Figyelem, figyelem!

Szolgálati közlemény:

Igen hosszadalmas beszámoló következik! Anyuskám, megint hozzád szólnék: ha fél 8 lesz 5 perc múlva, ne kezdj neki, mert EL FOGSZ KÉSNI! :)

Vasárnapról hétfőre sem aludtam sokat, 6 körül zajra ébredtem... gyanítom újra hívatlan vendég érkezett = valószínűleg megint van egy egerem... Pauline-tól el kell kérnem a túl kíméletes csapdáját... grrr.... úgy látszik jobban mozgolódnak már az erdei állatkák, mert az utóbbi egy-két hétben sokkal több mókust meg rókát láttam, na meg az egér... fujj...

Mivel a fiúk szombaton kora reggel útra keltek Franciaországba snowboardozni, hármasban vagyunk egész héten. Nem mintha reggel észrevenné az ember Sebastian hiányát, hiszen sosincs vele baj :) Nyugis nap volt a hétfő, itthon sürgölődtem. Volt mit, mert – dehát ezen nem lepődök már meg – például megint úgy tele volt a kuka, hogy abba már egy gombostűt sem lehetett volna beleejteni... ilyenkor mindig fogok egy másik zsákot (igen, pazarlok:) és beleborítom mindenestől, mert máshogy nem megy... na meg egy rakat mosatlan volt, mert a szombati csajos este után nem pakolt ki a mosogatógépből, így minden ott várt a pulton...

De hogy ne csak a lustaságát (hiszen Viki majd úgyis megcsinálja...) hangsúlyozzam, azért aktívkodott is egy kicsit. Például elpakolt Yasmin szekrényében, amit én már jó ideje nem tettem, mert egyszerűen nincs értelme... na meg időm és kedvem sincs mostanában. Kiselejtezett egy csomó cuccot, így most végre nagyjából elférnek a ruhái a szekrényben. Oh, és mosott is: és most először láttam, hogy árnyalatonként/színenként szétválogatta a szennyest! Szerintem már többször írtam, hogy mindent mindennel berak szinte...

Hétfőn először „volt lehetőségem” az emeleten is porszívózni, és ismét a „már mocskos”-új fürdőt takarítani. Hiába mondom, hogy vegyen valami erősebb szert, mert az nem lesz tisztább, ha már most sem jön le semmivel, amivel próbáljuk. Szerinte ahogy hetente lefújjuk és sikáljuk egy kicsit, majd fokozatosan több és több jön le. Vitatkozhatunk ezen :) Ja, a hatalmas zuhanytálcáról beszélek egyébként...

Hétfőn itt voltam tehát jó sokáig, hiszen hétfő... és még a konyhaszekrényt is letisztogattam kívülről - nem bírtam már nézni. Aztán délután vasaltam, majd hazaestek 5 körül, tusi, készülődés, és mentünk vacsizni. Nem mintha nekem nem lett volna mindegy, de egészen 10 perccel indulás előttig nem tudtam, hogy Lisa (a kevésbé jófej) is jön a két gyerkőccel (merthogy az ő párja is a lejtőket hódítja éppen Franciaországban apuékkal, de arról majd később). Anyu azt hitte, hogy tudtam róla, pedig nem :) Még jó, hogy nem lehetett asztalt foglalni (fél 6-ra mentünk, és csak fél 8-tól lehetett/kellett, előtte csak úgy beeshetett az ember)... ugyanis én hívtam fel a helyet délután és én simán 3 főre foglaltam volna :))))

A vacsi tök jó hangulatban telt, a szerelmi életem mellett (anyu pletykásabb, mint gondoltam, főleg, hogy nincs is miről beszélni, de ezt szerintem nem fogom nagyon részletesen kifejteni...) a franciaországi osztálykirándulás volt a fő téma... meg hogy pont akkor lesz „Ascot”, amikor anyuék rendszerint partit adnak, kivéve tavaly meg azelőtt... idén lesz banzáj itthon, dehát mostmár nagyon úgy néz ki, hogy kimaradok belőle, ugyanis szinte biztos, hogy engem ért az a megtiszteltetés, hogy 5 éjjelt és nappalt a kisasszonnyal tölthetek... de erről is majd később.

