Au-pair vagyok Angliában

Sziasztok!

Most csak annyi, hogy még élek! :) Nem nagyon értem rá, mert annyira, de annyira jó idő van szerda óta...... bár a jövő hét már nem lesz ilyen, ha beigazolódik a jóslat... A mélyrepülésem fő és alapvető oka tutira a fos idő volt, ez már biztos. Ebből gyűrűzött aztán minden... a kajálás-önsajnálat, stb... De már itt az április, végre!!! 3 hét múlva ilyenkor Barcelonaban... ööö... vasárnap este nem tudom mit fogunk csinálni :)))) Valószínűleg iszogatunk majd valahol, túl a fincsi vacsin :)

Pénteken egyébként nem kellett sittelnem, mert anyu mégse ment el partizni, így lesétáltam a pubba, - tényleg csak - egy pohárra. Szombaton gyalog mentem az irodába, majd fél 7-kor Natalie-ék hazahoztak. Este puboztam, volt minden(ki): gymből ismerős pasi, akivel még soha egy szót nem beszéltem; rákvörösre égett német katona. Mindig ezek a katonák... :) Oh, és aztán Hajni is megjött :D

Ma pedig Farnborough-ba bicikliztem, nézelődtem, lángosoztunk Hajninál, aztán pedig csak élveztük a NAPot!!!! Még barnultam is egy kicsit, bizony! Csak én hülye farmert húztam reggel... majd ráégett a lábamra... kár, hogy a mai nap volt az egyetlen, amikor volt alkalmam a szabadban lenni, nem pedig csak bentről csodálni, ahogy a napocska beragyogja a mindenséget, és elképzelni, milyen melegséggel járhat mindez :D

Na megyek is alukálni, jövő héten hosszú hét indul... mit hét... két  hét, majdnem három... Kitört a szünet ugyanis. Hurrá!..... ez tudjátok rám nézve mit jelent. Mondtam anyuéknak, hogy én most úgy inkább elköltöznék egy időre :D

Szóval kívánjatok nekem sok-sok kitartást, türelmet az elkövetkezendő napokra-hetekre. Ha nem jelentkezem, kikészítettek! :)

A mai nap egyetlen „érdekessége”, hogy nem tudtam, hogy nincs suli (Hajni sem:), így mi ketten jelentünk csak meg. Illetve én nem mentem el odáig, mert Hajni útközben hívott, hogy mi a helyzet. Ja, és biciklivel voltam, mert Pauline ma ebédelni ment valakivel, így nem találkozott a barátnőjével. Tehát csak nézelődtünk, élveztük a napsütést, aztán hazatekertem, és útba ejtettem a gymet is ám! :) De ma nagyon gyenge voltam, szerintem leginkább fáradt, negyed 2-kor feküdtem le és fél 7 előtt már keltem is... és az utóbbi pár napban sem aludtam sokkal többet...

Ja, reggel volt nagy balhé megint, bolhából elefánt. Már nem is tudjuk miből indult, szerencsére én egyáltalán nem voltam érintett... mindez a nagy jókedvre jött amúgy, este ugyanis „felnőtt-oktatást” tartott apu a gyerekeknek... és Yasmin, immáron megvilágosodván előadta nekem a hallottakat... kérdezett is... mondtam, hogy nem voltam felkészülve, hogy reggel negyed 8-kor szexualitással kapcsolatos kérdésekre kell majd válaszolnom :))

Egy kicsit most ugrálok az időben, vissza a délutánhoz: gym után átjöttem, vasaltam-mostam (anyu is mosott, már nem először a héten.... „shock horror”, ahogy ő szokta mondani :))) És tegnap azt is megjegyezte, hogy „kivettem a gépből őket, mert ha vizesen benne maradnak, belebüdösödnek” .... mintha én ezt még soha nem mondtam volna :))) Kíváncsi leszek, hogy ezután jobban zavarja-e majd...

