Au-pair vagyok Angliában

Reggel fél 8-kor keltem, Hajni írt sms-t :) Kb. egy órát fent voltam, aztán visszafeküdtem, de már nem tudtam aludni, csak fetrengtem 10-ig. Ezután jött a készülődés, és délben Karen elvitt Farnborough-ba, az állomásra, ahonnan együtt mentünk Hajnival.

Waterloon aztán bevártuk Fruzsit (3 hete van kint, nem olyan messze él tőlünk, a blogomon keresztül ismerem). Sétálgattunk egy csomót a már jól ismert útvonalon, majd a Trafalgar téren benéztünk a National Gallery-be. Tényleg csak benéztünk, néhány teremben körbesétáltunk. Láttunk gyönyörű műremekeket, de én őszintén szólva – néha szégyellem is – de annyira nem értek a művészetekhez, hogy képtelen lennék órákat eltölteni itt, hosszú percekig nézegetni egy-egy képet. Persze a töredékét sem láttuk, és valószínűleg még be  fogok térni máskor is...

Innen elmetróztunk az Oxford Streetre, ahol Fruzsi vett kabátot. Én megint nem voltam vásárlós hangulatban... túl nagy tömeg, túl sok ruha-cipő, cucc, mindenhol... egyszerűen sok, túl sok... Ezután visszametróztunk Waterloora, ahonnan elvonatoztunk Clapham Junctionig. Innen valóban csak át kellett menni az úton, és már meg is érkeztünk a helyszínre, ahol halálos dózisban adagolták a humort tegnap :)

7-kor volt kapunyitás, mi olyan negyed után értünk oda, és már elég jelentős sor állt... és hideg volt, úgyhogy ez a része nem volt olyan kellemes, de kibírható volt, és közben adakoztunk a vörösiszap károsultjainak... legalábbis remélem, hogy tényleg nekik :) Bent aztán helyet foglaltunk, elég jót sikerült találni, talán ilyen 6-7. sor lehetett. A legjobb asztalnál lett volna, de azok már mind foglaltak voltak. Szépen felderítettük a terepet, majd megvacsiztunk!!! És hogy mit??? :)))))) 6 fontért vettem egy adag marhapörköltes-ragus-féleséget tarhonyával és csemege uborkával, majd desszertnek ettem egy túrós palacsintát. Aztán később még egy kis somlóit is (ami egyébként nem volt olyan jó). És még sajtos rudat is vettem volna, ha nem fogyott volna el addigra, mire odaálltam... Oh, és bikavért ittunk, voltak magyar borok. Mondjuk a bornyitóra, így a borra várni kellett egy kicsit, náluk ugye szinte minden bor csavaros kupakos. Amúgy tök vicces volt, mert a pultos személyzet ugyebár angol volt, és a speckó magyar itallapon be voltak számozva a borok-pálinkák, és az üvegekre is rá voltak ragasztva a számok :)))) Úgyhogy mi 2-es számú bikavért ittunk :D

Maga a duma fél 9 fele kezdődött, Hadházi volt az első, aztán egy kis szünet után jött KAP. Nem véletlenül ők a kedvenceim Kiss Ádám mellett, hihetetlen, hogy mennyire jók!!! Komolyan szinte végig sírtam a röhögéstől :) Nekem óriási élmény volt őket élőben látni, itt Londonban meg pláne. Nem tudom hogy képesek erre... egy másodpercig nem hagyják az embert unatkozni, nem hagynak elkalandozni, másra gondolni. Mindezt mindössze egy mikrofonnal... kiállnak, és csak dumálnak... KAP mondjuk járkált és mozgolódott, mutogatott is, többet, mint Hadházni (biztos a kor:)))))... de akkor is, odaszegeződik a tekinteted, a füled, és csak hallgatod őket, jól érzed magad, nevetsz; hallgatod, ahogy mások nevetnek, és egyszerűen örülsz, hogy ott vagy. Lehet, hogy most azt gondoljátok, hogy „na azért nem kell ennyire az egekbe magasztalni ezt a két srácot”... és lehet, hogy tényleg nem. De nekem ez az este nagyon sokat jelentett, valószínűleg a legjobbkor jött, egy ilyen soha-véget-nem-érőnek tűnő, depis hét után szükségem volt erre :) És nagyon-nagyon jó volt!!! Ja, és december 12-én jön Fábry!!! Én tuti menni akarok...

Az egésznek háromnegyed 11 felé lett vége. Lehetett volna maradni fényképezkedni, és „meg lehetett volna érinteni” :) őket, de inkább mentünk, negyed 12-kor jött a vonatunk. Simán el tudtam volna aludni hazafelé, jól elfáradtunk, na meg én alapból is fáradt voltam. Nem mondanám, hogy másnapos, mert nem voltam rosszul meg semmi, csak fáradt voltam. Mondjuk szerdától fogva nem aludtam ki magam... Na de vissza szombat esti ivás hatására: ilyenkor mindig sokat eszem másnap, ami tegnap sem volt másképp: még nyitva volt az állomáson a Sainsbury’s, vettem egy kis rágcsát meg csokit... 11-kor mi sem egészségesebb, főleg miután bevágtam egy emberes adag otthoni kaját :)

A vonaton majdnem elaludtunk, szerintem mindhármunk nevében beszélhetek. Fruzsival hazataxiztunk (most 12 font volt), mert itt aludt nálam. Még kicsit dumáltunk, letusoltunk, majd fél 2-kor lefeküdtünk.

