Au-pair vagyok Angliában

Idei utolsó munkanapom fél 8-kor kezdődött, egy kezdetben nyafi és fáradt Yasminnal, de mondtam, hogy nyilván nem akarja az utolsó napomat már rögtön reggel elrontani... és szerencsére nem akarta :) Mondjuk tényleg köhögött már reggel is, szóval volt némi alapja a nyűgnek...

Elmentek suliba, én összerámoltam mindent, gyors takarítás, majd elkezdtem vasalni. 10 után már haza is jöttek, mármint Yasmin. Ma korábban kezdődött a fizio, mert délben karácsonyi ebédjük lesz a suliban, ahonnan természetesen nem hiányozhat. Nem mintha bármit is enne ott, amilyen válogatós :) De szereti jártatni a száját az asztalnál :))

Vasalás közben megjött a pasi, aki elvileg megjavította a WC-t... nem tudom, hogy írtam-e már, de most lent szivárgott, teljesen alááztatta már a járólapokat...

A vasalás végeztével elvonultam, és a hét legnehezebb, leginkább nem várt része következett: a pakolás. Túlságosan szeretem a választás lehetőségét... csak nem egy-két héttel előre :))) Valahogy aztán sikerült egész jól bepakolnom, mondjuk eltartott egy darabig. Közben Orsikával is beszéltem végre.

3-ra vissza, hazaértek, tusolás. Öltözés, aztán jöttünk is hozzám. Yasmin szeretett volna idén utoljára meglátogatni, és mivel én nagyon jófej vagyok, igent mondtam. Ismét skype-olás anyáékkal, Yasmini most is nagyon szeretett :) búcsú-forrócsoki, aztán negyed 6-kor mentünk a vacsira. 5-en 3 időpontban, 2 különböző ajtón érkeztünk. Beültünk Pauline csodálatosan tiszta nappalijába :) Hülyéskedés, majd ajándékozás... Yasmini nem bírta ki, na meg estére nagyon rosszul lett. A suliból levelet is kaptak, hogy 30% beteg, és inkább tartsák otthon a gyereket, ha betegnek tűnik. Yasmin nagyon sokat köhögött, és tényleg szarul nézett ki... és alig evett... valamint alig szólalt meg... ami határozottan nem vall rá... szegénykém, remélem rendbejön, szombaton lesz elvileg a Santa Cycle, de lehet, hogy inkább elhalasztják. Tehát ajándékozás: úgy láttam, hogy mindenki örült az ajándékaimnak, anyu mondta is, hogy vannak kifejezetten rossz ajándékozók, mint ő, de én nagyon jó vagyok :) És tényleg tök vicceseket írtam a kártyákra, mindenkinek valami személyeset :))))) Apu mondjuk röhögött, hogy a „Men’s health” nevű könyvecskét az ugrókötéllel mennyire szánom célzásnak :)))) Mondtam, hogy a kártyán ott a magyarázat :)) Azt mondta, ezt nem lehet kimagyarázni. Talán egyszer leírom, hogy kinek mit vettem, de máris késő van, és holnap korán kelek.

És én is kaptam egy csomó dolgot: Yasmintól egy „menőmintás” manikűrkészletet, mármint a tokja menő :)) Sebastiantól kettő lila körömlakkot, jól mennek egymással, a második rétegnek szánt lakk csillogós lila :)))) Az egész családtól kaptam két olyan kozmetikumcsomagot, amik kistáskaként is használható táskácskákban vannak. Mindkettőn megakadt a szemem az üzletben, amikor láttam őket :)) Az egyiket haza is viszem, jó lesz szilveszterre, bár még nem tudom, hogy hova megyek :) Ha mást nem, otthon villogok vele :))) Ezek a táskák mindenféle földi jóval voltak töltve. Az egyik N7 kozmetikumokkal és sminkcuccokkal, a másik pedig tusfürdővel, body spray-vel, stb. :) Oh, és még kaptam tőlük az új nem valódi Pandora karkötőmhöz 2 új gyöngyöt. Anyu nyilván látta szombaton, hogy nézegettem őket, de nem akartam sokat költeni rá egyszerre, így csak 3 gyöngyöt vettem rá :)) Mivel mondtam, hogy kéket vennék először, kaptam két kéket :))) Ja, Pauline-éktól pedig kaptam egy nagyon aranyos vászontáskában/falra is akasztható tartóban testápoló krémeket és eszközöket :)))