Délután vacsi a TŰZŐ NAPon... nem tudom hány fok volt, de anyu fürdőruhában festegette a kerítést meg aztán napozott is. Tényleg nagy forróság volt!! :) A gyerekek úsztak, aztán tusi, stb... Ja, a vacsi mellé tequila-lime-ot kaptam, nagyon finom volt :) Karen jól elvolt: az egyik erősebbre sikerült, de nem tudta melyik. Mivel úgyis mindig véletlenül beleiszik az italaimba, most is megkóstolta mindkettőt. Belenyomkodta a citromot, aztán megint belekortyolt mindkettőbe. Az erősebbet kaptam én, mert ő még később vezetett (itt lehet). A forróságban majdnem fejbe is vágott :D

Most éppen sittelek. Nagyon rendes volt Karen, mert egész héten nem tudtuk, hogy Hajni ráér-e ma, és még tegnap is mondta, hogy ha véletlenül ráér, akkor áthívja Pauline-t gyerekőrzőbe, mert úgyis alig találkozunk Hajnival... A hét elején is kérdezte, hogy pénteken dolgozik-e Hajni, mert bár ő is megy valahova meg apu is, de úgysem lesz sokáig, hátha el tudunk menni valahova. De dolgozik Hajni egész hétvégén. Mondjuk szombatra azért egy késői pubozást tervezünk, vasárnapra pedig valami magyaros sütést-főzést, csak még nem tudjuk, hogy mit :)

Ja, mostanában megint török: múlt héten borospoharat otthon nálam, tegnap pedig a vékony fareluxát szabadítottam meg egy 10-15 centis darabtól portörlés közben. De ügyi voltam, mert pillanatragasztóval úgy néz ki vissza lehet illeszteni :)

A tegnaphoz még annyit, hogy anyu pont sms-ezett nekem, amikor megtudtam, hogy saját csoportom lesz, így a válaszüzenetben megírtam neki, hogy szerintem büntetnek :) Kérdezte, hogy a rossz gyerekeket kaptam-e? :D Aztán itthon arra jutottunk, hogy inkább teszteltek csak, mint büntettek :D Akármi is volt, szerintem kiálltam a próbát.

Ma csak 8-ra jöttem, félig-meddig elvégeztem a dolgom, meg anyuval is beszélgettünk. Mondtam, hogy most már tényleg ne vegyen semmi kaját nekem... mondta, hogy ő is 5 percenként nyitogatja a szekrényt, amikor egyedül van este, és olyanokat is eszik, amit igazából nem is nagyon szeret. Hát, ezzel én is így vagyok sajnos... Ja, meg apu kiadta neki, hogy mit kell a ház körül elpakolnia, mert rontja a „kertképet” :) És ez szigorúan csak a ház 2 méteres körzetére vonatkozik, a kert további részét nem bízná másra :))))

Az idő szuper volt ma, de tényleg!! Eddig a legmelegebb nap idén... tegnap is lehetett volna hasonló... pólóban mentem az irodába! :D A munka jó volt, már egy hete nem voltam :)

Délután befejeztem a reggel félbehagyott portörlést, aztán leültem és vártam a lányokra. Apu mostmár mindig megkérdezi, hogy a 10-es skálán hányas a kedvem :)))) Nevetgéltünk a fiúkkal... bemutattuk egymásnak Sebastiant és a mosogatógépet :D

Lányok haza (már majdnem fél 7 volt), gyors kaja, majd egy nagy hiszti, amíg anyu boltban volt. Ki nyomja a majonézt? – ez volt a kiindulópont, aztán komolyabbra fordult, a majonéz már nem számított... nagyon-nagyon fáradt volt, és ilyenkor tudjuk milyen. Sebastian megint nagyon okosan ráhagyta, de Yasmin csak nem hagyta abba... apu is hiába szólt közbe... és a szólt még enyhe kifejezés...