Ez az este tényleg kellett! El tudnám viselni úgy havonta-kéthavonta egyszer! Imádom az érzést, amikor a nevetéstől fáj a szám és az arcom! :D Na meg ha mosolyog a lelkem - csak hogy egy ilyen "egyedi" mondattal zárjam a mai napomat :)

A nagy kipihentségtől olyan voltam egész nap az irodában, mint a mosott..... Nem bántam, hogy a buli miatt csak 3-ig tartott a műszakom. Louanne-nal voltunk csak ketten, még unatkoztunk is volna, ha nem lett kapott volna egy félig vicces telefont... a lényeg, hogy két nő Törökországban nyaralt, és szombaton már az utolsó napjukat töltötték ott, illetve még egy éjszakájuk volt. A hotelre panaszkodtak, ugyanis az történt, hogy szerdán a reggeliző vendégek szeme láttára, a hotel kertjében a kertész és egy biztonságis éppen nem túl kíméletesen - mondjuk úgy - megtisztította a nemkívánatos macskáktól a hotel területét... értsd ezalatt: lábuknál fogva pörgették és zsákokba pakolták őket... ami tényleg elítélendő... Namármost ez a két nőt mérhetetlenül felháborította, és beszélni akartak a főnökkel, de ő nem volt rájuk kíváncsi. A személyzettel viszont üzent nekik: ha nem „reklámozzák” a történteket, kapnak ingyen ezt-azt, ingyen belépőt az állatkertbe, ilyen kaját, olyan piát, stb... Hát a nők nem így cselekedtek (netes fórumon megírták, hogy mi volt), aminek az lett a következménye, hogy a szombati reggelinél odavonult hozzájuk a főnök két securityssal, és az összes fényképet letörölték a gépükről... (szerdán le is fotózták az akciót)... nem tudom hogy telt az utolsó napjuk, mert túl drága lett volna egy éjszakára átköltöztetni őket máshova, így maradtak... Na ennyit az irodáról.

Itthon gyorsan letusoltam, majd 4-kor már át is mentem. Volt mit pakolni bent, főleg a gyerekek szobájában... de ezt leszámítva eléggé felkészültek és rendezettek voltak anyuék. Egyszercsak elkezdtek szállingózni az emberek, számomra ismerősök-ismeretlenek egyaránt. Az egész este elszaladt egyébként, nagyon élveztem. Tök sok emberrel beszélgettem, néha pakolásztam, néha segítettem Yasminnak, de leginkább jól éreztem magam, mint mindenki más :)

Borzasztó sokat nevettünk, Bert már rögtön az elején mondta például, amikor Karen fényképezgetett, hogy „Gyere Viki, ugorjunk a kanapéra, aztán küldjük el anyukádnak a képet, hadd lássa, mit művelünk itt!” :) Aztán vele csomót dumáltam a vallásról például, az irodáról, a lányokról. Megállapodtunk, hogy csak mi ketten vagyunk normálisak ezen a világon, akik sosem beszélnek a másikról :) na ja, pont ezt tettem szombaton is :D Újra szóba került az is, hogy a memóriakártyát majd nem árt jó helyre dugnom, meg aztán hogy még mit-hogyan-hova nem árt jó helyre... :))))

Ami egész este játszott: rengetegen megdicsérték a kis rucimat meg a gumicsizmámat :) Az egyik Lisa szerint fogytam is, amit most, hogy éppen híztam, nem tudom, hogy bóknak vegyek-e...  Most így kicsit ugrálni fognak a dolgok, amiket leírok, dehát nem juthat minden sorrendben eszembe :) Tehát ami még fontos: volt nagy tábortűz, és a hagyományokhoz híven elégettük Guy Fawkes-t. Rendes, embernagyságú – alapesetben pasi – nálunk inkább transzvesztita :) Bert kérdezte is, hogy ismerem-e a sztorit, tudom-e ki Guy Fawkes? Mondom igen, olvastam. Erre mondja, hogy „Jó, akkor felejtsd el az egészet, ma egy nőt égetünk!” :) – merthogy Sebastian mindenáron rá akart tenni egy melltartót :D Úgyhogy Guy Fawkes nálunk egy apu régi ruháiba felöltöztetett kitömött pasi volt, egy melltartóval és szalmakalappal :) A pillanatot nem láttam, amikor a tűzre dobták, mert Seb egyik barátjának az apja feltartott a hűtőnél, vörösbort kerestünk neki. Nem csak az én véleményem volt, hogy túl barátságos volt mindenkivel a pasi egész este, és kicsit túl vicces is... néha inkább fárasztó. Pauline pont nekik ecsetelte, hogy milyen szupersztár vagyok; a legjobb au-pair, aki eddig náluk volt; sosem engednek el; adoptál; nem tudja, mit csinálnának nélkülem; stb... már tényleg majdnem kezdett kellemetlen lenni :) És amikor mondta, hogy szívesen elfogadna a lányának vagy az unokájának, a pasi mondta, hogy ő is hazavinne... a felesége ekkor állt arrébb egy kicsit...

