Au-pair vagyok Angliában

Csomószor felébredtem éjjel, aztán végül fél 10 volt, amikor már végképp éreztem, hogy ennek nincs értelme. Kávéztunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk, a délelőtt ezzel telt igazából. Pelin még este írt facebookon, hogy akkor legyen Guildford Kingston helyett, ahogy kértem, és kb. 10 üzenet követte: hogy most dél, 1 óra, 2 óra, ki jön, ki nem, stb... Hát 11-kor írt sms-t, hogy ő háromnegyed 12-re ott van Guildfordban... írtam, hogy én kb. 2 fele tudok odaérni, merthogy még pizsiben voltam, na meg a lányok is itt voltak :)

Szerintem kb. délben elmentek, vagy lehet, hogy kicsit hamarabb is. Bár nem nagyon volt kedvem menni, azért hajat mostam, elkészültem, megreggeliztem, majd teljesen időben elindultam North Campre. Olyan hülye van-is-nap-meg-nincs-is idő volt, nyomott levegővel. 2-re Guildfordba is értem, könnyen odataláltam a találkozás helyszínére.

Ott volt egy német lány, egy francia lány és egy fiú, na meg persze Pelin. Még vártunk két csajra, még egy németre és még egy franciára, aztán elmentünk a parkba, és piknikeztünk. Már akinek volt kajája, mert én ugye nem sokkal azelőtt ettem, úgyhogy nem voltam éhes. Volt egy elég otthonra emlékeztető élményünk: odajött egy részeg -szerintem- hajléktalan 2 sörrel a kezében, és mondta a pad szélén ülő francia srácnak, hogy menjen arrébb, mert le akar ülni. Hát leült, aztán egyszer csak, miután nem igazán szóltunk hozzá, elment hál' istennek. De végig bizonygatta, hogy ő milyen barátságos, és miért nem beszélgetünk vele... hát mert részeg volt és egyáltalán nem volt barátságos...

Innen átmentünk egy pubba a kis patak partjára. Kólát ittam, majd 5 fele ettünk is. Gyerekadagot kértem - és milyen jól tettem, mert elég rossz volt... Kis marhasült volt elvileg zöldségekkel... hát gyakorlatilag is zöldségek voltak, de nem a szebb fajtából, és a krumplin kívül minden csak úgy nyersen oda volt dobva kb... Nem is ettem belőle sokat, pedig olyan nem nagyon van, hogy jelentős részét otthagyom annak, amit kifizettem :)

Beszélgettünk még egy kicsit, aztán fél 7-kor elbúcsúztam tőlük, bár akkor már csak Pelin, az egyik német és az egyik francia lány volt ott. Kicsit furi volt a társaság, a francia  sráccal szerintem valami nem stimmel, az egyik francia lányban is van valami rendellenes. Az egyik német lány pedig egy kicsit nekem sok volt. Na most gondoljátok, hogy nekem mindenkivel bajom van, de nem: a másik francia lány és a másik német lány (akinek 9 édes- és 2 mostohatestvére van) nagyon aranyosak voltak, velük szívesen találkoznék máskor is, és Pelinnel is, dehát ő szerdán elrepül. Annyira sokszor nem találkoztam vele, de elég sokat tudunk egymásról, és szerintem hasonlítunk, sajnálom, hogy elmegy...

És valaki már ma elment, ugye Gabikám? Gondoltam ám rád ma, mostmár jó helyen vagy :) De tényleg nagyon sajnálom, hogy elmentél, meg azt is, hogy az utolsó hetedet is így megkeserítették Bodilék, pedig mióta azt hittük minden nap szinte, hogy ennél már nincs lejjebb... na jó, ahogy írtad: idővel biztos megszépülnek majd az emlékek...

Szóval fél 7-kor eljöttem, elsétáltam az állomásra, és hétkor felpattantam a vonatra. Egy srác megkérdezte, hogy odaülhet-e mellém. Csodálkoztam, mert elég sok hely volt, dehát mondtam, hogy persze. Nézegettem a fényképezőmben a képeket és zenét hallgattam. Egyszercsak hallom, hogy mond valamit, aztán odafordultam, és akkor már neki is fényképező volt a kezében, egy képet akart nekem mutatni. Kérdezte, hogy ismerem-e azt a valamit Portsmouth-ban. Mondom nem, mert még nem voltam. Megkérdezte, hogy honnan jöttem, stb. Kiderült, hogy grúz és Oxfordban tanul, márciusban jött, és nincsenek grúz barátai, most is egy thaiföldi és egy szaúdi sráccal volt. Ha szeretnék Oxfordba menni, lesz az idegenvezetőm, stb... Mivel az út csak negyed óra, nem volt hosszú a beszélgetés sem, elköszöntem, leszálltam. Azért ez jó, ha így megszólítják az embert, persze ha azt normális módon és stíliusban teszik...

Háromnegyed 8-kor hazaértem, majd blogoltam, e-maileztem, hallgattam az eső kopogását. Írtam a legkedvesebb volt gimis osztályfőnökömnek egy jó hosszú levelet, (szegény nem tudott elmenni az osztálytalálkozóra) meg az új  "kisfőnökömnek"  az irodában (aki Leah helyett Sam lett) egy rövidet a várható munkaóráimról. Valószínűleg egy kicsit jobban kézben tartja majd a dolgokat, mint Leah...

Letusiztam, most pedig fél 12 lesz lassan, úgy néz ki, hogy sikerül éjfél előtt lefeküdnöm.

