Idei utolsó munkanapom fél 8-kor kezdődött, egy kezdetben nyafi és fáradt Yasminnal, de mondtam, hogy nyilván nem akarja az utolsó napomat már rögtön reggel elrontani... és szerencsére nem akarta :) Mondjuk tényleg köhögött már reggel is, szóval volt némi alapja a nyűgnek...

Elmentek suliba, én összerámoltam mindent, gyors takarítás, majd elkezdtem vasalni. 10 után már haza is jöttek, mármint Yasmin. Ma korábban kezdődött a fizio, mert délben karácsonyi ebédjük lesz a suliban, ahonnan természetesen nem hiányozhat. Nem mintha bármit is enne ott, amilyen válogatós :) De szereti jártatni a száját az asztalnál :))

Vasalás közben megjött a pasi, aki elvileg megjavította a WC-t... nem tudom, hogy írtam-e már, de most lent szivárgott, teljesen alááztatta már a járólapokat...

A vasalás végeztével elvonultam, és a hét legnehezebb, leginkább nem várt része következett: a pakolás. Túlságosan szeretem a választás lehetőségét... csak nem egy-két héttel előre :))) Valahogy aztán sikerült egész jól bepakolnom, mondjuk eltartott egy darabig. Közben Orsikával is beszéltem végre.

3-ra vissza, hazaértek, tusolás. Öltözés, aztán jöttünk is hozzám. Yasmin szeretett volna idén utoljára meglátogatni, és mivel én nagyon jófej vagyok, igent mondtam. Ismét skype-olás anyáékkal, Yasmini most is nagyon szeretett :) búcsú-forrócsoki, aztán negyed 6-kor mentünk a vacsira. 5-en 3 időpontban, 2 különböző ajtón érkeztünk. Beültünk Pauline csodálatosan tiszta nappalijába :) Hülyéskedés, majd ajándékozás... Yasmini nem bírta ki, na meg estére nagyon rosszul lett. A suliból levelet is kaptak, hogy 30% beteg, és inkább tartsák otthon a gyereket, ha betegnek tűnik. Yasmin nagyon sokat köhögött, és tényleg szarul nézett ki... és alig evett... valamint alig szólalt meg... ami határozottan nem vall rá... szegénykém, remélem rendbejön, szombaton lesz elvileg a Santa Cycle, de lehet, hogy inkább elhalasztják. Tehát ajándékozás: úgy láttam, hogy mindenki örült az ajándékaimnak, anyu mondta is, hogy vannak kifejezetten rossz ajándékozók, mint ő, de én nagyon jó vagyok :) És tényleg tök vicceseket írtam a kártyákra, mindenkinek valami személyeset :))))) Apu mondjuk röhögött, hogy a „Men’s health” nevű könyvecskét az ugrókötéllel mennyire szánom célzásnak :)))) Mondtam, hogy a kártyán ott a magyarázat :)) Azt mondta, ezt nem lehet kimagyarázni. Talán egyszer leírom, hogy kinek mit vettem, de máris késő van, és holnap korán kelek.

És én is kaptam egy csomó dolgot: Yasmintól egy „menőmintás” manikűrkészletet, mármint a tokja menő :)) Sebastiantól kettő lila körömlakkot, jól mennek egymással, a második rétegnek szánt lakk csillogós lila :)))) Az egész családtól kaptam két olyan kozmetikumcsomagot, amik kistáskaként is használható táskácskákban vannak. Mindkettőn megakadt a szemem az üzletben, amikor láttam őket :)) Az egyiket haza is viszem, jó lesz szilveszterre, bár még nem tudom, hogy hova megyek :) Ha mást nem, otthon villogok vele :))) Ezek a táskák mindenféle földi jóval voltak töltve. Az egyik N7 kozmetikumokkal és sminkcuccokkal, a másik pedig tusfürdővel, body spray-vel, stb. :) Oh, és még kaptam tőlük az új nem valódi Pandora karkötőmhöz 2 új gyöngyöt. Anyu nyilván látta szombaton, hogy nézegettem őket, de nem akartam sokat költeni rá egyszerre, így csak 3 gyöngyöt vettem rá :)) Mivel mondtam, hogy kéket vennék először, kaptam két kéket :))) Ja, Pauline-éktól pedig kaptam egy nagyon aranyos vászontáskában/falra is akasztható tartóban testápoló krémeket és eszközöket :)))

Egyszercsak aztán asztalhoz ültünk: malac és csirke volt mindenféle zöldségkörettel. Nekem ízlett minden, valószínűleg csak mert annyira hozzászoktam az elmúlt majdnem egy évben a natúr ízekhez :))) Ilyenkor azt kívánom, bárcsak emlékeznék mindenre, ami elhangzott. Irigylem ezeket az embereket... annyira jókedvűek, számomra hihetetlen, hogy Pauline lassan 75, Bert pedig 78 éves korában is így képes nevetgélni, olyan témákon és dolgokon, amiken nevetgéltünk. Az egyik crackerben (én egy nagy papírszaloncukorhoz hasonlítanám, szét kell húzni, durran, van benne egy pici hülyeség, egy kis korona és egy vicc) volt egy kis „játék”. Egy halalakú hajszálvékony papírdarabot kellett a tenyerünkbe tenni, és megmondta, hogy mennyire vagy szenvedélyes... hát, mindenki „halott” volt :)))) Az orrszőrről és egyéb dolgokról is beszéltünk, mert az egyik kis ajándék egy szemöldökcsipesz volt, amivel Seb elkezdett szőrszál után vadászni nagymami állán :)) Istenem, rengeteget nevettünk :DDDDDD És azt bírom, hogy annyira szabadon beszélnek mindig mindenről, mindenki beszólhat mindenkinek, senki nem vesz magára semmit :)))) Azért persze értelmes dolgokról is szó volt, nem csak hülyeségekről :)

A desszert egyébként Pauline specialitása volt: a nevét sajnos elfelejtettem, de finom volt :) Volt azért tradicionális Christmas-pudding is, amit megkóstoltam, de... nem csoda, hogy Bertön kívül senki nem szereti :)))) Ezután még ettünk egy kis fincsi sajtot baguette-tel :) Később pedig felköszöntöttük Thulát, akinek ma volt a 2. születése napja :)) Jót nevettek,  mert a kutyáknak is adtam egy-egy gumicsontot, szerintük olyan őrült leszek én is, mint ők :D

Yasmini tényleg nem volt jól, kérte, hogy valaki vigye haza... ami ugyancsak nem vall rá... úgyhogy apu elvitte. Mi még maradtunk egy kicsit, aztán fél 10 körül mi is eljöttünk. Elbúcsúztam a nagyiéktól (még Bert is megpuszilt), meg anyutól is, Sebastiantól pedig kaptam egy kézfogást (Karenen és Pauline-on kívül tényleg senkinek nem ad puszit... kérdeztem, hogy ha egyszer végleg elmegyek majd, ad-e? hát, nem hiszem... :)))

Kíváncsi leszek, hogy fog kinézni a ház, ha visszajövök. Karen mondta tegnap Sebastiannak, hogy még jobban tartsa rendben a szobáját most, hogy elmegyek... nem mintha amúgy nem kellene neki... én meg mondtam, hogy nem szeretnék sírva fakadni a látványtól, amikor visszajövök. De anyu mondta, hogy ne féljek, elég jól kezelte a dolgokat nyáron is :) Hát, majd kiderül :DDD

Itthon még pakoltam egy kicsit, rendezgettem a bőröndöt... bedobtam még a „Secret Santa-ajándékomat és azt a két becsomagolt valamit is, amit Karenék anyuséknak szántak. Mégsem viszem amúgy Yasmin kis rózsaszín bőröndjét, túl nehéz önmagában... Még blogot írtam, tusoltam, most pedig alszom. Hosszú lesz a holnap...

Ja, még napközben mondta egyszer Bert, hogy hallott egy interjút Martonyival a rádióban. Megdicsérte, hogy milyen jól beszél angolul. Mondjuk ezt mindig mondja, hogy mindenkit csodál, akik idegen nyelvet beszél... Újdonság volt neki a cigány-probléma kis országunk egyes részein, és az euro-kérdéssel sem volt képben.

Na és akkor még egy pár mondat a ma estéről. Tényleg nagyon jól éreztem magam. Nagyon-nagyon sokat jelent, hogy érzem-mondják-mutatják, hogy valóban szeretnek itt... Soha nem bántak velem szolgaként, soha nem éreztették velem, hogy én tőlük függök tulajdonképpen, pénzt kapok azért, amit csinálok. Ehelyett teljesen családtagként kezelnek, sőt... és ezért végtelenül hálás vagyok nekik. Ugyanúgy, ahogy ők is nekem ezért a majdnem egy évért. Oda-vissza működik ez. Nem dicsérem magam, és tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy őket „fogtam ki”, de iszonyatosan múlik az au-pair hozzáállásán is, hogy hogy alakul a viszony a családdal. Nem hiszem, hogy tavaly óta olyan rengeteget változtak Karenék... és például az akkori au-pair nem is köszönt Pauline-éknak, nem hogy előrehozott karácsonyi vacsit adtak volna a tiszteletére. Hiszen ez most miattam volt. Nekik meglesz a rendes karácsonyi ebédjük... és ez igazán jól esik. Amikor a te munkádat köszönik meg a koccintásnál. Még ha egyszerűnek is tűnik az au-pair-munka... azért aki olvas, láthatja, hogy nem mindig az... egy szónak is száz a vége: jó érzés, ha megbecsülnek :)))

Oh, és nem tudom mikor jelentkezem legközelebb... lehet, hogy majd otthonról írok egy kis hazaút-összefoglalót. De tudjátok: januártól nem lesz minden nap bejegyzés. Már úgyis ismeritek a menetet, hogy milyen egy napom (még ha minden nap egy kicsit más is:), hogy a bajok ellenére mennyire jó itt a hangulat, stb... Úgy tervezem, hogy vasárnaponként írok majd heti beszámolókat. Egyszerűen nem tudok már minden nap írni...

Na mostmár tényleg ideje lefeküdnöm, aztán fél 5-kor búcsút mondok az itthagyott ruháknak, táskáknak, csizmáknak, kesztyűknek és sálaknak... majd vonatra, repülőre, BKV-ra, egy párszor még BKV-ra, majd MÁV-ra pattanok, hogy szombat délután megérkezzek kicsiny falumba :)

Jaj, még annyi, hogy ma egész nap eső esett, este pedig először haveseső, aztán rendes, nagy pelyhes hó... de szerencsére ez még kevés ahhoz, hogy engem megállítson és megakadályozzon abban, hogy hazajussak HOZZÁTOK!!! :)))) legalábbis remélem :))))