Vacsi előtt Pauline érdeklődött tőlem, hogy van-e kint szalváta, stb. Mondtam, hogy akár hiszi-akár nem, nagyon is felkészültek vagyunk. Azt mondta, hogy azt elhiszi, hogy én igen, de anyuról már kevésbé :))))) A vacsit pillanatok alatt elkapkodták, nekünk Karennel nem is nagyon maradt... éheztünk is utána. Mondjuk amennyi pezsgőt meg vodkát megittunk... nem is csoda :) Amikor később előkerültek a tömények, én is elővettem a kis maradék ágyas pálinkámat, de apun, nagyapán, egy pasin és rajtam kívül senki nem volt elég bátor, hogy megkóstolja :) Azt mondták, hogy már az illata öl :)

Sokat beszélgettem Sally-vel, az ikerlányok anyukájával és az ő pasijával is. Sally az, aki sokáig nem volt szimpi, de mostanában, hogy viszonylag sűrűn jön sétálni és többet találkozunk, egész kezdem megkedvelni. Ő megy jövőre a Himalája-túrára Karennel. El is felejtettem, hogy ő is dolgozott az irodában az adminon korábban, erről is csomót beszéltünk. És a fülem hallatára mondta a pasijának, hogy milyen okos vagyok, gyorsan tanulok, stb. Hát ezt mondjuk nem hiszem, hogy a párszor 5 perces beszélgetéseinkből szűrte le :) És már akkor is, amikor korábban bemutatott neki, nem csak annyit mondott, hogy ő az au-pair, hanem hogy itt élek velük, hihetetlen sokat segítek, stb. Azért ezek jól esnek.

Tűzijáték nem volt (csak a szomszédban), viszont a gyerekek felengedtek valami kínai akárminek nevezett nagy lampionszerű világító dolgot az égbe. Mindenki egyet. Majd képek lesznek róla, jól néztek ki nagyon. Ez volt az egyik szórakozásuk, a másik a pillecukor-olvasztás volt a tűz felett :) Rengetegen voltak amúgy, mármint a gyerekek. Felét nem is ismertem a társaságnak. Rohangáltak, jól érezték magukat. Nagyon hideg volt kint (szerencsére azért nem esett), de képzeljétek, hogy sokan a fiúk közül egy szál pólóban rohangáltak... és anyu-apu nem parancsoltak rájuk, hogy vegyenek fel legalább egy pulcsit... nem értem én ezeket az angolokat.

Én egyébként nem olyan sok mindent csináltam az este folyamán. Még kaja előtt, mikor kérdeztem aput, hogy mit segítsek, mit csináljak? Azt mondta, hogy „Igyál, semmi mást nem kell tenned.” :) Hát, többé-kevésbé megfogadtam. Miután lement a vacsi, elpakoltunk anyuval meg Lisával. Aztán ők és a mosogatógép elmosogatták a cuccok egy részét, és egy kicsit én is besegítettem. Meg néha leszedtem az üres Tényleg jó volt, mert Yasminnal sem kellett annyit foglalkoznom, mint gondoltam. Egyszer-egyszer odahívtak a lányok, levenni a forrócsokit a magas polcról, stb, meg talán egyszer vittem WC-re, meg a végén már éjfél körül felöltöztettem úszás után. Yasmin szerint akkor már vicces voltam, és így megkapta, amire kért a héten valamelyik nap :DDDD

Én valamikor fél 1 körül jöttem el, kaptam egy Bailey’s-es kávét itthonra, de már nem ittam meg. Nem kellett altatni :)

Ma mindkét gyerkőc rendes időben ment suliba, így tudtam csinálni a dolgomat, amíg meg nem jöttek anyu „lányai”. Ez alkalommal 5-en mentek kutyát sétáltatni az erdőbe...egy péntek délelőtt. Ezen még mindig leakadok, hogy mennyire ráérnek :) De legalább ismét üres lett a ház egy időre... A vasalással kb. délben végeztem, és 5-ig el is vonulhattam, mert a lányok mentek fiziora, a fiúknak pedig nem volt rám szükségük.

Otthon pakolásztam, takarítottam egy kicsit, skype-oltam anyusékkal és mamáékkal is :))) Gyorsan eljött az 5 óra. Anyuék készülődni kezdtek, mi pedig feltuningoltunk két kész pizzát, majd megvacsiztunk.

6 körül elmentek Karenék, mi letusoltunk, aztán kezdődött a balhé... az első incidens a forrócsokiból adódott... van egy szupi gépük, ami kávét, teát, forrócsokit készít, tejeset, simát, amilyet akarsz... csomó féle „betétet” lehet beletenni... ám a milka forrócsokisból csak egyet találtak. Én kíváncsi voltam hogy oldják meg, egyszer az életben engedi-e Yasmin szegény Sebastiannak, hogy az övé legyen valami (ő sima forrócsokit ihatott volna). Volt többször is, hogy majdnem belement, de aztán mindig oda lyukadt ki, hogy ő is szereti a „finom-fajtát”... tehát nem egyeztek meg, így mielőtt még eldurvult volna a helyzet, előkaptam még egyet, ugyanis emlékeztem, hogy a másik szekrényben van még :)))) Volt ám nagy nevetés, végül mindenki boldog volt. Mert persze korábbban arról hallani sem akartak, hogy senkié nem lesz :D

Ezután Sebastian mindenképpen játszani akart velem, mert ráunt a harry potter x-edik részére. Ali baba volt a játék neve, amiben kártyát húzol, majd az azon szereplő műanyag kincset ráakasztod egy tevére, és ha már „túlpakoltad”, ledob mindent. Csak erre vágytam, amikor még a feje tetején állt a konyha... mert persze kis habosító is kellett a forrócsokihoz :) na jó, persze nem ettől az egy dologtól volt kupi. Amúgy nem tudom hogy termeltek ennyit, de reggel kiürítettem a kajás és a rendes szemetest is, most estére pedig újra tele volt mindkettő. Általában azért kell pár nap ehhez...

