2010. január 17. -

Angliai au-pair- és irodai munkaélményeimről olvashatsz, kezdetben ékezetek nélkül :) Mindent persze nem tudok leírni, ami velem történik, nem tudom 100%-ig visszaadni, hogy milyen beszélgetéseink vannak, hogy bánnak velem, hogy érzem magam, de próbálom... Leírok sok - talán felesleges - dolgot, és még több fontosat elfelejtek, de az összkép azért remélem megvan :) Ha véletlenül kerültél ide, és fogalmad sincs ki vagyok, irány a "Csak úgy idetévedtél?"... Ha képeket szeretnél nézegetni vagy többet szeretnél megtudni Yasminról, akkor irány a "Képek + Yasmin" :)

Utolsó kommentek

  • MissMarple: Szia Viki, nem folytatod a blogot az új életedde... (2012.02.24. 12:11) Ami eddig kimaradt...
  • Timiaupair: Szijjja! Elkezdtem olvasni a blogodat, nagyon s... (2012.01.08. 10:58) Ami eddig kimaradt...
  • vica0330: A mostani bejegyzésedet olvasva már kicsit nyugo... (2011.12.03. 20:12) A döntés
  • Utolsó 20

London lemondva

2010.06.10. 23:59 - vikiaupair

Annak ellenére, hogy este már fél 12-kor lefeküdtem, igazán nem esett jól felkelni reggel. Ja, és a sajt megint eltűnt!!! Fél 8-ra átmentem, Yasmini már azzal fogadott, hogy alig várja a jövő pénteket, az lesz élete legjobb estéje, stb. Már tudjuk, hogy ki hol alszik, mit eszünk, még a szokásos szombat reggeli reggelit is kihagyja Pauline-nál... Ebből kiderült számomra, hogy a jövő péntek mellett döntöttek, aminek én nagyon örülök. Yasmini egyébként egész reggel nem szakadt le a témáról, a WC-n ülve például eszébe jutott, hogy akkor nem tudok szombat reggeltől dolgozni az irodában, úristen mi lesz... :)

Karen a gyerekekkel együtt Thulat is elvitte, amit egyáltalán nem bántam. Mivel éber állapotában nem tudtak hozzáférni a fájós füleihez, így elaltatták, fél 4-kor ment érte Karen, úgyhogy nyugtunk volt. Mivel tegnap megcsináltam, amit ma kellett volna, nem volt sok dolgom, csak a szokásos takarítás-mosás-pakolás-trió, na meg az elmaradhatatlan porszívózás ugyebár. És persze a duma Karennel. Elég érdekes kapcsolata van az anyukájával és a tesójával, arról mesélt megint...

Én eljöttem  fél  10 után, majd nem sokkal később megjött hozzájuk a szocmunkás bácsi, aki kedden is volt. Én pedig megkezdtem a körutamat a bringával. Persze elkezdett cseperegni az eső, ami kisebb-nagyobb intenzitással az egész utamat végigkísérte. Először a bankba mentem, befizettem a csekkemet, és felderítettem, hogy mennyi lenne az átutalás, vagy az, hogy otthon használom a kártyámat (pénzfelvétel, fizetés). Hát, nem voltam elájulva az árfolyamtól, bár nem is számítottam jobbra.

Ezután beugrottam az irodába, és megbeszéltem Louanne-nal, hogy mégsem megyek Londonba. Tényleg nem érzem úgy, hogy szeretnék menni... Inkább nézem az angolok első meccsét :D Ja, és simán oda tudja adni a jegyemet a barátnőjének. Ja, és meglepetés várt bent, ugyanis kaptam gépet, saját loginnal és e-mail-címmel. Tök jó :) Kay mondta, hogy mivel nem tudták, hogy hogy írom a vezetéknevemet, a facebookról nézték le. Mire nem jó? :) Végre találkoztam Simonnal, aki a kis gépecskémet is szerelgette, meg is köszöntem neki így pár hónappal később :)

