Nem hiszitek el, de ma reggel megint a kis háziállatomra ébredtem 6-kor. Mire odamentem, eltűnt. Komolyan elegem van már... Valószínűleg azért nem ette meg a sajtot, mert már meg volt száradva vasárnap óta, tehát még válogatós is a kis patkány... Nem baj, azért megpróbálom elkapni. Visszafeküdtem még, majd fél 8-kor munkába álltam.
Yasmini jó hangulatban volt, mondtam neki, hogy a ma esti sittelésnél remélem jobban fog viselkedni. Erre mondja, hogy persze, de nekem nem volt türelmem szombaton, és amúgy is én nevettettem, mondja mindezt nevetve. Mondtam, hogy az embernek néha sajnos elfogy a türelme, főleg, ha egy 10 éves kislány szombat este 11-kor még a vízzel játszik, nem is akárhogy... Mondta, hogy bocsi, aztán csacsogtunk tovább arról, hogy majd hogy skype-olunk, ha majd hazamegyek, meg ha majd ők az USA-ban lesznek, én meg még nem. Most leírnám, hogy miket mondott, iszonyat szövege van, de nem tudok kiemelni egyet sem, amúgy meg sok lenne :)
WC, majd indulás következett, én pedig elkezdtem rendbeszedni a házat. Karen hazaért, beszélgettünk, mondta, hogy gondolkodik, hogy mégis lehet, hogy a szállodában kellene lakni az apartman helyett, mert valamiért mindenki odamegy Franny-éken meg egy másik nőn kívül. Kicsit drágább, de van reggeli, hétfőtől csütörtökig ingyen alkohol, medence; ennyit jegyeztem meg az előnyökből... és shuttle-busszal 10-15 perc a kórház, az apartmantól 10 perc gyalog. És azt is mondják, hogy a műtét után nem biztos, hogy jó annyit tologatni, merthogy a göröngyös járdán nem jó pattogni... hát mondtam, hogy nem hiszem egy busz ebből a szempontból annyival jobb... Ja, és mondta, hogy ő is elbeszélgetett Yasminnal, hogy szépen viselkedjen velem, becsülje meg, hogy ilyen jó fej vagyok :)
Arrébb tettük a kint felállított sátrat, hogy a tegnap este óta szinte megállás nélkül szakadó eső mindenhol érje a füvet, aztán folytattam a vasalást. Gabi hívott közben, hogy Bodilék milyen parasztok megint. Komolyan nem értem, hogy mire jó ez, szegénynek megkeserítik az utolsó napjait itt... (Hosszú volna leírni, hogy mi volt, már tegnap is rácsörögtem, hogy az országban van-e még, mert vasárnap óta piszkálják megint...) Aztán még egyszer hívott, hogy ha nagyon eldurvulna a helyzet, átköltözhet-e hozzám vasárnapig. Karen is mondta, hogy persze, úgyhogy ha gáz van, várlak!!
Vasalás után gyors összekaptam magam, majd jött értem Gina, és bementünk Camberley-be, mert suli előtt akartam nézelődni egy kicsit, Esztinek néztem Twilight-os cuccokat, de megállípítottam, hogy jobban járok, ha az amazonról rendelek. A suliban megint majdnem elaludtunk, tényleg nagyon uncsik az órák... Biztos benne van az is, hogy kevesebbet alszom, mint amennyire szükségem lenne, de konkrétan lecsukódnak a szemeim, amikor szöveget kell olvasni. Nagyon rossz.
Suli után Gina feljött egy pár percre, fetrengtünk egy kicsit, aztán mindenki ment gyerekezni. Gabi hívott, hogy még mindig nem tudja, hogy mi van, Bodil szokásához híven hadovál, de nem mond semmit. Yasminnal rögtön tusoltunk és hajat mostunk, ahogy hazaértek, és meséltem egy kicsit Gabi családjáról. Ő meg kérdezgette, hogy „ugye mi jobbak vagyunk?”; „ugye én nem vagyok olyan rossz, mint Jemima?”; stb... Aranyos volt :)
Felöltöztettem, aztán vacsiztunk: valami oldalas volt sűrű, édeskés szószban, sült krumplival, salátával és párolt zöldségekkel. Igazán fincsi volt. Közben telefonált Matt, hogy 100 fontért teletankolta a BMW-t benzinnel, a gond csak az, hogy mindezt dízel helyett tette... úgyhogy eltöltött egy kellemes órácskát a benzinkúton. Szerencsére még időben észlelte a bajt... De ki volt akadva, hogy vele még ilyen sosem történt, inkább Karenre jellemzőek az ilyenek :)
Kaja után elpakoltam, a többség pedig tornázni kezdett Seb szobájában. Illetve csak Karen jógázott a Wii-vel a gyerekek kérésére. Aztán Seb engem is meginvitált, úgyhogy egy kicsit aerobicoztam :) Ezután kivonultunk a nappaliba, ahol Sebbel mi is felüléseket csináltunk, amíg Yasmin csinálta (leginkább nem) a saját hasizom-gyakorlatait. Biztos, hogy nagyon nehéz lehet neki, bármilyen mozgás is legyen az, de ha így halad, nem lesz értelme a műtétnek... Seb pedig annyira édes, úgy próbál segíteni Yasminnak, ő meg csak kiabál vele meg piszkálja. De Sebet nagyon nehéz kihozni a sodrából, nagyon okosan megtanulta kezelni a nővérkéjét... Yasmin nyavalygott, Sebastian pedig megkért, hogy mutassak neki gyakorlatokat, úgyhogy mutattam. Képzeljétek kiderült, hogy még mindig le tudok menni hídba állásból. Tudom, hogy ez amúgy nem nagy szám, de ahhoz képest, hogy milyen kötöttek az izmaim, és milyen régen nem mozgok...
Apu befutott, Yasmin is végzett, úgyhogy elvonulhattam egy kicsit fél 6 után. Letusoltam, blogoltam, aztán negyed 8-ra visszajöttem. Karen ágyba tette a gyerkőcöket, kaptak még 10 percet olvasásra. Anyuék fél 8 után elmentek, én háromnegyedkor leoltottam a lámpákat, Sebastian már aludt is addigra, Yasmin pedig ígéretéhez híven jól viselkedett, ahogy szokott, kért jóéjt-puszit, megszeretgetett, és elaludt.
Én skype-oltam anyussal és mamámmal, megrendeltem amazonról Esztinek a kulcstartót, Gabiva is skype-oltam egy csomót. Közben már haza is jöttek Karenék, csak vacsizni mentek kettesben. Valahogy szóba került, hogy majd hogy viszem haza a pénzt, amivel az otthoniaknak tartozom – merthogy nem kevésről van szó. Matt mondta, hogy ő készpénzben vinné, tegyem a melltartómba, aztán a következő már a bugyi volt :) Karen szerint vegyek direkt erre való övet, amit a ruha alatt lehet hordani. Hát, azt hiszem felderítem, hogy mi mennyi, hátha az utalással jobban ki lehet jönni... nem akarok ennyi pénzzel rohangálni...
Hazaérve folytattam Gabival a dumálást, egészen majdnem fél 12-ig, régi jó szokásunkhoz híven. Éjfél van, úgyhogy ma korán fekszem :) Remélem nem ébredek „egérzajra” éjszaka...
Utolsó kommentek