A mai beszámolót a tegnap esti történésekkel kell kezdenem, ugyanis negyedik nekifutásra sikerült csak az ágyban maradnom. Lefekvés előtt kérleltem kedves lakótársamat, hogy menjen ki és intézze el a dolgát, de nem ment. Lefekszem, nyüszít, megy az ajtó felé. Ok, kiengedem. Visszafekszem, aztán hallom, hogy valamit nagyon rágcsál: Sebastian szobájában talált egy kis fadarabot, aminek a fele már hiányzott, mire ki tudtam halászni a szájából. Másra sem vágyom este 11-kor, mint hogy egy kutya szájában turkáljak... Harmadszorra pedig azért keltem ki, mert úgy hallottam, hogy szétszedi a nappalit, és mellé nagyon furán lélegzik... még az kellett volna, hogy szerencsétlen megfulladjon...
Az éjszaka egyébként elég sima volt, csak 3 körül keltem fel, kiengedtem. De amúgy nem feküdt se a lábamra, sehova (mondjuk volt, hogy megnyalta az arcomat... fujjjj...), sőt, szerintem nem is sokat volt a szobában. Biztos érzi azért, hogy én annyira nem díjazom az együttalvást...
Fél 8-kor keltem, összeszedtem magam és elmentünk sétálni. Hazaértünk, még jobban összeszedtem magam és elmentem dolgozni :) Pauline-nal összefutottam a kapuban, akkor jött meg a kuityasétáltatásból, gyorsan megtárgyaltuk a menetrendet, aztán felpattantam a járgányomra és meg sem álltam az irodáig. Jó barátságtalan idő volt egyébként...
Már a reggel is nagy izgalmakkal takított volt, mert délig be kellett fejeznünk három nap befizetéseit, és hajszál pontosan az utolsó pillanatban lettünk kész, de megcsnáltuk, ráadásul hibátlanul :) Gyanús volt, hogy Sam, a kisfőnök nincs bent: később jött, mert kiderült, hogy reggel negyed 7 és fél 7 között feltörték a kocsiját a háza előtt és kilopták belőle a laptopját, amin minden munka-cucc is rajta volt... úgyhogy kora délutánig a rendősrégen volt szegény, de ezzel még nem volt vége a napnak.
Mindenki csinálgatta a kis dolgát, próbáljuk behozni a foglalás- és befizetésvisszaigazoló e-mailekben a Goldtrail pár héttel ezelőtti összeomlása által okozott lemaradást, amikor is 6 előtt valamikor megkaptuk a hírt, hogy a Kiss is csődbe ment... fantasztikus. Ennek azok az utasok örülnek a „legjobban” – persze az éppen utazókon túl – akik anno a Goldtraillel foglaltak, és annak összeomlásakor az újrafoglalás mellett döntöttek, merthogy nagy részüknek a Kissnél foglalták az új repjegyeket... Tehát volt munka, és lesz is... Szegény Matt, ez az év tényleg borzalmas: év elején a Globespan, aztán a vulkán, most a Goldtrail és a Kiss... és ez most nagyon nem jött jókor, szegény Yasmini miatt most amúgy is élete legstresszesebb időszakát éli... és van még egy pár dolog a műtéten és a cégen kívül, amik miatt aggódhat, nem irigylem.
Tehát ezzel eldőlt, hogy nem 7-ig maradok. Először úgy volt, hogy 10-ig, de aztán megdumáltam Natalie-val, hogy mivel nincs lámpám (nem gondoltam, hogy sötétedésig maradok), és mivel errefelé megy haza, hazahoz és reggel bevisz. És Natalie 9-ig maradt, úgyhogy én is addig pötyögtem a gépen. Jó kis 12 órás műszak volt, kb. negyed óra szünettel, amikor is e-mailt írtam. Először a sulinak, akik nem értik meg (2 különböző nő írt és a második valószínűleg nem olvasta az első e-mailemet), hogy nem tudok elmenni 8-án beiratkozni... Ezenkívül írtam még Hajninak, aki egy magyar lány Farnborough-ban, és az én hibámból (félreértettem) nem találkoztunk az elmúlt vasárnap, ezen a héten pedig csak a holnap lett volna jó neki, úgyhogy megírtam, hogy jöjjön el nyugodtan hozzám, itthon leszek. Persze pár órával később írhattam szegénynek, hogy ne jöjjön, mert holnap is az irodában leszek... Szóval arra akartam kilyukadni, hogy 12 órán keresztül a monitort bámulni nem egy jó dolog... Ja, este kaptunk jutalom-pizzát, amiből rengeteget ettem :)
Még egy dolgot keresztülhúzott a Goldtrail: Sam pont mondta, hogy Matt e-mailezett neki, hogy mégiscsak hívja fel az American Airlines, és nézze meg, hogy mit tehetünk a jegyem ügyében. Sam mondta, hogy mindjárt felhívja, csak még ezt és ezt elintézi. Rá pár percre bejelentették a csődöt, ami egy igen nagy „ezzé” vált Sam rangsorában, amin nem csodálkozom. Így, hogy Matt nincs, ő az egyik nagyfőnök, muszáj kézben tartania a dolgokat.