Már megszokott dolog, hogy a szombati műszakba mindig kevés alvás után megyek, ez ma sem volt másképp. Felkeltem háromnegyed 8-kor, letusoltam, összeszedtem magam és elindultam. Először úgy volt, hogy rögtön Nikitől megyek az irodába, és útközben beugrottam  volna a Waitrose-ba valami reggeliért, de aztán úgy gondoltam, hogy nem olyan óriási kitérő hazaugrani, úgyhogy hazajöttem, ledobtam a cuccomat, gyorsan csináltam egy szendót reggelire, aztán eltekertem az irodába. Jó kis reggeli torna volt, az biztos :)

Megreggeliztem, aztán elkezdtem az iratokat válogatni, rendezgetni, dobozolni, átmozgatni, egyszóval mindent, amit csak egy papírhalmazzal csinálni lehet :) Aztán kikapcsolódásképpen jegyeket küldözgettem, azok azért fontosabbak voltak. Később visszatértem a papírjaimhoz, majd jöttek a befizetések, és ezzel foglalatoskodtam egészen 5-ig. Kay tök aranyos, mindig nagyon megköszöni, ha csinálok valamit :) Natalie sokszori kérésének eleget téve bevittem a kis listámat, amit eddig összeírtam... hát, nagyon jót derültek rajta, és mondták, hogy hogy kedvelnek, milyen jó fej vagyok... hát, most is azt tudom mondani, hogy biztos nem utálnak, de hogy mik vannak a szavak mögött...

Hazaértem, letusoltam, és pizsibe vágtam magam. Kicsit skype-oltam anyáékkal, és megírtam a péntekemet. Laura, a spanyol lány írt, vasárnap akart velem találkozni, de mondtam, hogy Pelintől búcsúzom valószínűleg. Mindenképpen szeretnék vele megismerkedni még mielőtt hazamegyek... csak nem lesz egyszerű időt szakítani rá...

Az Anglia-USA meccs már tartott, amikor megjött Gina és Niki bringával. Nem igazán voltam éber, dehát tudjátok hogy van ez, fiatal vagyok még, bírnom kell... Egy kicsit vodka-kóláztunk, chipsezgettünk, meccset néztünk, aztán én is lecseréltem a pizsimet, és a meccs után elsétáltunk a pubba. Ma nem csíptük ki magunkat, dehát minden nap nem is lehet :) A pubban semmi extra nem történt, igazából nem is voltunk bent sokat. Azt hittem azért, hogy angol meccs lévén többen lesznek, de a csalódottságtól biztos hazamentek :) Merthogy 1-1 lett az eredmény, ami nem elég jó... Pedig itt már hetek óta lázban égnek, zászlók az autókon, házakon, stb...

A pubból elmentünk Nikivel pizzázni, aztán még visszanéztünk egy kicsit, majd hazajöttünk háromnegyed 1 fele. Nem tudom, mikor feküdtünk le, mert az ágyba fél 2-kor, az biztos, de utána még rengeteget járt a szánk... Jó kis este volt, rengeteget nevettünk, és ne gondoljátok, hogy ilyen uncsi volt, csak sajnos vagy nem sajnos, mint általában, most is vannak részletek, amik nem publikusak :)

A mai napról még annyit, hogy ma volt otthon az ötéves gimis osztálytalálkozóm, amiről azért sajnálom, hogy lemaradtam... Dehát nyilván lehetetlen olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó, főleg ennyi embernek, amennyien mi voltunk... Ha valaki olvassa közületek: remélem, hogy jól éreztétek magatokat :))

Negyed 1-kor lefeküdtem, és fél 8-kor akartam felkelni. Hát ehhez képest 8 előtt riadtam fel, úgyhogy negyed 9-ig még pont el tudtam készülni. Yasmin már a WC-n volt, szóval szerencsére nem volt sok dolgom.

Elmentek, ettem egy kis gabonapelyhet, aztán elkezdtem pakolni, rendet teremteni szerte a házban. És persze mostam is. Mikor ezzel végeztem, megjött Karen könyvelőnője, úghogy én bevonultam a szobába vasalni, közben skype-oltam Orsikával, aztán kitakarítottam a fürdőket és végeztem is. Karennel még  dumáltunk, merthogy mivel egy bizonyos összeg felett keresek, adóznom kell, és a tennivalókat  próbálta a nő elmagyarázni Karennek, ő pedig nekem. Ő se érti egyébként teljesen, hogy mi hogy van, hát  még én... A helyzetet bonyolítja majd, ha Mattnél is  hivatalosan leszek.

Még felszeleteltem a csirkemellet a vacsihoz, aztán elvonultam, hogy végre  kitakaríthassam a kis lakásomat. Ráfért  már mit ne mondjak... a múlt hét volt az egyetlen, amikor elmaradt a pénteki takarítás.  De most nagyon alaposan mindent megcsináltam, hűtőt, mindent... el is tartott egy jó darabig. Egy kicsi szabdidőm maradt, amit  skype-olással töltöttem: anyus, Orsi és Gina voltak a partnereim ebben :) Állítólag iszonyat hőség van otthon, irigy is vagyok, Orsika ment a strandra :D

3-ra visszajöttem, paníroztam, közben hazaért a többség. Be vannak már sózva az esti kerti kemping miatt, Bert alszik kint velük :) Én tettem be krumplit a sütőbe, husit a serpenyőbe, Karen pedig elszaladt boltba. Aztán nem sokkal később felhívott, hogy ha hazaér, emlékeztessem, hogy hívja fel az anyukáját, mert ma van a szülinpaja. Mielőtt elkezdtünk volna enni, szépen felborítottam a Mattől korábban kapott sört... persze végigfolyt az asztalon, le a padra, majd a padlóra. Jobban nem is sikerülhetett volna. És egyébként ma mindent elejtettem, napok óta minden áldott nap beverem valahova a fejem, csoda, hogy a héten nem okoztam semmi nagy kárt sem magamban sem másban.