A játék után Sebastian tv-zett, Yasmin pedig a konyhában zenét hallgatott és énekelt. Ez így szép és jó lett volna, ám hangerő-problémák voltak mindkét oldalon.. Veszekedés, ordítás, hiszti, minden volt. Aztán Yasmin bocsánatot kért persze... Mondtam, hogy nekem a legrosszabb, mert ha mindketten csak a „hangerő fel”-gombot ismerik, meg fogok őrülni... szerencsére nem tartott sokáig. Gondoltam, hogy az a múltkori extrarövid-sittelés alatt tapasztalt csend és nyugalom egyszeri volt... hát nem tévedtem :)

Én még mostam, mosogattam, amikor 9-kor Yasmin mondta, hogy le szeretne feküdni. Amikor pár percccel korábban kérdeztem, még persze nem volt álmos :) de amúgy majd lecsukódtak a szemeik... mindkettőnek! Kicsit még dumáltam vele az ágyában, Sebastian is csatlakozott, aztán persze összevesztek, elkezdték egymás haját húzogatni. Illetve Yasmin kezdte, mint általában. Aztán mondta, hogy bocsi, az éjszakai merevítőt is simán engedte feltenni. Aztán mint mindig, most is mondta, hogy milyen  lány volt, mondhatom ezt apuéknak :) Mondtam, hogy ezt azért enyhe túlzásnak tartom :) Ezután elkezdett alkudozni, hogy ne mondjak el mindent anyuéknak, nagyon simán, szépen fog elaludni... mondtam ok, de nagyvonalakban mindig elmondom, hogy mi volt. Mondta, hogy jó, nem kéri, hogy hazudjak, csak ne hangsúlyozzam :)))))

Pillanatok alatt elaludt mindkét fáradt csemete, mondjuk már fél 10 után... aztán még letakarítottam a konyhában a „töménytartó” üvegtálcát meg a gyümölcstartót, és letöröltem az eddig „hozzáférhetetlen” pultokat, ruhákat rendezgettem, majd végre leültem.

Blogot írtam, aztán egy órát beszéltem Hajnival, amíg háromnegyed 1-kor haza nem jöttek apuék. Matt meg is ijesztett, de elég hangosan jöttek, úgyhogy nem jött össze – ismét :) Aztán mondta, hogy biztos egész este curry-t ettem, mert annyira szeretem a főztjét, hogy nem tudtam ellenállni. Mondjam meg, melyik fajtát ettem meg :DDD (Ma már megcsinálta holnap estére őket.) Nem sokáig maradtam most, mert Hajnival is jócskán ásítoztam már, és ők is fáradtak voltak, na meg jókedvűek :)

Jaj, és még mielőtt el nem felejtem: mi is az a „bonfire night”? Régi hagyomány, a történet egészen 1605-ig nyúlik vissza. Röviden és tömören: ekkor történt ugyanis, hogy egy Guy Fawkes nevű férfi vezényletével keresztények egy csoportja megpróbálta meggyilkolni az akkori protestáns királyt. A mód az érdekes: a parlament alatti pincerendszerben puskaport helyeztek el, így akarták felrobbantani az egész pereputtyot, de idő előtt lebuktak, ki is végezték őket. November 5-én tehát a merénylet meghiúsulását ünneplik. Virginia, a tanárnő szerint csak egy alkalom a bulira és ivásra :) Ami régen sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, ma már szinte „elnyomja” a Halloween... Régen állítólag mindenhol raktak tüzet és tüzijátékoztak is, ma már sokan csak „össznépileg” ünneplik: iskoláknál, parkokban gyújtott nagy „tábortűznél”. De néhányan tartanak bulit, mint ahogy Karenék is holnap. Nálunk nem lesz tüzijáték, mert azt hiszem 2 éve majdnem fejbetalálta egy eltévedt rakéta Bertiet, miután átment anyu kocsija alatt is... szóval csak tűz lesz és curry, sok curry... és még több alkohol. Imádkozzatok, hogy az eső ne essen! ... most is éppen szakad...

Jó lenne, ha nem állandóan csak a napirendemről szólna a blog. Érdekesebbé tehetném néha, de az az igazság, hogy örülök, hogy ennyire is futja esténként :) Dehát a blogindítás eredeti célja anyuskámék „képben tartása” volt, hogy tudják mi van velem, akkor is, ha mondjuk egy hétig nem tudunk skype-olni... Éppen ezért már egy ideje eldöntöttem, hogy januártól mondjuk csak hetente egyszer írok. Mindenki tudja már úgyis, hogy hogy néz ki egy napom (bár januártól elvileg ez is változni fog), elég lesz, ha mindig írok egy heti összefoglalót. Mert lehet, hogy duracell-nyuszi vagyok (köszönöm MissMarple:)), de néha az is lemerül... és még ha csak „összecsapok” is valamit így esténként, és még ha viszonylag gyorsan is gépelek... ez bizony sokáig tart...

Boroka adventures: nem ígérem, hogy még a héten, de írni fogok, hogy hogy jutottam ki!

Hu, és most megint negyed 2. Reggel iroda, úgyhogy megyek is aludni.

