Thula ismét hagyott aludni, úgyhogy fél 1-től fél 8-ig sikerült nagyjából kipihenni magam... mondjuk a hülye idő miatt teljesen nyomi voltam egész nap. Reggel a szokásos sétával indult a nap (egy néni meg is szólított, mert felismerte Thulát), mad elkészültem, és Natalie jött értem háromnegyed 8 után.
Bent semmi extra, jó sokat dolgoztam. Sam aranyos volt, mondta, hogy hagyjam a fenébe a visszaigazoló e-maileket, csináljak mást, mert biztos nagyon unom már. De mivel ezek most a legfontosabbak, folytattam... Egészen fél 6-ig. Kihasználom Natalie jóságát, így ma is hazahozott, illetve a kisboltnál kiszálltam, mert kellett egy-két dolog (mondjuk tejföl-szerűség nem volt)...
Hazasétáltam, összekevertem a túrógombóc alapját, trécseltem Pauline-nal egy kicsit. Írtam neki még az irodából, hogy van-e fokhagymája? (Mert holnap lehet, hogy sütök egy kis lángost.) Írta, hogy igen, a sarki boltban van :)))) És szinte ahogy hazaértem, már hozta is. És megint elmondta, hogy szívesen elvisznek vagy hazahoznak bármikor, csak szóljak. Mondtam, hogy majd ha nagyon-nagyon szakad az eső :D
Kész lett a túrógombóc (egy kicsit folyékonyabb volt a túró, de több búzadarával nagyon finom lett:), egy How I met your közben jóízűen el is fogyasztottam. Aztán blogoltam, majd X-factort néztem. Lemaradtam az első negyed óráról, de nem baj. Vissza is tekerhettem volna, de annyira azért nem izgat, na meg az 5 susogós csatornához vagyok szokva a mini tv-n, nem a nagyképernyős visszatekeréshez :)
Ezt már lehet, hogy tegnap is írtam, de Yasminit tegnap már felvitték az intenzívről. Nagyon aluszékony, úgy kell felébreszteni, hogy megetessék. És ami totálisan ő: többször hányt szegény, és mindig bocsánatot kért a nővérektől, hogy fel kell takarítani utána, törölgetni az állát, stb. Dr. Park egyébként azt mondta, hogy eddig minden úgy történt, ahogy történnie kellett, tehát olyan állapotban van, amilyenben ennyi idővel a műtét után kell. Szorítsatok, hogy így is maradjon! Most még egyszer megnéztem a legújabb videóját, és eszembe jutott, hogy tegnap írni akartam, hogy figyeljétek a lábait 2:08-nál, amikor a földön fekszik: jól látszik, hogy ez a maximum, amennyire ki tudja nyújtani őket, annyira kötöttek az izmai. Remélhetőleg pár hét múlva ez sem így lesz már :)
Addig skype-olgattam, tusoltam, sorozatoztam, hogy közben Karen felrakott egy új bejegyzést. Szegénykémnek csökkentették a gyógyszeradagját, így valószínűleg még nagyobb fájdalmai vannak... És nem érzi jól magát, a csokira és a limonádéra is nemet mondott, ami normál esetben soha nem fordulhatna elő. De azért elmosolyodott egy kicsit, amikor szóba került, hogy itthon híres (lehet) :) Holnap fel kellene ülnie és a székbe is meg kellene próbálnia belehelyezkedni... nem lesz könnyű dolguk... Ja, és ami fura, hogy Karent kérte meg újra, hogy maradjon bent vele éjszakára. Ahogy Karen írja, mindig apát akarja (merthogy engedékeny, nem az „erőszakos” anya:), úgyhogy most tényleg rosszul lehet, ha anyás maradt szegénykém...
Én bőszen kommentelek minden nap, merthogy megígértette velem, és olyan rossz, hogy nem vagyok még azon a szinten, hogy amit csak úgy gyorsan leírok, azt az elküldés után egy perccel elolvasva is helyesnek találjam... szinte mindig találok benne valamit, amit máshogy írnék... dehát idővel majd alakul :)
Na most már megyek aludni, így egykor már ideje...
Utolsó kommentek