Reggel egy fokkal könnyebben ébredtem szerencsére. Yasmini már túl volt az úszáson apával és a tornán anyával. Állítólag csak a jövő heti nálamalvásról beszélt egész reggel, én is megkaptam a terveket: mikros canelloni vacsira, nálam reggelizés, hajmosás (a mosdómban akart, de mondtam, hogy arról szó sem lehet:), hajvasalás, csoki, stb...

Ezután a reggeli közben átment kis parasztba, nem tudok mást írni. Nem velem, csak Sebastiannal. Folyamatosan piszkálta, először bökdöste, aztán beszólogatott neki, amíg Seb házit írt. Nem bírt magával, aztán anya megfenyegette, hogy még egy szó, és nem lesz sleepover Vikinél... úgy látszik hatott :)

Elmentek suliba, megcsináltam a szokásosat, aztán vasaltam egy csomót, na meg közben megjött a Sainsbury's-es pasi is. Vicces volt, mert máskor mindig ugyanaz az öreg bácsi hozza, és ő tudja, hogy amikor behajt a kapun, jobbra kell menni. Na ő egy másik pasi volt, aki ezt nem tudta... Odaszaladtam, eligazítottam, aztán a jó ég tudja miért, csak félútig jött el, megállt az udvar közepén. Odamentem, mondta, hogy majd odahozza az ajtóhoz. Mondom adjon egy ládát, én is tudok vinni egyet. Megköszönte, de mondta, hogy őt ezért fizetik, aztán még vagy kétszer megköszönte, és mintha erőltettem volna, mondta, hogy komolyan, nem kell... pedig akkor már ballagtam vissza a házhoz :)

Kipakoltam, vasaltam tovább, na meg persze mostam egész délelőtt meg teregettem... Fél 12 fele jöttem el, előtte még be kellett zárnom mindkét kutyát, mindkettőt a saját  házába, merthogy Pauline-ék lementek a nyaralóba, és mi vigyázunk Holly-ra két napig. Karennek amúgy vissza kellett mennie a suliba, mert itthon maradt Yasmini szemüvege, aztán elvitte Sebet a diszlexia-órára, aztán már nem is találkoztunk, csak délután a nagy meeting után, de erről majd később.

Gyorsan összeszedtem magam, nagyjából sikerült is mire megjött Gina. Tök korán odaértünk a suliba, gyorsan befizette, aztán még majdnem fél órát sétálgattunk a ragyogó napsütésben. Minden zöld, gyönyörű virágok, megállapodtunk, hogy olyan, mintha Horvátországban vagy Olaszországban lennénk. A suli egész jó volt, 4-en vagyunk a régi csoportból, és van egy elég furi lengyel lány, egy cseh au-pair lány, és egy meghatározhatatlan korú kínai pasi, akinek már felesége és gyereke is van, és az őszi "term"-ben már járt ide Mike-hoz. Nagyon viccesen beszél, borzasztó nehéz lehet nekik egy nem éneklős nyelvet tanulni, nagyon kell figyelnünk, de érthető.

Suli után hazajöttem, sehol senkit nem találtam, és nem is jöttek haza egészen háromnegyed 4-ig. Bekaptak valamit, aztán Karen már rohant is Yasminival tovább Annahoz fiziora. Utána Matt is elvitte Sebet fodrászhoz. Kipakoltam a mosogatógépből, elkészítettem a vizüket (bár Seb mától pohárban akarja kulacs helyett, mint a nagyok:), beszedtem a ruhákat (Karen egy részét már összehajtotta szerencsére), és felhúztam anyuék ágyneműjét. Csináltam egy kis salit, aztán skype-oltam Pelinnel egy kicsit, már ezer éve nem tudtunk beszélni, találkozni meg pláne nem...

Hazajöttek Matték, megkaptam a fizetésemet múlt szombatig, készpénzben. Hát, jó érzés volt, mondtam is, hogy ezért kértem, hogy havonta fizessen, ne hetente :) Guinesst ittunk, dumálgattunk, a sales-esek hihetetlen összegeket meg tudnak keresni, ha jók. Mondta, hogy szólt a lányoknak, hogy nehezebb dolgokra is tanítsanak meg, dehát ez a vulkán-mizéria bezevart a rendszerbe :) Megint szó volt a szórakozásról, szerinte rossz helyeken jártunk eddig, ezért nem láttam még helyes pasit :) Ja, és közben miniubit és sajtot falatoztunk, ő valamivel töltött olivabogyót is. Akarta, hogy kóstoljam meg, de még mindig utálom az olivabogyót :) Mondta azt is, hogy anno Karen volt a legjobb sales-es, ezért vette el :)

Hazajöttek a többiek is, addigra majdnem kész lett a pestos tészta. Megvacsiztunk, beszélgettünk (pénteken elvileg tényleg megyünk vacsizni valahova), letusoltam Yasminit, felöltöztettem és eljöttem. Este is az ittalvás volt a fő téma, kamerát is akar hozni, hogy majd feltehesse a blogjára, hogy milyen jól elvan az au-pairjével :) Oh, és mikor szokás szerint megköszönte a napi segítségemet, mondta, hogy nagyon szerencsés velem.

A nagy meetingről majdnem elfelejtettem írni: ott volt az igazgató, és szinte mindenki, aki Yasminnal foglalkozik az iskolában. Megállapodtak, hogy nem veszik ki szeptembertől, egy Jenny nevű nő szerint egy kis extra segítséggel meg lehet oldani, hogy ne kelljen kimaradnia, és ennek Yasmini nagyon örül. Jaj, majdnem kimaradt: a második műtét időpontját megpróbálják módosítani, de még semmi nem biztos, lehet, hogy akkor egy másik orvos csinálja... Szóval ez még mindig kérdéses...

Fél 8 fele jöttem haza, skype-oltam egy kicsit anyáékkal, letusoltam, filmet akartam nézni, de inkább netezgettem egy kicsit, és nemsokára alvás.

Még egy történés: még tegnap mondta Karen, hogy 11-én ki kell hagynom a sulit, mert visz engem Wokingba interjúra, hogy kaphassak NI-számot, ami a mi TB-számunknak felel meg. Szóval lesz ilyenem, ha minden igaz, ami mindenképpen hasznos, és baj esetén  jelentősen leegyszerűsíti a dolgok menetét.

És még egy kis "üdítő" a végére: ez az egyetlen reklám, amit szeretek itt, de nagyon: www.youtube.com/user/JohnLewisRetail ...ha az utolsó néhány képkockát nem számítjuk, elég férfiasra sikeredett a nagyi, legalábbis szerintem...