Elég gyorsan kipattantam az ágyból fél 8-kor, tusolás, készülődés. Nem kellett halkan, mert Niki is felébredt, úgyhogy beszélgettünk, ettünk egy kicsit (kiborítottam a joghurtot, tegnap este pedig egy pohár bort Niki fehér szoknyájára... múltkor Gina táskáját öntöttem le borral... tagadhatatlanul kétbalkezes vagyok, dehát mindig is az voltam...)
Tök jól esett a biciklizés, annyira jó levegő van ilyenkor reggel. Beértem, rögtön megkérdezték, hogy mit csináltam a hajammal, mert nagyon szép. Hát, nem tudom, semmi különöset :) Kay, Charis és Sarah voltak bent. E-mailek, jegyek, iratok, API-e-mailek... és végre 5 óra lett. Viszont megint megdicsértek, mert újabb hibát találtam még csütörtökön, de mivel tegnap nem nyúltak a jegyekhez, ez csak ma derült ki: Rob két hétre foglalt szállást egy párnak, a visszautat viszont csak egy hétre. Ezért jó, hogy olyat is ellenőrzök, amit nem mindig kellene. Dylan, aki múltkor ugye jól ráfizetett egy hasonló baki miatt (csak az jegy nélküli légitársaság volt, így a mi ellenőrzésünkön már nem ment át), most is megijedt, hogy "Viki, mi a név? Ugye nem az enyém?" Hát Robé volt, aki akkor még nem volt bent. De így még időben kiderült a dolog... És ezt is átnézte már Leah vagy Louanne, amikor minden dátumot és adatot összevetnek a gépben lévőkkel... De persze könnyű az ilyeneken átsiklani, főleg, ha órákon keresztül ugyanazt csinálod...
Hazafele beugrottam a Waitrose-ba, megint vettem ki pénzt, az utolsó részletet, feltöltöttem a telefonomat. Hazaértem, ettem, aztán jöttek a lányok, elhozták Gina három dobozát, amit majd tőlem vesz fel a Louis Trans hétfőn, nagyon remélem, hogy még azelőtt, mielőtt dolgozni mennék. Mondtam, hogy menjenek nyugodtan, én megyek gyalog vagy biciklivel, ha elkészültem, ne rohangáljanak értem.
8 fele elindultam, Nikihez mentem. Egy darabig csak beszélgettünk a szobájában, ő pedig még pakolt. Aztán megjött Gina, kicsit sírdogáltunk, ahogy elmesélték, hogy hogy búcsúztak el a családjaiktól. Tuti hogy nekem is nagyon rossz lesz majd egyszer... Jaj, és nekem adott egy kis NICI párnát búcsúajándék gyanánt.
Később kimentünk sétálni, mert a nagy téren egész napos army-buli volt, még voltak egy páran. Aztán tettünk egy nagy kört a környéken, gyönyörű kisebb-nagyobb házak, parkok között. Rengeteget nevettünk, és olyan jóízűeket (legalábbis én), többször sírtam a röhögéstől. Fél 11 fele még felmentünk Nikihez, aztán Gina hazament, mi még beszélgettünk egy kicsit, aztán negyed 12 fele lefeküdtünk. Fáradtak voltunk.
Most minden utolsó, úgy értem, hogy a tegnapi és mai címemben, dehát most valaminek tényleg vége van. Nyilván számomra nem olyan gyökeres a változás, mint a lányok számára, de azért nagyon fognak hiányozni. Az utóbbi időben elég sokat voltam velük...
Utolsó kommentek