Au-pair vagyok Angliában

Igazán sikerült kialudnom magam, 10 körül keltem fel. Kényelmesen megreggeliztem, pakolásztam, és eldöntöttem, hogy nem megyek sehova, mert nem sütött a nap. A héten beszéltem Mónival, a magyar lánnyal a Villa Biancaból, hogy lehet, hogy együtt nézzük az AirShow-t, de aztán mégsem így alakult. Úgy voltam vele, hogy ha szép napos idő lesz, akkor elsétálok a parkba, amit Karen említett, viszek kaját-piát, kifekszem a domboldalra, és onnan nézem. De mivel nem sütött a nap száz ágra, gyorsan rábeszéltem magam, hogy nem szükséges kimozdulnom. Blogot írtam, közben Forma-1-et néztem, majd töltögettem fel fényképeket a picasara. Otthoni képeket is tettem fel, igaz nem sokat, mert nem sok készült, amiért mérges is vagyok magamra... Alig van valakiről friss képem... Apropó képek: Yasmin még a múlt héten rakott fel rólam a blogjára (nem a legjobb, de szerintük aranyos), a szöveg pedig mindenképpen aranyos, amit alá írt. És ma apuról is tett fel, rögtön a nyitólapon van. Ahogy kivettem a bejegyzésből: beleszállt egy darázs a sörösüvegbe, és megcsípte apu száját, amikor beleivott... A héten amúgy sok darazsunk volt, mert van egy darázsfészek a ház elejénél... íme: www.yasminsomers.wordpress.com

Ma reggel azon röhögtem magamban, hogy sokkal simábban elkészültem szombat reggelenként abban az időszakban, amikor előző este tivornyáztunk a lányokkal :) most az elején nagyon ráérősen mozgolódtam, a végén pedig nagyon nem...

Ma reggel megtörtént az, ami eddig még soha, viszont már sokszor majdnem: nem sikerült időben felkelnem. 7:46-kor pattantam ki az ágyból, villámgyors készülődés, és 50-kor már náluk is voltam :) Gondoltam, hogy csak nevetnek majd, és nem lesz semmi, de akkor is... mondjuk tényleg jót röhögtünk, Yasmin nem fog erről lezizzenni egy darabig. Karen mondta is, hogy szinte hallja, ahogy Mattnek is újságolja, hogy ’Viki elkésett.” Ráadásul azt hittem, hogy a telefonomat előző este náluk hagytam, de aztán kiderült, hogy nem, és nem is hívtak.

Ha jól emlékszem, semmi különös nem történt reggel. Fáradtak voltunk :) Reggeli, öltözés, indulás. Pakolás, kutyasétáltatás, mosás, portörlés... kinek mi jutott :D Mivel nem kellett sehova sietnem, kényelmesre vettem, egy csomót beszélgettünk a konyhában. Dr. Park, aki műteni fogja Yasmint is, a napokban végezte a 2000. SDR-műtétjét, tehát már rengeteg gyereket (és néhány felnőttet) segített közelebb az „álomhoz”: a járáshoz. Egy szülő készített egy elég rossz minőségű videót a hála jeléül, ezt is megmutatta anyu.

Megbeszéltük, hogy mivel Seb apuval megy teniszversenyre délután, mehetnék napközben dolgozni. Egy kicsit elbizonytalanodtam, amikor leszakadt az ég. De nagyon durván ám. Először becsapós volt, mert a szikrázó napsütésben elkezdett cseperegni, aztán esegetni, aztán beborult, elsötétült, és nem is nagyon akart elállni. Szerencsére aztán fél 12 felé elállt, én 40-kor indultam :)

Az irodában ma sokmindent csináltam: befizetések, jegyek, Samnek írtam jegyzeteket a különböző foglalásokhoz, aztán pedig a hatalmas halmokban álló foglalásokat rendszereztem, sorba tettem, és elpakoltam őket a helyükre. Ezzel szinte 5 óra is lett... Nem akarták elhinni, hogy olyan gyorsan végeztem a filing-gal, mondták, hogy „hero”=”hős” vagyok, és még valamit mondtak, de az most nem jut eszembe. Hát, azt tényleg nem lehet rám mondani, hogy lassú vagyok... Sokkal jobb ilyenkor napközben menni amúgy, sokan vannak, és Gordon úgy látszik, nem neheztel a múltkori meleg-dolog miatt, mert a „Hello, how are you?”-n kívül mást is mondott :)) Szóval jó napom volt ma bent. Igaz hibáztam egyet, ugyanazt, amit Kay is elkövetett, de nem volt semmi gáz belőle.