8 körül értünk haza, még kaptam egy pezsgős csokit, aztán elvonultam. Számomra jó kis nap volt, gyönyörűséges volt az idő!!!! Napos, meleg azért nem, de melegEBB!!!! :))) Lehet, hogy jön a tavasz? :))

Kedd reggel sem ébredtem könnyebben, mint általában, bár az egeret most nem hallottam, pedig tuti van!! Elképzelhető, hogy elfelejtett meglátogatni, vagy nagyon csendben jött és távozott. Annak, aki tavaly nem olvasott: nem tudom már mikor, de volt egerem, többször is, vagy huzamosabb ideig, nem is emlékszem már pontosan. De megölni nem szabad, Pauline túl nagy állatbarát, így olyan csapdába ejtem, ahonnan sajna ki tud szabadulni, túl kíméletes... és undorító... Nem félek tőlük, egyszerűen csak gusztustalan kis lényeknek tartom őket és irtózom tőlük... Párat (vagy ugyanazt többször?) azért levittem a csapdában... remélem ezúttal hamarabb sikerül „kiirtani őket”...) Ja, és mindez az ablakok alatti tárolóban történik, konkrétan a lakrészemben még nem találkoztam vele...

Reggel gyorsan összekaptam a házat, aztán én is suliba indultam, majd munkába... esőben. A hétfői verőfényes napsütésnek nyoma sem volt, keddre visszatért a zord, esős, saras, depi-idő. Dehát mit is várok, még csak február van...

Itthoni fizioja volt délután, azzal a csajjal, akinek 5 hetes a babája, és most kezdett dolgozni. Hozta a kis tündérbogarat is, akit körbeadogattunk, kézből-kézbe, de nehogy azt higgyétek, hogy felébredt :)) Álomkóros állítólag, még egy babához képest is sokat alszik :D

Vacsira lasagnet csinált Karen, ahogy tavaly „tanítottam”, jó sokáig, vízzel készítette a darált husit, még most is mondták, hogy mennyivel jobb így. Hát igen :)

Elkészítettem Yasmint drámára, aztán én is átöltöztem, ugyanis mentem zumbára. Nem tudom, hogy írtam-e már, de pár hete már beszéltünk róla Karennel, hogy menni kellene – az egyik jófej barátnője jár (aki tavaly óta annyit fogyott, hogy amikor pár hónapja láttam, majd leesett az állam... Sebastian tavalyi szülinapi partiján kezdte a diétát, azóta is azon röhögünk, hogy én úgy jegyeztem meg, hogy „a nő, aki répát meg uborkát evett” :))) Szóval először azt hitte Karen, hogy csütörtök esténként van, és megbeszéltük, hogy eljárunk... aztán kiderült, hogy kedd, amikor Yasminnak színház, Sebnek meg tenisz van... szóval nem a legjobb anyunak, de engem el tud vinni, miután Yasmint kirakta a színháznál, ugyanis a zumba is Camberley-ben van, és haza is tud hozni, amikor megy Yasminért, úgyhogy én valószínűleg fogok járni. Múlt héten is majdnem mentem, de akkor JuJu nem volt, és nem akartam egyedül :) Most viszont jött, mondjuk jó későn ért oda mindenki, már azt hittük Karennel, hogy rossz helyen vagyunk... megvárta velem JuJut :)

