A nagy kipihentségtől olyan voltam egész nap az irodában, mint a mosott..... Nem bántam, hogy a buli miatt csak 3-ig tartott a műszakom. Louanne-nal voltunk csak ketten, még unatkoztunk is volna, ha nem lett kapott volna egy félig vicces telefont... a lényeg, hogy két nő Törökországban nyaralt, és szombaton már az utolsó napjukat töltötték ott, illetve még egy éjszakájuk volt. A hotelre panaszkodtak, ugyanis az történt, hogy szerdán a reggeliző vendégek szeme láttára, a hotel kertjében a kertész és egy biztonságis éppen nem túl kíméletesen - mondjuk úgy - megtisztította a nemkívánatos macskáktól a hotel területét... értsd ezalatt: lábuknál fogva pörgették és zsákokba pakolták őket... ami tényleg elítélendő... Namármost ez a két nőt mérhetetlenül felháborította, és beszélni akartak a főnökkel, de ő nem volt rájuk kíváncsi. A személyzettel viszont üzent nekik: ha nem „reklámozzák” a történteket, kapnak ingyen ezt-azt, ingyen belépőt az állatkertbe, ilyen kaját, olyan piát, stb... Hát a nők nem így cselekedtek (netes fórumon megírták, hogy mi volt), aminek az lett a következménye, hogy a szombati reggelinél odavonult hozzájuk a főnök két securityssal, és az összes fényképet letörölték a gépükről... (szerdán le is fotózták az akciót)... nem tudom hogy telt az utolsó napjuk, mert túl drága lett volna egy éjszakára átköltöztetni őket máshova, így maradtak... Na ennyit az irodáról.
Itthon gyorsan letusoltam, majd 4-kor már át is mentem. Volt mit pakolni bent, főleg a gyerekek szobájában... de ezt leszámítva eléggé felkészültek és rendezettek voltak anyuék. Egyszercsak elkezdtek szállingózni az emberek, számomra ismerősök-ismeretlenek egyaránt. Az egész este elszaladt egyébként, nagyon élveztem. Tök sok emberrel beszélgettem, néha pakolásztam, néha segítettem Yasminnak, de leginkább jól éreztem magam, mint mindenki más :)
Borzasztó sokat nevettünk, Bert már rögtön az elején mondta például, amikor Karen fényképezgetett, hogy „Gyere Viki, ugorjunk a kanapéra, aztán küldjük el anyukádnak a képet, hadd lássa, mit művelünk itt!” :) Aztán vele csomót dumáltam a vallásról például, az irodáról, a lányokról. Megállapodtunk, hogy csak mi ketten vagyunk normálisak ezen a világon, akik sosem beszélnek a másikról :) na ja, pont ezt tettem szombaton is :D Újra szóba került az is, hogy a memóriakártyát majd nem árt jó helyre dugnom, meg aztán hogy még mit-hogyan-hova nem árt jó helyre... :))))
Ami egész este játszott: rengetegen megdicsérték a kis rucimat meg a gumicsizmámat :) Az egyik Lisa szerint fogytam is, amit most, hogy éppen híztam, nem tudom, hogy bóknak vegyek-e... Most így kicsit ugrálni fognak a dolgok, amiket leírok, dehát nem juthat minden sorrendben eszembe :) Tehát ami még fontos: volt nagy tábortűz, és a hagyományokhoz híven elégettük Guy Fawkes-t. Rendes, embernagyságú – alapesetben pasi – nálunk inkább transzvesztita :) Bert kérdezte is, hogy ismerem-e a sztorit, tudom-e ki Guy Fawkes? Mondom igen, olvastam. Erre mondja, hogy „Jó, akkor felejtsd el az egészet, ma egy nőt égetünk!” :) – merthogy Sebastian mindenáron rá akart tenni egy melltartót :D Úgyhogy Guy Fawkes nálunk egy apu régi ruháiba felöltöztetett kitömött pasi volt, egy melltartóval és szalmakalappal :) A pillanatot nem láttam, amikor a tűzre dobták, mert Seb egyik barátjának az apja feltartott a hűtőnél, vörösbort kerestünk neki. Nem csak az én véleményem volt, hogy túl barátságos volt mindenkivel a pasi egész este, és kicsit túl vicces is... néha inkább fárasztó. Pauline pont nekik ecsetelte, hogy milyen szupersztár vagyok; a legjobb au-pair, aki eddig náluk volt; sosem engednek el; adoptál; nem tudja, mit csinálnának nélkülem; stb... már tényleg majdnem kezdett kellemetlen lenni :) És amikor mondta, hogy szívesen elfogadna a lányának vagy az unokájának, a pasi mondta, hogy ő is hazavinne... a felesége ekkor állt arrébb egy kicsit...
