Yasmini ma sem ment iskolába és fiziora (láz, orrfolyás)... nem is tudom, hogy ezek a reggelek nehezebbek, vagy a sulisak... Elpakolásztam, amit tudtam, gyorsan megírtuk Sebastian jövő heti party-meghívóit a barátokna, aztán még gyorsabban átöltöztem, és Pauline-nal irány a suli.
Óra után apu jött értem, mentünk a régi bankjába, a Barclay’s-ba. Mentem volna egyedül is, de mondta, hogy inkább eljön velem, hiszen rajta vagyok egy ideje a teendői listáján :) Kaptam is időpontot hétfőre. Bővebbet majd ha meg is nyitják a számlámat, és működik is :)
Átmentem megnézni ki-hogy áll, amikor hazaértünk, de el is menekültem, mielőtt Yasmin odaragasztott volna az ágyához és barátság-karkötő-fonásra kényszerített volna. Ugyanis megjött a várva-várt könyv, amiből elsajátíthatod eme csoda készítésének technikáit – mind a 10-et! Alig várom, hogy mindet kipróbáljuk! Már a színek is ki vannak osztva...
Itthon elpakoltam a ruháimat... tegnap mostam, és mivel szárító híján a korlátra teszek mindent, csak addig szeretem nézni így (illetve nem, mert ki sem látszik:) a korlátot, amíg feltétlenül muszáj. 2 felé már vissza is mentem, ahol Sebastian kivételével mindenki otthon volt. Utálok ilyenkor bármit is csinálni, egyszerűen azért, mert képtelenség haladni. Yasminnak komolyan legalább 2 percenként szüksége van valamire... ha másért nem, azért hív oda, hogy öleljem meg. Mindez persze aranyos, de nem a portörlés-faápolás-tükörtisztítás trió közepén... Ilyenkor anyu már nem volt otthon (egyébként inkább ő ápolgatja a kisasszonyt), ezért is próbáltam sietni, hogy végezzek mindennel, mire Sebastiannal megjönnek a suliból... akkor aztán végképp nem lehet semmihez kezdeni.
Megvacsiztunk, Sebastian ott is hagyott asztalnál, mint mindig, gyorsan befejezte :) Karen adott egy pohár vörösbort társnak, azt mondta, élvezzem, hogy senki nincs, csak a bor és én :) Már „hiányzott” neki egy kis bor, elvégre tegnap csak én ittam, ő túl rosszul volt :) Vacsi után még vasaltam egy kicsit, inkább, mint holnap sokat... Yasmin kérésére anyuék szobájában, ahol az ágyat nyomta. Egyébként is ott szoktam, de most át akartam menni máshova... Erre nem a telefonját nyomkodta beszélgetés helyett? Kapott egy üzenetet az SDR-partyval kapcsolatban, és nagyon izgi volt... apropó telefon: apu mondta úton a bank felé, hogy millió dolga van, de Yasmin folyamatosan sms-ezik neki, és ha nem válaszol véletlenül, akkor addig írogat, amíg apu nem reagál... ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja, piszkosul fontos dolgot kellett megbeszélniük, gondolhatjátok :)
Amúgy Yasmin ma megjegyezte (apu szerint óriási dicséret), hogy én vagyok az egyetlen, aki nem hagyja figyelmen kívül, ha valamit kér – úgy általában, nem csak most, hogy beteg. Mondtam, hogy igen, általában, kivéve, ha meg sem hallom, mint ahogy most sem hallottam :)
Anyu is (mert apu márt mondott hasonlót) mondta egyébként ma, hogy a legnagyobb dolog, amire rájött a 2 Viki-mentes hét alatt, hogy könnyű tisztán tartani a házat (főleg egy felet:) és könnyű a gyerekekkel foglalkozni, de a kettő együtt nem működik... nem lehet haladni. És ismét mondtam: „Igen, ezért nem szeretem én a szüneteket.” :)
Beszereztem még pár villanykörtét nagyapától, aztán már fél 6 körül eljöttem. Ugyanis már napok óta folyamatosan csak este jutott eszembe, amikor elvonultam hangulatosan megvilágított hajlékomba – értsd: az öt lámpából kettő égett.
És most látom csak: milyen régen volt fél 6... Hova lett az idő???
Utolsó kommentek