A csirke fincsi volt, apu most tesztelte először, de ő is mondta, hogy el kell ismernie, hogy ez tényleg jó :) Yasmin mondta, hogy én  mindig finomat csinálok, és megint mondták, hogy jobb vagyok, mint Matt :) Vacsi  közben dumáltunk a munkáról, Leah áthelyezéséről, az  idegbeteg Gordonról, stb. Yasmini nagyon kíváncsi mindenre :)

Vacsi után Karen is hazaért, úgyhogy felhívták az anyukáját, aki ugye Dél-Afrikában él. Pont tartott még a nyitómeccs (Dél-Afrika-Mexikó), amikor beszéltek, és állítólag a telefonban is hallatszott, hogy mekkora hangulat van kint. Az anyukája a parton volt egyébként, szegény :)

Még kicsit dumáltam velük erről az adózás-dologról, aztán fél 6-6 fele eljöttem. Hajat mostam, blogoltam egy kicsit, aztán készülődtem. Úgy volt, hogy Ginaék jönnek majd értem kocsival, de a családja elment valahova vele, és apuka írt neki, hogy nem fognak 9-re hazaérni, ahogy megígérték. A lányok meggyőztek, hogy én is aludjak velük Nikinél, úgyhogy 9-kor  elbicikliztem Nikihez, ott elkészültem, és  szerintem 10 körül mentünk a pubba végül, miután a lányok ettek egy kis pizzát.

A  pubban nem volt semmi különös, a feltűnően sok olasz amoroson kívül :) Ja, és majd elfelejtettem: Niki szülinapját ünnepeltük :) A kispincér nyilván megsértődött múlt héten, amiért nem adtam meg a számomat, mert köszönni se nagyon akart. Mikor a lányok egyszer kimentek cigizni, én meg egyedül maradtam, egy nagyon nem szép fiú megállt a WC-ről kijövet, rámnézett, és felém integetett... hát az integetés módja alapján nem éppen százas a gyerek... Ja, a lányok nagyon sokáig kint voltak egyébként, már mérges is voltam, aztán kiderült, hogy jó okuk volt kint maradni, Ginának beszélgetnie kellett egy bácsival. Az előzményeket nem akarom leírni, de tényleg beszélnie kellett vele. Aztán a pasi is bejött, kérdezte, hogy én is elmegyek-e két hét múlva. Amikor mondtam, hogy nem, megkérdezte, hogy mit csinálok akkor majd egyedül? Mondtam, hogy jó kérdés, majd  jövök a pubba egyedül, úgyis most is egyedül üldögéltem az asztalnál. Mondta, hogy nem leszek egyedül, ők itt lesznek... hát, inkább leszek egyedül :) Kicsit sok volt az "egyedül", bocsi :))

Aztán még odajött két dél-afrikai pasi, akik közül az egyiknek voltak magyar munkatársai egy pizzériában. A  nevüket is tudta, meg persze káromkodni is megtanították magyarul... és mondta, hogy milyen durva volt hallgatni, amikor  összeveszett a két srác...

A pubban zárásig maradtunk, aztán Ginánál letettük a kocsit, majd elgyalogoltunk Nikihez. Ettünk, aztán végül háromnegyed 3-kor feküdtem le.

Jó kis este volt, hiányozni fognak ezek a dilis csajok. Igaz, hogy nem régóta ismerjük egymást, főleg Nikivel, de nagyon megszerettem őket...

Annak ellenére, hogy este már fél 12-kor lefeküdtem, igazán nem esett jól felkelni reggel. Ja, és a sajt megint eltűnt!!! Fél 8-ra átmentem, Yasmini már azzal fogadott, hogy alig várja a jövő pénteket, az lesz élete legjobb estéje, stb. Már tudjuk, hogy ki hol alszik, mit eszünk, még a szokásos szombat reggeli reggelit is kihagyja Pauline-nál... Ebből kiderült számomra, hogy a jövő péntek mellett döntöttek, aminek én nagyon örülök. Yasmini egyébként egész reggel nem szakadt le a témáról, a WC-n ülve például eszébe jutott, hogy akkor nem tudok szombat reggeltől dolgozni az irodában, úristen mi lesz... :)

Karen a gyerekekkel együtt Thulat is elvitte, amit egyáltalán nem bántam. Mivel éber állapotában nem tudtak hozzáférni a fájós füleihez, így elaltatták, fél 4-kor ment érte Karen, úgyhogy nyugtunk volt. Mivel tegnap megcsináltam, amit ma kellett volna, nem volt sok dolgom, csak a szokásos takarítás-mosás-pakolás-trió, na meg az elmaradhatatlan porszívózás ugyebár. És persze a duma Karennel. Elég érdekes kapcsolata van az anyukájával és a tesójával, arról mesélt megint...

Én eljöttem  fél  10 után, majd nem sokkal később megjött hozzájuk a szocmunkás bácsi, aki kedden is volt. Én pedig megkezdtem a körutamat a bringával. Persze elkezdett cseperegni az eső, ami kisebb-nagyobb intenzitással az egész utamat végigkísérte. Először a bankba mentem, befizettem a csekkemet, és felderítettem, hogy mennyi lenne az átutalás, vagy az, hogy otthon használom a kártyámat (pénzfelvétel, fizetés). Hát, nem voltam elájulva az árfolyamtól, bár nem is számítottam jobbra.

Ezután beugrottam az irodába, és megbeszéltem Louanne-nal, hogy mégsem megyek Londonba. Tényleg nem érzem úgy, hogy szeretnék menni... Inkább nézem az angolok első meccsét :D Ja, és simán oda tudja adni a jegyemet a barátnőjének. Ja, és meglepetés várt bent, ugyanis kaptam gépet, saját loginnal és e-mail-címmel. Tök jó :) Kay mondta, hogy mivel nem tudták, hogy hogy írom a vezetéknevemet, a facebookról nézték le. Mire nem jó? :) Végre találkoztam Simonnal, aki a kis gépecskémet is szerelgette, meg is köszöntem neki így pár hónappal később :)

Innen bementem Camberley-be, ahol első utam egy háztartási cuccos üzletbe vezetett, ahol Yasmin szombaton vett egy kulacsot, amit tegnap Karen leejtett és letört a szájánál egy pöcök, majd Thula jól megrágta... És szeretne ugyanolyat, mert a saját pénzéből vette... Úgyhogy mondtam, hogy én megveszem neki, úgyis megyek a High Streetre. Ezután benéztem a Thomas Cookhoz, hogy van-e forintjuk, és ha igen, hogy váltják? Hát, mennyiségi kedvezménnyel jobb, mint a bank, de még mindig gyenge. És nem sok van nekik, két nappal előtte rendelnem kellene. Ugyanezt eljátszottam a postán is, ott volt a legrosszabb az árfolyam... Jaj, és a nő megkérdezte, hogy Magyarország Európa-e??? Mert néhány képeslapot is feladtam...