Az óra maga nagyon élvezetes volt, izzasztó, ha az ember csinálja, nem mondanám, hogy egyszerűen követhető, de elvileg minden alkalommal egy picivel könnyebb lesz majd :) Jó sokan voltunk (kb. 20-25-en) egy suli nagy tornatermében, és ahogy láttam, egyáltalán nem voltam gáz :))) Az angol nők mozgáskoordinációs készsége is kb. olyan, mint az enyém :) Senki még csak meg sem közelítette a tanárt, aki nem tudom pontosan honnan származik, de az tuti, hogy valami karibi országból... Jó volt, mert színpadon állt, így mindenki láthatta, hogy mit kell(ene) követni :))) Óra után megkérdezte a tanár, hogy hogy éreztem magam, megdicsért :D Ami a legjobb benne számomra, hogy végig szól a hangos karibi zene, észre sem veszed igazából, hogy dolgoztatod az izmaidat, és tulajdonképpen néha vicces, amikor az ember csak megáll egy pár másodpercre és megkérdezi magától, hogy „Most mi van????” – és nem ő az egyetlen, aki bambán néz :))) Ja, és 5 font volt, ami szerintem teljesen jó, tekintve az angol árakat. Havi 20 font már nem hangzik olyan jól, de másra is elmenne ez a pénz... Jövő kedden mondjuk már rögtön nem lesz, mert suliszünet van, így az utána következő héttől indulhatok be :) Karen pedig lehet, hogy csütörtök délelőttönként fog járni Frimley-be, akkor ott tart órát ugyanez a nő – kíváncsi leszek :D

Ez volt tehát a kedd estém, 6-kor indultunk itthonról, 7-8-ig volt zumba, aztán JuJu hazahozott, de elvileg anyuval meg Yasminnal fogok hazajárni a jövőben. Ha lesz jövő :) JuJut egyébként nagyon bírom, az elejétől kezdve ő a legszimpibb, na meg a kedves Lisa, ők ketten. Ő is kérdezgetett, vártak a szombati „partira”, és anyu elhintett egy-két infot, hogy hol vagyok és kivel...

Tegnap reggel ugyanúgy negyed 8-ra mentem, mert 8-ra jött az állami fizios nő... hiszen nincsenek apuék, nincs bacon-roll-szerda sem... Szokásos pakolás, por- és ablaktörlés, Yasmin szobájában megint törtem-zúztam... Karennel volt egy vicces szitunk: én próbáltam az esti terveiről kérdezni, hogy mikor jöjjek, kutyaetetés, mikor várhatóak a körmözésből, tusoljuk-e Yasmint?, stb... vagy háromszor elkezdett a tegnapról beszélni, de már annyira a „mában élt”, hogy folyamatosan áttért a mai délutánra-estére (színházba mentek Londonba)... észrevétlenül. Mindig mondtam, hogy tudom, hogy holnap mi lesz, de én még mindig a máról szeretnék megtudni valamit, szerda :))) de egyébként ma (csütörtökön) is keverte, hogy akkor dolgozom-e vagy mi van :))) egyre rosszabb az állapota :DDD

11-re dolgozni mentem, de előtte beugrottam Yasmin sulijába bemutatni az útlevelemet meg egyéb papírjaimat a police checkhez, az erkölcsihez. De erről majd később.

Az irodában minden tök jó volt, úgy 3-ig... tudtam, hogy haza kellett volna jönnöm akkor. De nem, mivel nem kellett 4-re sietnem, gondoltam még egy kevés-foglalásos napot megcsinálok, kb. fél-háromnegyed órát szántam rá... aha, gondoltam én... Ez idő alatt 5-6-ot csináltam meg, mert MINDEGYIKkel volt valami... és ez már a fizetések rögzítése volt, túl a csekkoláson, hibajavításon.... vannak dolgok, amiket csak ebben a stádiumban lehet korrigálni, azokra kis post-itokon fel is hívjuk a figyelmet... de most a post-iton jelzetteken túl még voltak hibák, és mindegyikre úgy jöttem rá, hogy számoltam azt a .... jutalékot, és „még mindig nem jó”.... „még mindig nem jó”.... grrrr..... „oh, ezt is elfelejtették beírni”.... „oh, ez rosszul van”..... „még ez is kimaradt”.... „ezt máshova írták”....”ennek sehol nem volt nyoma”... hihetetlen, hogy ennyi kézen átmennek, és még mindig sz.r az egész. Bocsánat.