Tusi után lenyugodtak a kedélyek, és immáron jó hangulatban elnyaltunk egy-egy jégkrémet. A gyerekek meg én. Ezt választottam ugyanis az alkohol helyett. Tényleg minden nap iszunk egy kis pezsit, sört, bort, vodka-ezt-azt, ha csak keveset is. Ma szünetet tartottam :)

Már 8 volt, amikor hazajöttem, így nem mentem gymbe. Nem lett volna értelme olyan kevés időre menni. Skype-oltam inkább Orsikáékkal, jó sokat :) Nem tudom miért volt olyan biztos benne, hogy készülök valamit küldeni a szülcsinapjára :D

A reggel a várakozásoknak megfelelően jó hangulatban telt, bár az indiai cipőmmel egy kicsit sikerült megtörnöm. Nagyon kérte, nagyon szépen, hogy jöjjek haza és vegyem át... aztán anyu is (aki látta, hogy vittem a csizmámat:) rákezdte, hogy nem érti mi baja van vele, nagyon is szép cipellő, és így, hogy hindu templomba megyünk, még jó is, biztos majd irigykednek rá, stb... Végül észre sem vette, amikor átcseréltem indulás előtt, annyira mégsem zavarta ezek szerint :) De azért mondta, hogy „egy aggodalommal kevesebb” volt, miután felhívtam rá a figyelmet :)) És még a legjobban öltözött felnőtt/kísérő/tanár díját is elnyertem ma tőle, ami Yasmintól különösen nagy dicséret... hiszen magán kívül mindenkivel elég kritikus :D

8 után már a suliba is értünk, anyu Yasmin „parancsára” a kocsiban maradt, amíg be nem szálltunk a buszba, Yasmin és én pedig bementünk a suliba. Sokat nem vártunk (a semmire), mert úgyis mindenki előtt szállt fel Yasmini... itt reggel még anyuval küszködték fel magukat a „hegyre” (neki az), nagyon ügyes volt, de tényleg!!! Megjöttek a többiek, Yasmin elöl ült, én hátul valami tanárral, Mrs vkivel, képtelen voltam ennyi nevet megjegyezni... Ja, és szerencsére Yasmin ijesztgetése ellenére ma már Vikinek (leírva persze Vicky volt mindenhova) hívtak, nem pedig Miss Nemethnek...

A buszon jött az első sokk, megkaptam ugyanis a kis „csomagomat”. Tájékoztatók, múzeum-térképek, kérdések, amiket fel kell majd tenni a gyerekeknek, stb... a legfontosabb viszont a csoportbeosztás: én, a teljesen ismeretlen, idegen, a police check ellenére akár sorozatgyilkos is lehetnék.... szóval én kaptam EGYEDÜL egy 8 fős csoportot. Volt még pár szülő, de ők mind egy-egy tanár mellé voltak beosztva. Mondta is az a nő, akivel ültem, hogy „Jól megbízhatnak benned...” A 8 gyerekből szerencsére két lányt ismertem... volt egy harmadik kislány (aranyos volt, mondta, hogy felismer Yasmin blogjáról:), és 5 fiú, akikből kettő ugyanúgy nézett ki, mint a másik 40 kisfiú (a zoknijuk alapján próbáltam keresni őket a hindu templomban), a másik három elég jellegzetes fizimiskával rendelkezett, így őket viszonylag könnyű volt beazonosítani a 82 egyformába öltözött gyerek között...

Így indult tehát a nap, na meg késéssel... Ahogy arra számítani lehetett, a háromból kétszer én vittem Yasmint WC-re. Nem szakadtam bele, csak elvileg nem nekem kellett volna. De amúgy jól elvoltunk, én a kis csoportommal, Yasmin is az övével, így nem is vesztünk össze :) A hindu templom volt az első állomás. Hatalmas, gyönyörűen megmunkált, néhol nekem már giccses, tiszta márvány minden, kívülről pedig fafaragott a bejáratnál. Táskát egyáltalán nem lehetett bevinni, még a kistáskámat is visszavitette a srác a buszba... Le kellett venni a cipőt, nézelődtünk, meghallgattunk egy tájékoztatót, aztán részt vettünk egy rövid istentiszteleten. Elég sok iskolából voltak, és ahhoz képest, hogy csendben kellett volna lenni... hát... én tuti, hogy egy bizonyos kor alatt nem engedném be a gyerekeket. Mondjuk őszintén szólva a mieinket dicséret illeti, mert amikor igazán kellett, akkor valóban befogták a lepénylesőt, és tiszteletben tartották a fehérbe öltözött „háziak” kérését... Ja, és képzeljétek, hogy a magyar kisfiú a másik buszban volt, és a csoportjaink mindig elkerülték egymást (kivéve amikor össznépi leülés volt, de akkor meg nem volt idő keresgélni, na meg a saját csoportomra kellett figyelnem), így még mindig nem tudom hogy néz ki, és még mindig nem beszéltem vele, pedig jó lett volna. Na majd Franciaországban. Jön elvileg :)