Ezután bementem a Bootsba, vettem átalakítót, hogy otthon tudjam majd tölteni a laptopomat. Beugrottam a Primarkba is, vettem egy kis vékony kék övet egy fontért, és  tök kedves volt a pénztáros fiú. Kérdezte, hogy jó napom van-e, stb, aztán kellemes napot kívánt. Szeretem az ilyeneket. Apróság, de felvidít. Kicsit még nézelődtem a plázában, kifele menet ráakadtam még egy pénzváltóra, aki az eddigiek közül a legjobb árat mondta, de még mindig nagyon kevés az otthoniakhoz képest. Úgyhogy majd csekkolom még közvetlenül utazás előtt is, de egyelőre úgy néz ki, hogy a legjobban akkor jövök ki, ha hazaviszem a fontot és otthon átváltom forintba. Tudom, hogy nem ez a legbiztonságosabb, de például ma 15-20 ezer forintnyi különbséget jelentett volna ekkora összegnél már... mert ugye kell a pénz a tartozásaimra (jogsim ára; repjegyem, amivel kijöttem; Oriflame-es cuccok anyusnak), és nyilván otthon is költeni fogok... Persze ha van valakinek ebben tapasztalata, és tud tanácsolni valami okosat, azt szívesen fogadom.

A plázából a suliba mentem, volt két felügyelő az órán, de nem sok vizet zavartak. Szünetben odajöttek és kérdezgettek bennünket a kurzusról, de igazából ennyi. Az óra most sem volt sokkal izgalmasabb, de legalább nem kerülgetett az álommanó... Ja, és kiderült, hogy Gina el tudott volna hozni, dehát ma pont korán eljöttem otthonról...

A gyerekek sulijánál találkoztam Karenékkel, akkor már rendesen szakadt az eső. Hazaértünk, Yasmint rögtön megfürdettük... Alágyújtottunk a Karen által már megpucolt krumplinak, betette a sütőbe a hagymás-sajtos-krumplis vegahasábokat és a hal”cafatokat”, majd elment Thulaért az állatorvoshoz. Én megcsináltam a krumplipürét, főztünk zöldségeket, majd megvacsiztunk, addigra már Thula is velünk volt. Szegény jó kómás volt... Holly pedig tök jó fej volt, nem volt megőrülve, mint általában, aggódással sétálgatott Thula körül :)

A fincsi eper után, amit desszertre kaptunk, Seb elvonult, Yasmin a konyhában gépezett, mi pedig Karennel a nappaliban pihentünk, mivel konstatáltuk, hogy sokkal korábban van, mint gondoltuk :) Ő is amellett van, hogy készpénzt vigyek, mondta, hogy vegyek majd ilyen utazó övet, amiben biztonságosan vihetem majd. Ezt mondjuk már lehet, hogy írtam, de nem baj :) Meg beszéltünk róla, hogy miért is akarok annyi cuccal hazamenni, amennyivel... Hogy ő régen milyen kevéssel utazgatott :) Hát, még magam sem tudom, hogy mit viszek, mit nem... Van egy-két biztos pont, mint ajándékok és pár ruha, és kb. már meg is telik a bőrönd...

Laptop-táskát nem fogok venni, egyrészt azért, mert nem találtam (nem akarok egy nehéz, csúnya, fekete valamit), másrészt drága, harmadrészt pedig van nekem otthon egy Oriflame-es táskám, ami igazából laptop-táska, csak nőiesítve. És mikor mondtam anno, hogy nekem az kell (valamennyit teljesíteni kellett érte azt hiszem), mert majd abba teszem a laptopomat, akkor mindenki kinevetett... :) Ja, és azért sem, mert Yasmini nagylelkűen kölcsönadja nekem, persze ijedten megkérdezte, hogy ugye nem fogom elveszíteni? Hát, mitől is félhetne jobban ő, aki mindig azt hiszi mindenről, hogy elveszett, ha már egy másodpercig nem látja... Mondtam, hogy ha elvesztem a táskáját, akkor az azt jelenti, hogy a laptopot is elvesztettem, úgyhogy nem szeretném :)

Ja, és Karen aláíratott velem egy papírt arról, hogy január óta x összeget átvettem tőle. Berttel papírmunkáztak a napokban... Mondta, hogy Bert mondta neki, hogy kérdezze meg, hogy mennyi van meg belőle... hát, szomorú, de szinte semmi... bár ha azt nézzük, hogy vettem laptopot, két fényképezőt, repjegyet oda-vissza, hajvasalót, ipodot, stb... akkor nem vészes. Végülis ha azt a pénzt félre tudom majd tenni ezután is, amit Matt-től kapok (és miért ne tudnám?), akkor tudok majd spórolni amellett, hogy nem tagadok meg magamtól semmit az ésszerűség határain belül. Mondjuk most jut eszembe, hogy a júliusi irodás fizetésem karcsú lesz a hazalátogatás miatt, a szeptember pedig Amerika miatt, utána meg lehet, hogy nem lesz majd ennyi munka, szezon után, de sebaj...

Miután mindent megtárgyaltunk, fél 6 fele eljöttem egy fél órára, majd visszamentem, és indultunk a színházba. A kocsiban Karen elbeszélgetett Yasminnal a nedves bugyikról és a következményekről, merthogy megint az történt. Kidobtuk Yasminit a színháznál, majd elvitt engem az irodába. Ahogy belegondoltunk, azóta tart, amióta Shaniaval fasírtban vannak. És mondta aztán Karen, hogy kivizsgálták már, és tisztán pszichológiai oka van, régen is akkor jött elő, amikor az aktuális barátnővel megromlott a viszony. Ezenkívül elmondott pár dolgot a műtétről, amit Yasmini nem feltétlenül fog megtudni, ami jobb is...