Akit érdekel, annak leírom, hogy születésétől kezdve a dobozba kerülésig milyen utat jár be egy foglalás:

1)    a sales-esek egy űrlapra olvashatatlan macskakaparással felfirkantják a lényeget... sokszor már itt rossz összeget, egyebeket írnak; és ilyenkor kellene kinyomtatni minden fontos dokumentumot... amit alig tesznek meg, mint erről már panaszkodtam párszor

2)    ez alapján kitöltik (vagy mással töltetik ki) az Excel-táblát, minden fontos adattal, elküldenek az ügyfélnek egy visszaigazoló e-mailt, és a foglalás felkerül a közös meghajtóra – ami mindenki számára hozzáférhető az irodában (ekkor szokott történni, hogy például nem tudják elolvasni a saját írásukat, és a foglalási azonosítókban 2 helyett Z-t írnak, stb...)

3)    csekkolás: igazán hálás feladat. Az Excelből kinyomtatott előlapon szereplő adatokat össze kell vetni a jó esetben kinyomtatott vouchereken, számlákon szereplő adatokkal... ellenőrizni mindent... gyakori hiba (a nevek és adatok elírása, rossz néven, rossz időpontra foglalás mellett), hogy – hiába lehetne legördülő menüből választani – rosszul írják be a különböző partnerek, cégek neveit, és az bizony nem úgy megy át később az admin és a pénzügy által használt rendszerbe, ahogy kellene... Ez nem feltétlenül jelenti, hogy teljesen mást írnak, legtöbbször ilyenek vannak, hogy például YOUTRAVEL-t írnak, de az nem jó, mert a négybetűs kódja UTRA, vagy ezt kellene írni, vagy a legördülőből kiválasztani, hogy You Travel... sokan nem is tudják közülük szerintem, hogy nem mindegy, hogy Fly ThomasCook (FLYT) vagy ThomasCook (JMC), és Thomson Fly (TFLY) vagy Thomson Holidays Ltd (THOM)... teljesen más a jutalék és például az egyik fajtánál küldünk repjegyet, a másiknál nem, vagy csak e-ticket van. Fogggggalmuk sincs!!! ...vagy például rossz cellába írják a dolgokat.... vagy rossz formátumban. Hiába írják például, hogy 13/02/2011, nem fog átmenni... 13/02/11-ként kell beírni. Szerintem estig itt ülhetnék és sorolhatnám...

Mindig mondom is Samnek ezeket, mert rengeteg időt lehetne spórolni, ha vennék a fáradságot a sales-esek, és még ha 2 perccel tovább is tart, egy kicsit nagyobb odafigyeléssel végeznék a dolgukat.

Februártól amúgy van egy új Excel-táblánk: a sales-esek nagyobb hibáit vezetjük... végre!! Rossz időpont, rossz név, ilyenek... és amiből a legtöbbet találok: ha például április 14-én este 10-kor száll fel az utas gépe Londonból és fél 1-kor száll le akárhol, akkor 14-én fél 1-re foglalják a transzfert, nem 15-re. És rengeteg ilyen van...

4)    jutalék-csekkolás: Sam kiszámolja, hogy jók-e a fedőlapon szereplő összegek: a cégjutalék és a sales-es jutaléka (meg lehetnek is változások, például ha valaki akár egy betű eltéréssel is foglalt repjegyet, mármint rossz névre, és csak pénzért módosítja a légitársaság, akár minuszba is mehet a jutalék!)

5)    ezután jön egy kétlépéses feltöltés a rendszerbe: minden további dolog itt történik a foglalással... elvileg mindenről kellene feljegyzést írni, de nem mindenki csinálja, ez is sok bonyodalmat szül... Ehhez a sales-ek már nem férnek hozzá, csak az admin és a pénzügy. A feltöltés egyébként úgy történik, hogy előtted van a kijavított, szépen összetűzött foglalás, amin azt hiszed, hogy minden jó :) Megnyitod az Excel-fájlt és szépen átírogatsz mindent, ami ki van javítva a fedőlapon. Ezután feltöltöd, felkerül a másodlagos Travellerbe (a program neve), ahol még egyszer, egyenként meg kell erősíteni, hogy szeretnéd őket feltölteni... azt is ilyenkor kellene kiszűrni, ha valaki már korábban is foglalt nálunk, akkor ugyanis ugyanazt az azonosítót kapja, csak /2-es, 3-as végződéssel. Ez sem mindig történik meg (általában Louanne csinálja)... mondjuk ez éppen nem a legnagyobb tragédia.