Egyszercsak aztán asztalhoz ültünk: malac és csirke volt mindenféle zöldségkörettel. Nekem ízlett minden, valószínűleg csak mert annyira hozzászoktam az elmúlt majdnem egy évben a natúr ízekhez :))) Ilyenkor azt kívánom, bárcsak emlékeznék mindenre, ami elhangzott. Irigylem ezeket az embereket... annyira jókedvűek, számomra hihetetlen, hogy Pauline lassan 75, Bert pedig 78 éves korában is így képes nevetgélni, olyan témákon és dolgokon, amiken nevetgéltünk. Az egyik crackerben (én egy nagy papírszaloncukorhoz hasonlítanám, szét kell húzni, durran, van benne egy pici hülyeség, egy kis korona és egy vicc) volt egy kis „játék”. Egy halalakú hajszálvékony papírdarabot kellett a tenyerünkbe tenni, és megmondta, hogy mennyire vagy szenvedélyes... hát, mindenki „halott” volt :)))) Az orrszőrről és egyéb dolgokról is beszéltünk, mert az egyik kis ajándék egy szemöldökcsipesz volt, amivel Seb elkezdett szőrszál után vadászni nagymami állán :)) Istenem, rengeteget nevettünk :DDDDDD És azt bírom, hogy annyira szabadon beszélnek mindig mindenről, mindenki beszólhat mindenkinek, senki nem vesz magára semmit :)))) Azért persze értelmes dolgokról is szó volt, nem csak hülyeségekről :)

A desszert egyébként Pauline specialitása volt: a nevét sajnos elfelejtettem, de finom volt :) Volt azért tradicionális Christmas-pudding is, amit megkóstoltam, de... nem csoda, hogy Bertön kívül senki nem szereti :)))) Ezután még ettünk egy kis fincsi sajtot baguette-tel :) Később pedig felköszöntöttük Thulát, akinek ma volt a 2. születése napja :)) Jót nevettek,  mert a kutyáknak is adtam egy-egy gumicsontot, szerintük olyan őrült leszek én is, mint ők :D

Yasmini tényleg nem volt jól, kérte, hogy valaki vigye haza... ami ugyancsak nem vall rá... úgyhogy apu elvitte. Mi még maradtunk egy kicsit, aztán fél 10 körül mi is eljöttünk. Elbúcsúztam a nagyiéktól (még Bert is megpuszilt), meg anyutól is, Sebastiantól pedig kaptam egy kézfogást (Karenen és Pauline-on kívül tényleg senkinek nem ad puszit... kérdeztem, hogy ha egyszer végleg elmegyek majd, ad-e? hát, nem hiszem... :)))

Kíváncsi leszek, hogy fog kinézni a ház, ha visszajövök. Karen mondta tegnap Sebastiannak, hogy még jobban tartsa rendben a szobáját most, hogy elmegyek... nem mintha amúgy nem kellene neki... én meg mondtam, hogy nem szeretnék sírva fakadni a látványtól, amikor visszajövök. De anyu mondta, hogy ne féljek, elég jól kezelte a dolgokat nyáron is :) Hát, majd kiderül :DDD

Itthon még pakoltam egy kicsit, rendezgettem a bőröndöt... bedobtam még a „Secret Santa-ajándékomat és azt a két becsomagolt valamit is, amit Karenék anyuséknak szántak. Mégsem viszem amúgy Yasmin kis rózsaszín bőröndjét, túl nehéz önmagában... Még blogot írtam, tusoltam, most pedig alszom. Hosszú lesz a holnap...