Az irodában nem volt semmi extra, már csak Sarah volt ott. Ja, dehogynem volt: a saját gépemet használtam, ami a nyomtató mellett van, úgyhogy még csak fel sem kell emelnem a fenekemet, amikor nyomtatok... ami nem feltétlenül jó. És a Matt által említett változtatás láthatóan életbe lépett, azaz Leah gépestől, székestől át lett mozgatva a könyvelésre, úgyhogy most jó nagy üresség van a helyén. Nem tudom, hogy Matt mikor mondta nekik, mert 11 körül még semmi nem volt, amikor ott voltam. Egyébként jegyeket csináltam, majd iratokat válogattam, és közben meghallgattam Gordon kirohanását... szidta az adminosokat rendesen, főleg Kay-t.

10-kor lejárt a műszak, a hideg szélben, anyu kabátjában hazatekertem, majd blogoltam, láthatjátok, hogy nem keveset. Írt a spanyol lány, hogy itt van, és hogy szombaton vagy vasárnap találkozhatunk, de Pelin is írt, hogy találkozzunk még mielőtt elmegy, ami 16-án van, úgyhogy nem tudom hogy lesz még a hétvégém...

Ami biztos, hogy most lefekszem, mert negyed 1 van :D

Ja, és azt nem tudom, hogy miért vannak aláhúzva a bejegyzések címei tegnap óta, majd ha lesz rá időm, beleásom magam.

Este fél 1-kor sikerült lefeküdnöm, és negyed 9-ig aludtam, úgyhogy ma nem voltam mosott rongy. A sajt még reggel is ott volt, aminek nem tudom, hogy örüljek-e, jó lenne már pontot tenni az egér-ügy végére.

9 fele átmentem, megreggeliztem és elkezdtem pakolni. Volt mit, mert anyu reggel vagdosott egy kis újhagymát (ami tegnap jött a kiskertből), és minden ott volt hagyva a konyhapulton, egy csomó homok, a szára, meg minden... aztán mondta, hogy sietnie kellett az állatorvoshoz, és azért hagyott ekkora kupit... hát mondtam, hogy igen, láttam... Amúgy tényleg el szokott maga után pakolni nagyjából.

Délelőtt valamikor hívott Gabi, hogy úgy néz ki, hogy a kedves családja méltóztatik kifizetni, úgyhogy ha "fogösszeszorítva" is, de kibírja velük vasárnapig...szegény...

Megcsináltam a holnapi munkát is (portörlés, ablakok, tükrök), hogy suli előtt még be tudjak menni a bankba meg egy-két helyre pénzváltás-ügyben érdeklődni. A mai feladat pedig a „cupboard” rendezése volt. Karen mondta, hogy szerinte 4 napig fog tartani a rend, szerintem addig se, úgyhogy holnap reggel le is fényképezem :)

Tök jó volt, mert Matt közben hazajött és csinált nekünk egészséges krémsajtos-újhagymás-salátás szendvicset és fincsi kávégépes kávét. Karen is megfogott egy-két dolgot, de lényegében én csináltam, ki is dobáltam egy csomó cuccot. Mondjuk nem siettem el, így szép kényelmesen, beszélgetve, fél 3-kor jöttem el.

Matt mondta, hogy holnaptól átrakja Leah-t a könyvelésre, és Sam lesz az admin főnöke. De még Leah sem tudja... bár örülni fog neki. Szóval ezek után Sammel egyeztessek majd mindenről. Mondta megint, hogy mennyire elégedetlen a lányokkal, stb... Mondtam, hogy én is elszúrtam valamit hétfő este...

Szóltak, hogy vagy jövő hét, vagy az utána következő hét pénteken le akarnak menni Lisa-ékkal a nyaralóba, úgyhogy délután 3-tól szombat kb. délig én leszek a gyerekekkel. Mondta Karen, hogy kifizetik azt a pénzt, amit az irodában keresnék, és majd megbeszéljük, hogy bemenjek-e egyáltalán majd dolgozni. És állítólag Matt mondta Karennek, hogy mindenképpen fizessenek alapból is többet, merthogy egésznapos, 24 órás felügyelet lesz, nyilván ott is alszom majd. Mondtam, hogy a jövő hét jobb lenne, mert utána héten van a lányok utolsó hete itt, és én szeretnék pubozni velük, és méltó módon elbúcsúzni tőlük :)

Szóval fél 3 körül átjöttem, és mivel Yasmin rögtön suliból ment fiziora, és apu vitte, Karen mondta, hogy később is mehetek, szóval negyed 4 fele mentem vissza. Hárman áttettük a sátrat máshova, majd ruhákat pakolásztam, Karen pedig tésztát főzött pestoval. Azért Matt vitte most Yasminit, mert Sebet sokszor viszi teniszre, Yasmint pedig nemigen hordja fiziora. Utána elvileg puboztak is egyet, és egy itthoni úszást is beígért neki. Ezzel én csak jól jártam, mert így vacsi után elpakoltam, még felhúztam Yasmin ágyneműjét, aztán eljöttem 4 után.