6)    ezután a pénzügyesek összesítik, hogy kinek mennyi jutaléka keletkezett azon a napon, és még elképzelhető, hogy más is történik ott :)

7)    ha megkapjuk az „engedélyt” a pénzügyről, elkezdhetjük betáplálni a rendszerbe, hogy ki mennyit fizetett be... ekkor már a sima „balance-form”-ok is megjelennek, ha valaki például akar még egy 20kg-s csomagot; valamit változtatni akar a foglaláson; vagy mondjuk részletekben fizet, stb. Azokkal is szokott baj lenni: vagy egyáltalán nem frissíti a rendszert az, aki foglalkozott vele (mert ugye azok a foglalások korábban születtek, tehát már jó eséllyel bent vannak a rendszerben, attól függ mekkora az elmaradás), vagy csak egy részét adja hozzá a rendszerhez (mondjuk a kártyaköltséget kihagyja), vagy rossz összeget ír, rossz tranzakcióhoz adja hozzá, ilyenek...

Ez sem egylépcsős dolog, mármint a fizetés-bevitel. Először a jutalék-rendszer szerint mindenféle kódokat írogatunk a partnerekhez... ilyenkor szokott fény derülni sok hibára... sokszor törölni kell a tranzakciót, mert a rendszer nem ismeri fel, ha mondjuk - a korábban már említett példánál maradva - YOUTRAVEL-ként írják be a sales-esek és a csekkoló nem javítja ki... törlés, újra mindent begépelni, ez mind idő... van, hogy például valakinek két vagy több szállásfoglalása van, vagy két vagy több légitársaságnál van foglalás, vagy ugyanannál, de kettő, mert sokan vannak... ezek azok, amiket csak itt tudunk beírni, ez is idő, de ez senki hibája :) meg a rendszer csak 9 embert hoz át, illetve csak annyit tudsz az Excel-táblába gépelni... és bizony nem ritkák a tizenfős foglalások... mindezek ilyenkor kerülnek a helyükre :)

Tehát jutalék-ellenőrzés. Kitöltöd a kis táblázatodat a kódokkal, összeadogatod a jutaléksort, aminek egyeznie kell a fedőlapon Sam által jóváhagyott számmal.

Ha ez megvan, mehetünk a „Fizetések” oldalra, és attól függően, hogy milyen kártyáról/csekken/stb... történt a fizetés, beírogatjuk. Ha ez megvan, felírjuk a foglalási azonosítót a fedőlap sarkára, ezzel jelezvén, hogy „payments done” :) Ezután még hozzáadOM a csomagokat, mert valamiért az sem jön át az Excelből... (ja, és szándékosan írtam egyes szám első személyben, ugyanis én vagyok az egyetlen, legalábbis eddig én voltam!)

8)    Ezután a „balance form”-osok fizetés-visszaigazoló e-mailt kapnak 7-10 napon belül, a foglalások gazdái pedig utazás előtt kb. 2 héttel kapnak e-mailt, benne minden voucherrel, infoval. (Ez csak idéntől van így, előtte foglalás után 7-10 napot ígértek, de egyre inkább tarthatatlan volt... bár nyáron nem tudom mi lesz)

9)    ha ez is megvan, mehet a szekrénybe, majd elutazás után pár héttel a dobozba :)

Hú, ez a rész nem volt betervezve... és még jobban belemehettem volna a részletekbe, de szerintem már ez is több, mint amennyit tudni akarnátok :))) Tegnap egyébként jó volt, mert többfélét csináltam, új dolgokat is, de abba már nem kezdek bele. Szerintem nem bánjátok :) Az irodáról már csak annyit, hogy a sok-sok-sok hiba miatt ugyebár ezerszer megbántam, hogy maradtam 3 után, és akkor még a kávét is sikerült úgy kiborítanom, hogy szétfolyt a fél asztalon (papírt nem ért:), és átfolyt Ollie-hoz is valahogy... nem kicsit... aztán ahogy felálltam, beütöttem a lábam... elegem volt. Haza is jöttem :)

