Mivel még tegnap lebeszéltük Gabival, hogy megint elhalasztjuk a London-projektet a rossz idő miatt, 10-ig aludtam. Nagyon jól esett, éppen elég volt ez a 10 óra, mint egy kisbaba :) Reggeliztem, skype-oltam anyáékkal egy kicsit, pakoltam, angoloztam kb. 2 percet, és utánajártam a vízum-dolognak.
Én el is felejtettem, hogy már vízum nélkül is mehetünk, mostmár rémlik, hogy volt a hírekben anno. Mivel úgy gondoltam, hogy engem ez soha nem fog érinteni, valószínűleg gyorsan kiszórta az agyam ezt az infot :) Szóval neten kell igényelni beutazási engedélyt, amivel 90 napig maradhatsz turizmus, üzlet vagy látogatás céljából. Nyilván erről beszéltek tegnap Karenéknek is az "SDR-találkozón". Amúgy nagyon komolyan veszik, be kell írni a légitársaságtól és járatszámtól kezdve mindent, hogy mivel jössz haza, csak hogy nehogy kint maradj... És válaszolni kell pár kérdésre, mint például: "Részt vett-e valaha, vagy jelenleg részt vesz-e kémkedésben és szabotázsakciókban; vagy terrorcselekményekben: vagy népirtásban; illetve 1933. és 1945. között volt-e bármilyen jellegű szerepe a náci Németországgal és annak szövetségeseivel összefüggésbe hozott törvénysértésekben?"... hát nem :)
Ezután írtam levelet Némi mamáéknak, ezúttal nagyobb betűkkel, mint múltkor :) Majd skype-oltam megint Anikóval majdnem két órát, vettek kamerát, úgyhogy mostmár láttam is Bercit. Tényleg már mindent ismétel, annyira édi baba volt...mondta, hogy Viki, Viki, integetett, küldött puszit :)
Ezután megnéztem az Elcserélt életek című filmet. A legjobb szó rá azt hiszem az, hogy sokkoló. Egy sokkoló, igaz történet a 20-as, 30-as évek Amerikájából... Még most sem térek magamhoz...
Aztán skype-oltam anyusékkal, majd Ginával is egy háromnegyed órát... Még netezgettem, tornáztam egy gyorsat, most megyek tusolni, hajat mosni, aztán megpróbálok korán lefeküdni...
Utolsó kommentek