Ja, még napközben mondta egyszer Bert, hogy hallott egy interjút Martonyival a rádióban. Megdicsérte, hogy milyen jól beszél angolul. Mondjuk ezt mindig mondja, hogy mindenkit csodál, akik idegen nyelvet beszél... Újdonság volt neki a cigány-probléma kis országunk egyes részein, és az euro-kérdéssel sem volt képben.

Na és akkor még egy pár mondat a ma estéről. Tényleg nagyon jól éreztem magam. Nagyon-nagyon sokat jelent, hogy érzem-mondják-mutatják, hogy valóban szeretnek itt... Soha nem bántak velem szolgaként, soha nem éreztették velem, hogy én tőlük függök tulajdonképpen, pénzt kapok azért, amit csinálok. Ehelyett teljesen családtagként kezelnek, sőt... és ezért végtelenül hálás vagyok nekik. Ugyanúgy, ahogy ők is nekem ezért a majdnem egy évért. Oda-vissza működik ez. Nem dicsérem magam, és tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy őket „fogtam ki”, de iszonyatosan múlik az au-pair hozzáállásán is, hogy hogy alakul a viszony a családdal. Nem hiszem, hogy tavaly óta olyan rengeteget változtak Karenék... és például az akkori au-pair nem is köszönt Pauline-éknak, nem hogy előrehozott karácsonyi vacsit adtak volna a tiszteletére. Hiszen ez most miattam volt. Nekik meglesz a rendes karácsonyi ebédjük... és ez igazán jól esik. Amikor a te munkádat köszönik meg a koccintásnál. Még ha egyszerűnek is tűnik az au-pair-munka... azért aki olvas, láthatja, hogy nem mindig az... egy szónak is száz a vége: jó érzés, ha megbecsülnek :)))

Oh, és nem tudom mikor jelentkezem legközelebb... lehet, hogy majd otthonról írok egy kis hazaút-összefoglalót. De tudjátok: januártól nem lesz minden nap bejegyzés. Már úgyis ismeritek a menetet, hogy milyen egy napom (még ha minden nap egy kicsit más is:), hogy a bajok ellenére mennyire jó itt a hangulat, stb... Úgy tervezem, hogy vasárnaponként írok majd heti beszámolókat. Egyszerűen nem tudok már minden nap írni...

Na mostmár tényleg ideje lefeküdnöm, aztán fél 5-kor búcsút mondok az itthagyott ruháknak, táskáknak, csizmáknak, kesztyűknek és sálaknak... majd vonatra, repülőre, BKV-ra, egy párszor még BKV-ra, majd MÁV-ra pattanok, hogy szombat délután megérkezzek kicsiny falumba :)

Jaj, még annyi, hogy ma egész nap eső esett, este pedig először haveseső, aztán rendes, nagy pelyhes hó... de szerencsére ez még kevés ahhoz, hogy engem megállítson és megakadályozzon abban, hogy hazajussak HOZZÁTOK!!! :)))) legalábbis remélem :))))

Fél 9-re mentem át. Egyet gondoltunk anyuval: ma csütörtököt, holnap pénteket tartunk takarításilag. Ma kimostam Yasmin ágyneműjét is, azzal akartam kezdeni. Anyu mondja, hogy már elindított egy fehéret. Azt a fehér adagot, amit már tegnap este betettem a gépbe, reggel akartam mellédobni Yasmin ágyneműjét meg ágytakaróját. Remélem ezzel sikerült érzékeltetnem, hogy mekkora hatalmas mennyiséggel indította el anyu a gépet :) Ők fizetik a számlákat, de én kicsit pazarlásnak tartom...

Egész jól haladtam, mivel senki nem volt otthon. 11 előtt végeztem is, pont mikor megérkeztek, készen a fiziora. Anyuval még dumáltunk, közben előkészítettem a rántott husit. Ez a kívánság ugyanis, utoljára. Úgy beszélnek a napokban, mintha legalább egy hónapra mennék el :) Bár anyunak kemény menet lesz... tényleg nagy segítség vagyok :) Ja, a rántott husimról egyébként ódákat zengtek hétfőn vacsi közben, amikor itt voltak a gyerekek. Anyu, Seb és Yasmin is, a gyerekek pedig kérdezgették, hogy milyen?, nagy szeletek-e?, stb... :))