Itthon pedig nem tudtam bejönni, mert nem volt kulcsom. Illetve nem vittem magammal, mert néha, amikor jó idő van, nem csukom le a garázsajtót, és a kulcsot is itthagyom, egy titkos rejtekhelyen :) És Bert még SOHA nem csukta le... de tegnap igen. Átmegyek, erre Pauline hoz egy kis távirányítót, nyomja, nem megy. Mondom jóhogy nem, hiszen az a kaput nyitja – ahogy nyitotta is :) „Nagynehezen” aztán bejutottam magamhoz :)

Később átballagtam, pakolásztam, mostam, ettem egy szendvicset, aztán 6 körül hazaértek a körmözésből a lányok. Yasmin kapott szép virágokat a körmére :) Tusi, beszélgetés, aztán hívott Hajni, hogy mégsem kell sittelnie este, így már jöttem is... és ő is. Ez már mondjuk fél 8 után volt. Ezért nem írtam bejegyzést tegnap :)

Elsétáltunk a „központba”, vettünk borocskát meg egy kis vacsit. Éjfélkor ment el, jó kis este volt :) Aztán volt vagy egy óra, amikor lefeküdtem. Hülye vagyok, tudom. Még mindig nem pihentem ki a hétvége fáradalmait, és mindjárt itt a következő...

Ma reggel – az immáron szokásosnak mondható – anyuval való sorozatos vitákat követően elmentek suliba. Azóta nem is láttam Yasminit.

Úgy volt, hogy suliba megyek, be is mentem Pauline-nal Camberley-be, de aztán végül kivettünk egy szabadnapot Hajnival, igazából már tegnap eldöntöttük. Elmentünk bankba, beugrottam egy charity shopba, mert még a múlt héten megláttam egy nagyon szép kis sálat a kirakatban, és még ma is megvolt... jel... :)) Aztán beültünk a Costaba, ettünk-ittunk, beszéltem a tavalyi csoportomból a lengyel csajjal, a nevére ha megütnek sem emlékszem... elég gáz vagyok... de ő sem kevésbé. Basszus már öt éve itt van, és nagyon gázul beszél. Tavaly is írtam szerintem róla... nem nevettünk soha senki akcentusán, és az övén sem nevetünk, csak... mert mindannyiunknak van, kinek milyen... de ő basszus szinte úgy mond mindent, ahogy le van írva... nem is hallottam még ilyet. És még mindig, 5 év után is... én sírnék a helyében, komolyan...

A kávézó után hazajöttünk, így itthon voltam egész délután. Nem is tudtam mit kezdjek a fenenagy szabadidőmmel. Cipőket, csizmákat tisztogattam, pakolásztam, aztán blogot írtam, jó sokat, ahogy azt az előző „néhány” sor mutatja :) Karenék fél 4 után mentek el, én 4 körül jöttem át. Mostam, vacsiztam, pakoltam, fürdőket takarítottam, vasaltam (mondjuk így, hogy a fiúk nincsenek, nem volt olyan sok vasalnivaló, nincsenek pólók, ingek... na majd a jövő héten...) Anyu írt is sms-t, hogy most rendelt magának margaritát... én meg mondtam, hogy akkor shandy-zek (sör+limonádé)... Élvezzem ki ezt is meg a tusolót is, na meg a csendet, azt mondta :))) meglesz :)))) Az eredeti terv az volt, hogy jó korán végzek mindennel, tusolok a csúcstechnológiás-világítós-hiper-szuper esőtusolóban, aztán megnézek egy anyu által ajánlott jó hosszú filmet. Ami valószínűleg ma sem fog megtörténni...