Hazasiettem, Karenék előttem nem sokkal értek haza. A lasagne sült, én kikavartam a palacstésztát addig, és átöltöztettem Yasmint. Volt is egy kis vitánk, mert minden áron segíteni akart, én pedig annyira nem szerettem volna. Végül nem engedtem, megbékélt. Na meg mire kiért a konyhába, addigra kész voltam vele :) Pakoltam, dumálgattunk, aztán elkészült a kaja. Bor, lasagne... a héten egyébként megint minden nap ittunk egy kicsit, egy pohár bor, egy kis üveg sör...

Mikor végeztünk, Seb is megjött apuval a meccsről. Nagyon örült, mert végre le tudta győzni az egyik legnagyobb ellenfelét, és azt mondta, hogy most először úgy érezte magát, mint Nadal :) Szeptember elején lesz majd valami teniszverseny a klubban, ahol tagok, és a mai meccs már annak a része volt... (mert nem lesznek itthon augusztus 14-től, így hamarabb kell lejátszania néhány meccset).

Apu elment, és anyu is elszaladt a Sainsbury’s-be. Mi tusoltunk Yasminival, közben harcoltunk Sebastiannal egy kicsit, aztán oltári röhögcsélés közepette felöltöztettem. Nem tudom már hogy került szóba, de elmeséltem a bevásárlókosarakhoz fűződő különös vonzalmam és ragadós kezem történetét... most arra célzok, hogy ugyebár háromszor előfordult velem anno, hogy kisétáltam az utcára a boltból a kosárral a karomon... mindegy volt, hogy Pest vagy Szeged, mindig elég messze a kosár hazájától ahhoz, hogy jó égő legyen a saját hülyeségemen hangosan röhögve végigvonulni vele ugyanazon az útvonalon, amin mit sem sejtve mentem végig addig, amíg rá nem jöttem, hogy valami felesleges dolog lóg a karomon...

Ezután anyu hazaért, és 8 körül eljöttem. Blogot írtam, aztán feleségeket néztem, így, hogy napközben letudtam a munkát.

Reggel nem apu vitte a gyerekeket, mint minden szerdán, mert ma is korán bement az irodába. Yasmin felöltözve a WC és a konyha között félúton nyúlt a földön, Seb már karatecuccban volt, és szinte már indultak is. Én Yasyval maradtam, aki ma anyának is elmondta, hogy fura vagyok, az eddigieken túl többek között azért, mert magyar billentyűzet van a laptopomon :)

Gépezett, úgyhogy tudtam haladni a dolgommal. Karen is hazajött, megmutatta a legújabb videot, amit tegnap csinált. Kicsit még alakítani kell rajta, de jó lesz :) Elmentek suliba, majd Karen elszaladt az irodába, hogy segítsen találni valami olyan oldalt, ami talán megfelel a fiziosoknak. Találtak is, a blogról eljuthattok oda, ha érdekel titeket.

A mai pluszom a hűtőtakarítás volt. Rendesen kipucoltam most is, elvoltam vele egy ideig, közben anyuval is beszélgettünk. Megmutatta, hogy hogy kell ki/bekapcsolni és állítani a jacuzzit, hogy ha kedvem lenne hozzá. Hát volt. Ja, egyébként Yasmin szerint azért is fura vagyok, mert hétfőn nem akartam belemenni a medencébe rögtön, hanem elgondolkodtam rajta. Mondta, hogy „nem minden au-pairnek van ám otthon medencéje...” Ezzel tisztában is vagyok, csak attól még nem mindig, hogy kedvem legyen úszkálni vele.

