Reggel nem volt semmi extra: öltöztetés, reggeli, indulás. Persze ma is a sleepover volt az "üdvözlőüzenetem", aztán meg, hogy milyen jó lesz Amerika, mert kap majd finom csokitortát (én is kaphatok belőle:), mehetünk vásárolni a szülinapján, stb...szóval úgy látszik, beletörődött a lelkem, hogy a 11. szülinapján kénytelen lesz velem beérni apa helyett...ha minden jól megy...
Ahogy kitették a lábukat, elkezdtem pakolni. Csodák csodájára ma délelőtt nem mostam, csak délután :) Mikor Karen hazaért, elkezdett repülőjegyeket nézni. Merthogy megerősítették az időpontokat, viszont úgy tűnik hamarabb kell kimenniük, tehát a terv: augusztus 14-én kimennek, ez egy szombati nap. Hétfőn vizsgálatok, kedden semmi, szerdán újabb vizsgálatok, majd 20. helyett csütörtökön, 19-én lesz a nagy SDR-műtét. Aztán 25-én megnézi a másik orvos, 26-án megülik Matt 40. szülinapját, és 31-én megműtik a lábait. Aztán elsején hazajönnek a pasik, én pedig 2-án vagy 3-án megyek ki, és 14-én vagy 15-én jövünk haza együtt, mert 14-én van az utolsó nagy vizsgálat. Szóval sokféle foglalást kell összehangolni, és mivel direkt járat nincs innen St. Louis-ba, Karen ugyanazzal a légitársasággal akarja mindkét részét az útnak, hogy a csomagokkal ne legyen baj. És nem akar 8 órát dekkolni egy reptéren sem, úgyhogy nem lesz könnyű megtalálni a megfelelőt.
A műtét kapcsán mondta, hogy holnap találkozik azt hiszem 3 anyukával, akikből az egyiknek a kisfia már túl van a műtéten, úgyhogy átadja a tapasztalatait a többieknek, a másik orvossal való találkozás után mennek oda. Kíváncsi vagyok egyébként, hogy mit mond majd ez az Anna által ajánlott másik ortopédusnő, de ezt valószínűleg csak kedden tudom meg...
Az egyik nő admánygyűjtésből fedezi a műtét költségeit, 4 hónap alatt 38 ezer fontot sikerült összegyűjtenie, ami elég szinte mindenre. Yasmin "barátnője", Franny anyukája is ezzel próbálkozik, de kb. 10 ezer fontja van egyelőre, és a július 1. vészesen közeledik... Úgyhogy kitalálták, ha már Yasmin számára nem kérhetnek pénzt, az ismerősök, Matt üzlettársai, bárki, akit meg tudnak mozgatni, segítsenek Yasminon azzal, hogy adakoznak Franny számára, neki nagyon nagy szüksége van most rá...
Az is szóba került, hogy mit vehetnének a szülinapjára, amit ott kint oda tudunk neki adni... ha itthon lenne is nagy gondban lennének, merthogy ahogy Karen mondta: "Elkényeztetettek, Yasminnak is mindene megvan: laptop, kamera, fényképező, ipod,...". Hát igen, de neki is mondtam, ezeket a dolgokat valószínűleg én is megvenném a gyerekemnek egyszer, ha megengedhetném magamnak...
A nagy járatkeresgélés közepette megjött Lisa, elmentek sétálni Thulaval. Én fürdőszobatakarítással, vasalással folytattam, Karen megakasztott korábban egy párszor, sokszor odahívott, hogy ezt találtam, azt találtam :) Vasaltam, mikor valaki csengetett. Kimentem, és mivel megismertem a csajnak az autóját, akik múltkor megvették Yasmin régi bringáját, meg kölcsönkérték az egyik régi kerekesszékét, beengedtem. Csak hozott egy kis pénzt meg visszahozta a széket. Természetesen Karen elfelejtette, hogy jön :)
11 után még kipakoltam a mosogatógépből, majd elvonultam a porszívóval, és a tegnapi lasagne-maradékkal egy kis porcelántálban, meg a szokásos cuccommal...ami túl soknak bizonyult, ugyanis sikeresen leejtettem a kaját... a porcelán össze is tört, úgy, ahogy kell, folytatom a rombolást...
