Nem tudom hogy történt, de reggel megviccelt az új teló. Ma fél 8-ra mentem, mert karatés szerda van, apu vitte mindkét gyerkőcöt fél 8-kor, így nem kellett negyedre mennem. Felkeltem háromnegyed 7-kor (legalábbis azt hittem), bekapcsoltam a gépet, elkezdtem nézegetni a szokásos reggeli oldalaimat, hallgatni a Bumerángot, amikor is láttam, hogy a gépecském 7:18-at mutat a sarokban... gyors csekkoltam a karórámat, és egy hangos „basszus, tényleg negyed múlt!” után gyorsan összekaptam magam, amikor is a telón még mindig alig múlt háromnegyed. Tegnap egyébként nem tudom mi történt vele, de egy időre kivonta magát a működés alól... a ma reggeli kis incidens is ezzel állhat összefüggésben... már azt hittem ezt is sikerült egy hét alatt tönkretennem, több telefont biztos nem adnak már :))
Gyerekek nélkül elvileg gyorsabban kellett volna haladnom, de nem így volt. Pedig nem is álltunk le beszélgetni... mindenféle mesteremberek jöttek-mentek, Bert is fent munkálkodott (állítólag tényleg isteni finom a csoki, és a doboz is tetszik neki:), a csempés pasi egész nap dolgozott, remélem holnap végez. Anyuéknak pedig le kellett menniük kipakolni a nyaralóból, mert tegnap aláírták a szerződést, és abban egyeztek meg, hogy péntekre kiürítik... anyu még holnap is visszamegy a maradék cuccért. Pedig ma is hazahoztak egy csomót... részletek később. Portörlés, értelmetlen ablaktisztítás volt a program, aztán Zulu-kísérgetés a kertben...
Nem volt sok időm elkészülni, de még időben sikerült elindulnom... még arra is jutott a drága perceimből, hogy a félúton leesett lánccal szenvedjek... grrrrrrrr.... eddig, ha leesett, a hátsó részén tette, amit csak simán visszaakasztatottam... de most elöl, és nem egy mozdulat volt... Közben esni is elkezdett, tiszta olaj lett a kezem. Legszívesebben visszafordultam volna. De aztán jó volt a munka. Képzeljétek, hallottam (mivel legtöbbször figyelem, hogy mit mondanak a telefonban), hogy Sarah épp azért kér bocsánatot egy utastól, mert rosszul foglalták a nevét: Viktoria helyett Victoriaként :) Gyors felhívta az EasyJetet, aztán megnyugtatta a pasit (ő a főutas), hogy ki van javítva. Kérdeztem később, hogy nem magyarok voltak-e? És de, aztán véletlenül hozzám is került a foglalás csekkolásra. Igazából nem jelent semmit, de akkor is úgy megörültem :))) A második magyar pár, akikkel így „találkoztam” :) James-szel beszéltem is a konyhában, ő foglalta rosszul... kérdezte, hogy nem én vagyok, ugye? :))
Pont egyszerre értünk haza: én a munkából, ők a suliból, de még volt egy kis szabadidőm. Beköszöntem és egy „holnap találkozunk” kíséretében rögvest be is csuktam az ajtót. Kívülről. Ilyet ember ebben a házban, legalábbis a földszinten még nem látott... Szinte MINDEN – ami a nyaralóból jött - be volt zsúfolva a nappaliba és az előtérbe. Lépni alig lehet, de komolyan.
Én mondjuk csak jól jártam ezzel az egésszel: pár konyhai cucc mellett gazdagabb lettem egy szép nagy tükörrel is (mostmár csak azon kell dolgoznom, hogy az onnan visszamosolygó ismeretlen valaki is tetsszen, nem kell egészen olyan nagynak lennie, mint a tükör:))
Yasminival ketten voltunk egy darabig, tusiztunk, pakoltam/pakoltunk... A vacsi ma is fergeteges volt (pie darabos krumplipürével), mondtuk is ismét apunak, hogy ideje volna normális fogásokkal előállni :D Na meg a gyerkőcök lehúzták a krumplit... az enyém sokkal jobb :) Ja, és ha már itt tartunk: Sebastian eldöntötte, hogy nem eszik ezentúl csirkét, kivéve az én rántott husimat :) Előbb-utóbb szerintem ő is vega lesz, mint Pauline, meg mint Lisa férje és a kisebbik lánya... talán jövőre. Mikor már az én csirkém sem lesz terítéken :D Visszatérve apura: ma is bocsánatot kért, hogy ezzel szúrta ki a szememet, jó kis piszkálódás kerekedett ebből is, ami aztán mindenféle más témákra gyűrűzött át :) Például hogy miért is kell óvatosnak lennem éjjelente a kertben, ha nem akarok kutyát pisiltető, alulöltözött férfiakkal találkozni... és mire kell annak figyelnie, aki nálam szeretne aludni? :D ésatöbbi :)
Yasmini – aki ma is makulátlanul viselkedett - kifizette adósságát. Azon röhögtünk, hogy ha fordítva lenne, azaz én tartoznék neki akár egy pennyvel is, már rég óriási zűrben lennék. De nem így van, így a kisasszony elfelejti :) Ja, azt is megbeszéltük, hogy ki venne fel egy „egy pís”-t, ha mondjuk az utcán találnánk... anyu nem, én tuti, apu pedig még a kutyakakiból is kiszedné :)
Ja, arról is szó volt, hogy Ollie milyen munkaerő az irodában, és hogy nekem milyen mázlim van... itt sem működnek másképp a dolgok. Nyilván otthon is el lehet indulni, és lehet érvényesülni a munka kegyetlen világában kapcsolatok nélkül, de ez a könnyebb, és sokak által használt mód, amit mindenki megtenne, ha volna rá lehetősége. Ja, és már sokszor mondták Yasminnak, hogy 16 éves korától nincs mese, munkába áll apunál... kíváncsi leszek. Mert hogy suliba nem fog járni azután, az szinte biztos. Hacsak addigra fel nem emelik 18-ra a tankötelességet, terveznek ilyet. Vagy már lehet, hogy meg is változtatták...
Hú, olyan sokmindenről volt még szó, képtelenség lenne mindenről beszámolni. De jó hangulatban telt az este :) Fél 7 fele még egyszer megköszöntem a „fenséges” vacsit, aztán elvonultam az új „lakásfelszereléseimmel”.
Anyusékkal skype-oltam egy kicsikét, tusi, írás és alvás.
Utolsó kommentek