Szóval végeztem a hűtővel, aztán bepaníroztam egy kevéske sajtot. Ugyanis a változatosság kedvéért ma is rántott husi lesz, és mivel Yasmin már mondogatja egy ideje, hogy megkóstolná a sajtot, egy-egy kis darabot sütöttem kóstolónak. Aztán csináltam egy kis tartármártás-szerűséget is, majd felhúztam Yasmini ágyneműjét.

Mivel Thula elviselhetetlenül sírt, dél körül elvittem sétálni. Ráértem, szép idő volt, jól esett. Hazajöttem, kiültem a laptoppal a kertbe, és bejegyzést írtam. Aztán úszkáltam egy csomót, beültem a hot tubba is, ami jól esett, mert ha feltámadt a szél, elég hűvös volt. Amúgy pedig nézegettem a repülőket, mert ma kb. 2 percenként szálldostak felettünk... Mikor meguntam, bejöttem, és elkezdtem előkészíteni a husit. Megjött Seb, persze éhesen, aztán apu is, majd a család többi része is befutott. Addigra megsütöttem mindent. Yasmini nem volt megelégedve a sült krumplival, mert szerinte nem túl jó, mert túl nagyok, és vagy háromszor megkérdezte, hogy én csináltam-e. A végén már válaszoltam neki, hogy a sütő csinálta. Merthogy Pauline vette még SOS múlt héten, anyu sosem vesz ilyen vastagot. A sajttól meg nem voltak elájulva a gyerekek, merthogy túl erős. Hát basszus, a legenyhébb cheddarból csináltam, ami létezik. Mindig ezt tesszük mindenbe, sőt, a gyerekek is simán megeszik az erősebb sajtokat is :) Itt én vagyok az egyetlen, aki nem igazán szereti az ilyeneket :) De a rántott sajt a lehetőségekhez képest rántott sajt ízű volt, nekem ízlett, és anyuéknak is. Bert pedig most esett át a rántott-husi-keresztségen, és nagyon dicsérte.

Yasy-nak egyébként megint nem volt túl jó napja, megint végigbőgte az egészet. De úgy, hogy többek között már egy négyéves, ugyancsak CP-s kisfiú is mondta, aki ezerszer keményebb nála, hogy nem bírja elviselni a folyamatos bömbölést, vigyék ki onnan Yasmint... Karen számára is világossá vált egyébként, hogy túl sokat segít/segítünk neki itthon. Én persze azt csinálom, amit mondanak, Karen a legszigorúbb, Matt pedig a leglágyabb hármunk közül. Karen ma megkért, hogy tudnék-e péntek reggel palacsot csinálni, mert az a suli utolsó napja, és biztos örülnének neki. Úgyhogy mondtam Yasminnak, hogy ha holnap nem sír, kaphatnak palacsintát pénteken. Először nagyon megörült, mondta, hogy jó, megpróbál nem sírni, de aztán mondta, hogy tudja, hogy van croissant is, ő azt is szereti, és akkor mégiscsak sírhat egy kicsit, mert anélkül nem bírja ki... tehát kénytelen lemondani a palacsintáról egy kis sírásért :)

Megvacsiztunk, elpakoltunk és beszélgettünk Karennel, közben Yasmini úszott egyedül (apu vigyázó szemei azért ott figyeltek a medence partján). Letusoltam, aztán anyuval közösen intéztük az öltözést-hajszárítást. Elmentek anyuék, én pedig olvastam Yasminnak egy kicsit, aztán nagy nehezen ágyba tettem őket. Nem akart fogat mosni Yasy, mert azt mondta, hogy nem szoktak este, és ha belegondolok, tényleg nem igazán szoktak, az egyik bizonyíték erre, hogy a fogkefék és fogkrém reggelente mindig a szekrényben van...

Lefeküdtek, én bejegyzést írtam, és szülifelit töltöttem le, meg is néztem két részt. Yasminhoz csak egyszer kellett bemennem, átfordítottam, Sebastian pedig cselesen még játszott egy kicsit az ipodján, de elrakattam vele. Karenék 10-kor hazaértek, én eljöttem és folytattam a szülifeliket.