Negyed 8-kor kezdődött a reggeli műszak, mert háromnegyedkor már jött a fizios nő. Gyors öltözés, pakolás, reggeli. Fizio után még egy kis veszekedés, majd kb. együtt hagytuk el a házat a lányokkal 9-kor. Én gyors átöltöztem, majd Pauline és Bert elvittek suliba. Ja, de előtte apu, aki elöl nyírta a füvet, odaszólt viccesen, hogy „köszi a kávét!”. Először nem értettem a zaj miatt, meg már rohantam a kocsihoz, és még egyszer elismételte. Kérdezem „milyen kávét?” „Hát ez az!” :)))) volt a válasz. Aztán Karen mondta a kocsinál, hogy apu panaszkodott, hogy mindkettőnknek fizet, és egyikünk sem volt képes egy kávét kivinni szegény dolgos embernek :DDDDD

A suliban folytatódtak a „magánbeszélgetések”, ma már én is sorra kerültem. Virginia azt mondta, nincs mit tanítania nekem... hát azért én tudtam neki említeni egy-két dolgot, amiben vannak hiányosságok :))))) És szeretnék jobban, folyékonyabban, választékosabban beszélni... Mást nem is nagyon csináltunk, csak csillagszóróztunk egy kicsit, a hétvégi bonfire night alkalmából. A sztorit majd később leírom, valószínűleg holnap vagy szombaton.

Suli után elmentem a bankba Hannaval, aztán egy kicsit kísérgetett a plázában, mert volt ideje a vonatig. Ma sem voltam vásárlós kedvemben, csak dezodort vettem meg egy képeslapot Kay-nek :) Mikor már egyedül voltam, összefutottam Lynne-nel, Pauline barátnőjével. Kérdezte, hogy hogy megyek haza, így, hogy nagyapáék ügyeket intéznek, mert szívesen hazahoz. Illedelmesen megköszöntem, tényleg nagyon kedves volt tőle :) De Pauline-nal megbeszéltük, hogy majd csörget, ha végeztek, így is volt.

Fél 1 körül értem haza, majd nemsokára át is ballagtam, hogy haladjak a portörléssel, porszívózással. Akkor ért haza anyu és Yasmin, apu pedig egész nap itthon volt. Meg is kérdeztem rögtön, hogy kér-e egy kávét, biztos keményen dolgozott :))) Yasminék elmentek biciklizni, majd boltba és Sebastianért, én addig megcsináltam mindent, még a husit is előkészítettem „viki csirkéjéhez” :)

Hazaértek, megvacsiztunk, pakoltunk, tusoltunk, aztán anyu elvitte Sebet teniszre, én pedig Yasminnal maradtam, amíg vissza nem ért.

Villámátöltözés, és már a biciklin is voltam. Elég elszomorító, hogy már odafelé is sötétben kellett tekernem... dehát, ilyen az élet :) Sam ma tök jó fej volt, leállt egy csomót dumálni velem, nem tudom mi ütött belé :) Mármint máskor is normális, de nem beszélget ennyit... Háromnegyed 6-tól voltam végül háromnegyed 9-ig, elég volt :D

Ma megfigyeltem, na jó, inkább észrevettem :) biciklizés közben, hogy a járda már mindenhol falevelekkel van borítva, de nagyon vastagon... ez a hirtelen gyarapodás (kedden még semmi nem volt szinte) többek között a tegnapi kisebbfajta szélviharnak is köszönhető gondolom... szép-szép, színes, csak nem látom, hogy hol van a padka, és veszélyes... főleg rám nézve :))) A suliban amúgy ma kellett volna párokban az őszről beszélni, de a spanyol nővel túl uncsinak találtuk az őszt, így inkább magunkról beszélgettünk :D Fotós a csaj, megadta a honlapja címét, nem is tudtam, hogy ilyen komolyan űzi: www.elenagarciajuan.com. Nézzetek rá! :)

Húú, a mai bejegyzésben sok link lesz, na jó. három. Múltkor már írtam, hogy Todd az irodából fogyózik, és Yasminnak gyűjt. Most meg is jelent róla egy cikk: http://www.travelmole.com/stories/1144999.php Egész jól megy neki a gyűjtögetés, és a kilók is fogynak :)

A harmadik pedig egy youtube-os video, amit ma nem tudtam megunni, köszönet Balázsnak, hogy kitette facebookon: https://www.youtube.com/watch?v=JPbC2YrUUsI

És köszi a kommenteket is :) MissMarple, rá fogok nézni a lányod blogjára, illetve már ránéztem, de majd rendesen bele is olvasok... szerintem jól pötyögted be :)

Tegnap este kiélveztem az egyetlen szabad estémet a héten, de hamarabb kellett volna lefeküdnöm, mert ma reggel is ugyanolyan nehezen ébredtem, mint tegnap... annak ellenére, hogy csak fél 9-re mentem. Nem tudom miért, de ma is jó nyomi voltam... tényleg valami kezdődő téli depi lehet...Karen tök rendes volt, felvidított egy kicsit :) Megtárgyaltunk többek között egy csomó női dolgot :), na meg téma volt a szombati buli is, ma már elmostuk a tányérokat meg a poharakat... készülődünk :)

Pluszként csak a konyhaszekrényeket törölgettem le kívülről, de mivel kényelmesen végeztem/ük a dolgomat/unkat, majdnem egy óra volt, mikor elvonultam. Ja, és apu is hazaért előtte, felmentünk, és megnéztük a leendő hálójukat és fürdőjüket. Megmutogatták, hogy mi hol lesz, ajtók, stb... Mert tegnap egyébként elbontották az állványokat, nem tudom, hogy írtam-e... jól néz ki a plusz rész, amit hozzáépítettek :) Mostmár csak belül dolgozgatnak, ami még ijesztőbb tud lenni. Ma délután is, mikor még egyedül voltam, olyan hang jött a semmiből a nagy csendbe, hogy majdnem eldobtam ami a kezemben volt :D

