Az első tanítási napon csak Yasmin ment suliba (11-ig ugyebár), mert Sebastian nem érezte jól magát, igazából ki sem gyógyult még a korábbi betegségből. Reggel ismét elfogott a „Te jó ég! Hogy fogok itt végezni????”-érzés, ami nem jó. Mert amíg itthon vannak, fél 9-ig, semmit nem tudok csinálni, és utána is olyan gyorsan telik az idő... Azért elpakoltam mindenhol, felmostam a padlót és letakarítottam a konyhaszekrények egy részét (a másik részét délután), aztán rohantam az irodába... annyira rohantam, és annyira elszoktam a biciklizéstől (már ittlétem utolsó kb. 2 hetében sem bicikliztem szerintem), hogy még az ipodomat is itthon felejtettem...
Az irodában kedvesen fogadtak, már akinek feltűnt, hogy ott vagyok :)) Jim tanított nekünk új dolgot, ami mint kiderült hármunk közül csak Olinak, a CP-s fiúnak volt igazán új. De nem baj, tanítottak, az a lényeg. Kár, hogy nem mindent Jim mutat(ott) meg, mert ő ténylegesen elmondta, hogy mit miért, valószínűleg, mert ő tudja is... a lányok pedig csak... no comment... Ja, és újra „kaptam” egy gépet, Kay gépét és az ő helyét... Egy csomó idő ezzel telt, de legalább mostmár azt alakítok rajta, amit akarok, úgy rendezem az ikonokat az asztalon, ahogy akarom, stb. :) Összességében jó volt viszzamenni, bár kell idő, mire visszarázódok a rutin-dolgokba, hiszen már november-decemberben sem dolgoztam sokat.
Hazafelé beugrottam kedvenc bankomba, ide Frimley-be, a kicsibe. Természetesen a számlámat érintő nagy változásokról itt nem tárgyalhatnak velem... ahhoz be kell mennem a központba. Olyannyira nem, hogy semmilyen kérdésemre nem válaszolt a nő, és nem azért, mert nem tudott volna...
Itthon folytattam a szekrénytakarítást, és még valamit csináltam, de már nem emlékszem. Vacsiztam, aztán hazajöttem, és csak a kutyát mentem vissza ellenőrizni egy párszor, mert mindenki későn ért haza. A lányok fizion, a fiúk pedig snowboard-oktatáson voltak. Sebastiant anyuék hazahozták hamarabb, mert nem volt jól... azt hiszem 8 előtt valamikor mentem át, gyors letusoltam Yasmint, majd lefektettem. Még mindig szeret mindenkit elrendezni (Yasmini): mondta, hogy sms-ezzek Pauline-nak, vagy kérjem meg az anyját, hogy hívja vissza telefonon... kérdezzem meg, hogy be tud-e vinni Camberley-be másnap suliba? Mondtam igen, be tud, nem kell felhívni. „De ezt ő is tudja?” :) Mondtam igen, ne aggódjon, kedves tőle, de tudok magamról gondoskodni. :))) Valószínűleg mindig is ilyen lesz: mindent lát, hall, legalábbis szeretne, mindenről tudni akar, mindent irányítani akar, és mindenről megvan a véleménye, mindenhez van hozzáfűznivalója... Jelen esetben aranyos volt, de nem mindig pozitívan jön ki a szituációkból, amikbe magát keveri emiatt.
Szóval a szerdám vegyes volt, nem mondanám, hogy őrült módon elfáradtam. Az estéről nincsenek információim, gondolom nem csináltam semmi különöset :)
Uuh, még egy fontos dolog történt szerdán, illetve még kedden: emlékeztek, hogy a nyaralójukban tavaly is egyszer beázott az egyik szoba csőtörés miatt? Kedden telefonált az ingatlanügynök, hogy baj van, áll a víz, minden elázott megint. Apu le is ment szerdán kora reggel Dave-vel (akikről mindig pletyizik nekem anyu:), és pont miközben Karennel beszélt telefonon, leszakadt a mennyezet a kisszobában és az előszoba egy részében. És állítólag alig tudtak bejutni a bejárati ajtón, mert a víztől annyira „megdagadt”... Mindez alapesetben is baj volna, így viszont főleg, hogy jövő héten akarják aláírni a szerződést, hiszen eladják... emlékszem anyu még akkor mesélt ennek okairól, amikor nyáron vitt ki a reptérre, talán írtam is róla akkor. Lényegében felesleges volt nekik.
Utolsó kommentek