Nem tudom, hogy mi van velem mostanában, de úgy érzem, hogy fele annyi energiám van, mint szokott lenni. A hülye időjárás mellett biztos az is rányomja a bélyegét az „állapotomra”, hogy elmentek a lányok, és már nincsenek megszokott pubozós péntek estéim és csajos hétvégéim... sajnos... És nincs hangulatom új embereket keresni, mivel sosem tettem. Eddig mindig csak engem találtak meg :) Karen már aggódik, ma is mondta, hogy muszáj erőfeszítéseket tennem, ha szeretnék valakit. Jó lenne valaki itt a faluban, vagy Frimley-ben, akivel csak úgy ki lehet ugrani a kedvenc pubunkba... Jó volt az egyedül is, volt társaságom, de nyilván nem ugyanaz. Biztos könnyebb lenne egyébként barátokat találni, ha bent laknék Camberley-ben mondjuk, de ezt a környezetet és nyugit, na meg a családot tuti nem cserélném el semmire és senkikre :D Még így sem, hogy amiatt, hogy mindenhova biciklivel megyek, nem vehetem fel a kis nyári ruháimat, nem öltözhetek úgy, ahogy egyébként tenném, nem vihetem azt a táskát, amit egyébként vinnék, stb.

Visszatérve arra, amiről tegnap is írtam, hogy sokszor halogatom a blogírást... mert gyakran szívesen kifejteném a véleményemet egy kicsit bővebben bizonyos dolgokról, de amikor este fél 11 előtt hazaérek, és elkezdem írni, egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy haladnom kell, mert megint egy óra lesz rám, és reggel nem tudok majd felkelni. Írhatom másnap, harmadnap, de akkor felhalmozódik, és az már nem ugyanaz... Bár mostanában már voltak elmaradásaim :) Írhatnék csak hetente, de akkor félek, hogy egyszercsak elmaradoznának az írások... Dehát én választottam, hogy az irodában is szeretnék dolgozni, és szeretek is, főleg ilyenkor, amikor sok a történés (még ha ez Mattnek nem feltétlenül is jó). És ott általában nem érzem, hogy már 10 óra van, a biciklin meg pláne nem... csak itthon... Nem beszélve a pénzről, ami ugye mindig jól jön. Csak amikor hallom, hogy mennyi helyre elmennek más au-pairek, buli az egész kintlét... akkor kicsit irigykedem. Nem ez a legjobb szó, de valami hasonló érzés fog el. Én is eljutok sok helyre, de vasárnaponként olyan jó lenne csak aludni mondjuk 9-10-ig, és csak pihenni, filmet nézni. De akkor mikor kirándulok, mikor nézem meg azokat a helyeket, amiket felírtam a listámra? :) Jaaj, nehéz ügy ez, de nem reménytelen :D

Ami még elkeserít, hogy úgy érzem, hogy alig tudok jobban angolul, mint mikor idejöttem. Többet kellene tanulnom, jobban mondva: tanulnom is kellene, ha szeretnék fejlődni. Tudom, hogy csak rajtam múlik :) Mert nem kifogás, hogy sokat dolgozom itt is-ott is... de amikor van egy-két óra szabadidőm napközben, akkor nincs kedvem, este meg pláne, elég időmet elveszi a blogolás is...

Na most jól kipanaszkodtam magam, holott semmi okom rá :)

Yasmini reggel nagyon szomorú volt, mert apu sokáig bent volt az irodában, így este már nem találkoztak, és mondta, hogy biztos azért, mert nem akarta őt látni... Mivel ma sportnap van a suliban, ő nem ment (nem sok szórakoztatóértékkel bír számára sajnos...), így nem kellett rohannunk. Sebastian pedig nagyfiú, ő elintézett magának mindent: felöltözött, megreggeliztette magát, amíg anyu kutyát sétáltatott, ma éppen nem selyemruhában :) Tegnap ugyanis kérdeztem Karent, hogy van-e még rajta kívül más őrült nőszemély, aki ilyesmi öltözékben és sportcipőben sétáltatja a kutyát az erdőben nap mint nap? :)

Betették a kocsiba Seb bringáját, mert mondtam, hogy ha jó idő lesz, hazatekerhetünk együtt a suliból. Be is lelkesült, aztán anyu visszahozta a biciklit. Seb állítólag mondta, hogy inkább mégse, mert elég lesz neki a sportnap ma az izgalomból...

