve a sört, azt nem számolja bele :)))))))))

Éppen elpakoltam, mire kezdhettem az újabb husik sütéséhez, megkaptam a hírt és a jelet telefonon, hogy egy kiéhezett, fiziotól haldokló leány van útban hazafelé. Elvileg 6-ra mentem volna dolgozni, de Yasmini még a szokásosnál is ráérősebben falatozott. Kaja után letusoltunk, persze harcolni kellett ezért is egy kicsit. Illetve nem harcolni, csak nem volt boldog, hogy rögtön kaja után menni kell. Pedig mindig így csináljuk, és anyu szerette volna ágyban tudni korán, holnap hosszú napja lesz. Miután anyut mindennek elmondta, velem is közölte, hogy az én hibám is, hogy most kell tusolnia. Mondtam, hogy én kérek elnézést, hogy plusz pénzt szeretnék keresni, és amúgy pont előtte beszéltük a konyhában apuval meg anyuval, hogy ha egy hétig napi 8 órában mennék sem tudnám behozni az elmaradásokat... Az ilyenek amúgy általában a kimondás pillanatáig tartanak, meg aztán addig, amíg én válaszolok rá valamit (ha válaszolok), és még nem sok volt belőle, sőt, ez volt eddig a „legdurvább”, amit mostanában művelt, és ami ellenem is irányult... Mondjuk ma azt is mondta, amikor vissza akart vágni, hogy „Vikinek nincs pasija, Vikinek nincs pasija...” – na az ilyeneket szóra sem méltatom, bár valóban nincs :))) Ez arra jött válaszul amúgy, hogy szidta Karent, én meg mondtam, hogy ő is, mint mindenki, azt akarja, hogy függetlenebb legyen, több dolgot tudjon egyedül csinálni, stb. Mert hiába mondja ő, hogy szeretne önálóbb lenni, ha már mozdulni kell érte... majd holnap, majd legközelebb...mindig ezt mondja. És ebből anyunak elege van.... Na mindegy, ez is kb. 1 percig tartott, aztán más téma, és minden OK.

Nagy sokára felöltöztünk, aztán 6-kor eljöttem, és fél 7-re már az irodában voltam, úgy, hogy egyszer meg kellett állnom, mert leesett a láncom. Még mielőtt elkezdtek röhögni, hogy jól megbütyköltem a bringát, nem én voltam!! Én csak az ülést emeltem fel, és meghúztam a kormányrúd csavarját, mert nagyon laza volt, és már simán forgott meg elmozgott oldalra. Azért eshetett le a lánc, mert hónapok óta nem használtam a váltónak azt a részét... hát, ezután sem fogom :) Olajos kézzel beállítottam, gyorsan kitöltöttem a papírokat. Sam azt mondta, hogy ő szólt Mattnek, hogy még nincs kész, csak biztos elfelejtette. Nem tudom, hogy ki felejtett el és mit, de nem is lényeg. Mostmár rendben leszek elvileg. Sam amúgy ma tök jó fej volt, kérdezgetett a londoni kalandomról, biciklizésről, beszéltünk anyusék látogatásáról, és még tanított is egy új dolgot.

10-kor letettem a lant helyett a tollat és az egeret, aztán hazabicikliztem. Fura idő volt: szerencsére csapadékmentes, de párás-ködös, nem túl hideg. Ha ilyen lenne tavaszig, azzal kibékülnék. Dehát álmodik a nyomor... Hazaérve válaszolgattam pár e-mailre, aztán elkezdtem blogolni... és amint látjátok, ma egy kicsit visszatértem régi önmagamhoz, már ami a napi mennyiséget illeti :) Azért ne szokjatok hozzá :) Jaj, jut eszembe: Andi! köszönöm a kedves kommentedet, de nincs itt szó semmiféle visszatérésről, csak két napig nem írtam :DDDD

Még tusiztam, és ismét fél 1 felé közelít az idő... pedig csak most értem haza!! :)