Először is egy pár szó apuék snowboardozásáról... apu már indulás előtt poénkodott facebookon, hogy majd ő megmutatja a fiataloknak, hogy hogy is kell... „ja, majd mondják, hogy tűnj az utamból, nagyapó”... ehhez hasonló kommenteket kapott, anyutól főleg :) Később is ilyenek jöttek tőle, hogy 20 évesen kellett volna snowboardoznia, 40 évesen pedig snookerezni, nem fordítva, és hogy ha még egyszer meghallja, hogy „Gyerünk apa!”... :)))) és fáj mindene, legszívesebben sírna...:))) A képeken kb. 10 évvel idősbbnek tűnik, bár a tavalyi pár napos skót kalandjuk után is jó lestrapált volt, akkor is mondtam neki, hogy sokat öregedett :))) Kíváncsi leszek majd, szerintem mozdulni nem tud majd... Sebastian pedig... első nap arcra esett-csúszott, és sikerült gyönyörűen megütni-lehorzsolni a fél arcát meg az állát... a képen is látszott, hogy mennyire be van dagadva, meg hát le van égve szó szerint... a jégen... szegény, de ment másnap, nem érdeklik az ilyenek. Kedden aztán újabb esemény, csak hogy ne legyen uncsi... valamiért lecsatolta a boardját, ami elindult lefelé a meredek lejtőn... megijedt, hogy valakit eltalál, eltöri a gerincét valakinek akár, így elkezdett utána futni... kitalálhatjátok a folytatást... gurult a néhol állítólag köves-sziklás pályán... valaki végül elkapta a kabátjánál fogva, hiszen Matt nem tudta utolérni, annyira nem profi :) aztán lenn a boardját is megtalálták... Várjuk őket haza! :))

... várjuk, mert nehéz volt ez az egy hét, még nincs vége mondjuk, de legalább suli nincs holnap, így rohanás sem... Yasmin komolyan annyira bunkó Karennel sokszor, hogy nincs rá szó. (Velem még mindig normális, leszámítva az ilyeneket, mint ma reggel is, amikor a konyhában az egyik mintás tollával írtam, és a kupakot ráhúztam a tetejére. Egyszer aztán megszólal, hogy „hol a kupakja?”, mondom itt rajta... jó, el ne veszítsem, mert azt ő vette. Oooh, valóban?:). Na de vissza a rossz oldalára: hisztikirálynő... Semmi nem jó, semmi nem fair, idegesítő(ek vagyunk) néha, nem jó a reggeli, nem akarom ezt csinálni, nem ezt a dezodort, nem ezt az xy-t, akarom... és még sorolhatnám. Az apjának panaszkodik a telefonban, holott ki volt nyalva a feneke egész héten... mondtam is neki egy párszor, dehát egyik fülén be... reggel Bert is mondta, hogy ő születésüktől mondja, hogy egy-egy pofon néha nem árt... Karen is így nőtt fel, én is mindig mondom, hogy megérdemelné néha. De itt angolföldön állítólag nem lehet, törvény tiltja, a saját gyerekednek sem keverhetsz le egyet. Mondtam, hogy senki nem tudná meg :)))) Yasminról elég is ennyi... tegnap este is olyan hisztit levágott... anyut nem is láttam még ennyire feszültnek, huzamosabb ideig...

Mondjuk az, hogy feszült, nem magyarázza azt, hogy miért csinál nekem extra munkát?? Tudjátok, fent van az „esős” tusoló meg a vendég fürdőszoba, ami arról volt szó nem lesz használatban, hacsak nem jön vendég, hiszen vendég fürdőszoba. Ma mondja anyu, hogy amikor csak egy gyors zuhira van ideje, akkor oda ugrik be, mert az is milyen jó. Szerintem is... Ennyi erővel tusolhatna lent is, ha egy gyorsra van csak ideje... na mindegy, most nem kezdek panaszáradatba, bár terveztem, de már így is sok vagyok... magamnak is :) Majd holnap :) És holnap lehet, hogy írok a bimbózó, de már be is forduló/elhervadó kapcsolatomról is... Tudjátok milyen az, amikor találkozgattok valakivel, mert szimpi, és alig várjátok, hogy újra lássátok, sokat gondoltok rá, szeretnétek sokkal jobban megismerni, érdekesnek találjátok, izgatja a fantáziátokat... na nálam ez nincs meg... szerencsére nem tud magyarul, és amúgy sem hiszem, hogy nézegeti a blogomat, majd alkalmasint tudtára adom, hogy hogy érzek, illetve, hogy hogy nem. Lehet, hogy ő is így gondolkodik rólam, ki tudja :) Bár a legutóbbi sms-ekből nem ez derül ki. Na majd holnap bővebben, dióhéjban ennyi a helyzet, és igazából semmi érdemleges nem történt...

