Egész könnyen indult a napom, tusi, reggeli, minden megvolt. Beértem időben, Leah, Charis és Kay voltak bent, na meg az ügyeletes szipogó, Nikita. Jegyeket csináltam először... Már csütörtökön is észrevettem, hogy valaki sima jegyeket tesz be az általam, dátum szerint sorba rendezett problémás jegyek közé, de még csak nem is oda, ahova az indulási nap szerint lenne a helye, hanem össze-vissza... Kiderült, hogy Louanne volt, én nem szóltam semmit, csak annyit, hogy légyszi mondják meg neki, hogy ne csinálja :) Leah ki volt rá akadva egyébként is, mert tegnap megkérte, hogy a sürgős jegyeket küldje ki még tegnap, de ma is ugyanúgy ott voltak...
Délre végeztem velük, aztán API-ztam megint. Illetve megkerestem, hogy melyik API-lap melyik társasághoz tartozik, amíg még volt rendszerünk. Leah lezárta aztán, hóvégi zárás volt... Ezután fogtam a hatalmas paírhalmot, és hónapok szerint szétválogattam mindet, szépen sorba raktam, kidobáltam egy csomó régit, ami ezek szerint elmaradt, áprilisi utasok adatait...
A tanításból ma sem lett semmi, szegény Leah és Charis szó szerint egész nap telefonáltak, folyamatosan "zaklatták" őket. És egész jól elvoltam ezzel a rendszerezéssel, meg API-zással, merthogy volt egy pár, ami elég égető volt. És ha én ma nem bontom meg a régi nagy halmot, akkor valószínűleg egy csomó májusi utas adatai is elfelejtődtek volna hozzáadódni...
Tök aranyosak egyébként, mióta észrevették, hogy írogatom a hasznos kifejezéseket, mindig szólnak, hogy ezt is, azt is írjam le :) Charis ma át is nézte a listámat, jókat nevetett :) Oh, és majd elfelejtettem, csináltam Kay-nek teát, mert ő is mindig csinál nekem, ás hát ezeknek az angoloknak ugye nem mindegy, hogy milyen erősre, mennyi tejjel, stb... és mondta, hogy nagyon fincsit csináltam neki :) Amúgy 5 után egy kicsivel végeztem is a dolgommal, így fél 6-re hazaértem.
Mivel kíváncsi voltam, hogy mit mondott a másik orvos, átmentem Karenékhoz, akik mindhárman kint úszkáltak a medencében (Sebastian ottalvós szülinapon van). A doktornő is elvégzett egy csomó vizsgálatot, és arra jutott, hogy jól teszik, hogy megpróbálkoznak az SDR-rel, abszolút mellettük van. Nagy eséllyel ő műti majd a csípőjét itthon. El voltak tőle ájulva, hogy milyen profi és kedves volt.
Onnan átmentek az "SDR-találkozóra", amiről tegnap már írtam. Beszéltek mindenről: szállásról, vízumról, és persze magáról a műtétről is. Valamelyik anyuka teljesen online intézte a vízumokat, és mondták, hogy ne említsék meg sehol, hogy Yasmini fogyatékos, mert az csak bonyolítja a dolgokat... Azt mondták, ne aggódjak, elintézik nekem is, biztos lehet innen kintről, mármint a vízumot. Végül is otthon is az amerikai nagykövetségre kellene menni. Karen jövő héten már le akarja foglalni a repjegyeket meg a szállást is. Poénkodtak, mert Matt mondta, hogy nem intézi a vízumot az irodán keresztül, Karen meg mondta, hogy akkor bemegy a Thomas Cookhoz Camberley-be, ott legalább foglalkoznak vele :))) Most is jól elpoénkodtunk ezen, meg minden máson is. Yasmini is megszólalt néha, "szerencsére" vett ma a pénzéből új hajszárítót, fésűt, meg mindenféléket, biztos vagyok benne, hogy azok is jönnek szerdán :)
Vittem nekik egy kis bort, mert jófej vagyok, és ügyes pincérnő :) (Mikor bementem, láttam, hogy a mosógép még mindig villog, gyanítom, hogy még mindig az a ruhaadag va benne, amit tegnap délután én indítottam el...) Kérdezgettek a tegnapról, Karen "leszidott", amiért nem ittam sokat :) Szerintük jól tesszük, hogy szóba állunk a fiúkkal, Karen is ezt csinálta anno, az angol lányok állítólag elhajtják őket, és ezt Matt is megerősítette, persze a múltbeli tapasztalataira alapozva :) Aztán apu is kikacagott, hogy mindent leejtek, eltörök, mert szóba került a biciklilámpa, ami múltkor ugye simán lepattant, és azóta nem működik. Aztán megjelent Pauline, előadta, hogy Seb milyen önálló volt reggel, mikor ő volt vele, meg hogy miket mondott neki, hát, tényleg haláli ez a kiskölyök :) Végül Bert is megjött, megköszöntem ez a bedugaszolós netgyorsító valamit, de mondtam, hogy nem ment... "Jaj, mert kell a telepítő CD.", úgyhogy megkérte Mattet, hogy kerítse elő, stb... A lényeg, hogy végül a fülembe súgta, hogy "Bloody English" :)
Mattnek mondtam, hogy reggel láttam a körforgalomnál, de nem vett észre. "Bocsi, de tudod, ilyenkor bele vagyok merülve a zenémbe...", és tényleg :)
Egy órát voltam ott kb., aztán itthon blogot írtam, skype-oltam Gabival, aztán skype-chateltem Renivel, nem is nagyon beszéltünk még, mióta kint vagyok, jó volt. Folytattam a bejegyzést, közben hallgattam a kintről beszűrődő koncert-zajokat, valahol itt Frimley Greenben van buli... Videozgattam, tusoltam, felhívott Gina, aztán egy kicsit még olvastam a Marley meg énből, végül fél 12 után tértem nyugovóra.
Utolsó kommentek