Karen szerint szükségem volt egy kis úszásra úgyhogy Yasminnal délután pancsiztunk egy kicsit, miután 2 fele hazahozta anyu a suliból. Igaz, hogy azt mondta, hogy uncsi fürdőruhát választottam, és így nem mutatkozik velem a munkások előtt :))) de aztán meggyőztem, hogy inkább úszás, mint torna bent :D

Letusoltunk (ténylegesen együtt:), öltözés, a gyerekek vacsiztak, én pedig mostam, pakolásztam, hiszen mindig van mit... Aztán fél 5 fele eljöttem, elkészültem, majd fél 6-ra visszamentem. Yasmin fizio után kifáradva maradt Pauline-nal, mi pedig elvittük Sebastiant teniszre, majd Karen ledobott engem Camberley-ben. Na ez utóbbi azért nem ment olyan gyorsan, ugyanis háromnegyed órát ültünk a dugóban, miután Sebastiant kitettük... azt hittük, hogy baleset volt, aztán kiderült, hogy „csak” lerobbant egy kocsi a belső sávban... bár mindegy is, haladni nem lehetett... volt idő beszélgetni...

Tényleg szeretné, ha jól érezném magam, ha boldog lennék itt. És tényleg nem tudom megmagyarázni, hogy mi van most velem. Nincs honvágyam, és természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem hiányzik kis hazám, de semmivel sem hiányoznak jobban vagy kevésbé az otthoniak (család, barátok, kaja, légkör), mint eddig.... és most ne sértődjön meg senki, de akármennyire is szeretlek titeket, igazából már hozzászoktam ahhoz, hogy félig-meddig külön élek :)  Talán az, hogy most kicsit lenyugodni látszanak a dolgok az irodában és itthon is, eddig mindig volt valami, amit vártunk, Amerika is felbolygatta a dolgokat, stb... és most jön a tél, a sötét, a rossz idő, ami egy ilyen napfényimádónak, mint én, minden évben nagy érvágás... otthon is az, itt az eső országában pedig pláne. Másrészt viszont tényleg szeretek itt, és szeretnek itt... élvezem, hogy végre "behozhatom a lemaradást"... úgy értem, hogy vehettem/vehetek olyan cuccokat, (laptop, fényképező, stb...), amiket mindig is akartam; hogy vissza tudtam fizetni a nyáron minden adósságomat, beleértve a kifelé szóló januári repjegyem árát; hogy drága hugicámat boldoggá tehettem azzal, hogy előkarácsonyra megkapta a repjegyet, így ő is kijöhetett erre a rövid időre anyusékkal; hogy - még ha hülyén is hangzik - végre vehetek magamnak rendes bugyikat, melltartókat, ruhákat :))) Bár ezügyben még mindig nem tartok ott, ahol szeretnék, de dolgozom rajta :)))) Szóval átlagos napokon ezek az apró dolgok engem valóban boldoggá tesznek, pláne hogy ehhez hozzájön Karenék jófejsége és Pauline-ék kedvessége... és mindenkinél vannak mélypontok. Úgy látszik nálam most jött el az első ilyen. Na de erről ennyit, rendben leszek, ne aggódjatok! :) A lényeg tehát, hogy nem érkeztem korán Kay búcsúvacsijára...

...ami a Chiquito nevű mexikói étteremben volt. Először ittam egy kis bort, majd margaritára váltottam. Sarah vouchereivel ingyen kaptuk az előételt, fincsi salit választottam. Aztán pedig „pollo del fuego” nevű rizses csirkét ettem, ami az étlapon szereplő „paprikamérték” szerint az egyik legerősebb, legcsípősebb fogás... hát nem lángolt a szám egyáltalán, bár azért azt hozzá kell tennem, hogy elég jól bírom és szeretem is a csípőset, ez amolyan családi vonás nálunk :DDD Ugye Orsika? ;)

Desszertnek churrost ettem, ami egyenesen isteni volt!!!! Legközelebb bejövök és csak ezt fogom enni, főételként! :))) Még kicsit üldögéltünk, hagytuk leülepedni a töméntelen mennyiségű elfogyasztott kaját, aztán továbbálltunk egy közeli pubba. Ott már vodka-cranberryt ittam, nem volt margarita. Itt történt, hogy végignézhettem életem első angol pubos vitáját: egy pasi beszólt a szomszéd asztaltól Kay-nek, Sarah pedig nem tudta visszafogni az indulatait... A pasi egyébként nagyon úgy nézett ki, hogy randin volt egy láthatóan alkoholista nővel (sajnos ebben van tapasztalatom, megismerem azokat, akiknek gondjaik vannak ilyen téren...)...

Egyszercsak megjelent az egyik sales-es srác. Kicsit még szórakoztunk, aztán Kay lengyel élettársa hazahozott, nagyon kedves volt tőle :) Így éjfélkor értem haza, most pedig már negyed 2 is elmúlt... ideje is aludnom... reggel negyed 8-ra megyek.

Oh, és köszönöm a hozzászólásokat, megnyugodtam, úgy látszik, csak „kérnem” kellett :)))) Huncutkacérna: rápillantottam a blogodra, ha lesz időm, bele is olvasok rendesen. Tetszenek a „termékeid” :) Tényleg mindenkinek köszi, azért jó tudni, hogy van, aki szeret olvasni a sokszor uncsi hétköznapjaimról :D Oh, és MissMarple: a lányod nem ír blogot? ;)

A reggel a szokásos keddi menetrend szerint zajlott, készülődés, reggeli, majd rohanás suliba fél 10-re. A tanárnő mindenkivel elbeszélgetett, gondolom arról, hogy ki hogy áll :) Én ugyanis nem kerültem sorra, majd  csütörtökön... Szövegértős feladatlapot csinálgattunk végig...