Itthon gyors átöltöztem, biciklire pattantam, és 5-kor már az irodában voltam. Még szinte mindenki bent volt. Befizetéseket csináltam, majd jegyeket, mert rengeteg van. Natalie mondta, hogy milyen jó fej vagyok, pedig nem is mondtam vagy csináltam semmit. Aztán mondtam, hogy ő is nagyon jó fej volt, hogy elmondta mindenkinek a Gordonos-meleges sztorit... Mondta, hogy bocsi :) Louanne-nal is beszéltem a szombatról, nem tudunk semmit, csak azt, hogy Farnborough-ból megy a kisbusz. Nem tudom, hogy tegnap írtam-e, de már nem is bánnám, ha nem mennék... Jó lenne egyszer Londonban bulizni, nem is olyan vészes az ár (persze viszonyítás kérdése), és Farnborough-ig haza is hoznak reggel... De akkor is, most úgy érzem, hogy nem lesz kedvem. Louanne mondta, hogy ő is csak pénteken tud majd részleteket, mert az a csaj, akinek a barátja is zenél majd, és aki szerezte a jegyeket, csak pénteken jön vissza a nyaralásból. És van egy másik barátnője, aki jönne, de neki se tud mit mondani, amíg nem jön vissza a lányka, azt sem tudják, hogy van-e még jegy... Gondoltam rá, hogy én átengedem neki az enyémet...Holnap még átgondolom...

9-ig dolgozgattam, aztán hazatekertem. Ma korán le kell feküdnöm, Matt is mondta Karennek állítólag, hogy ezért vagyok ilyen fáradt, mert sokáig ébren vagyok. Hát, ezzel nem mondott újdonságot :) Karen kérdezte reggel, hogy tegnap mikor feküdtem le, és mikor mondtam, hogy fél 1, mondta, hogy ez már végérvényesen az én hibám :)))

Szóval most negyed 12, és jelentem mindjárt alvás! :) Azt hiszem mostanában nem került fel ilyen korán a bejegyzés :)

Még annyi, hogy Karennek is mutattam ezt a videót még délelőtt, amit Orsikától kaptam tegnap. Annyira jól esett, nézzétek meg:
http://www.monddelmilkaval.hu/index.php?dal=a29zem9ub20va29zem9ub21fdmlraV8uZmx2
Igaz is amúgy minden, a teregetés és a mosogatás is, bár most nem aktuális :))

Nem hiszitek el, de ma reggel megint a kis háziállatomra ébredtem 6-kor. Mire odamentem, eltűnt. Komolyan elegem van már... Valószínűleg azért nem ette meg a sajtot, mert már meg volt száradva vasárnap óta, tehát még válogatós is a kis patkány... Nem baj, azért megpróbálom elkapni. Visszafeküdtem még, majd fél 8-kor munkába álltam.

Yasmini jó hangulatban volt, mondtam neki, hogy a ma esti sittelésnél remélem jobban fog viselkedni. Erre mondja, hogy persze, de nekem nem volt türelmem szombaton, és amúgy is én nevettettem, mondja mindezt nevetve. Mondtam, hogy az embernek néha sajnos elfogy a türelme, főleg, ha egy 10 éves kislány szombat este 11-kor még a vízzel játszik, nem is akárhogy... Mondta, hogy bocsi, aztán csacsogtunk tovább arról, hogy majd hogy skype-olunk, ha majd hazamegyek, meg ha majd ők az USA-ban lesznek, én meg még nem. Most leírnám, hogy miket mondott, iszonyat szövege van, de nem tudok kiemelni egyet sem, amúgy meg sok lenne :)

WC, majd indulás következett, én pedig elkezdtem rendbeszedni a házat. Karen hazaért, beszélgettünk, mondta, hogy gondolkodik, hogy mégis lehet, hogy a szállodában kellene lakni az apartman helyett, mert valamiért mindenki odamegy Franny-éken meg egy másik nőn kívül. Kicsit drágább, de van reggeli, hétfőtől csütörtökig ingyen alkohol, medence; ennyit jegyeztem meg az előnyökből... és shuttle-busszal 10-15 perc a kórház, az apartmantól 10 perc gyalog. És azt is mondják, hogy  a műtét után nem biztos, hogy jó annyit tologatni, merthogy a göröngyös járdán nem jó pattogni... hát mondtam, hogy nem hiszem egy busz ebből a szempontból annyival jobb... Ja, és mondta, hogy ő is elbeszélgetett Yasminnal, hogy szépen viselkedjen velem, becsülje meg, hogy ilyen jó fej vagyok :)

Arrébb tettük a kint felállított sátrat, hogy a tegnap este óta szinte megállás nélkül szakadó eső mindenhol érje a füvet, aztán folytattam a vasalást. Gabi hívott közben, hogy Bodilék milyen parasztok megint. Komolyan nem értem, hogy mire jó ez, szegénynek megkeserítik az utolsó napjait itt... (Hosszú volna leírni, hogy mi volt, már tegnap is rácsörögtem, hogy az országban van-e még, mert vasárnap óta piszkálják megint...) Aztán még egyszer hívott, hogy ha nagyon eldurvulna a helyzet, átköltözhet-e hozzám vasárnapig. Karen is mondta, hogy persze, úgyhogy ha gáz van, várlak!!

Vasalás után gyors összekaptam magam, majd jött értem Gina, és bementünk Camberley-be, mert suli előtt akartam nézelődni egy kicsit, Esztinek néztem Twilight-os cuccokat, de megállípítottam, hogy jobban járok, ha az amazonról rendelek. A suliban megint majdnem elaludtunk, tényleg nagyon uncsik az órák... Biztos benne van az is, hogy kevesebbet alszom, mint amennyire szükségem lenne, de konkrétan lecsukódnak a szemeim, amikor szöveget kell olvasni. Nagyon rossz.

