Tegnap este sikerült fél 1-kor lefeküdnöm, és fél 8-ig aludtam. 8-kor átmentem, Seb máris hangosan rámköszönt a semmiből, el volt bújva Thula kanapéján, tv-zett. Úgy imádom, általában ő az első, aki köszön, és olyan édes hanjga van :)

Karen tegnap már felvázolta, hogy nem akar semmi extrát ma, ne is porszívózzak, ne takarítsam ki a fürdőszobákat és ne vasaljak. Úgyhogy elpakoltam a szobákban, a konyhában nagyjából és megfürdettem Yasmint meg megmostam, -szárítottam a haját. És persze felöltöztettem. Már lényegesen jobban van, de azt mondja, még mindig nagyon fáj neki, most is párszor sírásra görbült a szájacskája. De ez az öltözés egy örökkévalóság, mert mindig mondani akar valamit, valamit kér, stb...Matt rászólt most is, hogy ha már valaki (én:) van olyan kedves és segít neki öltözni, akkor ne idegesítsen már, ha lehet. És most még nem is volt idegesítő :) Kérdezgette, hogy izgulok-e már a munka miatt, és hogy miért akarok több pénzt keresni? :) Ja, meg volt egy kis aggódós-jelenet is megint egy póló miatt, amiről állította, hogy a szekrényben volt még tegnap. Én mondtam, hogy anya biztos elrakta már az utazótáskába...és tényleg... :) Aztán levetette a legfelső polcról a karaoke-cuccát, és ABBA-dalokat énekelt mikrofonba, gondolhatjátok :) Seb annyira nem díjazta, én elvoltam vele, énekelgettem én is. Karen elvitte Thulat sétálni, Matt pedig kertészkedett kint. Még lett volna mit pakolni a konyhában, de Karen mondta, hogy ne foglalkozzak vele, gyorsan megbeszéltük a hosszú hétvége menetét, aztán én eljöttem átöltözni, és fél 10-háromnegyed 10 fele Matt elvitt az "office"-ba.

Egy nagy, háromemeletes irodaház második emeletén van, mert ez nem egy "besétálok és megbeszélem"-iroda, hanem csakis interneten és telefonon köttetnek az "üzletek". Amin meglepődtem, hogy egy légtérben van az egész, hatalmas területen. Mindkét oldalron 2-2 hosszú asztalsor, számítógépek, telefon mindenhol. Nagypéntek miatt ma kevesen dolgoztak, kb. 10-15-en voltak bent. Matt rögtön a lányokhoz kísért, bemutatott,  mondta, hogy az angolom fantasztikus :) Aztán hozott nekem egy teát és Leah gondjaira bízott. Neki is júliusban van a szülinapja, de egy évvel fiatalabb nálam. A másik lány, Charis, ő nemrég volt 18 azt hiszem. Volt még Natalie, akiről nem tudom, hány éves, de kb. 10 percenként illatosítót fújt, mert annyira szereti az illatát. És mivel a konyha mellett ültünk, sokszor semlegesítette a kaja"szagot". Amúgy tényleg jó illatú, nekem is ilyen volt a fürdőszobámban, mikor megjöttem, de szinte üres volt már. Szóval jó-jó, de 7 órán keresztül ilyen töményen már kicsit émelyítő...Még egy lány ült azon az oldalon, ahol mi, de háttal ült, és nem is nagyon fordult felénk. A másik oldalon lévők közül pedig egy pasi odajött bemutatkozni, a többiek csak messziről mosolyogtak rám :)))) Na jó, nyilván voltak, akik észre se vették, hogy ott vagyok :)

A lányok pedig  tényleg rendesek voltak, beszéltek hozzám, kérdezgettek, mondták, hogy valamelyik au-pairt már idehozta Matt egyszer, de én "much nicer" vagyok, és úgy látták, hogy Matt sem kedvelte annyira. Kérdezték, hogy jól főz-e Matt, és hogy ültem-e már a "posh" autójában. (Ezekre válaszoltam, de nem szeretnék Mattékről beszélni velük, biztos ők se örülnének neki...) Ja, és mondták, hogy sokszor direkt mellé parkolnak, hogy idegesítsék :) Amúgy Matt tuti tök jó főnök, úgy látom, hogy szeretik (pl. a lányokat is megkérdezte, hogy kérnek-e teát). Sokat most nem láttam abból, hogy milyen bent, mert 11 körül már el is ment, mentek ebédelni: Matt bátyójának, Hayley-nek a szülinapját ünnepelték. És már vissza sem jött. Igazából nem maradtunk semmiben korábban, 4-5 óráig mondta, ahogy gondolom, úgyhogy 5-kor jöttem el a lányokkal együtt. De addig szinte megállás nélkül csináltam, 3-szor voltam WC-n :)

