Tegnap megint 2-kor sikerült ágyba kerülnöm, de 8-ig aludtam, szinte elég volt :) Karen tegnap mondta, hogy valószínűleg 9-kor még mindenki pizsiben lesz, és így is volt... Bár már fél 6 óta fent voltak, mert Yasmin elfeküdte a nyakát, valami becsípődött, és ez nála hatványozottan jelentkezik, illetve nem tud fej- és vállkörzést csinálni, vagy bármit, ami segíthetne rajta. Sírdogált, kesergett, üldögéltek Thula kanapéján, aztán feküdt a földön. Tényleg fájhatott neki, mert nem is evett, és nem is nyavalygott toastért...És délelőtt sem volt önmaga, nem kért minden percben valamit :) Igaz kétszer kellett WC-re vinni, és mindkétszer balesetes volt...vele könnyen megesik (bár nem mindennapos!), mert nem tudja úgy tartani, most pedig állítólag összerándult, mikor belenyilamlott a fájdalom, és akkor történt...Karen azért mondta neki, hogy olyan rég volt már ilyen, ne fogjon mindent a nyakára-vállára...

Elkezdtem pakolászni, ablakot és tükröket tisztítani, ágyakat, konyhát rendbe tenni (Karenék szobája már rendben volt és Seb ruhái is a gépben voltak)...mindig ott próbáltam tevékenykedni, ahol éppen hozzáfértem a dolgokhoz :)

Yasmin teljesen be volt zsongva a flyerem miatt: mindig odahívott, mutogatta a képeket, az elhelyezést...és nem akarta megérteni, hogy nem szeretnék 5 képet felpakolni, csak egy gyerekeset meg egy takarítósat, és egyszerűeket szeretnék...mert ő olyanokat rakott, amik egy csomó tintát elfogyasztottak volna...azt mondta nem számít, anyának van másik :) És széthúzogatta őket, kb. az egész lap képekből állt :) Még nem végeztünk, kíváncsi vagyok a folytatásra... Nagyon aranyos egyébként, és hálás vagyok, csak néha fárasztó :)

Karen közben elvitte Thulat sétálni, én pedig befejeztem mindent, a porszívózáson kívül. Háromnegyed 12-kor elmentek wakeboardozni, illetve csak Seb wakeboardozott :) Én még felporszívóztam, aztán délben eljöttem.

Töltögettem fel képeket a picasara. A sportnapos képek igazából nem nagyon érdekesek, írtam album-kommentet, olvassátok el, jobbról a szélén! :) A Frimley Greenesek pedig olyan "nyugisak", mint maga a falu. Közben írt sms-t Karen, hogy elég, ha 4-kor megyek vissza, úgyhogy volt egy extra órám.

Visszamentem, Yasmin a WC-n sírdogált, épp indulóban voltak az orvoshoz. Elrendeztem a ruhákat, kipakoltam a mosogatógépből, és beraktam a vizeket éjszakára a hűtőbe, aztán semmi mást nem csináltam. Matt és Sebastian rugby-ztek a kertben, én pedig neteztem és tv-ztem. Kb. háromnegyed 6-kor jöttek haza, jól megnyomkodták Yasminit, egy fokkal állítólag jobb, de borogatni kell. Az étterembe fél 7-re volt foglalva asztal, de nem sok értelme lett volna menni így, hogy Yasmin nincs jól, és 5 percenként sír. De Yasmin csak erősködött, hogy márpedig jól van, és mindenképpen menni akar. Matt mondogatta, hogy merre fordítsa a fejét, ha már jól van, de nem igazán ment neki :) Ekkor nevetgéltünk is egy kicsit :) Még azt is felhozta érvként, hogy nem fair velem szemben, hogy megígérték, hogy elvisznek, és most mégsem :) Amúgy ma is nagyon szeretett, a hajamat is. Csomószor a nyakamba borult most is...És tök jófej, mert mindig, amikor megütöm magam, megvágom magam (ma is), nekimegyek valaminek (ami azért lássuk be otthon is elég gyakori volt) - ezt ma mondta is, hogy  látja, hogy folyamatosan elkövetem magam ellen valamelyiket - szóval mindig kérdezgeti, hogy jól vagy? Biztos? Általában elkiabálja magát, hogy "Anya, Viki..." pl. éppen beütötte a térdét a kanapé sarkába. Szóval mindig anyáskodik, olyan aranyos olyankor :)

Aztán volt szó arról, hogy elmegyünk a pubba, ahol a lányokkal meg Gabival is voltam már, de végül csak a Waitrose-ba mentek beszerezni minden alapanyagot egy isteni steak-burgerhez. És ez bizonyult a legjobb választásnak, mert Yasmin tényleg kb. 10 percenként elpityeredett az este folyamán, hogy mennyire fáj...

Matt megcsinálta a vacsit, nem kért semmi segítséget, így Karen meg én tv-ztünk a gyerekekkel. Fura munkamegosztás, de tényleg nem akarta, hogy segítsünk. Megvacsiztunk, söröztünk, boroztunk...bocsánatot kértek, hogy megígérték, és nem vittek el az étterembe :) De amúgy is mindenki el volt fáradva, komolyan, ez a déltől  szigorúan véve hatig tartó, de igazából véget nem érő semmittevés jobban leszívja az embert, mint a takarítás, vagy bármi. Még elpakoltunk a konyhában, beszélgettünk, aztán fél 9 fele eljöttem.

Itthon skype-oltam Gabival megint 2 órát, egyszerűen csak úgy jönnek a szavak...de anyukája hívta :) Anyusék nem voltak, biztos arra készültek, hogy nem is leszek. Most negyed 12 van, ma tényleg nem 2-kor szeretnék lefeküdni...

Egyébként ma elég hideg volt, de legalább napos!!! Reggel úgy besütött a nap, hogy mikor magamtól felébredtem, azt hittem, hogy elaludtam, és már legalább 10 óra van. És szabályosan vakított, mikor elhúztam a függönyt! És ez annyira jó érzés! :)

És rájöttem, hogy igazából sokkal kevesebbet kellene írnom, egyrészt, mert sokáig tart; másrészt, mert kb. semmi logika nincs abban, hogy mit írok le és mit nem. Ami eszembe jut, az bekerül, ami nem, az nem. És ahogy írtam, nem tudom éreztetni, hogy "mi folyik itt" igazából :D Néha, mikor leírok egy hülye poént, vagy vicces szituációt, ami nektek már nem is  vicces, azt hihetitek hogy "Úristen, ezek miatt érzi magát ilyen jól?"  Vagy sokszor jelentéktelen dolgokat olvasva gondolhatjátok, hogy "Ez aztán tényleg jó lehet...". De annál sokkal-sokkal több van itt, mint amit nektek vissza tudok adni...Azért holnaptól megpróbálom visszafogni magam, de nem tehetek róla, azt szeretném, hogy minél jobban lássátok, hogy milyen itt nekem... :)