Ma reggel megtörtént az, ami eddig még soha, viszont már sokszor majdnem: nem sikerült időben felkelnem. 7:46-kor pattantam ki az ágyból, villámgyors készülődés, és 50-kor már náluk is voltam :) Gondoltam, hogy csak nevetnek majd, és nem lesz semmi, de akkor is... mondjuk tényleg jót röhögtünk, Yasmin nem fog erről lezizzenni egy darabig. Karen mondta is, hogy szinte hallja, ahogy Mattnek is újságolja, hogy ’Viki elkésett.” Ráadásul azt hittem, hogy a telefonomat előző este náluk hagytam, de aztán kiderült, hogy nem, és nem is hívtak.
Alapból nem lett volna gáz amúgy, csak ma palacsinta volt reggelire, amit én sütöttem volna... így viszont anyu kezdte el... de a gyerekek nem voltak annyira megelégedve az övéivel, úgyhogy egy Karen által javasolt gyors kávé után átvettem a stafétát. És teát is én csináltam Yasminnak, mert anyu azt sem tud – szerinte. Mondtam, hogy az enyémet is sokszor kifogásolja, de anyánál senki sem csinál rosszabbat – ismét csak szerinte :)
Kaja közben Yasmin elkezdte énekelni, hogy „Viki egy tolvaj...”, aztán Karennel is megosztottuk a kosaras sztorit. Röhögött, hogy ha már most ilyen szédült vagyok – és ezt nem csak a kosarakból szűrte le – akkor legalább olyan zizi leszek az ő korában, mint ő :)
Ja, és egyébként Yasmin egyedül öltözött fel reggel, Karen csak lehúzta a ruháját, amikor a fejét meg a karjait már átdugta, úgyhogy ügyes volt. De mindezt csak azért, mert szeretett volna palacsintát enni, és nagyon várta az utolsó napot a suliban, hogy odaadhassa a tanároknak az ajándékokat és az általa készített köszönő lapokat. Ezért nem ment ma fiziora. Apropó fizio: Yasmin szeretné, ha jövő héten elmennék vele valamikor, és Karen azt mondta, hogy azt akarja, hogy nagyapával menjek, vagy nagyapával és nagyanyóval. Mindegy, csak ne anyuval. Viszont anyu érthetően nem szeretné, ha nagyapa vezetne Oxfordig, na meg kell azért ennek a lánynak apa vagy anya...
El is indultak időben, én pedig sebesen rendbe vágtam a házat, mert Karen vendégeket várt: azt a nőt, akinél lagziban voltak, és a kb. 2 éves kisfiát. Végezni akartam mindennel, mire megjönnek – mármint a vasalás kivételével. Tehát gyorsan kitakarítottam a fürdőket, elpakoltam mindenhol, porszívózás, és kész is. Később jöttek egy kicsivel, úgyhogy még egy kis chit-chatre, fényképcserélgetésre is volt idő Karennel. Mondta, hogy pasit kellene szereznem, 3 hétig szinte egyedül leszek, unatkozni fogok :)
Megjött a tipikus „semmit-nem-csinálok-csak-gymbe-járok-hetente-háromszor-és-szőke-vagyok” szomszéd a kisfiával, aki nekem teljesen olyan volt, mint Gabi Jánosa :) Nem tudom, lehet, hogy a két év körüli, szőke angol kisfiúk ugyanúgy néznek ki :))) Én elvonultam vasalni, aztán hallgattam a néhány alkalommal rázendülő gyereksírást, inkább nevezzük hisztinek. Karen tuti élvezte, mert nem igazán szereti a kisgyerekeket a házában :) De már legalább azóta próbálnak összehozni egy találkát, amióta én itt vagyok, azaz január óta... és nem a két ház között lévő száz méter volt az akadály :) Egyébként még profitálhatok is a látogatásból, mert lehet, hogy majd hívnak sittelni. Lehet.
A vasalás végeztével még pakoltunk egy kicsit a konyhában, gyorsan megbeszéltük, hogy ki mit csinál a hétvégén, kaptam vázában illatos virágokat, aztán dél-fél 1 körül eljöttem. Elkészültem, majd elindultam Camberley-be. Már nagyon rég voltam ott bringával, de el kellett intéznem a bankot (amióta visszajöttem, nem fizettem még be egyik csekkemet sem), és szükségem volt pár dologra a Boots-ból is. Persze sikerült egy-két olyan árucikket is beszereznem, amire nem feltétlenül volt szükségem... például egy szép, akciós hálóing a La Senzaból, ahol tök jó fejek voltak az eladó nők. Megdicsérték az otthonról hozott kék-ezüst fakarkötőmet (még meg is fogta:), és a hazai papucsomért is odáig voltak. Kérdezték, hogy honnan van? Aztán mondták, hogy „ha valami nagyon jól néz ki, az mindig külföldről van, lehet, hogy Magyarországra kellene mennünk” :) Voltam a Body Shopban is, mivel van kártyám, a kedvezmény mellett kaptam ajándékot, mert ebben a hónapban volt a szülinapom :) Ezeken kívül csak az Accessorize-ban (még mindig leértékelés volt...) és a Sainsbury’s-ben voltam. Már tudom, hogy miért ilyen kövérek az angolok: túl sok az akció! Mindig vagy 1-et fizet 2-t kap; vegyél 2-3-4-et ennyi fontért; vegyél 3-at, és a legolcsóbb ingyen van; vegyél ezt, kapsz hozzá amazt ajándékba, stb... Én is több dolgot vettem, mint szerettem volna... Ja, és ha már az evésnél tartunk: még az elején ebéd gyanánt ettem egy kis mini fillet burgert, ami tényleg mini :) A pasi megdicsérte a szemüvegemet, kérdezte, hogy honna jöttem, és otthonról van-e? :)
Olyan sokáig elvoltam Camberley-ben, hogy csak fél 6 után értem haza. Nem tudom mit csináltam eddig, mert a hálóingen és egy sálon kívül más ruhaneműt nem vettem magamnak... mondjuk jó sokat nézelődtem mindenhol, de egyszerűen nem volt kedvem próbálni, na meg semmibe nem szerelmesedtem bele... pedig mindenhol nagy leárazások vannak...
Szóval hazaértem, kicsit skype-oltam Orsikával, aztán kitakarítottam magamnál végre. Volt mit pakolni is, ami azt illeti... Átmentem a porszívóért is, úgyhogy a szőnyegem is tiszta. Hoztam magamnak a kis üvegházból ubit és paradicsomot. Tényleg minden bio itt mostmár :) Ja, azt nem írtam eddig, hogy azért tudtam az egész délutánt a városban tölteni, mert Karen rögtön a nyaralóba vitte a gyerekeket a suliból 2-kor, mert hamarabb végeztek, hiszen ez volt az utolsó „tanítási nap”. Így én már délben felszabadultam.
Itthon aztán még beszéltem anyusékkal is egy kicsit, mert egész héten nem beszéltünk, aztán tusoltam, egy kicsit rendbe hoztam magam, feleségeket néztem, majd blogot írtam, aztán megnéztem még egy részt. Mindhárom rész valamiért többször megállt... az utolsó legalább 5-6-szor... És már megint fél 2 lesz...
Utolsó kommentek