És most leírom, hogy tulajdonképpen mit is csinálok: a foglalásokat követően az iroda megkapja a légitársaságonként különböző vouchereket (amit a fapadosok többsége, így például az Easy Jet sem ad), amik tartalmaznak minden fontos adatot az utazást illetően, tulajdonképpen ez a repülőjegy, vagy néhány esetben, ha csak szállást foglalnak, akkor annak a visszaigazolója. Ezek dátum szerint sorakoznak az asztalon, nekem az indulasi időpont és név alapján meg kell keresnem a rendszerben a foglalást, ellenőrizni, hogy be van-e fizetve minden, hogy egyeznek-e az utasok nevei, és a járat adatai a voucheren lévő adatokkal. Ha igen, akkor ki kell nyomtatnom a foglalási infot, és a voucherrel együtt elpostázni az ügyfélnek. És a gépbe is be kell írnom, hogy "tickets sent"="jegyek elküldve" vagy "sent hotel voucher". És ezt utána double-checkelni kell, hogy tényleg oda van-e írva. A nem-egyezésnek több oka lehet, néhányat már meg tudok csinálni egyedül is, de a nagyját ma még félreraktam, majd hétfőn megmutatják. Tényleg elég egyhangú, de igazából élveztem, és a mostani angolommal mit várjak? :) Bár Matt odafele úton a kocsiban azt mondta, hogy van egy bonyolultabb feladat is, ő szeretné, ha majd azt is csinálnám idővel, szerinte biztos képes vagyok rá. És amúgy tök jó, hogy angolok között vagyok, több szempontból hasznos eltöltése a szabadidőmnek :)

Tehát jól elfáradtam (és -bár próbáltam kihúzni magam- az oldalra fordulgatás miatt eléggé megfájdult a nyakam-vállam), főleg, hogy - én hülye - egy darab almával voltam fél 6-ig, amíg haza nem értem. A reggel úgy alakult, hogy nem ettünk, aztán meg már mentünk is az irodába...bedobtam egy almát a táskámba, mikor hazaugrottam átöltözni, azt megettem kb. délben. A hazaút amúgy jó szeles volt, és egész nap nagyon fos idő volt (havaseső is esett!, de aztán délután megmutatta magát egy kicsit a napocska). Itthon aztán rögtön bevágtam azt a salit, amire Karen beszélt rá a Sainsbury's-ben, mert szerinte nekem biztos ízlene, próbáljam ki! Rizssaláta volt mindenfélével, fokhagymás, dijoni mustáros, borecetes, jó fűszeres...és tényleg az én ízlésem, jól gondolta :)

Evés után aztán blogot írtam, skype-oltam anyuskámékkal. Még meg akarom nagyjából tervezni a vasárnapi londoni szavazós-napomat, de épp mondtam anyusnak, hogy ha reggel szakad az eső, mikor indulnék, akkor várok egy kicsit, és ha nem javul, maradok a fenekemen. Annak nem lenne értelme, hogy már útban a vonathoz elázzak... Apropó vonat: meg is feledkeztem róla, hogy a szülinapos Johnny felesége szerdán mondta, hogy szerinte nem biztos, hogy járnak vonatok most vasárnap (én mondtam, hogy megnéztem, és elvileg igen, de mindenki kétkedve fogadta), és azt is mondta, hogy lehet, hogy arra jár valamikor, és akkor megkérdezi. És reggel mondta Karen, hogy kapott sms-t tőle, volt az állomáson, és a legnagyobb meglepetésére normál vasárnapi menetrend van. Tök jól esett, ő volt az, aki mondta, hogy már elsőre is milyen szimpi voltam neki :)

Nem tudom, hogy ma mikor sikerül ágyba kerülnöm. Tudom, ezt ilyenkor úgy írom, mintha olyan fontos, halaszthatatlan dolgom lenne mindig, ami visszatart attól, hogy mondjuk 10-kor lefeküdjek :)

Hát, ennyire sikerült lerövidíteni magam! :)