Az egész nap tök jó hangulatban telt, egészen „korán” reggeltől. Fél 9-re mentem, és azt hiszem dél körül jöttem el. Megint megcsináltam a holnapi munka javát előre. Yasmin nagyon szeretett, a szokásosnál is jobban, kérdeztem is, hogy mit szeretne? :) Ugyanis a mai fura szeretet-kirohanásai kísértetiesen emlékeztettek drága hugicámra... :D Karennel dumáltunk jó sokat, énekelgettünk, stb. Mostmár tényleg minden az utazás körül forog. Itt köszönném meg a jótanácsokat, el is felejtettem, hogy tapasztalt világutazók is olvasnak :) Azt nem tudom, hogy kb. mennyi pénzt vigyek. Szerintetek? Mert Matt mondta (ezt már lehet, hogy írtam), hogy jobban megéri itthon váltani, mint kint kártyával fizetni. Na mindegy, majd Karen úgyis megmondja, hogy kb. mi mennyi. Azért jó volna vásárolgatni (állítólag lehet a környéken, autó nélkül is, és nem kell mindig Yasminnal lennem, elvileg majd „osztozkodunk” anyuval, mindkettőnknek szükségünk lesz szabadidőre... Karen addigra már ki lesz purcanva szerintem). A reptér miatt pedig már nem aggódom, majd lesz valahogy. Átfoglalni biztos nem fogunk, mindenki azt mondta a bulin este, hogy ezen ne parázzak, maximum megyek a következő járattal. Nem időre megyek, szóval belefér, és ha esetleg még egy repjegyet kell venni, az meg nekik fér bele. Azt mondták :)
Vissza a napomhoz: miután itthon végeztem, bebicikliztem Camberley-be. Első utam a sulihoz vezetett, de persze csak egykor nyitott az iroda, ez volt kb. 12:40-kor... Amiért jöttem: kártyák (szülinapi, good luck, get well soon, stb...), Sebastiannak valami ajándék (ha már Yasminnak vettem pénteken egy esernyős-kistáskás szettet), csomagolópapír. Természetesen megláttam, hogy az Accessorize-ban még mindig leárazás van, úgyhogy vettem egy-két dolgot, amiknek az árát eddig még akciósan is sokalltam, ám most még olcsóbbak voltak :) És itt folytatódott a bankos színdarab, ki tudja hanyadik felvonás...
Ugyanis kártyával fizettem, de először úgy nézett ki a dolog, hogy nem tudok. Nem utasították vissza a tranzakciót, de telefonon keresztül igazolnom kellett, hogy én vagyok a kártyatulajdonos, aztán meghagytak egy számot, amin hívjam fel a bankot, hogy lerendezzük az ügyet. Mi van már megint???? Gondoltam, és egyszerűbbnek találtam, ha bemegyek a bankba. Rájöttem, hogy ha elég indulat van bennem, és csak olyan szavakat kell használnom, amiket régóta tudok, akkor már nagyon jól megy a beszéd :) Gyorsan ledaráltam a kis sztorimat, amire a nő csak ennyit mondott: „Emlékszem, felismerlek!” Mondtam, hogy én is őt :) Vártam, vártam, összefutottam a kevésbé-kedves-sokak-szerint-nem-jó-anya Lisaval és a gyerekeivel. Aztán sorra kerültem, a nő el sem kérte a személyimet, merthogy ugye felismert :) kiderült, hogy mi volt, és most először megkövetem az HSBC-t :) A hétfői két foglalásom volt nekik gyanús, mert egyrészt szokatlanul sokat költöttem, másrészt a Malévos utalás, még ha fontban, az angol oldalukon is csináltam végig, nemzetközi tranzakciónak minősül, és nem voltak benne biztosak, hogy én voltam, tehát félig-meddig letiltották a számlámat. Miután végigmentünk minden tranzakción, hogy én voltam, én voltam, én voltam, valóban én vettem ki pénzt ekkor és ekkor... tehát a kérdések és a központtal folytatott telefonos egyeztetés után elvileg már minden akadály nélkül használhatom a kártyámat. És tényleg, rendeltem is a The Body Shoptól, kihagyhatatlan netes akciójuk van :)
A bank után aztán végülis elintéztem mindent, amit akartam, és s suliba is visszamentem. Érdeklődtem az ESOL után, erre mondja a nő, hogy ott csak EFL van. Mondtam, hogy ahhoz volt szerencsém, most mást szeretnék :) Hát, az nem náluk van. Mondtam, hogy OK, értettem, de akkor legyen szíves segíteni, és megmondani, hogy hol, mert azt hallottam, hogy az is a Camberley Adult Learning Centre-ben van, ami valóban több kisebb épületből áll. Mondta, hogy végülis tényleg van ESOL, de nem tudja megmondani, hogy merre. Ha-ha-ha. Mintha olyan marha nagy lenne az egész: kb. 6-7 épület, amiből kettő nagyobb, a többi kis faházacska, többségük tanterem. Nem mondta meg, úgyhogy körbebicikliztem a hatalmas udvart, és megtaláltam, ki is volt írva, hogy szeptember 13-án indulnak a kurzusok és 8-án van a beíratkozás.Felírtam a telefonszámot, majd utána kell kérdeznem, hogy mikor lennének az órák (ami gondolom csoportfüggő), van-e lehetőség hamarabb szintfelmérőt írni, stb... Tehát csak egy icipicit léptem előre suli-ügyben.