Apu intézte a husit holnapra, és hívta anyut, hogy milyet vegyen? Egy egész pulyka túl nagy lenne nekünk, úgyhogy az kilőve. Egyszercsak hallom, hogy anyu mondja a nevemet... apu báránybordán gondolkodott... anyu pedig mondta, hogy azt szeretem a legkevésbé, aztán meg is erősítettem neki :)))) Így lesz csirke és marha :DD Bár holnapig még bérmim lehet :) Ja, mást is megvariáltunk, még tegnap mondjuk: apu pár napja bevitte a mérleget az irodába, hogy Todd megméretkezhessen. Mi nem tudtuk, hogy mégsem készült el a „film” (mint az elsőt, ezt a mérlegelést is rögzíteni akarják)... szóval nem tudtuk, úgyhogy én tegnap anyu javaslatára hazahoztam, rögtön magamhoz, hogy majd le tudjam mérni a bőröndömet. Apu pedig ma kereste az irodában :) Szerinte mi ketten anyuval meg akarjuk nehezíteni az életét :))))

Fél egy körül eljöttem, hoztam Yasmin kis rózsaszín bőröndjét, Karen mondta, hogy szerinte vigyem azt kézipoggyásznak. Yasminé, úgyhogy nagy bajba kerülök, ha valami baja esik :)))) Nem tudom még, az a baj, hogy az is önmagában három kiló, ha még beleteszem a laptopot meg minden kütyüt... csak 10 kg lehet. Valaki tudja, hogy a Malévnél mennyire szigorúak ilyen téren? Bár gondolom emberfüggő ez is... No mindegy, majd holnap eldöntöm, majd látom, hogy megy a pakolás... nem akarok pakolni... Karen ma próbált tanácsokat adni, mondta, hogy ő mit vinne a helyemben :D

Az a baj, hogy nem tudom ennyire előre megtervezni, hogy milyen ruhákat lesz kedvem felvenni otthon... nem tudom, hogy hova megyek szilveszterezni, vigyek-e „szép ruhát”?. Nem tudom eldönteni, hogy milyen csizmát/sálat/kesztyűt/táskát... nyilván nem vihetek mindent. Sőt, most, hogy beletettem a kis ajándékokat meg a rakat teát a nagy bőröndömbe... több, mint a felét elfoglalják... lehet, hogy nem is jut hely a ruháimnak :)))))

A kis szabadidőm letelte után visszamentem, husit sütöttem, Bert közben bejött, neki is adtam egyet. Yasmin is kért volna, de már csak 2 perc volt kb. a vacsiig... Karen meg mondta apunak meg Bertnek, hogy nem szeretem ám, ha készítés közben eleszegetik a kaját... mint a palacsintánál, szeretem a „halmomat” :)))) Természetesen megint istenit alkottam, a krumplipürével sem volt ma semmi problémája őnagyságainak, sőt... :)

Vacsi után tus, hajmosás, majd öltözés. Apu fél az elkövetkezendő két héttől... többször is felhozta, hogy mi lesz velük :) Például mondta, hogy valószínűleg majd a több éve nem hordott ruhái is előkerülnek, mert már látja, hogy fog fogyni a ruhastóc a szekrényben... mosni fog Karen, de vasalni nem hiszem... aztán meg mondta Yasminnak elköszönésnél (apu ment valahova), hogy viselkedjen velem normálisan, mert ez az utolsó előtti napom, aztán elmegyek... nekik egy évnek fog tűnni, nekem egy napnak... :)))

Anyuval is jól elnevetgéltünk a saját poénján, de ez sajnos a „nem publikus”-kategóriába tartozik... Fél 6 felé aztán mindennel végeztem, és eljöttem. Hajni olyan fél 7 körül érkezett, szegénykém nagyon beteg... elszaladtunk a boltba meg a fish&chipses helyre, meglepő módon fish&chipsért :))) Itthon aztán jól bevacsiztunk, jó nagy adagot adtak, igazából el is felezhettünk volna egyet :D Szegény mondjuk ízeket sem érez... remélem meggyógyul a hétvégére, ő szombat este repül haza. És ha már a repülésnél tartunk: elvileg péntek-szombatra havat mond, remélem engem nem érint, na meg Hajni is haza tud jutni szombat este. Mondjuk múltkor sem félméteres hó miatt zárták le Gatwicket...

Megajándékoztuk egymást: én kaptam egy nagyon szép, pihe-puha kötött zöldeskék sálat :))) KÖSZÖNÖM!!! :D Képeket nézegettünk, beszélgettünk, aztán 10 előtt valamikor ment el, ha jól emlékszem. Most január elejéig nem találkozunk, ő 4-én repül vissza.

Még rendbeszedtem magam, majd blogot írtam, tusoltam, és most fél egy van...

Jaj, a bolthoz még tartozik egy kis sztori, ugyanis vettem bort a holnapi vacsihoz. A kisboltban, ahol már tényleg sokszor vettem. A kasszásfiú, aki nem hiszem, hogy idősebb volt nálam, kért ID-t. Odaadtam a jogsit, erre azt mondja, hogy csak UK-ID-t fogadhatnak el. Mondom nekem nincs olyan, én nem UK-állampolgár vagyok. Sajnálja, látja, hogy elég idős vagyok, de csak azt fogadhatja el. Ezzel még sosem szembesültem, hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, aztán végülis csak annyit mondtam, hogy mindig veszek itt bort... Tényleg sokszor vettem már... Ennyi elég is volt a fiúnak, úgyhogy megkaptuk. Mostanában amúgy tényleg szigorúbbak, egyre több helyen van kiírva, hogy ha olyan szerencsés vagy, hogy (nem elírás!:) 25-nél fiatalabbnak tűnsz, akkor ne vedd rossz néven, ha ID-t kérnek. Én nem is veszem, azt venném csak rossz néven, ha nem szolgálnának ki :))) Na mostmár tényleg megyek aludni...

Most szerda este 6 van... 3 előtt tért vissza ugyanis a netünk, miután Karen több, mint fél órán keresztül a telefonon lógott, rohangált fel-le az emeletre/-ről, kihúzott-bedugott különböző kábeleket... szóval büszkék vagyunk rá! :) Ja, ti még azt sem tudjátok, hogy elment :))) A „történet” alább olvasható:

Reggelről nem emlékszem semmi érdekfeszítőre. Elmentek suliba, én szokás szerint pakoltam. Mivel tegnap vasaltam, és gyanítom még fogok a héten :), 10 előtt már végeztem mindennel. A tegnap estéhez képest változtak a tervek, a részletektől megkímélnélek titeket... a lényeg, hogy háromnegyed 11-re el kellett mennem Pauline-nal a suliba Yasminért, aztán itthon előkészíteni fiziora, „átadni” a srácnak, aztán Pauline-ra bíztam őket és elkerekeztem dolgozni. Várhattam volna anyura, elvitt volna, de nem akartam több időt eltökölni. Bementem a bankba, befizettem az édes kis csekkeket :)

Háromnegyed 12-re értem aztán az irodába, ahol elég sokan voltak, ahhoz képest, hogy december közepe van... Végig volt mit csinálnom szerencsére. Bedobozoltam a novembert is... gyanítom rám várt volna januárban... A lányok tettek fel karácsonyi díszeket... de csak az ő részlegükre... kb. az összeset, az iroda maradék 80%-a nemigen érdekelte őket ...

Háromnegyed 6 felé aztán csörögtek anyuék, hogy mindjárt jönnek értem. Suli után ugyanis sín-ellenőrzőbe, majd pedig vásárolni mentek. Sebastian állítólag háromnegyed óra alatt megvett mindnekinek mindent, nem hiába, férfi a kis drága :) Yasmin már mondta tegnap is, hogy 10 fontja van rám, és hogy sállal akar meglepni :) Na meg elintézték a „secret santa”-ajándékokat is, mert csütörtökre kell :)

Hazaértünk, gyors tusolás, aztán vacsi. Én is majd éhen haltam már... valami másik fajta, isteni pestot ettünk... nyami :) Kaptam bort is, amibe ma anyu kivételesen egyszer sem ivott bele (legalábbis nem láttam:), és nem is vándorolt el sehova a poharam, mint az elmúlt pár napban minden alkalommal :))

Voltak gondok Yasminnal a nap folyamán. Apu megfenyegette, hogy ha a két „lady” közül bármelyik (anyu és én vagyok a két lady:) panaszkodik, nem viszi holnap reggel és így ugrik a fincsi reggeli is...

Én elpakoltam a konyhában, anyu pedig felporszívózott, mert délután a kutyák kicsit kidíszítették az amúgy is ocsmány szőnyeget. Mondtam is Karennek tegnap amúgy, hogy remélem, hogy ez az utolsó hetem vele... merthogy úgy volt, hogy a hétvégén már felszedik és még karácsony előtt meglesz az új padló... de nem... Mindegy, már nem sokáig kell néznem remélem, mondjuk 1-2-3 hétig még miután visszajöttem. Mondta, hogy legszívesebben már ő is becsukná a szemét, elege van már neki is...

Szombaton is porszívózott egyébként, és többet is mosott ma. Mivel nem voltam itthon. És jövőre ez lesz... lehet, hogy szoktatja magát az új rendszerhez, na meg az év utolsó két hetéhez... nélkülem :) Persze eddig is mosott meg minden, de most mintha többet tenné... Bár az azért vicces volt, amikor apu fehér zoknijáról mgkérdezte, hogy az kié? Mondom apué. Rácsodálkozott, mondta, hogy akkor tuti magának vette. Mondtam, hogy egy pár hete már használatban vannak :))) Apropó zokni: valamelyik nap találtam egy fekete zoknit, lila sarokkal és „lábujjrésszel”. Kérdeztem, hogy kié? Hát az is apué... lila... Mondtam is, hogy megy az új cipőjéhez, ami olyan „puccos”, hogy rózsás a belseje... ezt még múltkor mutatta, amikor hazajöttek valami kiöltözős buliból :))))

7 fele hazaugrottam a cuccomért, és anyuék már mentek is. Megint elsétáltak a pubba. Rájöttek délután, hogy ez az utolsó este idén, amikor elszabadulhatnak itthonról... Nem volt semmi gond a gyerekekkel, Yasminnal még kicsit dumáltam az éjszakai merevítők felrakása közben, és mondta, hogy 10 fontot költött rám, ami nagyon sok pénz neki, mert több, mint a zsebpénzének a fele :)))

Épphogy elkezdtem anyusékkal beszélni, amikor elment a netem... és vissza sem jött... nem tudom mi történhetett. Csekkoltam anyu gépét is, ott sem volt, úgyhogy megint elállítódott valami... Így úgy döntöttem, megnézem a vasárnapi X-factor-döntőt, ha már Karenék felvették nekem. És így sokkal jobb, hogy minden reklámot és sallangot átugorhatok... bár elszomorító, hogy a kb. 2 órából alig több, mint a fele a „hasznos idő”... No mindegy... bár már hallottam drága Mattem (nem apu Matt!:) nyertes dalát... nem lehet megunni ezt a fiút. Ez most közhelyes, de annyira őszinte, annyira természetes, érzékeny-érzelmes.... hogy az ember észre sem veszi szinte, hogy néha azért neki is elcsúszik a hangja... illetve nem érdekel :) (Főleg most, hogy lebetegedett egy kicsit...) És helyes fiú. Az utcán valószínűleg nem akadna meg rajta a szemem, de amikor énekel... gyönyörű: kívül-belül...

Tehát Matt csengő hangját hallgatva elkezdtem képeket válogatni. Elképzelhető, hogy előállok egy albummal még mielőtt hazamegyek. 10 előtt jöttek haza megint, pont jókor, a győztes dalt énekelte Matt. Le is fikázták rögtön, apu szerint karaoke-verseny volt. Ők inkább Rebeccat akarták, hogy nyerjen. Megállapodtunk, hogy csak én venném meg a CD-jét... ők biztos nem :) Kicsit még beszélgettünk, hogy kinek és mit kellene tanítani Yasminnak... aztán eljöttem, és mivel továbbra sem volt netem, itthon is folytattam a képválogatást és a blogolást. Tusiztam (van víz!!:), most pedig alvás.... fél 12 múlt csak, egész jó vagyok! :D

Apu amúgy még tegnap megdicsérte a munkámat, mármint a takarítást :) Tényleg sokat dobott a házon a pár óra kapirgálás-törölgetés :) Más: még ma is azon röhögtek, hogy tegnap este hogy néztem ki, Bert is viccesnek találta elmesélés alapján, és már bánják, hogy nem fényképeztek le :)

„Fejbeverős” ébredés után átballagtam. Yasmin szerint ma úgy voltam felöltözve, mint egy „hospital-lady”... Szombaton mamás voltam amúgy, és mikor Yasmin kinyilvánította véleményét, az „eladónő” mondta, hogy ő meg pont meg akarta dicsérni a ruhámat. És nem nagymamakorú a csaj :)))) Mondjuk Pauline-nal hasonlít az ízlésünk, de azért ő nem az a tipikus nagymama... vett majdnem ugyanolyan szivecskés nyakláncot, mint én :)

Na de vissza a mai naphoz: semmi különös nem történt. Elpakoltam, felmostam Pauline új felmosójával :), és a tőlem áthozott szerekkel kitakarítottam a fürdőt, mert minden cuccot a másik házban hagytunk pénteken. Fél 12 felé eljöttem, addigra anyu már hazahozta Yasmint, mert 11-kor kezdődött az itthoni fizio az ijesztően égimeszelő lengyel sráccal. A héten „ő a soros”... küzdött is Yasminnal rendesen ma... aztán anyu is. Mármint Yasminnal...

Kicsit skype-oltam Orsikával, mert már az idejét sem tudom mikor volt rám kíváncsi utoljára :))) 1-kor aztán kidobtuk Yasmint a sulinál, aztán anyu kidobott engem a háznál, így befejezhettem a takarítást. Végeztem az összes fürdőszobával, aztán megpucoltam az összes ablakot belülről. Volt még egy csomó matrica, malter- és festékmaradék rászáradva különféle méretű cseppekben, és voltak, amikre a festékszóróból jutott nem kevés fehér pettyecske... élmény volt... Éppen befejeztem, még elpakoltam a konyhapultokon, mikor jött értem anyu. Az ablakok tisztítása kívülről már valaki más feladata lesz... valószínűleg az a pasi csinálja majd, aki ide is jár, a nevére már nem emlékszem.

Hazaértünk, apu kifizetett. Nem beszéltünk meg semmit előre, mindenesetre örültem a hatvan fontnak, amit a kezembe nyomott :) Ez jól jött most így karácsony előtt, így mindenféle lelkiismeretfurdalás és aggodalom nélkül vacsizhatok szerdán Hajnival :)

Hazaugrottam a laptopomért, amikor is jött a meglepi: nincs víz... éppen akkor mérgelődött Bert, hogy nem tudja miért szivárog Karenék WC-je. Annyira, hogy a padlón ha rálépsz bizonyos járólapokra, érzed meg hallod, hogy víz van alatta... na ekkor bejelentettem, hogy nincs vizem. Bert tudja, hogy miért, a fővezetékben van eltörve valami csatlakozás, amit majd holnap délelőtt javít meg. Csak amikor elzárta, nem gondolt bele, hogy valaki él itt a garázsok felett :))) Mondjuk ha el van törve, el kell zárni, és végülis tudok víz nélkül élni egy napig.

Ja, amúgy nagy zsivaj volt: Sebastian két barátja és Yasmin egy barátnője is nálunk volt. Vacsi közben kérdezgettek egy kicsit, hogy honnan jöttem, mikor-hogy megyek haza, stb... Vacsi után inkább bevonultam vasalni egy kicsit anyuék szobájába.. Volt mit. Ma is basszus egész nap ment a mosógép. Amíg itthon voltam én indítgattam, de aztán szerencsére anyu sem feledkezett meg róla.