Tehát negyed 10 fele értem haza, és észleltem, hogy nem tudok bejönni. Reggel még mondtam is Pauline-nak, hogy nem viszem a kulcsomat, mert a hátsó ajtó úgyis egész nap nyitva van, itthon vannak. Hát, a hátsó ajtó is be volt zárva, a kulcsaim pedig belül voltak :) Amikor az irodából sms-eztem Pauline-nak, azt írtam, hogy lehet, hogy csak 10-kor jövök, ezért zárták be. Átmentem, megkaptam a kulcsát, és igaz nem vettem észre, de pont előtte írt sms-t, hogy van-e világításom, mert ha nincs, akkor eljönnek értem. Olyan aranyosak :DDDD Ahogy bejöttem, dobozokba botlottam, ami gondoltam célzás arra, hogy a gyerekek fürdőjéből pakoljam bele a cuccokat, mert jönnek a munkások... és amikor megláttam, hogy a maradék kacat is el van mozdítva az érintett területről, már biztos voltam benne, úgyhogy gyorsan be is dobozoltam mindent.
Yasminival tegnap este ugyebár nem beszéltem, mert hozzájuk képest én korán feküdtem le. Viszont azt vasárnap nem írtam, hogy Karen mondta, hogy Yasmininak megint húgyúti fertőzése van, úgyhogy még oda se értek szinte, már mehettek gyógyszerért. Ma reggel már hányt is, szegénynek nem éppen a legjobbkor fordul rosszra az állapota, dehát csütörtökig még hátha rendbe jön. Tehát a Dr.Parkkal és az orvosi teammel való találkozásról én is csak a blogból tájékozódtam, meg sms-ből (írtam Karennek, hogy jöhet-e Hajni, ami végül sajna igye nem jön össze). Aki tud angolul, annak érdemes elolvasni, hogy mit írt Matt: http://yasminsomers.wordpress.com. Ha lesz időm egyszer (most mindjárt 11 és hulla vagyok), lehet, hogy összefoglalom. Többek között ír arról, hogy mennyire sajnálják, hogy nem tudtak erről a lehetőségről korábban (véletlenül szereztek róla tudomást, nem sokkal azelőtt, mielőtt jöttem)... és hogy az angol olrvosok miért nem tudnak/akarnak tudni erről??? Mert például akkor sem említették az SDR-t, amikor rákérdezett, hogy a kínai őssejtkezelés segíthet-e? Nem, nincs semmi más, amit tehetnének. Borzasztó érzés lehet szülőként tényleg... mindent megtennél, hogy meggyógyítsd a gyerekedet, abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy anyagilag is megengedheted magadnak, és az egyetlen dolog, ami megakadályoz benne, az az információhiány. És hogy az honnan jön, egy másik kisebb fejezet lehetne...
Miközben pötyögtem, felhívott Yasmini, fél órát beszéltünk is. Aranyos volt, még mindig nincs jól szegény,. Így a Libby-vel való találkozás sem az eredeti helyszínen és keretek között történt. Csak egy nagyon közeli kávézóba mentek, aztán pedig az apartman „családi szobájában” voltak, ahonnan tegnap is neteztek. Mostmár egyébként a saját apartmanjukból hívott, kaptak kábelt, így egyszerre egy gépet tudnak csatlakoztatni. Mesélte, hogy tegnap mindent részletesen megmutattak az orvosok... Kérdeztem, hogy mennyire ijesztő, érdekes, stb... ? Azt mondta, hogy inkább csak gusztustalan... És már tegnap megmondták a műtét időpontját: ottani idő szerint csütörtökön fél 1, ami nálunk fél 7, Magyarországon fél 8. Gondoljak majd rá, hiányzunk neki, stb... Karennel nem tudtam beszélni, mert (be)vásárolni ment, állítólag csak kaját :)))) Sebastian kis dilibogyó, kicsit unatkozik, azt mondta. Apuval is beszéltem, szegény nagyon gondterhelt... a munka ott sem hagyja békén, pedig most igazán nagy szüksége lenne rá... Beszéltünk a repjegyemről, azt mondta, hogy valami megoldást találni kell, mert tényleg úgy van, ahogy én először gondoltam, és ahogy a legtöbb ember mondja: Chicagoban kell átesnem a vizsgálaton, Sam rosszul tudja. Szóval ne aggódjak, valamit kitalálnak. Azért poénkodni is volt kedve, mert amikor mondtam, hogy mostmár fáradt vagyok, megyek tusolni, aztán aludni, akkor mondta, hogy „Szépnek és tisztának kell lenned Thula kedvéért.” :) Yasmini pedig mondta, hogy miért nem hagyom, hogy Thula megpusziljon, úgysincs senki már régóta, aki csókolgat. Mondtam, hogy azért abban a stádiumban még nem vagyok, hogy „állati” csókra szorulnék :) Hát ezen nagyon jót kacagott, mint ahogy azon is, hogy a kommentemben írtam, hogy Thula a hálótársam (lakó- és szobatárssal kezdtem:). Merthogy egy párszor ugye megígértette velem itthon, hogy minden bejegyzését kommentelem, úgyhogy muszáj ehhez tartanom magam :D
Ennyi mára, fél 12 múlt, megyek tusolni, aztán aludni. Holnap korán kelek, mert háromnegyed 8-ra jön értem Natalie és előtte még Thulát is meg akarom sétáltatni.
Utolsó kommentek