Nagyon-nagyon rosszul esett felkelni ma reggel... nem is hagytam magamnak túl sok időt a készülődésre. Mikor átmentem, éppen Karen apukájával beszéltek telefonon, akinek ma van a szülinapja. Yasmin már felöltözve a konyhaasztalnál ült, reggelire készen. Ja, és rögtön láttam, hogy ezen a héten sem jönnek a munkások... Anyu mostmár azt mondta, hogy ha eddig nem jöttek, akkor mostmár jobb lenne, ha jövő héten sem jönnének, hanem mondjuk egy héttel azelőtt, mielőtt ők elutaznak, vagy csak akkor, mert nem fogjuk tudni használni a gyerekek WC-jét (illetve azt lerombolják), és az ő fürdőjükbe is csak egy ajtón, a háló felől lehet csak majd bejutni...

Én elkezdtem pakolászni, mint mindig :) Megreggeliztek, megbeszéltük, hogy mi volt a hétvégén, hogy sikerült a palacsinta szombat reggel, stb. Karen mondta, hogy Matt nagyon mérges volt tegnap, amiért csak én voltam az adminon... többen ígérték, hogy bejönnek, denem jöttek... pedig jól jött volna a segítség Samnek. Yasminnak jó kedve volt, kérdezgetett Amerikáról, hogy mennyi pénzt viszek, meg ilyenek. Ilyeneken még nem gondolkodtam.

Elmentek suliba, én csináltam a dolgomat. Mikor anyu már a kutyasétáltatásból is megjött, kitöltöttük a vízum nélküli beutazáshoz szükséges űrlapot a neten. El is fogadták, remélem a reptéren sem lesz majd gond... Most megnéztem, és szeptember 3-án megyek majd délután fél 5-kor, átszállással együtt 11 óra valamennyi, ebből 1 óra 10 perc, amit a chicagoi reptéren töltök majd, a csomagom és a másik terminál megtalálásával :)

Kinyomtattuk, amit kellett, aztán már rohant is a suliba Yasminért. Én rendesen csúszásban voltam (nem mintha sietnem kellett volna valahova:). A fürdőtakarítás, porszívózás, felmosás még hátra volt, és mivel Karennek nem volt ideje összekészíteni a carbonarat, megkért, hogy csináljam meg. És persze mostam egész nap, egészen pontosan 6 adagot, ebből kettő volt az enyém. De mivel ma nagyon jó idő volt, jó gyorsan megszáradt minden.

Mire a kajával is végeztem, már 2 óra is elmúlt. Így a tervezett napozásomból sem lett semmi sajna. Nem tudom, hova lett az idő, de egyszercsak fél 3 lett... Aztán itthon gyorsan felhúztam a frissen mosott, illatos ágyneműmet, hogy ne este 11-kor kelljen... Visszamentem, alágyújtottam a tésztának, hogy szépen ráolvadjon a sajt, és kész legyen, mire a mindig éhes gyerekem hazajön a suliból.

Hazaért, kereste apát-anyát, kért egy kis sárgadinnyét, aztán kirohant, hogy Orsi online, hívjuk fel. Kajakészítés közben egyébként már skype-oltam vele egy kicsit. Felhívtuk, és beszélgettünk vele, amíg ettünk. Seb kérdezett sokmindent, hogy mi hogy van magyarul, és mindent le kellett fordítanom, amit Orsi mondott, hogy ő is értse. Próbálkozott is magyarul mondani dolgokat, meg magyarul válaszolni, ha Orsi kérdezett tőle valamit :) Olyan kis cuki volt :) Aztán meg még cukibb, amikor kérdeztem, hogy kér-e még tésztát. Mondta, hogy nem, de nagyon finom, ki csinálta, anya vagy én? Mondom én. Mondta, hogy "Gondoltam." :))

Vacsi után még megette a sárgadinnye maradék részét is, múltkor is megevett már egy egészet, aztán még fagyott joghurtot is evett, és még ezután is éhes maradt... Én rendezgettem a ruhákat, mostam megállás nélkül :) Aztán végre leültem egy kicsit, úgy fél 5 fele... 5-kor megjöttek Yasminiék. Az egész hazautat végigaludta, és a hangulata is ennek megfelelő volt... először is azért sírt majdnem, mert senki nem tolta be a kocsitól. Aztán már minden baj volt. Karen rögtön belekóstolt a tésztába, azt mondta, hogy nagyon fincsi. Nem úgy Yasmini, aki szerint olyan, mintha konzervkaja lenne :) Aztán az volt a baja, hogy Pauline holnap jacket potatot csinál nekünk vacsorára. Mivel neki nem kellett, Karen ette meg az ő carbobaraját is, neki pedig főzött sima tésztát...

Amihez idő kellett, így a következő vita arról folyt, hogy mikor tusoljunk, mert nem akart abban a 10 percben, amíg a tészta kész lesz. Aztán Karen rávette, mondjuk úgy, hogy megzsarolta :), Yasmin meg aztán mondta, hogy inkább úszni szeretne. Úgyhogy végül mindenki úszott egy kicsit, én 6-kor jöttem el. A medencében is volt ám sírás (az egész fiziot végigsírta állítólag ma), mert a fiziosok ma már kicsit erélyesebben kérték anyut, hogy vegye le a youtube-ról a videot, mert nem járultak hozzá. Máshol lehet, csak a youtube-on nem... Karen így is tett, Yasmin pedig kiborult, hogy ezt nem tehette, ő fenn akart lenni, stb... Mondtam is Karennek, hogy pont jókor jövök el...

Hazaugrottam, hajat mostam, aztán mentem is dolgozni. Matt is bent volt még kb. 8-ig. A hangulata a helyzetnek megfelelően nem volt túl jó... ez a legrosszabb éve eddig, volt már idén két másik cég, akik csődbe mentek, aztán a hamu, most meg a Goldtrail... Jegyeket csináltam és e-maileket küldözgettem ma is. Olyan rossz, mert egy darab papír az egész, és alig látszik, hogy csináltam valamit, hiába haladok vele... Sam aranyos volt, mondta, hogy ne butáskodjak, nem is tudom, hogy mennyit segítek vele...

10-kor eljöttem, még hazafelé is nagyon jó idő volt. Egyáltalán nem fáztam rövidgatyában :) Itthon blogoltam, elküldtem néhány e-mailt, tusoltam, most pedig készülök lefeküdni, megint nem sikerült a "mában" maradni...

Két dolog még eszembe jutott: nem lesz még kiskutya, legalábbis a hely, ahova tegnap elmentek nézni, be volt zárva...

Ma már rengeteg repülő volt felettünk, és láttam a Red Arrows-(oka)t: piros repülők nyílalakban repülnek, a Royal Air Force csapata. A múlt héten kicsi volt, akkor csak 5 gép volt, ma már 9. Annyira jól nézett ki :)