Pakoltam, pakoltam, pakoltam. Mostam, mostam, mostam. 10 körül elmentek, porszívózás és vasalás volt a további program. Jó sok vasalnivaló volt, mert fél 1-kor végeztem csak vele, mondjuk közben jött a Sainsbury's-es szállítmány is, egész kedves, érdeklődő volt. Mármint a bácsi :) A vasalásra visszatérve, ma reggel mondtam Karennek, hogy nem tudom, hogy mi értelme van kivasalni Seb pólóit, mert össze van túrva az egész, úgy néznek ki, mintha a kutya szájából húzták volna ki őket... Na de mindegy is, attól még kivasalom, persze, csak idegesítő egy kicsit. Aztán megettem ebédre a tegnapi maradék tésztámat, még most is finom volt :)

Leültem egy fél órára, aztán 2 fele elsétáltam a suliba, megnézni Sebastiant. Pauline előtte mondta, hogy ő már volt délelőtt, odament hozzá, és Sebastian lesütött szemmel köszönt neki, és távolodott tőle :) Biztos égő volt a nagymama, Pauline mondta :) Szóval elsétáltam, szép időben öröm. A suli előtt nem sokkal Bert rámdudált, és megállt, hogy ugorjak be, de mondtam, hogy mostmár végigsétálok, köszönöm :) A sulinál aztán találkoztunk, és Matt is ott volt már. Sebet már nem láttuk versenyezni (apu látta), és alig történt valami, amíg ott voltunk. Matt el is mondta a véleményét az egészről, az igazgatóról, stb...

Együtt hazajöttünk hárman, apu ment vissza az irodába. Itthon már majdnem kész volt a kaja. Pauline csinált jacket potatot, meg Karen tegnapi sajtszószos karfiolját ettük halrudacskákkal. Mivel valami nagyon fontos ment a tv-ben, engedtem, hogy ott egyen, én pedig anyáékkal skype-oltam addig. Desszertnek csináltam gyümölcssalátát, akkora adagot, ami után azt gondoltam, hogy nem lehet éhes... és mégis.

Kaja után úgy volt, hogy úszunk, de Sebnek nem volt kedve, úgyhogy egyedül mentem. Gondoltam lubickolok 5 percet, aztán napozok, de a nap jó messzire ment, és egészen sokáig nem is jött vissza sajnos... (a suliban egy órán keresztül persze egy percre sem bújt el :) Yasminiék hazaértek, egy fokkal jobb hangulatban, mint tegnap. A videoval a következő az új helyzet: mostmár sehova nem engedik feltenni. Yasmin gondolom próbálta ma meggyőzni őket, mert Karen pont akkor ment be, amikor mondták, hogy a blogján kívül sehol nem szeretnék magukat viszontlátni. Reggel egyébként próbáltuk feltenni egy másik videomegosztóra, fel is töltődött, de aztán mégis "rejected" lett...

Vissza a délutánunkhoz: anyu sütött halat, Yasmin megvacsizott, aztán anyu elvitte Sebet teniszre. Mi Yasminival úsztunk egyet. tiszta zizi volt: mondta, hogy el akar velem jönni hozzám Magyarországra egyszer, anya biztos elengedné, ha velem jönne :) és már terveket szövögetett, úgy láttam, több, mint félig komolyan is gondolta :) Azt is kifejtette, hogy furcsa vagyok... ezt már tegnap is mondta, az okok a következők: kedves a hangom és én is kedves vagyok; iszom Karenékkel, néha sört is; az ő szemében már vékonynak számítok, és azok a lányok mind furcsák... a többire nem emlékszem. Azt is mondta, hogy eddig csak a román lányt tartotta furcsának, de őt azért, mert bunkó volt :) Úszkáltunk, delfineztünk a víz alatt, Pauline-nal is volt egy kis chit-chatünk. Mondta, hogy sokszor, amikor vizes hajjal, fürdőruhában, a medencében vagy azon kívül meglátja Karent vagy engem, nem tudja eldönteni, hogy melyikünk :) Karen ennek örült. Merthogy ő haza-, én pedig eljöttem. 10 perc alatt hajat mostam, letusoltam, és elkészültem a munkára :)

Bent ma már nem volt olyan bolondok háza. Samnek csináltam kisebb-nagyobb ügyeket, levittem a postát, jegyeket küldözgettem, befizetéseket rögzítettem, majd megerősítő e-maileket küldtem. Szeretem, amikor nem ugyanazt csinálom egész este :D És az is jó volt, hogy Drew mellettem ült, és tudtunk egy kicsit beszélgetni.