Itthon skype-oltam Orsival meg anyával egy kicsit, majd kitakarítottam magamnál, aztán hajat mostam, és félig elkészültem a vacsira. 3-ra visszamentem, még beszélgettünk egy kicsit többek között a járatokról, Yasmini produkálta magát: sleepover és társai :), stb... Letusoltam a jókislányt, aki megint nedves volt (megint fel van fázva...), és szegény annyira fél már a reakciótól, hogy rögtön így kezdte: "Egy kicsit nedves vagyok, ne kiabálj légyszi'"... Aztán ezt elismételte, mielőtt még bármit is mondhattam volna. Ő is tudja, hogy nagyon ritkán kiabálok, ezért pedig nem szoktam.
Még tettem-vettem, segítettem Karennek néhány facebook-dologban (mondta is, hogy mit csinálnának nélkülem a számítógépekkel:), felöltöztettem Yasminit a "szépruhába", aztán eljöttem és magamat is rendbe szedtem. 5 körül vissamentem, még volt egy kis körömlakkozás, megdicsértek, milyen szép vagyok :), aztán indultunk is. Bagshot mellé, Windleshambe mentünk, a Ming nevű kínai étterembe. Előtte azonban beugrottunk egy pubba, mert túl korán volt, és amúgy is szeretik azt a pubot. Ittunk egy vodkanarancsot, és volt egy érdekes: elvittem Yasminit WC-re. Elkértem a kulcsot, elvégezte a dolgát, mosta volna a kezét...igen ám, de a csapból csak forró víz jött. De olyan forró, hogy még én is csak egy fél másodpercre tudtam odatenni a kezemet, merthogy valahogy meg kellett oldani, hogy ragadás nélkül lekerülljön a kezéről a szappan :) Itt nem is sokáig voltunk, fél 7 előtt átmentünk az étterembe.
Azt hiszem ennyit nem nagyon ettem még itt, mint most :) De Karent sem láttam még ennyit enni :) Volt rágcsálnivaló, előétel, főétel, még egy főétel... desszertet már nem ettünk... A lényeg, hogy sok finomat és kevésbé finomat megkóstoltam, küzdöttem a pálcikákkal (volt, hogy egész jól ment:). Nem tudom leírni a kaják neveit, de mivel mindig többféle volt terítéken, tényleg rengeteget megkóstolhattam. A két kedvencem mégis talán a sült kacsa volt, amit egy vékony tésztába csavartunk különböző zöldségekkel és szósszal, na meg a chillis csirkedarabok :) Matték törzsvendégek itt, a főnök többször is odajött, hogy minden rendben van-e. Hát, tényleg elég "posh" volt, az biztos, maga az étel sem a kis pesti budafoki úti kínai 490 Ft-os menüjét idézte :)
Nagyon jó hangulat volt egész vacsi alatt, egyebek mellett szóba kerültek a magyar szokások, és a magyar konyha: Matt jövő héten gulyásleves-főző versenyt akar. De mivel a múltkoriból sem lett semmi, valószínűleg ez is leragad ötlet-szinten. Sebastian nagyon vicces volt, egy óvatlan pillanatban elvette Matt telefonját az asztalról, és a kocsiban egészen addig várt, amíg Matt nem indult el vissza megkeresni, mert persze észrevette, hogy nincs meg :) És ugyanezt a pubban eljátszotta anyával meg a kulcsokkal is :) Szegény mindig unja magát az éttermekben, a kocsiban aztán teljesen feléled :)
