A reggel egy kisebb drámával indult... ezúttal én voltam a „hunyó”. Valószínűleg kijött rajtam az elmúlt napok depije, egy kicsit kiborultam - először, mióta itt vagyok. Pedig ma még nem is mondhatnom, hogy nagyon bunkóci lett volna a kisasszony... no mindegy... ő is kiborult, nem gondolta, hogy nekem sok dolog rosszul esik (mintha nem mondanám el neki minden alkalommal, amikor úgy gondolom, hogy most túllőtt a célon)... anyu mondta neki, hogy másokkal is viselkedhet normálisabban, a családban mindenkivel... én kivonultam, mert még bevágott egy „köszi szépen”-t, anyu még jól elbeszélgetett vele... még egyszer... aztán én is újra és újra, egész nap tulajdonképpen. Anyu mondta neki többek között, hogy szerencséje van velem... azért is, mert felnőtt módon viselkedek, és hogy elmegyek, ha nem változtat... ezután azzal jött ki a szobájából sírva, hogy adjak neki pár napot... ne foglaljam még le a repjegyet, stb... Mondtam, hogy nem mennék én rögtön, ha mennék egyáltalán... (meg azért nem akarok hazacuccolni...,) Hát de a repjegyet előre szokták foglalni az emberek, és még ne foglaljam. Újra olyan lesz, mint tavaly, csak adjak neki időt, hogy megmutathassa, stb... mert persze imád, én vagyok a legjobb, mennyire örült, amikor megkérdezték anyuék nyáron, hogy szeretné-e, hogy maradjak, ha én is belemegyek, stb... Este is erről folyt a szó, a kiskutyázás közben (arról majd később). Megmagyarázta, hogy a „köszi szépen” azért volt, mert nem tudja magát kontrollálni ilyen szitukban (láttam már mondjuk kiakadni... hihető), és mennyire sajnálja, bla-bla-bla... Tippeket adott, felettébb kedves volt. Gondolom holnap reggel majd megint morog...
Ja, mindez mellesleg a legnagyobb felfordulásban zajlott: ma festették a nappalit és az előszobát, holnap jön a konyha. Anyuval is dumálgattunk, miután kidobta őket a suliban. Tök rendes volt, megölelgetett, megtárgyaltunk mindent.
Nem nagyon akartam menni sehova, de mivel a mai nap volt az egyetlen, utolsó lehetőségem, hogy Sebnek és Bertnek ajándékot vegyek, muszáj volt bemennem Camberley-be. Az eső persze kb. 5 perccel azután kezdett el esni, miután elindultam... majdnem visszafordultam, de aztán szembenéztem vele :) Egyébként már tegnap is, meg ma is sokkal hidegebb volt, mint eddig idén bármikor. Remélem nem tart sokáig, olyan jó volt az a 10-14 fok.... Az ajándékokra visszatérve: Seb a könyvsorozat mellé kap egy - szerintem - tök vagány fülbevalót, meg fél fontért megláttam egy kiskutyás hajtogatós falinaptárat. Nagypapinak pedig csokit vettem, állítólag jó fajta. Durva, hogy egy éve itt vagyok és ma először mentem be abba a csokiboltba. A közvetlenül mellette lévő Accessorize-t viszont annál többször látogattam :) Ez is mutatja, hogy inkább sósszájú vagyok :) Ha már a városban voltam, a bankot is elintéztem. Nem az HSBC-t, ott még nem zártam be a számlámat, meg akarom várni, hogy emez beinduljon: be is fizettem ma az első csekkemet :)
Hazafelé beugrottam (jó nagy ugrás, főleg biciklivel) a TK Maxx-be, ahol csak melegítőgatyát vettem, meg harisnyát. A hazaúton szintén csepegett az eső...
Átmentem, megismerkedtem az új jövevénnyel: annyira, de annyira édes!!! Szerintem még az én anyuskám is megenyhülne :) Apuval is beszélgettünk... nagyon jófejek :) Vasaltam egy kicsikét, aztán hazaértek a lányok. Kiskutya-kiskutya-kiskutya :) Ekkor még névtelenül :D Gyorsan visszapakoltunk mindent a nappaliban. Gyorsan szárad a festék: 4-kor még a falat festette a pasi, fél 6-kor már fent voltak a képek :D Elég rémisztő és szégyenteljes (magamra nézve), hogy egy csomó apróságnak, amiket nem pakolgattam minden héten, nem tudtam a helyét :)) Mondjuk mentségemre: az utóbbi időben sok varia volt :D Most egyébként annyira pasztel minden, nagyon fura. Mondta is anyu, hogy túl egyszerű. Mondtam, hogy inkább túl angol :) Ő ugyanekkor mondta, hogy nagyon hasonlít Pauline nappalijára :D Megbeszéltük, hogy mi hova megy majd, apu néhány dologgal nem ért egyet :)))) Valamelyik reggel anyuval végigvettük, hogy mi hol mutatna jól, és egy tükröt is megszavaztunk, apu annyira nem támogatja :)
Vacsiztunk, tusoltunk, iszogattunk, beszélgettünk, mindenki. Sokat. Jól esett. Máskor is beszélgetünk, erről is beszéltünk már sokszor, de most más volt. Jó volt. Szerencsés vagyok velük. Ja, és a kutyának is lett neve: Zulu :)
8 fele eljöttem, blogoltam, pakoltam, és ma anyáékkal is tudtam egy kicsit skype-olni. Most megyek tusizni, és holnap PÉNTEK! :)
PS: Egy kicsit jobban ki szerettem volna fejteni a reggeli drámát, de iszonyat fáradt vagyok. Utoljára a kézilabdás korszakomban éreztem ennyire a fáradtságot a lábaimban... És aki rendszeresen olvas, az úgyis tudja, hogy mi van a háttérben, valamint Yasminit is „ismeritek” már annyira, hogy kitalálhatjátok, hogy miféléket mondhatott még :)
Utolsó kommentek