A hindu templom után megebédeltünk a buszon, mert nem lett volna már idő leülni a szabadban (ez volt a terv), és az idő is fos volt... Elfogyasztottam hát anyu fantasztikus magvas kenyeres szendvicsét, meg az extrákat :) Reggel három uzsit készített :D A Tate Gallery volt a második állomás... Itt is külön csoportban voltam Yasmintól, de egymás melletti termekben voltunk mindig, vagy ha hatalmas volt a terem, akkor ugyanabban, akár több másik csoporttal együtt. Az én 8 gyerekem élvezte, hogy volt, hogy nem volt velük tanár, „csak” én, de szerencsére nem voltak tiszteletlenek, egyáltalán, sőt... A két kislány mellett, akit ismertem, a harmadik is nagyon sokat beszélt velem, és még a fiúkkal is váltottam itt-ott pár szót. Voltak ugyanis feladataik, és tökre élveztem, hogy kérdezgethettem tőlük :D A galériában minden van, angol festők és szobrászok alkotásai, egészen a 16. századtól (a legkorábbi ez volt, amit láttam, de lehet, hogy van korábbról is) napjainkig. Nem egy olyan kép volt, amit szívesen kiraknék a falamra, és a szobrok között is voltak merészek, még épp a határon :)

Innen is, ugyanúgy, mint a hindu templomból, mi jöttünk ki először Yasminnal, hogy mindenki előtt felszállhassunk a buszra. Ekkor már a másik 1-to-1 volt velünk, aki azért volt jobb, mert felszállásnál hagyta, hogy Yasmin és én a saját tempónkban menjünk fel, míg az első nő, délelőtt szinte rángatta Yasmin nadrágját, és húzta a lábát. Jó, OK, nem megy még neki olyan gyorsan az emelés, és számára az a pár lépcsőfok is egyenlő a Himalájával, de legalábbis egy Kékessel :D Az egész évfolyam bent volt még a templomban, igazán ráértünk volna...

A galériából aztán rögtön hazafelé vettük az irányt, fél 4 körül járt már. Szerintem fél 5 fele érhettünk a sulihoz. Nem tudom, hogy a Karentől reggel kapott fejfájáscsillapítók álmosítottak-e el (azt hittem nem lesz rájuk szükségem, de aztán a mi buszunkon lévő 44 gyerek tett róla, hogy kelljen:) vagy csak szimplán elfáradtam, na meg az időjárás is elég álmosító volt... A lényeg, hogy alig tudtam nyitva tartani a szememet...

Anyuval lesegítettük Yasminit, elbúcsúztunk a nagyon kedves és segítőkész buszsofőröktől, és hazajöttünk. Gyors vacsi, élménybeszámoló, tusi, villámöltözés, és 6-kor mentek drámára, én pedig haza. Egy kicsit kifújtam magam, aztán elmentem gymbe, ahonnan fél 10 körül értem haza. Van valami (nekem) új recepciós srác, eddig legalábbis nem láttam ott, esetleg egyszer, nagyon érdeklődő volt, párszor odajött, meg aztán a végén kb. negyed órát beszélgettünk. Egyáltalán nem tetszik, de barátságos, és hívott pubozni. Majd meggondolom :)