Vacsi előtt Pauline érdeklődött tőlem, hogy van-e kint szalváta, stb. Mondtam, hogy akár hiszi-akár nem, nagyon is felkészültek vagyunk. Azt mondta, hogy azt elhiszi, hogy én igen, de anyuról már kevésbé :))))) A vacsit pillanatok alatt elkapkodták, nekünk Karennel nem is nagyon maradt... éheztünk is utána. Mondjuk amennyi pezsgőt meg vodkát megittunk... nem is csoda :) Amikor később előkerültek a tömények, én is elővettem a kis maradék ágyas pálinkámat, de apun, nagyapán, egy pasin és rajtam kívül senki nem volt elég bátor, hogy megkóstolja :) Azt mondták, hogy már az illata öl :)
Sokat beszélgettem Sally-vel, az ikerlányok anyukájával és az ő pasijával is. Sally az, aki sokáig nem volt szimpi, de mostanában, hogy viszonylag sűrűn jön sétálni és többet találkozunk, egész kezdem megkedvelni. Ő megy jövőre a Himalája-túrára Karennel. El is felejtettem, hogy ő is dolgozott az irodában az adminon korábban, erről is csomót beszéltünk. És a fülem hallatára mondta a pasijának, hogy milyen okos vagyok, gyorsan tanulok, stb. Hát ezt mondjuk nem hiszem, hogy a párszor 5 perces beszélgetéseinkből szűrte le :) És már akkor is, amikor korábban bemutatott neki, nem csak annyit mondott, hogy ő az au-pair, hanem hogy itt élek velük, hihetetlen sokat segítek, stb. Azért ezek jól esnek.
Tűzijáték nem volt (csak a szomszédban), viszont a gyerekek felengedtek valami kínai akárminek nevezett nagy lampionszerű világító dolgot az égbe. Mindenki egyet. Majd képek lesznek róla, jól néztek ki nagyon. Ez volt az egyik szórakozásuk, a másik a pillecukor-olvasztás volt a tűz felett :) Rengetegen voltak amúgy, mármint a gyerekek. Felét nem is ismertem a társaságnak. Rohangáltak, jól érezték magukat. Nagyon hideg volt kint (szerencsére azért nem esett), de képzeljétek, hogy sokan a fiúk közül egy szál pólóban rohangáltak... és anyu-apu nem parancsoltak rájuk, hogy vegyenek fel legalább egy pulcsit... nem értem én ezeket az angolokat.
Én egyébként nem olyan sok mindent csináltam az este folyamán. Még kaja előtt, mikor kérdeztem aput, hogy mit segítsek, mit csináljak? Azt mondta, hogy „Igyál, semmi mást nem kell tenned.” :) Hát, többé-kevésbé megfogadtam. Miután lement a vacsi, elpakoltunk anyuval meg Lisával. Aztán ők és a mosogatógép elmosogatták a cuccok egy részét, és egy kicsit én is besegítettem. Meg néha leszedtem az üres Tényleg jó volt, mert Yasminnal sem kellett annyit foglalkoznom, mint gondoltam. Egyszer-egyszer odahívtak a lányok, levenni a forrócsokit a magas polcról, stb, meg talán egyszer vittem WC-re, meg a végén már éjfél körül felöltöztettem úszás után. Yasmin szerint akkor már vicces voltam, és így megkapta, amire kért a héten valamelyik nap :DDDD
Én valamikor fél 1 körül jöttem el, kaptam egy Bailey’s-es kávét itthonra, de már nem ittam meg. Nem kellett altatni :)
Utolsó kommentek