Itthon a szokásos blogolás volt a program, aztán egy kicsit összébbpakoltam, mert holnap át akarom hívni Bertet. Tök ijesztő volt: kiégett a lámpa a fürdőben, de szerintem nem csak úgy simán, mert a kapcsoló is izzott, láttam a fényeket benne. Mindez, amikor lekapcsoltam... Úgyhogy ha itthon lesz és ráér, megkérem, hogy segítsen. Be is fejezem, mert mindjárt éjfél van...

Ma terveztem elmélkedni egy kicsit, de túl fáradt vagyok... és azt vettem észre sajna, hogy úgy halogatom a blogírást, mint régen a tanulást. Na még ezt megnézem, na még ezt... remélem visszatér az írókedvem :) milyen jó lesz egyszer! :D mindig erre gondolok :)

Nagyon-nagyon rosszul esett felkelni ma reggel... nem is hagytam magamnak túl sok időt a készülődésre. Mikor átmentem, éppen Karen apukájával beszéltek telefonon, akinek ma van a szülinapja. Yasmin már felöltözve a konyhaasztalnál ült, reggelire készen. Ja, és rögtön láttam, hogy ezen a héten sem jönnek a munkások... Anyu mostmár azt mondta, hogy ha eddig nem jöttek, akkor mostmár jobb lenne, ha jövő héten sem jönnének, hanem mondjuk egy héttel azelőtt, mielőtt ők elutaznak, vagy csak akkor, mert nem fogjuk tudni használni a gyerekek WC-jét (illetve azt lerombolják), és az ő fürdőjükbe is csak egy ajtón, a háló felől lehet csak majd bejutni...

Én elkezdtem pakolászni, mint mindig :) Megreggeliztek, megbeszéltük, hogy mi volt a hétvégén, hogy sikerült a palacsinta szombat reggel, stb. Karen mondta, hogy Matt nagyon mérges volt tegnap, amiért csak én voltam az adminon... többen ígérték, hogy bejönnek, denem jöttek... pedig jól jött volna a segítség Samnek. Yasminnak jó kedve volt, kérdezgetett Amerikáról, hogy mennyi pénzt viszek, meg ilyenek. Ilyeneken még nem gondolkodtam.

Elmentek suliba, én csináltam a dolgomat. Mikor anyu már a kutyasétáltatásból is megjött, kitöltöttük a vízum nélküli beutazáshoz szükséges űrlapot a neten. El is fogadták, remélem a reptéren sem lesz majd gond... Most megnéztem, és szeptember 3-án megyek majd délután fél 5-kor, átszállással együtt 11 óra valamennyi, ebből 1 óra 10 perc, amit a chicagoi reptéren töltök majd, a csomagom és a másik terminál megtalálásával :)

Kinyomtattuk, amit kellett, aztán már rohant is a suliba Yasminért. Én rendesen csúszásban voltam (nem mintha sietnem kellett volna valahova:). A fürdőtakarítás, porszívózás, felmosás még hátra volt, és mivel Karennek nem volt ideje összekészíteni a carbonarat, megkért, hogy csináljam meg. És persze mostam egész nap, egészen pontosan 6 adagot, ebből kettő volt az enyém. De mivel ma nagyon jó idő volt, jó gyorsan megszáradt minden.

Mire a kajával is végeztem, már 2 óra is elmúlt. Így a tervezett napozásomból sem lett semmi sajna. Nem tudom, hova lett az idő, de egyszercsak fél 3 lett... Aztán itthon gyorsan felhúztam a frissen mosott, illatos ágyneműmet, hogy ne este 11-kor kelljen... Visszamentem, alágyújtottam a tésztának, hogy szépen ráolvadjon a sajt, és kész legyen, mire a mindig éhes gyerekem hazajön a suliból.