Összességében jól éreztem magam, megismerkedtem egy-két tanárral, akik Franciaországba is jönnek majd. Beszélgettem kedves anyukákkal is, a gyerekeknek sem leszek már totál idegen, Yasminnak is segítettem, ha kellett, úgyhogy sikeresnek értékelem a mai napot :D Fárasztó, de sikeres :)

Hajnival most beszéltem skype-on, megnyugtatott, hogy ne bánjam, amiért kihagytam a windsori csoportkirándulásunkat :)))) Bár egy-két momentumnál azért ott lettem volna, azok alapján, amit mesélt :D

Most éjfél van, azt hiszem ideje aludni. Reggel apuval mennek, így csak 8-ra megyek, legalább kialszom magam.

Na itt vagyok, nem vesztem el, csak kimerültem :) A szombat délután ugyanis nem volt olyan rózsaszín, mint az előző bejegyzés megszületéséig eltelt idő... Először is nagy kalandosan hazajutottak, taxival, mert Bert kocsija a Waitrose parkolójában bemondta az unalmast. Pedig először az volt, hogy hazadobják  gyerekeket, és visszamennek, de Yasmin mindenképpen be akart menni, mert volt 3 dolog, amit vasárnapra meg akart venni... azt mondta az apja kérte (holott apu és Yasmin is tudták, hogy vasárnap is mennek boltba)... és rosszul érezte volna, ha ezeket nem szerzi be apunak az ígérete ellenére... és ezt tök komolyan gondolta... (A kocsi nem indulásának oka máig ismeretlen, Pauline vezette, Bert szerint ennyi elég volt ahhoz, hogy meghaljon :)))) Egyedül Yasmin élvezte a helyzetet...

Először volt egy kis vitánk a kerekesszék miatt... mondtam Karennek, hogy nem kellett volna Yasminnak is mondania, hogy megkaphatja, mert így egész álló nap abban akar majd lenni... és így is volt... én pedig átültettem (na nem erőszakkal) a rendes székbe, legalább amíg a konyhaasztalnál tevékenykedett... aztán olyan hisztit levágott, Sebastian már gumicukorral próbálta „lefizetni”, hogy fogja be végre... tényleg hiszti volt... Meguntam, mondtam, hogy engem aztán nem érdekel, ha fáj a háta este, tessék... „de úgyis érdekel, ne haragudj,..........”

Ezután citromos muffint sütöttünk porból, én szimultán rántott husit és krumplipürét is varázsoltam, mert persze már éhesek voltak. Ja, bocsi, Yasmin csinálta a muffint :) Ami abból állt, hogy én a husival foglalkoztam, ő pedig percenként kért valamit, vagy megkért, hogy kavarjam, öntsem hozzá, stb. Szóval lényegében én csináltam azt is. De azért szólt, hogy ne a szilikonos sütikavarót használjam, hanem fakanalat, mert az van a dobozra írva. A dobozon az is volt, hogy 16 percig kell sütni. Hiába nem volt még kész, ő már ki akarta venni, mert 16 perc az 16 perc... hú de sok ilyen volt... De ezekkel nem is volt baj, elnevetgéltünk közben, elhitte, hogy nekem van igazam :D És nagyon kedves volt, csak úgy szó nélkül hozott be nekem sört, hogy készít nekem Chandyt, még a nagyon féltett 7up!-jából is adott, kétszer is, mert később kaptam még egyet, a vodka-narancsom után :D

Elpakoltunk, és mivel a tusoláson már túl voltunk, nem volt semmi dolgunk. Leültünk hát táncos műsort nézni, ami közben már majdnem elaludt Yasmini, de mégsem. Ezután következett a rettentő izgalmas lottósorsolás, minden baj okozója. Én kérdeztem, hogy „ki nézi ezt? elkapcsolhatjuk-e?” Sebastian szokás szerint megragadta a távinyót (így hívtuk Orsikával, és szerintem családi körben még mindig ez a név megy otthon, nem?:).... és mivel Yasmin nem szólt semmit, elkapcsolta... Na ami ezután jött... nem részletezem, hosszú lenne, de még a WC-re is távinyóval kellett mennem... annyira fáradt volt szegény, és ijesztően fel tudja húzni magát, egyszer-egyszer elneveti magát, a következő másodpercben pedig újra majd felrobban... ijesztő, nincs rá más szó. A végén aztán bocsánatot kért mindenkitől, ilyenkor az a baj, hogy túlzásokba esik... én megint Kate Middleton voltam a hétvégén, Sebastian pedig a világ legjobb testvére...

A vitának egyébként Sebastian puha-lövetű pisztolya vetett véget, játszani invitált :) Nagyon jól mutattam a gyerekekre méretezett golyóálló-mellényben :)) Szerencsére fél 9 körül már befutottak anyuék. Gyors élménybeszámoló, jó kedvük volt :))) Anyu „elmesélte” milyen a magántaxis kocsijában alkoholizálás után utazni, aztán „rájött”, hogy én is tudom :)))))) Azt hiszem 9 után valamikor jöttem el, fáradtan :D

Ide még beszúrok egy kis elfelejtett „sztorit” szombat délelőttről: Yasmint felöltöztettem, rendesen, ahogy mindig szoktam :) Erre fél óra múlva más felső volt rajta és a haja is másképp állt: Sebastian tanácsolta neki, hogy vegye át a pulcsit, segített is neki, mert szerinte így sosem fog egy pasi sem beleszeretni, ha olyan dedósan néz ki... hát számomra ugyanúgy nézett ki a második felsőben is, dehát ők tudják :))) Ja, szombat délelőtt történelmi pillanat jött el: megkóstoltam a mogyoróvajat... igen, itt vagyok több, mint egy éve, és csak most kóstoltam meg. Nagyon ízlett. Sajnos. Szuper, most még egy dolog van, ami nagyon hízlal, nem jó nekem, és ízlik. Fantasztikus... :)

Vasárnap fél 9 kürül ébredtem, aztán nekifogtam rendezgetni a kis lakásomat. Csináltam „előtte-képeket”, „utána” még nincs, lesz :) Délben megszakítottam a tevékenységemet, mert jött Hajni. Ebédeltünk, sétáltunk, 3 fele elment, én pedig folytattam. Tologattam, törölgettem, húztam, pakoltam, hajtogattam, stb... A szekrényről most eszembe jutott, bár már lehet, hogy írtam is, hogy anyu nem akar maguknál fentre a „szekrényükre” ajtót (tetőtérben a „ferde fal” alatt vannak két oldalra felakasztva a ruháik, egy-egy polcos rész is van, Bertie keze munkája, ki másé?) Tehát nem akar faajtót, csak valami függönyszerűséget. Mondtam, hogy támogatom, mivel amúgy sem csukja be soha a szekrényajtókat... és tényleg... kár is lenne bajlódnia vele Bertnek :D

Este aztán skype-oltam és ennyi :) A cipőket is el akartam rendezgetni, de nem volt energiám. Kérdezhetitek, hogy ugyan miben fáradtam el? Jó kérdés. Szimplán vasárnap volt. És majdnem 9 órát aludtam, abban :)

Ma pedig...

.. negyed 8, úszás után. Nincs ezzel semmi baj, csak az, hogy így naponta kétszer tusolunk-törülközünk-öltözünk... Furcsálltam, hogy nem azzal indított a kisasszony, hogy „hol vannak a karkötőim?”... az új szenvedélyei ugyanis a különböző alakokat formáló színes gumikarkötők... állatok, esernyő, virág, stb... de a formája természetesen nem látszik, ha a karodon van... iszonyat hülyeség, ronda is, de most ez a menő, hát legyen... 3 db-ot levett szombat este a WC-ben, amit akkor a zsebembe tettem, hogy majd a szobájában kirakom, és hát, na bumm, elfelejtettem. Azt hittem egyébként, hogy majd ír tegnap, vagy felhív, de kibírta máig :)))))

A reggel egyébként jó hangulatban telt, a fő téma még mindig (vagy már megint:) a holnapi londoni kirándulás. Egyre izgatottabb vagyok :)))) Múlt héten minden nap mással jött haza, hogy mit lehet és nem lehet viselni (leggings, farmer, meddig érhet a top, a szoknya, stb.), mit vihetek és mit nem... hogy telefont nem lehet... mondtam, hogy én azért fogok, nem diák vagyok, legalábbis holnap nem az leszek :) De nem, nekem sem lehet. Mondtam bízza csak ide :))) Hú, mennyi mindennel jött... Ja, meg hogy majd anyu nekem is csomagol uzsit, már meg is kérte, hogy vegyen barna magos kenyeret, mert én csak azt szeretem :))) Aztán este anyu is viccelődött, hogy mit kérek holnap, mit csomagoljon, milyen snacket, sorolta a lehetőségeimet, mintha nem tudnám, hogy mit szoktak a gyerekek vinni :D Yasmin kereste Sebastian régi uzsitáskáját, hogy majd azt vigyem. Ha-ha-ha, biztos... amúgy sem visz senki uzsitáskát, majd zacskóba tesszük, hogy utána ne kelljen a hülye dobozt cipelni.

A délelőtt a szokásos hétfői teendőkkel telt. Egy kicsit berágtam, mert anyuék ágyneműje tiszta mocsok volt... mancsos... grrrr... ennyit arról, hogy fent már tényleg nem ugrálhatnak fel a kutyák az ágyra. Biztos anyák napja alkalmából engedte meg nekik Karen... ja, mert itt tegnap volt anyák napja... A másik pedig a felmosó... mondtam, hogy múlt héten már Sebastian tudtára adtam, hogy én másra használom, mint ő... én ugyebár céljának megfelelően padlótisztításra, míg ő roller-akadályként... ketté is törte tegnap, úgyhogy ráment a hátam, mire felmostam mindenhol... mondtam anyunak, hogy sürgősen szerezzen be egyet, akkor talán jövő hétfőre lesz :D

Délben kb. eljöttem, anyu is velem tartott, közben pedig Pauline is megjött, aki beszámolt a kontrollvizsgálatáról (EKG, stb..) és a fiatal katonákról... meg ha 35 évvel fiatalabb lenne... behalok milyen szövege van :)))) Anyu megcsodálta a szobát, sosem volt még így berendezve, de nagyon tetszik neki. Bert pedig ma megszerelte az életveszélyes konnektort az ágyamnál, amit én törtem el még pár hónapja :D Szerinte azért tört el, mert vendégem volt, és az ágy túl sokszor ütközött szegény gyenge konnektornak... Bárcsak így lenne :)))) Aztán fúrt nekem akasztót a falba, hogy a nyaklánc-tartómat fel tudjam lógatni. Még feltesz majd nekem egy képet, ami a régi ágyam ágyneműtartójából került elő, és ennyi, többet nem fogom zaklatni :) Tegnap felkiabált, mikor itt volt Hajni, hogy megvan, hogy mire való a darab, ami kimaradt a „szekrényépítés” során, és amire én mondtam, hogy akármi is, nincs rá szükségünk :D És tényleg nincs :D Mit csinálnánk mi jó öreg Bertie nélkül???? Ja, és még az áram is megrázta egy kicsit, remélem jól van... (lekapcsolta ő, aztán amikor végzett, vissza, de aztán valami nem jó volt, és még megpiszkálta...) Mondta, hogy öregszik már, mert régen sokkal gyorsabban végzett az ilyenekkel... A kép pedig, amit fel akarok tetetni... az egyik alvállalkozója adta neki anno párban egy másikkal, értékesek állítólag... még mikor a Trafalgaron azt az épületet építették, nem most volt már. Mesélt az építkezésről magáról, hogy milyen nehézségeik voltak... Aztán már nem emlékszem mire mondtam, hogy „Én mindenkinek, akivel arra jártam, elmondtam, hogy te építetted.” :))))

A javítási munkálatok után aztán elkerekeztem a gymbe, haza, aztán 4-re át. Yasminnak fizioja volt, úgyhogy elkezdtem a vacsit, és apuval elkezdtünk sörözni. Mondta igyak egyet, hátha javul egyet a tízes skálán a kedvem (pedig alapból sem volt rossz:), elvégre már 4 óra volt...

Hazaértek a lányok, Yasmin még be sem lépett az ajtón, már leordította Sebastiant, és ez a magatartás jellemezte egészen addig szinte, amíg el nem jöttem fél 7-kor. Minden baj volt neki... anyu megint kiosztotta, hogy ha állandóan ennyire okoskodik, mindig mindent jobban tud a másiknál (anyuval szemben is mindig erősködik olyan dolgokban is, amiről tényleg fogalma sincs), parancsolgat, stb... akkor soha nem lesznek barátai. Szeptemberben új suli, új emberek, jó lesz, ha addigra összeszedi magát... Na meg tanulja meg, hogy ki a felnőtt és ki a gyerek a háznál, mert néha ezt is összekeveri... A legutolsó kör egy zsák miatt ment, mikor eljöttem... nem találják ugyanis, és Yasmin holnap azt akarja hozni... Nekem is mondta, hogy ne az indián cipőmben menjek (ugyebár nem ritka, hogy kiadja, hogy mit viseljünk vagy mit ne... hogy ne hozzunk rá szégyent:))) Nem akartam abban menni egyébként sem, de azért megviccelem reggel :)))) Lehet fényképezőt is kellene vinnem, hogy lekapjam az arcát, amikor meglátja. Nagyon be van sózva egyébként, azt akarta, hogy negyed 8 helyett 7-re menjek... de felesleges volna... mondjuk anyu 8:05-kor el akar indulni... mondtam, hogy tűzzük ki a 7:55-öt inkább, és akkor talán sikerül 8 után 5 perccel kigurulni a kapun... Borzasztó kíváncsi vagyok :) Na meg arra is, hogy mennyi segítséget kérnek majd a tanárok... hányszor kell majd WC-re vinnem... merthogy hivatalosan egyszer sem kellene... de tuti fogják kérni, Karen szerint is... na mindegy, nem halok bele, szerencsére nem kell egész nap együtt lennünk, aminek szerintem mindketten örülünk :D Szeretjük egymást, de a jóból is megárt... valamint nem szeretnék ott ülni egész nap, és úgy érezni, hogy elrontom a napját, zavarom a csajos dumcsit, stb... értitek, mintha anya mindig a sarkamban lett volna minden kiránduláson... (bocs Anyuskám:) Oh, és valami hindu templomba meg a Tate galériába megyünk. Úgysem voltam még egyikben sem :)

Elbúcsúztam, javasoltam, hogy higgadjon le és vegyen vissza anyuval szemben is... Kérdezte miért állok én mindig az anyja pártján? „Talán mert velem is ugyanezt csinálod???”... Kíváncsian várom a holnap reggelt :D

Ja, apu mindeközben békésen festegetett kint, ezúttal kerítést. A bárra panaszkodott, azt mondta rosszabb a kiszolgálás, mint a helyi pubban :) Mondtam, hogy sajnos a pultosoknak egy rakat fontosabb teendőjük akadt, például maguknak pezsgőt tölteni, őt meg elfelejtettük :D

Most szerintem megnézem a tegnapi Született feleségeket. És mutatok nektek valamit:

Aki tv-ben nézi a Grace klinikát (otthon nem tudom hol tart), az ne nézze meg. A lényeg, hogy a csütörtöki epizód egy elég fele-másra sikerült musical-rész, amiben néhányan énekeltek. A legtöbben egyébként nem rosszul... nem is magával az énekléssel volt a baj, csak miért kellett ilyen sokat??? Elég lett volna az elején-végén egy-egy dal. Ez a dal a legutolsó, gyönyörű amúgy is, hallottam már, de Sara Ramirez előadásában még nem :)

Gondoljatok rám holnap légyszi :D