Innen bementem Camberley-be, ahol első utam egy háztartási cuccos üzletbe vezetett, ahol Yasmin szombaton vett egy kulacsot, amit tegnap Karen leejtett és letört a szájánál egy pöcök, majd Thula jól megrágta... És szeretne ugyanolyat, mert a saját pénzéből vette... Úgyhogy mondtam, hogy én megveszem neki, úgyis megyek a High Streetre. Ezután benéztem a Thomas Cookhoz, hogy van-e forintjuk, és ha igen, hogy váltják? Hát, mennyiségi kedvezménnyel jobb, mint a bank, de még mindig gyenge. És nem sok van nekik, két nappal előtte rendelnem kellene. Ugyanezt eljátszottam a postán is, ott volt a legrosszabb az árfolyam... Jaj, és a nő megkérdezte, hogy Magyarország Európa-e??? Mert néhány képeslapot is feladtam...

Ezután bementem a Bootsba, vettem átalakítót, hogy otthon tudjam majd tölteni a laptopomat. Beugrottam a Primarkba is, vettem egy kis vékony kék övet egy fontért, és  tök kedves volt a pénztáros fiú. Kérdezte, hogy jó napom van-e, stb, aztán kellemes napot kívánt. Szeretem az ilyeneket. Apróság, de felvidít. Kicsit még nézelődtem a plázában, kifele menet ráakadtam még egy pénzváltóra, aki az eddigiek közül a legjobb árat mondta, de még mindig nagyon kevés az otthoniakhoz képest. Úgyhogy majd csekkolom még közvetlenül utazás előtt is, de egyelőre úgy néz ki, hogy a legjobban akkor jövök ki, ha hazaviszem a fontot és otthon átváltom forintba. Tudom, hogy nem ez a legbiztonságosabb, de például ma 15-20 ezer forintnyi különbséget jelentett volna ekkora összegnél már... mert ugye kell a pénz a tartozásaimra (jogsim ára; repjegyem, amivel kijöttem; Oriflame-es cuccok anyusnak), és nyilván otthon is költeni fogok... Persze ha van valakinek ebben tapasztalata, és tud tanácsolni valami okosat, azt szívesen fogadom.

A plázából a suliba mentem, volt két felügyelő az órán, de nem sok vizet zavartak. Szünetben odajöttek és kérdezgettek bennünket a kurzusról, de igazából ennyi. Az óra most sem volt sokkal izgalmasabb, de legalább nem kerülgetett az álommanó... Ja, és kiderült, hogy Gina el tudott volna hozni, dehát ma pont korán eljöttem otthonról...

A gyerekek sulijánál találkoztam Karenékkel, akkor már rendesen szakadt az eső. Hazaértünk, Yasmint rögtön megfürdettük... Alágyújtottunk a Karen által már megpucolt krumplinak, betette a sütőbe a hagymás-sajtos-krumplis vegahasábokat és a hal”cafatokat”, majd elment Thulaért az állatorvoshoz. Én megcsináltam a krumplipürét, főztünk zöldségeket, majd megvacsiztunk, addigra már Thula is velünk volt. Szegény jó kómás volt... Holly pedig tök jó fej volt, nem volt megőrülve, mint általában, aggódással sétálgatott Thula körül :)

A fincsi eper után, amit desszertre kaptunk, Seb elvonult, Yasmin a konyhában gépezett, mi pedig Karennel a nappaliban pihentünk, mivel konstatáltuk, hogy sokkal korábban van, mint gondoltuk :) Ő is amellett van, hogy készpénzt vigyek, mondta, hogy vegyek majd ilyen utazó övet, amiben biztonságosan vihetem majd. Ezt mondjuk már lehet, hogy írtam, de nem baj :) Meg beszéltünk róla, hogy miért is akarok annyi cuccal hazamenni, amennyivel... Hogy ő régen milyen kevéssel utazgatott :) Hát, még magam sem tudom, hogy mit viszek, mit nem... Van egy-két biztos pont, mint ajándékok és pár ruha, és kb. már meg is telik a bőrönd...

