Tegnap este jó későn feküdtem le, fél 1 volt kb. Egy kicsit korábban már rájöttem, hogy náluk hagytam a telefonomat, de már késő volt. Pedig szóltam volna nekik, hogy ha reggel nem az én ébresztőmre akarnak felriadni, akkor kapcsolják ki, de erre nem került sor :) Szerencsére már ébren voltak... mindkétszer :) Apu aggódott, hogy majd nem lesz mire felkelnem, de a jó öreg nokiám itt van, csak folyamatosan töltőn kell lennie szinte. Mondta anyunak, hogy majd jól odalép a Jagnek reggel, arra majd felkelek... amúgy is fel szoktam rá ébredni, ha indul, ha csak simán lép oda, akkor is... ha a BMW-vel megy, akkor viszont meg sem hallom. Bár most, hogy visszaállt a parkolási rend a munkások és velük együtt minden építőeszköz távozásával, és már nem az én ablakom alatt indítja a motort, lehet, hogy nem fogok felébredni ezentúl...
Reggel kitaláltam, hogy ma kiveszek egy szabadnapot a suliban. Csak úgy. Anyu azt mondta, jól teszem. Mondta menjek vásárolni, ha akarok :) Mondtam, hogy ha már kimozdulok, akkor azért elmennék órára, de inkább szépen kényelmesen végzem a dolgom. Így dumálni is volt időnk egy kicsit. Beszéltünk a „Bridget Jones-szindrómámról” :) Adott egy pár tippet, sőt utasítást, ha úgy tetszik parancsot :)) Ja, meg megállapodtunk, hogy milyen nehéz Yasmint fogyasztani, legalábbis megtartani a súlyát, Sebastiant pedig hízlalni... Úgy, hogy nem Yasmin az kettejük közül, aki megeszik minden zöldséget...
Vasaltam, pakoltam, duguláselhárítottam... na jó azt nem én, csak megállapítottam a problémát. Berttel nevetgéltünk egyet, aztán elvonultam.
3 felé visszamentem, előkészítettem a rántott husit, aputól kaptam „nekem új” telefont... mert Yasmin régijével van valami: ha anyuval beszéltem, vagy Yasmin hívott, szinte mindig nagyon rossz volt a vonal, és akkor sem volt sokkal jobb, ha mással cseverésztem. Mondták, hogy van sok régi telefonjuk, majd hoz. Egy régi blackburryről volt szó először, aztán végül apu előző telefonját kaptam meg. Nem rossz, sőt... nem is lenne szabad ilyet a kezembe adni :) Nokia E71, nagyon üzleti. Semmi baja nincs, a középső gomb lefelelé egy kicsit nehezebben mozog, ez mind. Túl jó ez nekem, mondtam, hogy erre majd megpróbálok vigyázni, és ahogy Imru mondta, nem az árokpartról összeszedni :))) Egyébként csak zárójelben jegyzem meg, hogy az sem az árok partja volt, csak az út széle :D
Ja, segítettem is apunak ezután fent pakolni, jobban mondva arrébbmozgatni a cuccokat. Minden apró tárgytól, ereklyétől kezdve a súlyos szekrényekig, asztalokig, ágyakig mindent... hogy a festő pasi tudjon haladni és hozzáférjen mindenhez. Jó sokáig elszórakoztunk vele az óriási porban, tiszta fehér lett mindenem. Kérdezte, hogy még mindig 5-ös vagyok-e (a 10-es skálán), és mondtam, hogy ne aggódjon, már nem :) Kérdezte, tehet-e bármit értem, hogy még jobb kedvem legyen? :D
Gyors elkezdtem husit sütni, az egészséges életmód jegyében főtt borsót és főtt kukoricát ettünk hozzá. Megint halálra dicsérték, de ez már alap :) Mondták, hogy ki kellene próbálni disznóból is. Mondtam, hogy a pulykát támogatom, de a pocát annyira nem. Nem arról van szó, hogy nem enném meg, de nekem a rántott husi főleg szárnyas... kiskoromban mindegy volt, de az évek során finnyás lettem e téren. Aztán megállapodtunk, hogy majd rántok valami általam is kedvelt tengeri herkentyűt egyszer :)
Yasminit letusiztam, anyu elrohant Sebbel teniszre, én még elpakoltam, majd útnak indítottam Yasminit apuval a színházba, mivel kihisztizte, hogy ma ő vigye... Anyu pont hazaért, mikor jöttem volna el, még dumáltunk egy kicsit.
Itthon blogot írtam, anyusékkal skype-oltam, How I met your mothert néztem.
Ma már sokkal jobb kedvem volt, végre nem esett, és még a nap is sütött!!! Lehet amúgy, hogy a rosszalkodó női bajok is közrejátszottak a tegnapi rosszkedvemben. Ma már rögtön reggel nevetéssel indult a nap: Yasmini a melltartóméretemet találgatta :)
Utolsó kommentek