Suli után Gina feljött egy pár percre, fetrengtünk egy kicsit, aztán mindenki ment gyerekezni. Gabi hívott, hogy még mindig nem tudja, hogy mi van, Bodil szokásához híven hadovál, de nem mond semmit. Yasminnal rögtön tusoltunk és hajat mostunk, ahogy hazaértek, és meséltem egy kicsit Gabi családjáról. Ő meg kérdezgette, hogy „ugye mi jobbak vagyunk?”; „ugye én nem vagyok olyan rossz, mint Jemima?”; stb... Aranyos volt :)

Felöltöztettem, aztán vacsiztunk: valami oldalas volt sűrű, édeskés szószban, sült krumplival, salátával és párolt zöldségekkel. Igazán fincsi volt. Közben telefonált Matt, hogy 100 fontért teletankolta a BMW-t benzinnel, a gond csak az, hogy mindezt dízel helyett tette... úgyhogy eltöltött egy kellemes órácskát a benzinkúton. Szerencsére még időben észlelte a bajt... De ki volt akadva, hogy vele még ilyen sosem történt, inkább Karenre jellemzőek az ilyenek :)

Kaja után elpakoltam, a többség pedig tornázni kezdett Seb szobájában. Illetve csak Karen jógázott a Wii-vel a gyerekek kérésére. Aztán Seb engem is meginvitált, úgyhogy egy kicsit aerobicoztam :) Ezután kivonultunk a nappaliba, ahol Sebbel mi is felüléseket csináltunk, amíg Yasmin csinálta (leginkább nem) a saját hasizom-gyakorlatait. Biztos, hogy nagyon nehéz lehet neki, bármilyen mozgás is legyen az, de ha így halad, nem lesz értelme a műtétnek... Seb pedig annyira édes, úgy próbál segíteni Yasminnak, ő meg csak kiabál vele meg piszkálja. De Sebet nagyon nehéz kihozni a sodrából, nagyon okosan megtanulta kezelni a nővérkéjét... Yasmin nyavalygott, Sebastian pedig megkért, hogy mutassak neki gyakorlatokat, úgyhogy mutattam. Képzeljétek kiderült, hogy még mindig le tudok menni hídba állásból. Tudom, hogy ez amúgy nem nagy szám, de ahhoz képest, hogy milyen kötöttek az izmaim, és milyen régen nem mozgok...

Apu befutott, Yasmin is végzett, úgyhogy elvonulhattam egy kicsit fél 6 után. Letusoltam, blogoltam, aztán negyed 8-ra visszajöttem. Karen ágyba tette a gyerkőcöket, kaptak még 10 percet olvasásra. Anyuék fél 8 után elmentek, én háromnegyedkor leoltottam a lámpákat, Sebastian már aludt is addigra, Yasmin pedig ígéretéhez híven jól viselkedett, ahogy szokott, kért jóéjt-puszit, megszeretgetett, és elaludt.

Én skype-oltam anyussal és mamámmal, megrendeltem amazonról Esztinek a kulcstartót, Gabiva is skype-oltam egy csomót. Közben már haza is jöttek Karenék, csak vacsizni mentek kettesben. Valahogy szóba került, hogy majd hogy viszem haza a pénzt, amivel az otthoniaknak tartozom – merthogy nem kevésről van szó. Matt mondta, hogy ő készpénzben vinné, tegyem a melltartómba, aztán a következő már a bugyi volt :) Karen szerint vegyek direkt erre való övet, amit a ruha alatt lehet hordani. Hát, azt hiszem felderítem, hogy mi mennyi, hátha az utalással jobban ki lehet jönni... nem akarok ennyi pénzzel rohangálni...

Hazaérve folytattam Gabival a dumálást, egészen majdnem fél 12-ig, régi jó szokásunkhoz híven. Éjfél van, úgyhogy ma korán fekszem :) Remélem nem ébredek „egérzajra” éjszaka...

Iszonyatosan nehezen keltem ki az ágyból reggel, de aztán viszonyleg gyorsan felébredtem. Átmentem, kivittem a kukákat, keservesen felöltöztettem Yasmint, aztán reggeliztünk, majd ismét keservesen WC-ztünk, majd miután megtaláltuk a százhúsz tolltartója és színesceruza-készlete közül a megfelelőt, elmentek a suliba. (Ilyenek amúgy minden reggel vannak továbbra is, csak már nem írom le mindig őket...)

Én pakoltam, hétfőhöz képest nem volt vészes a helyzet, és mosni is csak egy adagot mostam, mert Karen már kimosta a fehéreket tegnap este... persze ilyenkor mindig ott várnak reggelig a gépben, dehát nem az én ruháim... Tehát a délelőtt pakolással, fürdőszobatakarítással, porszívózással, felmosással telt, és a Sainsbury’s-es szállítmány kipakolásával. Na meg beszélgetéssel. Mikor Karen visszajött a kutyasétáltatásból, megint egy csomót dumáltunk Yasminról. Karen mondta, hogy én csak 5 hónapja vagyok az esetek többségében birkatürelmű vele, ő pedig 10 éve... De mondtam, hogy szombaton már elfogyott a türelmem, amikor fél 11 után még vizet köpdösött a szájából alvás helyett... Mondta, hogy persze, hogy elfogy, este meg főleg :) Matt állítólag mondta egyébként Yasminnak vasárnap, hogy vigyázzon, hogy hogy viselkedik velem, értékelje, hogy eddig ilyen jóban voltunk, és tegyen róla, hogy ez ezután is így maradjon.

Olyan fél 1 tájékán végeztem mindennel, úgyhogy fogtam a szombati maradék lasagnet és itthon megettem ebédre. Netezgettem, skype-oltam egy csomót Ginával aztán meg Orsikával. És, ami a legjobb: pont tegnap nyavalyogtam legjobban Ginának, hogy mi lesz velem, ha ők elmennek (27-én), kivel fogok kijárni a pubba, meg úgy egyáltalán... El akartam kezdeni nézelődni ezeken az au-paires oldalakon, bár eddig sem volt szerencsém velük... Na mindegy is, a lényeg, hogy facebookon írt egy SPANYOL lány, július 21-én lesz 22, szinte pont egy évvel fiatalabb csak nála. Holnap jön Frimley-be és szeptember végéig marad. Remélem jó fej, majd kiderül, ha találkozunk valamikor. Ja, és a facebookon tagja vagyok egy Camberley-s-au-paires csoportnak, ott talált meg. Erről nem is írok most többet, majd meglátjuk mi lesz, mindenesetre biztató, hogy esetleg lesz valaki a közelben.