Laptop-táskát nem fogok venni, egyrészt azért, mert nem találtam (nem akarok egy nehéz, csúnya, fekete valamit), másrészt drága, harmadrészt pedig van nekem otthon egy Oriflame-es táskám, ami igazából laptop-táska, csak nőiesítve. És mikor mondtam anno, hogy nekem az kell (valamennyit teljesíteni kellett érte azt hiszem), mert majd abba teszem a laptopomat, akkor mindenki kinevetett... :) Ja, és azért sem, mert Yasmini nagylelkűen kölcsönadja nekem, persze ijedten megkérdezte, hogy ugye nem fogom elveszíteni? Hát, mitől is félhetne jobban ő, aki mindig azt hiszi mindenről, hogy elveszett, ha már egy másodpercig nem látja... Mondtam, hogy ha elvesztem a táskáját, akkor az azt jelenti, hogy a laptopot is elvesztettem, úgyhogy nem szeretném :)

Ja, és Karen aláíratott velem egy papírt arról, hogy január óta x összeget átvettem tőle. Berttel papírmunkáztak a napokban... Mondta, hogy Bert mondta neki, hogy kérdezze meg, hogy mennyi van meg belőle... hát, szomorú, de szinte semmi... bár ha azt nézzük, hogy vettem laptopot, két fényképezőt, repjegyet oda-vissza, hajvasalót, ipodot, stb... akkor nem vészes. Végülis ha azt a pénzt félre tudom majd tenni ezután is, amit Matt-től kapok (és miért ne tudnám?), akkor tudok majd spórolni amellett, hogy nem tagadok meg magamtól semmit az ésszerűség határain belül. Mondjuk most jut eszembe, hogy a júliusi irodás fizetésem karcsú lesz a hazalátogatás miatt, a szeptember pedig Amerika miatt, utána meg lehet, hogy nem lesz majd ennyi munka, szezon után, de sebaj...

Miután mindent megtárgyaltunk, fél 6 fele eljöttem egy fél órára, majd visszamentem, és indultunk a színházba. A kocsiban Karen elbeszélgetett Yasminnal a nedves bugyikról és a következményekről, merthogy megint az történt. Kidobtuk Yasminit a színháznál, majd elvitt engem az irodába. Ahogy belegondoltunk, azóta tart, amióta Shaniaval fasírtban vannak. És mondta aztán Karen, hogy kivizsgálták már, és tisztán pszichológiai oka van, régen is akkor jött elő, amikor az aktuális barátnővel megromlott a viszony. Ezenkívül elmondott pár dolgot a műtétről, amit Yasmini nem feltétlenül fog megtudni, ami jobb is...

Az irodában nem volt semmi extra, már csak Sarah volt ott. Ja, dehogynem volt: a saját gépemet használtam, ami a nyomtató mellett van, úgyhogy még csak fel sem kell emelnem a fenekemet, amikor nyomtatok... ami nem feltétlenül jó. És a Matt által említett változtatás láthatóan életbe lépett, azaz Leah gépestől, székestől át lett mozgatva a könyvelésre, úgyhogy most jó nagy üresség van a helyén. Nem tudom, hogy Matt mikor mondta nekik, mert 11 körül még semmi nem volt, amikor ott voltam. Egyébként jegyeket csináltam, majd iratokat válogattam, és közben meghallgattam Gordon kirohanását... szidta az adminosokat rendesen, főleg Kay-t.

10-kor lejárt a műszak, a hideg szélben, anyu kabátjában hazatekertem, majd blogoltam, láthatjátok, hogy nem keveset. Írt a spanyol lány, hogy itt van, és hogy szombaton vagy vasárnap találkozhatunk, de Pelin is írt, hogy találkozzunk még mielőtt elmegy, ami 16-án van, úgyhogy nem tudom hogy lesz még a hétvégém...

Ami biztos, hogy most lefekszem, mert negyed 1 van :D

Ja, és azt nem tudom, hogy miért vannak aláhúzva a bejegyzések címei tegnap óta, majd ha lesz rá időm, beleásom magam.

A bejegyzés trackback címe:

https://vikiaupair.blog.hu/api/trackback/id/tr62073143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása