Későn, 8-kor jöttem csak át. Anyu pedig még később ért haza a reggeli sétából, ugyanis eltévedt az erdőben. Pedig ha valaki, ő aztán ismeri... legalábbis azt gondolta :) Dumáltunk egy csomót, főleg a jövő keddi meg a francia útról. A baj az, hogy a suli most „ki akarja használni”, hogy én is megyek, és nagyon csúnyán fogalmazva „rám akarják sózni” Yasminit egész napra... pedig elvileg csak azért megyek, hogy a buszra fel, illetve onnan lesegítsem. Merthogy nem egyszer ment már egynapos kirándulásokra, mondjuk akkor anyu vagy valaki elvitte, de nem maradt ott vele (mert nem vállalták busszal, ugye ebből is voltak már tavaly is problémák...)... szóval tényleg csak azért vagyok hivatalosan, hogy a busz környékén segítsek, most, hogy Yasmin szállítása már megoldott, és nem kell kirekesztve éreznie magát, hogy míg a többiek együtt busszal, addig ő kocsival kénytelen eljutni a célpontba... Tehát emellett, és amellett, hogy „megismerjük egymást a tanáraival”, más célja nincs ennek a keddi kiruccanásnak, jobban mondva a részvételemnek.  Se Karenék, se Yasmin nem akarják, hogy én tologassam egész nap, én vigyem WC-re állandóan, mellette üljek a buszon, stb. Mert az nem pöri egyikünknek sem... Ezért fizetik a suliban a „one-to-one”-jait, akik mindig ott vannak, ha WC-re kell mennie, stb. És most is ott lesz(nek)... Máskor is ők voltak ezért felelősek, és elvileg most is így kellene lennie. Anyu mondta, hogy amikor a szlovén lány ment vele 3 napra 2009-ben országon belül valahova, akkor csak reggel és este segített Yasminnak, amúgy egész nap külön voltak szinte, más csoporthoz volt beosztva Sania. Ehhez képest most azt akarják, hogy én végig vele legyek – ami tudjátok mivel egyenlő... Szeretjük egymást, de anyunak is mondtam, hogy 5 nap éjjel-nappal együtt gyilkos... megölnénk egymást... De ha most csak a keddi napra gondolunk... teljesen igazuk van Karenéknek... bár én nyilván úgyis azt csinálom, amit mondanak... Elvileg most az van (apu volt a suliban délután), hogy a gyerekek 12-es csoportokra lesznek osztva, azon belül is kettő 6-osra. Utolsó infom az, hogy én a másik hatossal leszek, nem ott, ahol Yasmin van, de mégis közel, ha kellek... lesz itt még sírás azt hiszem... Szegényt meg lehet érteni, hogy nem akarja, hogy állandóan a sarkában legyek egy osztálykiránduláson, ahol a barátaival kellene jól éreznie magát... és természetesen én sem akarom... nekem is nyugisabb, ha külön vagyunk :)))) Anyunak az nem tetszik nagyon, hogy úgy vannak vele, hogy ha már a buszozás miatt megyek, akkor rám lehet hárítani mindent, Yasmin le van tudva, lehet csak a többi 95 vagy akárhány gyerekre koncentrálni. Pont...

Azért volt ennél vidámabb témánk is, de arról sajnos nem beszélhetek. Nem hiszem, hogy ennél intimebb dolgokról lehet host-anyával és –nagymamával beszélgetni :))) Teljesen nem normálisak :D 11-re aztán mentem dolgozni, pont beértem az eső előtt... apu poénkodott is, hogy most sikerült szárazon beérnem, elég gyors voltam :)

Az irodában ma nagyon felhúztam magam... óriási problémák lennének, ha nem lenne csekkolás... na meg a másik lány, aki csekkol, amikor nem vagyok... nem hibáztatom... nem az ő hibája, hogy kb. semmit nem ér, ahogy csinálja... szinte újra kell ellenőriznem mindent feltöltéskor... szerintem nem igazán mondták el neki sem, hogy mit hogy, és főként, hogy mit miért csinálunk... a miértekre én is magamtól jöttem rá, és sok hogyanra is. Ma sem szóltak például, hogy az egyik partnercégnél változott a kód... csak már miután egy teljes napot megcsináltam... de nem volt baj belőle, na meg Leah is tudja, hogy nem az én hibám volt, é mondta, hogy direkt kérte, hogy szóljanak nekem is... no comment... mondjuk Louanne ma nem volt ott, ő az, aki általában képben van a befizetésekkel, kódokkal, stb...

Hazatekertem a hatalmas szélben és hidegben... remélem nem sokáig lesz ilyen fos idő, olyan jóóóó volt a múlt hét :))) 4-kor átmentem, de anyuék nem jöttek haza vagy 6-ig. Yasminnal voltak megnézni-kipróbálni a keddi buszt, és elmentek Oxfordba is, ragasztásra (tudjátok, azok az izomtapaszok, vagy nem tudom mi a rendes nevük... hetente egyszer menni fognak akkor is, amikor nincs fizio camp). Addig apu üvöltő zenéjét és a kutyák fejfájdító harcának zaját, morgását hallgattam, vagy apuval beszélgettem... vacsi előtt-közben-után dráma volt (nem a kirándulás miatt), most megint anyu(ék) a rosszak és én vagyok a jófej. Gondolom holnapig. Egyszer igazán lehetne mindenki jóarc :)

Tusi, aztán fél 8-kor végre elszabadultam. Annyira nem volt kedvem, de azért elmentem gymbe, főleg, hogy le kellett dolgoznom a sört meg a gyilkos vodkanarancsot. Komolyan, kérdeztem is Karent, hogy mit ártottam, amiért el akar tenni láb alól? :D Majdnem olyan erős volt, mint múltkor Sebastiané :DD

A kis mozgástól teljesen feléledtem, séta közben még táncikáltam is a sötétben hazafelé, de már csak a mi kis utunkon, amikor nem látott senki :) Ja, a hídnál viszont majdnem volt egy kis kalandom egy kisebb rókával: a híd elejénél tartottam, mikor átfutott a másik végén, aztán pár másodperc múlva kiugrott, felém nézett (tényleg ám!!!), visszarohant, majd újabb pár másodperc múlva visszafutott a másik oldalra, ahonnan eredetileg jött, de ekkor már nem kicsit voltam közel hozzá... a szívbajt hozta rám!!!

De épségben hazaértem. Régen izzadtam már ennyire :)))) Mondjuk lehet, hogy enélkül az információ nélkül is meglettetek volna, de ez is hozzátartozik a kicsit részletesebb beszámolómhoz :)) És ma a Pauline-tól kapott (kiselejtezte, soha nem volt rajta) topban voltam, ami eredetileg póló nélkül viselendő, de nem az én hasamhoz :D:D:D utoljára kb.hetedikben volt rajtam hasonló :) Ezt is fontosnak tartottam megemlíteni.

Még egy fontos közlemény: megjött a szekrényem!!! Nem tudom, hogy arról mikor tudok beszámolni, hogy összeszerelten áll a helyén, de már ez is fél siker. Ma Pauline-nak is újságoltuk, hogy majd érkezik, és poénkodtunk, hogy már november óta várok rá... hát annyira azért nem vicces, bár mostmár nem bánom, itt van :D Mondjuk ennyivel már novemberben is vehettünk volna, lehet, hogy akkor is volt féláron valahol. Lényeg, hogy az utolsó pár hónapomat meg fogja könnyíteni/szépíteni :) Nem úgy, mint apu a főzéssel. Ma nagyon szépen díszített vacsit kaptunk: jacket potato volt félbevágott, díszített főtt tojással, körülöttük egy-egy karika narancssárga színű kaliforniai paprika, cikk-cakkos ubi meg egy-két vékony ubi-rudacska. Ehhez jött a tonhalas-majonézes-kukoricás cuccal megpakolt héjában sült krumpli. Jól nézett ki. Szépen megköszöntem, erre megint mondta, hogy régen minden este nagyon finomakat főzött, és majd ha eladja a másik házat, kevesebb lesz a gond, elrendeződik még egy-két dolog, akkor visszaáll a rendszer, és újra aktívkodni fog, nem anyu sz.r kajáját kell enniük a gyerekeknek meg nekem. Ja, mondtam, hogy gondolom kb. akkor jön ez el, amikor én épp elmegyek... mint ahogy a szőnyeg sem fog addig felvándorolni ide, de a szekrény volt a lényeg :D

Oh, és még valami: hogy még egyszer nagyon boldog szülcsinapcsit kívánok drága Icuka barátnőmnek, a világ legszebb körmeinek a megalkotójának!!!! Remélem jó volt a sali... :))) Ha erre csak hónapok múlva, vagy netán soha nem kommentelsz, akkor lebuktál! :D Bár azzal tisztában vagyok, hogy anyáékon és néhány családtagon kívül már senki nem olvassa a blogomat, mármint a személyes ismerőseim közül szinte senki :) Azért tudom, hogy vagytok néhányan, akik néha idenéztek, ugye? :D