9 előtt hazaértünk, konstatáltuk, hogy Thula megevett egy nagy csomag rágót Seb szobájából. Egy kicsit még beszélgettünk, és egy pillanatig ellustultam, rámjött az "itthon-kellene-maradnom"-érzés, de Karen is mondta, hogy menjek, most vagyok fiatal :) és Matt szerint átaludhatom az egész holnapot...aztán rájött, hogy mégsem. Elbúcsúztunk, ha szükségem van bármire, nyugodtan menjek bármikor, a szokásos, stb. :)
10 körül aztán megjött Gina és Niki, a lány, aki ugyancsak Deepcutban lakik, ő is au-pair. Elmentünk a pubunkba, leültünk egy üveg borral, és kb. 10 perc múlva oda is jött egy fiú, hogy nem ülünk-e oda hozzájuk? Odaültünk. Kiderült, hogy Nikiék a múltkor már dumáltak velük. Azt hiszem kb. 6-an voltak, közülük ketten melegek. Azzal kezdte Tom, a fődumás meleg srác, hogy közölte, hogy tőle nem kell tartanunk, mert "nem érdekeljük" őt... Sosem találkoztam még melegekkel, de annyira aranyosak voltak, és olyan (nyelvi szempontból) jól, érthetően beszélt a pasi, és olyan dumája volt... És nem mellesleg nagyon értelmes is! És olyan cuki volt, ő valahogy mindig ráérzett, ha valami olyan kifejezést mondott, amit nem ismertünk, és elismételte, és rögtön magyarázta a jelentését, mint egy tanár :) Szerinte az angol pasik odavannak a szemüveges lányokért, mert szexi, na meg milyen angyali vagyok, bókolt rendesen mindhármunknak. Szerencsétlent még mindig nem tudja elfogadni az apukája, és még elmesélt egy pár dolgot, ami "ezzel az élettel" jár... 16 évesen jött rá, most 23 azt hiszem. Nem könnyű neki, az biztos. Egyébként aranyosak voltak, érdeklődtek Magyarországról, volt, aki egész sokat tudott róla, na meg volt, aki azt hitte, hogy jó sípályák vannak nálunk, mint pl. Ausztriában :))) jaj, meg az egyik srác azzal nyitott, hogy ő egy dolgot tud magyarul, bocsánat, de tényleg ezt mondta: "b*zi c*gány"...valami magyar pizzásfiú tanította neki... igazán büszkék lehetünk hazánk fiaira...
Volt egy másik fiú, aki kétszer is kérte a számomat, de nem adtam meg neki. Menjek velük bulizni valamikor ("ha tudnám a telefonszámodat, tudnék neked sms-t írni, hogy jövő héten mikor megyünk":), találkozzunk a pubban, stb... Az egyik pasi pedig két 40 éves nőre nyomult (hozzáteszem nem néztek ki annyinak), az egyik barátjának az anyukája és az ő barátnője... hát, elég közönségesen viselkedtek, ami azt illeti....
Egyszercsak bezárt a pub, aztán még kicsit beszélgettünk kint Gina múlt heti Harry-jével meg a barátaival, de Niki meg én már nagyon mentünk volna. Én mondtam, hogy hazasétálok, negyed óra lett volna, de nem engedték a lányok. Végül negyed 3-kor hazaértem, még blogoltam egy kicsit, szöszöltem, és 3 után lefeküdtem aludni.
Összességében nagyon jó este volt, tényleg jó hely ez a kis pub, a kisnövésű pincérfiú mindig olyan kedves :)
Ja, az még eszembe jutott, hogy Niki is kérdezte, hogy nem félek-e a sötétben, ha jövök haza, mert ő az alatt az idő alatt is félt, amíg Gina bejött nekem szólni, hogy itt vannak :) Tényleg sokan kérdezik, hogy nem félek-e? Dehát nincs más választásom, tekerni kell azt a bringát :))
Utolsó kommentek