Utána benéztem a plázába, de egyáltalán nem voltam shoppingolós hangulatban, így csak azokat a dolgokat vettem meg, amikre feltétlenül szükségem volt. Csizmát is akartam venni, de nem találok... pedig már komolyabb összeget is rászánnék, de azok között sem volt szerelem első látásra. Uuh, láttam viszont lefélárazva egy topánkát, gyönyörű kék és türkiz... meg is vettem volna, de nem volt már a méretemben...

Hazatekertem, aztán nemsokára mehettem is át. Yasmint kidobta Karen a kocsiból, mert mentek Sebbek vásárolni, mi pedig letusoltunk, hajat mostunk, stb... Aztán megvacsiztunk, és haza is értek anyuék. Én pedig elkezdtem vasalni, de ekkor már fél 5 volt kb. Anyu egyik ruhájával kezdtem, selyemszerű... szerintem legalább 20 percig elvoltam vele. Amúgy is rossz napom volt valamiért, nagyon fáradtnak éreztem magam és nem is volt jó kedvem egész nap (amin a korai sötétedés egyáltalán nem segít, otthon is utáltam...). Na meg otthoni X-faktort szerettem volna nézni, de egyszerűen nem ment. Nem csak annyira akadozott, mint általában, hanem szinte állt... rá is hagytam... pedig a net anyuék szobájában a legjobb, fullos... A ruhára visszatérve: mondtam is anyunak, hogy ha lehet, ne sűrűn vegye fel :))))

Kb. fél 7-ig vasaltam, aztán még egy kicsit pakolásztam a konyhában. Yasmint ekkorra apu már elvitte a színházba, miután 20 percet állt az állókeretben szegény... volt ám vita, pont amikor anyuval borozni kezdtünk :D Apu nem kért, mert tegnap állítólag kiitta kedvenc pubomat a sörkészletéből... A borról jut eszembe: Yasmin mondta ma, hogy reméli, hogy szombaton becsípek egy kicsit, mert sosem látott még úgy :) Mondtam, hogy becsípve szerintem már látott, nagyon becsípve még nem, dehát az nem is sűrűn fordul elő.

Apu hazaért, próbált megijeszteni, de láttam, hogy jön, úgyhogy nem jött össze neki :))) Aztán előkapott egy kis hagymát (nem is kérdeztem, hogy milyen, ültetni akar valamit), és kérdezte, hogy ez benne van-e a szerződésemben? :))) Mert mostanában is mondtam egy-két dologra, hogy nem tartalmazza a megállapodásunk :D Természetesen ilyen pont nincs :)))

7 előtt hazajöttem, skype-oltam Ginával, aztán blogoltam, chatelgettem, olvasgattam, epilláltam, pakoltam, „hóvégi zárást” csináltam, tusoltam, hallgattam a szelet, ahogy szinte leszedi a cserepeket, stb. (tényleg nagyon fúj, nagyon fura hangokat hallok:) Na szóval szépen eltelt az idő... ismét éjfél múlt... Egyébként már olyan rég kommentelt akárki is, hogy ha nem látnám a statisztikát, azt hinném, hogy csak magamnak írok :)))))

Keserves ébredés után összeszedtem magam és átballagtam. A VIP-tagok számára már tegnap elérhetővé tettek néhány jegyet a Jingle Bell Ballra (a rádiós buli, amiről múltkor már írtam). Bár mire anyu vonalba került, a dec. 5-i, vasárnapi estére már elkelt az összes, amit tegnapi eladásra szántak (a többség számára ma reggel 8-tól váltak elérhetővé). Még jó, hogy mi amúgy is szombaton akartunk menni. Csak mint tavaly, idén sem tudott Karen kettőnél több jegyet szerezni a mozgássérült részre, de maguknak legalább sikerült a legjobbakat lefoglalni, amik tavaly már elkeltek, mikorra ő végre beszélni tudott velük. Állítólag tegnap is már 10 (akkor nyíltak a vonalak) előtt próbálkozott, és folyamatosan újratárcsázott... Azt mondta a nő, hogy próbáljuk meg ma, hátha tudnak a közelbe jegyet adni nekem.

Anyu már 8 előtt rátapadt a telefonra, de folyamatosan foglalt volt. Próbáltuk neten, de nem „engedett be”... először. Aztán később megpróbáltam, és felkínált egyet :) Nem a legjobb helyre, de mivel előtte be sem engedett (és az ismerős iker lányok tavaly csak neten próbálták, és lecsúsztak róla... annyira túlterhelt volt a rendszer... ez olyan lehet, mint mikor az etr-re akarnak sokan belépni egyszerre, ki kell fogni a pillanatot...) És nem volt sok gondolkodási időm, másfél percről indult a számláló a sarokban. Szóval megvettem, illetve anyu. Korábban azt mondta, hogy 80-90 font körüli összeget boldogan kifizet nekem, hogy velük tudjak menni. Hát mivel ez a legolcsóbb jegy a „legrosszabb” helyre, csak 46 font volt azt  hiszem. De a keresési beállításoknál az „elérhető legjobb” volt beállítva, és már negyed 9 volt, úgyhogy lehet, hogy tényleg ez volt a lehető legjobb a neten elérheteőek közül. Anyu mondta, hogy jobban szerette volna, ha telefonon tud valakivel beszélni, és elmagyarázni, hogy mi a helyzet Yasminnal, akkor talán adtak volna közel hozzájuk. Bár a „Yasminnak-2-segítőre-van-szüksége”-duma tegnap sem volt hatásos. De anyu szerint ha már ott leszünk, talán el tudunk valamit érni... Jó ez így, mert az is lehet, hogy egyáltalán nem tudta volna őket elérni telefonon, és akkor meg semmilyen jegyem nem lenne most...

