Előző éjjel is háromszor keltem fel Thula miatt, mondhatom, nagyon jól aludtam. Felkeltem, elvittem sétálni, és mivel Pauline is pont akkor indult, együtt mentünk egy másik útvonalon. Hazaértem, és megitattam a medencét – remélem – a megfelelő vegyi anyaggal :) Elkészültem, majd bementünk Camberley-be nagymamával. Elintéztem a bankot, és vettem egy-két apróságot. Pauline-nal a kocsiban jót beszélgettünk, elmondott csomó családi sztorit, stb. És állítólag Lynne, a barátnője már megint mondta, hogy milyen aranyos vagyok, el ne engedjenek soha :) És Pauline is mondta, hogy az vagyok, és Yasmin is mennyire szeret engem: csak gondoljak bele, hogy pénteken, a búcsúvacsin is, akkor kezdett csak el lefelé görbülni a szája, és akkor pityeredett csak el, amikor elolvasta a lapomat és odaadtam a kis ajándékomat. Mindenki másénál „jól” volt még... Hú, nagyon sok dologról beszéltünk...
Hazaértünk, ettem, majd vagy fél órát skype-oltam Karennel és Yasminnal, és néha a férfiak is beleszóltak :) Yasmininak még jó kedve volt, viccelődött, és mondta, hogy éhes, de sajna már nem ehet... Náluk akkor reggel 6 volt, riadalomnak még nyoma sem volt. 10-re mentek a kórházba. Pauline-ékat is áthívtam egy kicsit, így ők is tudtak vele beszélni még a műtét előtt. Skype után Bertnek segítettem egy kicsit felderíteni az új excelt :)
1-re bementem az irodába, ahol a tegnapihoz képest ma kicsit nyugisabb volt a hangulat. 5-ig voltam csak, mert 6 fele mentem Pauline-ékkal vacsizni. Úgy is volt, hazaértem, kikapcsoltam a medence vízforgatóját, összeszedtem magam, aztán elindultunk a hozzánk közelebbi pubba, ami tömve volt. Karen írt nekem, amikor indultunk, mondta, hogy pont azelőtt tolták be a műtőbe, és nagyon sírt szegény... szörnyű lehet ezt nekik látni... Matt valószínűleg „rosszabb”, mint Karen. Na mindegy, most erről nem is írok többet...
Az este amúgy jó volt, ettünk... rengeteget, boroztunk. És tényleg úgy bírom őket. Hihetetlen számomra, hogy ennyi idősen lehet így élni, kinézni, gondolkodni, beszélni. Nyilván az élet nem ugyanúgy edzette az én drága nagyszüleimet otthon... Mindenesetre jól éreztem magam, ha leírnám, hogy mikről beszéltünk... régi sztoriktól kezdve maiakig, Bert ismét ellátott párkapcsolati tanácsokkal... azt hiszem ebben a családban nincs tabu :)))
Háromnegyed 9 felé jöttünk haza. Észleltem, hogy az átkozott kutya levette a –direkt a konyhapult belső felére – tett táskámat, amiben a nem olcsó dioptriás napszemüvegem is volt, szerencsére mint mindig: tokostól. A tokon van egy jó pár fognyom, de semmi több, a kis kék táskámnak pedig semmi baja. De nagyon mérges voltam. SOSEM LESZ KUTYÁM A HÁZBAN!!!!! Már ha lesz házam persze...
Miután kidühöngtem magam, beszéltem anyusékkal és a vendégeikkel skype-on :) Ezután letusoltam, e-mailezgettem és blogot írtam.
Ja, egyébként akár hiszitek akár nem, ma itt volt az építész, és meghozták a lépcsőt. És hétfőn fél 8-kor tényleg jönnek. Hiszem, ha látom. Nagymamiék szerint ott is van esélyes jelölt számomra, mert Steve 2 fia is jön :)
Miközben itt pötyögök, Karen írt vagy három sms-t. Túl van rajta, most az intenzíven van, elvileg két napig azt hiszem... És ezzel ma be is fejezem, mert már negyed 1 múlt, és fáradt vagyok.
Utolsó kommentek