Hazaért, kereste apát-anyát, kért egy kis sárgadinnyét, aztán kirohant, hogy Orsi online, hívjuk fel. Kajakészítés közben egyébként már skype-oltam vele egy kicsit. Felhívtuk, és beszélgettünk vele, amíg ettünk. Seb kérdezett sokmindent, hogy mi hogy van magyarul, és mindent le kellett fordítanom, amit Orsi mondott, hogy ő is értse. Próbálkozott is magyarul mondani dolgokat, meg magyarul válaszolni, ha Orsi kérdezett tőle valamit :) Olyan kis cuki volt :) Aztán meg még cukibb, amikor kérdeztem, hogy kér-e még tésztát. Mondta, hogy nem, de nagyon finom, ki csinálta, anya vagy én? Mondom én. Mondta, hogy "Gondoltam." :))

Vacsi után még megette a sárgadinnye maradék részét is, múltkor is megevett már egy egészet, aztán még fagyott joghurtot is evett, és még ezután is éhes maradt... Én rendezgettem a ruhákat, mostam megállás nélkül :) Aztán végre leültem egy kicsit, úgy fél 5 fele... 5-kor megjöttek Yasminiék. Az egész hazautat végigaludta, és a hangulata is ennek megfelelő volt... először is azért sírt majdnem, mert senki nem tolta be a kocsitól. Aztán már minden baj volt. Karen rögtön belekóstolt a tésztába, azt mondta, hogy nagyon fincsi. Nem úgy Yasmini, aki szerint olyan, mintha konzervkaja lenne :) Aztán az volt a baja, hogy Pauline holnap jacket potatot csinál nekünk vacsorára. Mivel neki nem kellett, Karen ette meg az ő carbobaraját is, neki pedig főzött sima tésztát...

Amihez idő kellett, így a következő vita arról folyt, hogy mikor tusoljunk, mert nem akart abban a 10 percben, amíg a tészta kész lesz. Aztán Karen rávette, mondjuk úgy, hogy megzsarolta :), Yasmin meg aztán mondta, hogy inkább úszni szeretne. Úgyhogy végül mindenki úszott egy kicsit, én 6-kor jöttem el. A medencében is volt ám sírás (az egész fiziot végigsírta állítólag ma), mert a fiziosok ma már kicsit erélyesebben kérték anyut, hogy vegye le a youtube-ról a videot, mert nem járultak hozzá. Máshol lehet, csak a youtube-on nem... Karen így is tett, Yasmin pedig kiborult, hogy ezt nem tehette, ő fenn akart lenni, stb... Mondtam is Karennek, hogy pont jókor jövök el...

Hazaugrottam, hajat mostam, aztán mentem is dolgozni. Matt is bent volt még kb. 8-ig. A hangulata a helyzetnek megfelelően nem volt túl jó... ez a legrosszabb éve eddig, volt már idén két másik cég, akik csődbe mentek, aztán a hamu, most meg a Goldtrail... Jegyeket csináltam és e-maileket küldözgettem ma is. Olyan rossz, mert egy darab papír az egész, és alig látszik, hogy csináltam valamit, hiába haladok vele... Sam aranyos volt, mondta, hogy ne butáskodjak, nem is tudom, hogy mennyit segítek vele...

10-kor eljöttem, még hazafelé is nagyon jó idő volt. Egyáltalán nem fáztam rövidgatyában :) Itthon blogoltam, elküldtem néhány e-mailt, tusoltam, most pedig készülök lefeküdni, megint nem sikerült a "mában" maradni...

Két dolog még eszembe jutott: nem lesz még kiskutya, legalábbis a hely, ahova tegnap elmentek nézni, be volt zárva...

Ma már rengeteg repülő volt felettünk, és láttam a Red Arrows-(oka)t: piros repülők nyílalakban repülnek, a Royal Air Force csapata. A múlt héten kicsi volt, akkor csak 5 gép volt, ma már 9. Annyira jól nézett ki :)