Szóval megyek a „bulira”, Yasmin már be van sózva: vonattal megyünk, valahol ebédelünk-vacsizunk majd, a buli után pedig majd a taxis hoz haza bennünket. Igen, az a taxis :))))) De már tervezgeti a készülődést: át akar jönni hozzám szépítkezni, stb... Mondta, hogy mondjam el rögtön Orsinak meg mindenkinek, hogy megyek :DDDD Szerinte facebookra is ki kellene írnom, mint ahogy ő tette :) Ja, és csak hogy lássátok, hogy mennyire népszerű: háromnegyed óra sem kellett, és az összes jegy elkelt!!!!! Yasminék több ismerőse se kapott jegyeket... Az O2-ban lesz, ami azért nem kicsi... gondolom :) Persze egy csomót lehet még nyerni az elkövetkezendő egy hónapban a műsorban, de az eladásra szánt jegyek mind elkeltek! A nyári bulira is alig több, mint egy óra alatt elkapkodtak minden jegyet, de ez most úgy látszik még népszerűbb... Szóval, Black Eyed Peas és a többiek, jövünk!!!! :D

A délelőtt egyébként gyorsan elszaladt, annak ellenére, hogy megint csak nem tudtam haladni. 11 előtt hazajött Yasmin, mert jött a mobil-fizios lengyel pasi (szerintem a legmagasabb emberi lény, akivel valaha találkoztam :), aki itt volt másfél órát. De közben apu is hazajött... a konyhában meg mindenhol járkált mindenki, én meg porszívózni és felmosni akartam... egykor sikerült is végeznem mindennel... Merthogy a hétfő reggel csak hétfő reggel: a mosogatógép mondanom sem kell nem volt kipakolva, aztán meg nem fért be a maradék koszos cucc, annyi volt... Azt hiszem itt az ideje, hogy leálljak a panaszkodással a hétfő reggelekről, hiszen már tudjátok, hogy milyen... kukák tele, megint nem vitték ki hétvégén a szemetet, stb...

A hűtőből is kidobtunk néhány cuccot, például apu múlt heti szaftos csirkés csodájának a maradékát (én nem vacsiztam akkor velük), amivel azt hitte, hogy versenybe szállhat a rántott husimmal, de a gyerekek egyértelműen kijelentették, hogy az bizony verhetetlen :))))

Tehát volt 2 órám, aztán 3-ra mentem is vissza. Hazaértek a suliból, letusoltam Yasmint, elkészült, és 4-kor mentek Lisa lányának a szülinapjára. Indulás előtt rájöttünk, hogy anyu akár el is vihtne engem dolgozni, este pedig hazahozhatna, amikor Sebastiannal jönnek haza teniszről. Így  is történt hát, a félig melegített mikros kajámat pedig vittem magammal :)

Ma megtanultam, hogy hova kell felvezetni a cégprofitot, napi bontásban. Megint e-maileztem új indulási időpontokat, na meg mivel hónap vége van, a foglalásokat is el kellett rendezni... Az egyik srác mondta is, hogy munkamániás vagyok, nappal Somerséknál, este meg itt... ő is kb. többet beszélt hozzám az elmúlt egy hétben, mint eddig összesen :)

Sebastian hívott, hogy 5 perc és ott vannak, úgy is volt. Most beszéltem vele először telefonon szerintem, nem úgy, mint Yasminnal :) Jaj, most jut eszembe: anyuval ugyebár piszkosul ráértünk délelőtt beszélgetni, és mesélte, hogy a fiúk tegnap  voltak rugbyn. Nagyapa és az ő egyik barátja is, aki régen játszott is, de most már 80 felé jár... és nincs is valami jól. Volt neki két igazán régi rugbys nyakkendője még a játékos időkből, és az egyiket Sebastiannak adta... aki pedig aputól elkérte a zsebpénzét és elment a boltba (apu gondolta, hogy szokás szerint vesz valami hülyeséget). És mivel jött vissza?? 20 fontot költött a saját zsebpénzéből egy Harlequins-es nyakkendőre, amit odaadott a bácsinak emlékbe, és cserébe azért, mert ő egy nagyon értékes darabbal ajándékozta meg őt :D Mindezt teljesen magától :D Azon röhögtünk, hogy Yasminnak ilyen soha nem fordulna meg a fejében :D Tehát ilyen jólelkű a kisangyal... mondtam is anyunak megint, hogy remélem, hogy ha egyszer fiam lesz, ilyen lesz, mint Sebastian!!! Vicces, angyalarcú és –lelkű... igaz, hogy álomvilágban él és rendetlen, dehát melyik srác nem az? :) Útban az irodába délután egyébként jót nevettünk, mert a gyerekek azon vitatkoztak, hogy ki adja oda az ajándékot az ünnepeltnek... és Karen megint mondta, hogy ne vállaljak gyereket :) Sebastian pedig elkezdte lökni a sódert, „igen, nézd meg milyenek vagyunk, igaza van anyának”, stb.... majd megzabálom komolyan :)

Itthon blogot írtam... e-mailezgettem, és azt hiszem, az angol házi elmarad... egyet végülis megírtam a háromból még tegnap, vagy még szombaton, a fene se tudja már... a legrövidebbet :) Már a holnapba léptünk, úgyhogy inkább lefekszem :)