Karen hazavitte a gyerkőcöket, én tusoltam Yasminnal, ágyneműt cseréltem, felöltöztünk. Kicsit még dumáltunk, aztán hazajöttem a cuccomért, és visszamentem tusolni :) Berttel pont összetalálkoztam az ajtóban, megveregette a vállamat és bocsánatot kért :))))) Jól néztem ki tusolás után: edzőcipő, pizsi, télikabát, sapka, mert hajat mostam, egy kancsó vízzel :))))) Karen szerint így nem tudnék pasit fogni, Yasmin szerint pedig a pizsamám olyan, mint egy kórházi köpeny, mármint amit a betegek kapnak :))

Anyuék ma meséltek egy pár érdekes dolgot: például, hogy karácsony után mennek rugbyre Twickenhambe, ahol egy páran jelen lesznek az X-factorosok közül: a második helyezett: Rebbeca, a harmadikok: a One Direction, és még két másik versenyző, de nem Matt, aki megnyerte tegnap!!!!!! Legalább az itteni X-factort az nyerte, akinek az elejétől szurkoltam... ha már otthon kiszórták az igazi nyertest. Számomra akkor is Veca a győztes :)))) Ja, és egy helyen lesznek velük, egy asztaluk lesz... mert persze extra VIP-jegyeik vannak. Apu tud helyezkedni :))

Oh, Yasmint képzeljétek felvették abba a suliba, ahova be akartak kerülni!! Szeptembertől kell ugyanis iskolát váltani, jön a „középiskola”... Úgyhogy nagy az öröm. Elvileg minden akadálymentesítve van, és nagyon jó hírű iskola, családok költöznek a környékre, hogy oda járathassák a gyerekeket. Jó lenne majd Sebastiant is bejuttatni, de „just-in-case” néznek más sulit is. Ma például megtudták, hogy egy magánsuli, ami még jó lenne, évi 18 ezer fontba kerül... amit azért még ők is sokallnak egy kicsit. Érdekességképpen: abban a suliban csak 20% angol, 40% amerikai, a többi pedig teljesen vegyes. Apu szerint pont ezért lenne jó esetleg...

Ja, valamikor még átjött Pauline, és szóba került a csütörtök este. Mondta, hogy bízzunk csak rá mindent, és nem nyúlhatok majd semmihez, egy tányért sem emelhetek majd fel... mert az az én estém lesz. Mondtam, hogy inkább mindenki előrehozott karácsonyi vacsija :) Mondta, hogy nem, az enyém, mert ezzel köszöni(k) meg, hogy ennyire kedves lányka vagyok :))))) Mellesleg le akar itatni :))) a hajnali indulás ellenére is. Karent pedig „le akarta ütni” ma (is:), mert beszólt, hogy ne csináljon nagyon sok zöldségköretet a pulyka mellé. Csak megkérdeztem már, hogy mit eszünk :)))) Mondjuk azt már letisztáztuk, hogy nem keserítik csak hallal az életemet :)) Jut eszembe: Yasmin ma vicces volt :) Mondta, hogy ha én azt akarom, hogy kinyissák az ajándékaimat csütörtökön, akkor mi lesz a felnőttekkel, nekik nem lesz mit kibontani... mondom te azt hiszed, hogy csak ti léteztek és számukra nincs semmi apróság? :))))))

Jaj, remélem haza tudok menni pénteken amúgy. Anyu ma már azzal ijesztgetett, hogy havazást mond csütörtökre... de remélem, hogy csak északon... Az utak behavazódhatnak, mert attól még ki tudnak vinni az állomásra/reptérre (ha a vonatok nem járnak), csak Gatwicket ne zárják le!!! Majd figyeljük az időjárást, vonatokat, híreket, mást nem tehetünk...

Blogolás után még megírtam a karácsonyi kártyákat csütörtökre, meg Pauline-nak a szülinapit is. Most ott tartok, hogy mindjárt megint éjfél. Olyan rövid egy nap...