Jaj, még a plázában történt, amikor jöttem ki a WC-ről, ékes példája, hogy mennyire segítőkészek az angolok: előttem ment egy babakocsis anyuka a szűk folyosón, a kijárat felőli végén lévő mozgássérült WC-be pedig egy idős kerekesszékes nénit próbált betolni egy még idősebb, járni alig tudó, vékonyka bácsi. Minden rosszindulat nélkül mondom, hogy rossz volt őket nézni, mert kifele nyílt az ajtó, és nem tudta a bácsi megtámasztani az ajtót és tolni a nénit egyszerre. A babakocsis csaj csak cammogott, nemhogy egy másodperc alatt átlépett volna a babakocsi másik oldalára és segített volna... A többi emberről nem is beszélve, akik kb. 3 méterre álltak sorba a parkoló automatához... Másodpercek alatt látszott, hogy senki nem mozdul, és az is, hogy a bácsi nem fogja tudni oda bejuttatni magukat, úgyhogy segítettem.
Tehát a suli után hazatekertem, és már mentem is át Karenékhez, ahol már minden készen állt a bulira. A kedves Lisa érkezett először a lányokkal, majd szépen lassan mindenki befutott. Volt néhány számomra új ember is. Jó kis buli volt, pezsgőztünk, hot-dogoztunk, még Pauline vega-virslijéből is ettem, nem is volt rossz :) Poénkodtak velem a péntek miatt, Dave is viccelődött: van az a gyér minőségű kinti tenisz-szerű játék, amit múltkor tönkretett, és ami helyett most újat hozott... szerinte biztos magyar gyártmány....ha-ha-ha... merthogy persze pont jókor kaptak ki a magyarok az angoloktól barátságos meccsen :) Viszont most először dumáltam (mondjuk nem mintha szoktunk volna találkozni) Matt fiatalabbik bátyjával, aki beavatott a netes társkeresés rejtelmeibe :) Penny férjét is ma ismertem meg, ő főleg magamról kérdezett. Két ember kivételével szinte mindenkivel beszélgettem, na jó, három, mert a harmadik Yasminék unokatesója, a 18 éves lány, aki mások szerint is kicsit fennhordja az orrát. Az apján és Pauline-ékon kívül most se nagyon tárgyalt senkivel...
Jaj, Pauline most is mondta mindenkinek, hogy milyen kedves vagyok, és mesélte a medencéhez kikötözős ötletét Karennek, csak hogy megtartsanak :) És mondta, hogy majd vigyáznak rám, amíg egyedül leszek :D Lisa szerint amúgy simán partizhatunk, amíg a többség nincs itthon. A medencét nem viszik :) Ja, azt is kiadták, hogy ha véletlenül jönnek a munkások, csak a kert sarkában napozhatok, és nem beszélgethetek velük sokat, nem ülhetek melléjük, mert akkor nem dolgoznak. Mondjuk ezek amúgy sem dolgoznak, már ha angol nemzetiségűek lesznek...
10 után a mag még kiült egy kis kávéval, Bailey’s-zel, whiskey-vel, ki-mivel :) Bert nagyon produkálta magát, annyit nevettünk, de sajna nem tudok mindent leírni, sok vicces történt az egész este folyamán. Komolyan, néha sajnálom, hogy nincs (majdnem) egész nap rámszerelve egy kamera, és nem látjátok, hogy mi történik velem, és nem halljátok-értitek, hogy miket mondanak nekem, mi folyik itt Angliában :))) Bár néha jobb, hogy nem így van :DD
Fél 12 felé mentek el a Lisak és családjaik, aztán egy kis pakolás után én is. Már nem volt kedvem blogot írni, ezért ma (csütörtökön) írtam ezt is. Most van fél 10, és még meg kell írnom a mait is, ezért is nem terjedelmesebb a party-beszámolóm. Azt hiszem végül háromnegyed 1-kor feküdtem le.
Utolsó kommentek