Háromra visszamentem, kellemes meglepetésként ért, hogy valaki a háznál lévő kiskapuig behúzta a kukát. Ilyen még nem igazán történt a lassan 5 hónap alatt. Beszedtem a ruhákat, mert elkezdett cseperegni az eső, aztán hajtogattam, és haza is értek a suliból. Yasminnal rögtön sikerült is összeveszni: persze megint be volt pisilve egy kicsit, és mondtam, hogy menjünk tusolni vacsi előtt, merthogy Karennek alapból ez volt a terve (fél 5-kor vitte a színházba). Mivel Yasmin erről nem tudott (vagy nem akart tudni), azt mondta, hogy én vagyok az oka, hogy vacsi előtt kell tusolnia, mert szóltam Karennek. Az már persze nem zavarta a kisasszonyt, hogy ki se mentem a fürdőszobából közben, csak az ajtóból kiszóltam, hogy „Karen!”, amikor anyu egyébként már úton volt, hogy közölje, hogy megyünk tusolni. Persze megint volt „unfair” és társai, de pillanatok alatt lenyugodott, és átment mézes-mázosba.

Letusoltunk, felöltöztettem, és már kész is volt a vacsi, ami igazából reggeli. Vagy inkább reggeli, ami vacsi? :) Merthogy ma az egyszerűség jegyében bacon volt tükörtojással, pirítóssal és salátával (bab is volt, de azt én kihagytam). Hát nagyon jól esett, de tényleg. Nem is ettem tükitojást, mióta itt vagyok, teljesen az otthoni hétvégi reggeliket idézte. Már csak „hajas krumpli” kellene tejföllel és „töpörtővel”, Erős Pistával, és friss kenyérrel... Nyami, össze is futott a nyál a számban. Tuti felszedek majd pár kilót otthon, de nem baj. Szombat reggel ez lesz a menü :)

Vacsi után nem sokkal Karen elvitte Yasmint, én pedig a mindig éhes kisangyallal maradtam és eltakarítottam a vacsi után. Tényleg mindig éhes, mindig nassol, és mégis kis csontváz. Mondjuk nem csokit eszik, hanem epret, müzliszeletet, ilyeneket, na meg mozog is nem keveset... Hazaért Matt egy rakat virággal megint, mondtam is neki, hogy mostanában akárhányszor hazajön, mindig hoz valami növényt. Mondta, hogy várjam ki a végét, hogy milyen gyönyörű lesz a kert pár héten belül :)

Nem sokkal később Karen is hazajött, én még megetettem Thulát, aztán 5-kor el is jöhettem. Itthon egy kicsit még beszéltem anyusékkal, aztán 6-ra bementem az irodába. Már csak Leah volt az adminon, már jó régen találkoztunk. Megint befizetéseket csináltam, majd mikor mindegyikkel végeztem, amit meg tudtam egyedül csinálni, Leah-val csináltam manuálisat is, amikor teljesen neked kell felvinned minden apró részletet a rendszerbe. Egyet csináltunk, aztán mennie kellett, a többit rámhagyta. Hát, az első egy kicsit hiányosra sikeredett, most nem kezdem el magyarázni, hogy mit rontottam el, de valószínűleg javítható a dolog. A többinél már ment...

Már mikor odafele mentem, elkezdett csepegni az eső újra, aztán rendesen rákezdett, és abba sem hagyta azóta, most éjfél van, de még most is szakad. Ebből gondolom kitaláljátok, hogy miért az a bejegyzés címe, ami... Hazafelé egyébként fura élményem volt: egy kocsiból kikiabálta egy srác, hogy „I love you!”... nem láttam az arcát, de gyanús, hogy nekem szólt, mert egy árva lélek sem volt rajtam kívül az utcán; az meg még gyanúsabb, hogy kis suttyók voltak, akiknek ez nagy pöri :)

Hazaértem, bőrig áztam, ki se nagyon láttam amúgy a szemüvegemen, de sajna nem volt nálam a tok, úgy meg nem akartam a táskámba rakni. Itthon neteztem, blogoltam, tusoltam, majd fél 2-kor nyugovóra tértem.

Jajj, az egérről nem tudom, hogy mi az utolsó info, mert most „karbantartják” a blog.hu-t, és nem emlékszem, hogy írtam-e róla, úgyhogy most írok. Szóval szombaton Pauline elvileg minden lyukat betömködött kívülről a házon, és a szombat esti sajt eltűnt, egér megint sehol, már nem tudom hanyadszorra vágta át ezt a kegyes csapdát... A fura viszont az, hogy a vasárnap reggel kitett sajt még mindig ott van, ami extra hosszú idő. Viszont ha tényleg betömködte szombaton, és vasárnap éjjel még eltűnt a sajt, akkor itt kellett lennie valahol... lehet, hogy a falak között megfulladt, nem? :) Vagy nem tudom, de akkor meg miért nem jön a sajtért? Vagy ha mát nincs itt, hogy ment ki? Mert ha mondjuk belülről kilökte az egyik „tömést”, akkor azon vissza is tudnak jönni, ha akarnak... Komolyan nem tudom, ötleteket várok :) Félreértés ne essék, nagyon örülök, hogy a jelek szerint két napja nem járt(ak) itt, de ez akkor is furi...

Oh, és még egy dolog. Nem tudom, hogy kicsiny országunkban mindenki használ-e, de mi otthon minden fehér mosásnál teszünk fehérítőt a gépbe. Ezt már jó múltkor előadtam Karennek, merthogy ő meg ugye simán bedobálja a fehér pólót a fekete ruhák közé... de azt mondja, hogy csak a régieket... hát azért nem :) Csodálkozott rendesen, hogy minden mosásnál belelöttyintünk egy kicsit. Most nem tudom, hogy honnan jutott eszébe, de beszerzett egy fehérítő port, amit a mosóporhoz kell rakni. Hát, kíváncsi leszek... Tervezi, hogy majd ezzel kifehéríti Seb táskáját, amit szintén berakott a feketék közé, és hiába mondtam utána, hogy szürke lett, ő fehérnek látta :) Hát mostmár belátta, hogy igazam volt :)