Következő, és egyben utolsó témánk Yasmin franciaországi kirándulása június 13. és 17-18. között... Pár hete volt anyu megbeszélésen a suliban, ahol rendesen kiakadt. Ugyanis azt akarták, hogy 2 ember menjen Yasminnal: vagy ők ketten, vagy Karen meg én, vagy Matt meg én, mert szerintük két ember kell Yasmini mellé... emelni, kísérgetni... Az alapvető probléma az, hogy ők sokkal rosszabbnak érzik/gondolják Yasmin állapotát, mint amilyen az valójában... sokkal gyengébbnek gondolják, és persze érthető okokból nem akarnak felelősséget vállalni érte. Dehát éppen ezért megy valaki vele, ezért küld Karen engem. Ilyenekkel jöttek, hogy „de mi van, ha hirtelen szülői döntéseket kell hozni?”... 1.: más gyereknek ott lesz az anyja-apja? 2.: Karen mondta, hogy abszolút megbízik bennem, teljesen képes vagyok felelősségteljesen dönteni Yasmin ügyében, és szálljanak le erről a témáról, hogy én nem vagyok elég... aztán mikor megtudták, hogy a műtét után is voltam kint segíteni Saint Louisban, meg hogy már mióta itt vagyok, egy kicsit megenyhültek, úgy néz ki, nem lesz gond. De csomó érvet felhoztak, hogy miért kell két felnőtt Yasmin mellé.... anyu mindenre megtalálta a megfelelő választ :)) Azt is kitalálta, hogy hogy lesz a WC-zés, stb, mindent. Hétfőn fel is autózott oda, ahonnan a buszt bérlik, kiválasztotta a tágasabbat a kettő lehetséges közül. Mondjuk egyik sem alacsonypadlós, Yasminnak meg kell tanulnia addigra lépcsőzni egy kicsit... annyira nem vágyom erre a „kirándulásra”... egy rakat 11 évessel... és azért hétfő hajnaltól péntek-szombat hajnalig éjjel-nappal Yasminnal... még ha nem is kell majd mindig, a nap 24 órájában vele lennem... hát... de ezt már kifejtettem mind fizikailag, mind agyilag megterhelő lesz: az anyja nélkül; a barátaival, akik előtt rendszerint lekezel mindenkit, aki segít neki, legyen az az anyja, én, akárki... érdekes lesz. Franciaország ide vagy oda... vegyesen gondolok rá... Elvileg mostmár mindig mennem kell Karennel a suliba a találkozókra, hogy megismerjük egymást a leendő koros útitársakkal... már ha minden rendben lesz az erkölcsimmel, dehát semmi zűrös dolog nincs a múltamban :)) Yasmin minden nap beszél az útról nekem, valahogy mindig szóba hozza... egy kis kedvcsináló :) Tömören ennyi.

Húúha, lehet, hogy rekordot döntöttem? Mármint hosszúságban. Nem tudom, mindenesetre hosszú lett. Holnap reményeim szerint nem megyek sehova, így talán lesz időm este blogolgatni. És kialudni magam. Bár holnap nincs suli, és mivel mindent megcsináltam ma, amit előre tudtam, jöhetek fél 9-re. Idén nem is volt még ilyen :) És ha holnap este is emberi időben lefekszem, akkor szombaton is kipihent leszek, és szombat este kisimultan mehetek velük vacsizni – „megünnepelni” a hegyhódítók hazatérését :)

Lassan hazatérek, szerintem 10 fele indulnak haza Londonból a magántaxissal (igen, vele :). Ha fél 10-10 fele „elteszem” a kutyákat, nem lesz baj, amíg hazaérnek. Ja, és időközben túl vagyok a tusoláson :) Elfogadnék egy ilyet azt hiszem, tényleg, mintha meleg, lágy eső esne rád... lekapcsoltam a villanyt, csak a tusoló színei világítottak, meg a kistükör, tök hangulatos volt :)

Jó hétvégét mindenkinek arra az esetre, ha változna a program, és mégsem írnék holnap! :)