Yasmini reggel nagyon szomorú volt, mert apu sokáig bent volt az irodában, így este már nem találkoztak, és mondta, hogy biztos azért, mert nem akarta őt látni... Mivel ma sportnap van a suliban, ő nem ment (nem sok szórakoztatóértékkel bír számára sajnos...), így nem kellett rohannunk. Sebastian pedig nagyfiú, ő elintézett magának mindent: felöltözött, megreggeliztette magát, amíg anyu kutyát sétáltatott, ma éppen nem selyemruhában :) Tegnap ugyanis kérdeztem Karent, hogy van-e még rajta kívül más őrült nőszemély, aki ilyesmi öltözékben és sportcipőben sétáltatja a kutyát az erdőben nap mint nap? :)
Betették a kocsiba Seb bringáját, mert mondtam, hogy ha jó idő lesz, hazatekerhetünk együtt a suliból. Be is lelkesült, aztán anyu visszahozta a biciklit. Seb állítólag mondta, hogy inkább mégse, mert elég lesz neki a sportnap ma az izgalomból...
Pakoltam, pakoltam, pakoltam. Mostam, mostam, mostam. 10 körül elmentek, porszívózás és vasalás volt a további program. Jó sok vasalnivaló volt, mert fél 1-kor végeztem csak vele, mondjuk közben jött a Sainsbury's-es szállítmány is, egész kedves, érdeklődő volt. Mármint a bácsi :) A vasalásra visszatérve, ma reggel mondtam Karennek, hogy nem tudom, hogy mi értelme van kivasalni Seb pólóit, mert össze van túrva az egész, úgy néznek ki, mintha a kutya szájából húzták volna ki őket... Na de mindegy is, attól még kivasalom, persze, csak idegesítő egy kicsit. Aztán megettem ebédre a tegnapi maradék tésztámat, még most is finom volt :)
Leültem egy fél órára, aztán 2 fele elsétáltam a suliba, megnézni Sebastiant. Pauline előtte mondta, hogy ő már volt délelőtt, odament hozzá, és Sebastian lesütött szemmel köszönt neki, és távolodott tőle :) Biztos égő volt a nagymama, Pauline mondta :) Szóval elsétáltam, szép időben öröm. A suli előtt nem sokkal Bert rámdudált, és megállt, hogy ugorjak be, de mondtam, hogy mostmár végigsétálok, köszönöm :) A sulinál aztán találkoztunk, és Matt is ott volt már. Sebet már nem láttuk versenyezni (apu látta), és alig történt valami, amíg ott voltunk. Matt el is mondta a véleményét az egészről, az igazgatóról, stb...
Együtt hazajöttünk hárman, apu ment vissza az irodába. Itthon már majdnem kész volt a kaja. Pauline csinált jacket potatot, meg Karen tegnapi sajtszószos karfiolját ettük halrudacskákkal. Mivel valami nagyon fontos ment a tv-ben, engedtem, hogy ott egyen, én pedig anyáékkal skype-oltam addig. Desszertnek csináltam gyümölcssalátát, akkora adagot, ami után azt gondoltam, hogy nem lehet éhes... és mégis.
Kaja után úgy volt, hogy úszunk, de Sebnek nem volt kedve, úgyhogy egyedül mentem. Gondoltam lubickolok 5 percet, aztán napozok, de a nap jó messzire ment, és egészen sokáig nem is jött vissza sajnos... (a suliban egy órán keresztül persze egy percre sem bújt el :) Yasminiék hazaértek, egy fokkal jobb hangulatban, mint tegnap. A videoval a következő az új helyzet: mostmár sehova nem engedik feltenni. Yasmin gondolom próbálta ma meggyőzni őket, mert Karen pont akkor ment be, amikor mondták, hogy a blogján kívül sehol nem szeretnék magukat viszontlátni. Reggel egyébként próbáltuk feltenni egy másik videomegosztóra, fel is töltődött, de aztán mégis "rejected" lett...
Vissza a délutánunkhoz: anyu sütött halat, Yasmin megvacsizott, aztán anyu elvitte Sebet teniszre. Mi Yasminival úsztunk egyet. tiszta zizi volt: mondta, hogy el akar velem jönni hozzám Magyarországra egyszer, anya biztos elengedné, ha velem jönne :) és már terveket szövögetett, úgy láttam, több, mint félig komolyan is gondolta :) Azt is kifejtette, hogy furcsa vagyok... ezt már tegnap is mondta, az okok a következők: kedves a hangom és én is kedves vagyok; iszom Karenékkel, néha sört is; az ő szemében már vékonynak számítok, és azok a lányok mind furcsák... a többire nem emlékszem. Azt is mondta, hogy eddig csak a román lányt tartotta furcsának, de őt azért, mert bunkó volt :) Úszkáltunk, delfineztünk a víz alatt, Pauline-nal is volt egy kis chit-chatünk. Mondta, hogy sokszor, amikor vizes hajjal, fürdőruhában, a medencében vagy azon kívül meglátja Karent vagy engem, nem tudja eldönteni, hogy melyikünk :) Karen ennek örült. Merthogy ő haza-, én pedig eljöttem. 10 perc alatt hajat mostam, letusoltam, és elkészültem a munkára :)
Bent ma már nem volt olyan bolondok háza. Samnek csináltam kisebb-nagyobb ügyeket, levittem a postát, jegyeket küldözgettem, befizetéseket rögzítettem, majd megerősítő e-maileket küldtem. Szeretem, amikor nem ugyanazt csinálom egész este :D És az is jó volt, hogy Drew mellettem ült, és tudtunk egy kicsit beszélgetni.
Itthon a szokásos blogolás volt a program, aztán egy kicsit összébbpakoltam, mert holnap át akarom hívni Bertet. Tök ijesztő volt: kiégett a lámpa a fürdőben, de szerintem nem csak úgy simán, mert a kapcsoló is izzott, láttam a fényeket benne. Mindez, amikor lekapcsoltam... Úgyhogy ha itthon lesz és ráér, megkérem, hogy segítsen. Be is fejezem, mert mindjárt éjfél van...
Ma terveztem elmélkedni egy kicsit, de túl fáradt vagyok... és azt vettem észre sajna, hogy úgy halogatom a blogírást, mint régen a tanulást. Na még ezt megnézem, na még ezt... remélem visszatér az írókedvem :) milyen jó lesz egyszer! :D mindig erre gondolok :)
Utolsó kommentek