Iszonyatosan nehezen keltem ki az ágyból reggel, de aztán viszonyleg gyorsan felébredtem. Átmentem, kivittem a kukákat, keservesen felöltöztettem Yasmint, aztán reggeliztünk, majd ismét keservesen WC-ztünk, majd miután megtaláltuk a százhúsz tolltartója és színesceruza-készlete közül a megfelelőt, elmentek a suliba. (Ilyenek amúgy minden reggel vannak továbbra is, csak már nem írom le mindig őket...)
Én pakoltam, hétfőhöz képest nem volt vészes a helyzet, és mosni is csak egy adagot mostam, mert Karen már kimosta a fehéreket tegnap este... persze ilyenkor mindig ott várnak reggelig a gépben, dehát nem az én ruháim... Tehát a délelőtt pakolással, fürdőszobatakarítással, porszívózással, felmosással telt, és a Sainsbury’s-es szállítmány kipakolásával. Na meg beszélgetéssel. Mikor Karen visszajött a kutyasétáltatásból, megint egy csomót dumáltunk Yasminról. Karen mondta, hogy én csak 5 hónapja vagyok az esetek többségében birkatürelmű vele, ő pedig 10 éve... De mondtam, hogy szombaton már elfogyott a türelmem, amikor fél 11 után még vizet köpdösött a szájából alvás helyett... Mondta, hogy persze, hogy elfogy, este meg főleg :) Matt állítólag mondta egyébként Yasminnak vasárnap, hogy vigyázzon, hogy hogy viselkedik velem, értékelje, hogy eddig ilyen jóban voltunk, és tegyen róla, hogy ez ezután is így maradjon.
Olyan fél 1 tájékán végeztem mindennel, úgyhogy fogtam a szombati maradék lasagnet és itthon megettem ebédre. Netezgettem, skype-oltam egy csomót Ginával aztán meg Orsikával. És, ami a legjobb: pont tegnap nyavalyogtam legjobban Ginának, hogy mi lesz velem, ha ők elmennek (27-én), kivel fogok kijárni a pubba, meg úgy egyáltalán... El akartam kezdeni nézelődni ezeken az au-paires oldalakon, bár eddig sem volt szerencsém velük... Na mindegy is, a lényeg, hogy facebookon írt egy SPANYOL lány, július 21-én lesz 22, szinte pont egy évvel fiatalabb csak nála. Holnap jön Frimley-be és szeptember végéig marad. Remélem jó fej, majd kiderül, ha találkozunk valamikor. Ja, és a facebookon tagja vagyok egy Camberley-s-au-paires csoportnak, ott talált meg. Erről nem is írok most többet, majd meglátjuk mi lesz, mindenesetre biztató, hogy esetleg lesz valaki a közelben.
Háromra visszamentem, kellemes meglepetésként ért, hogy valaki a háznál lévő kiskapuig behúzta a kukát. Ilyen még nem igazán történt a lassan 5 hónap alatt. Beszedtem a ruhákat, mert elkezdett cseperegni az eső, aztán hajtogattam, és haza is értek a suliból. Yasminnal rögtön sikerült is összeveszni: persze megint be volt pisilve egy kicsit, és mondtam, hogy menjünk tusolni vacsi előtt, merthogy Karennek alapból ez volt a terve (fél 5-kor vitte a színházba). Mivel Yasmin erről nem tudott (vagy nem akart tudni), azt mondta, hogy én vagyok az oka, hogy vacsi előtt kell tusolnia, mert szóltam Karennek. Az már persze nem zavarta a kisasszonyt, hogy ki se mentem a fürdőszobából közben, csak az ajtóból kiszóltam, hogy „Karen!”, amikor anyu egyébként már úton volt, hogy közölje, hogy megyünk tusolni. Persze megint volt „unfair” és társai, de pillanatok alatt lenyugodott, és átment mézes-mázosba.
Letusoltunk, felöltöztettem, és már kész is volt a vacsi, ami igazából reggeli. Vagy inkább reggeli, ami vacsi? :) Merthogy ma az egyszerűség jegyében bacon volt tükörtojással, pirítóssal és salátával (bab is volt, de azt én kihagytam). Hát nagyon jól esett, de tényleg. Nem is ettem tükitojást, mióta itt vagyok, teljesen az otthoni hétvégi reggeliket idézte. Már csak „hajas krumpli” kellene tejföllel és „töpörtővel”, Erős Pistával, és friss kenyérrel... Nyami, össze is futott a nyál a számban. Tuti felszedek majd pár kilót otthon, de nem baj. Szombat reggel ez lesz a menü :)
Vacsi után nem sokkal Karen elvitte Yasmint, én pedig a mindig éhes kisangyallal maradtam és eltakarítottam a vacsi után. Tényleg mindig éhes, mindig nassol, és mégis kis csontváz. Mondjuk nem csokit eszik, hanem epret, müzliszeletet, ilyeneket, na meg mozog is nem keveset... Hazaért Matt egy rakat virággal megint, mondtam is neki, hogy mostanában akárhányszor hazajön, mindig hoz valami növényt. Mondta, hogy várjam ki a végét, hogy milyen gyönyörű lesz a kert pár héten belül :)
Nem sokkal később Karen is hazajött, én még megetettem Thulát, aztán 5-kor el is jöhettem. Itthon egy kicsit még beszéltem anyusékkal, aztán 6-ra bementem az irodába. Már csak Leah volt az adminon, már jó régen találkoztunk. Megint befizetéseket csináltam, majd mikor mindegyikkel végeztem, amit meg tudtam egyedül csinálni, Leah-val csináltam manuálisat is, amikor teljesen neked kell felvinned minden apró részletet a rendszerbe. Egyet csináltunk, aztán mennie kellett, a többit rámhagyta. Hát, az első egy kicsit hiányosra sikeredett, most nem kezdem el magyarázni, hogy mit rontottam el, de valószínűleg javítható a dolog. A többinél már ment...
Már mikor odafele mentem, elkezdett csepegni az eső újra, aztán rendesen rákezdett, és abba sem hagyta azóta, most éjfél van, de még most is szakad. Ebből gondolom kitaláljátok, hogy miért az a bejegyzés címe, ami... Hazafelé egyébként fura élményem volt: egy kocsiból kikiabálta egy srác, hogy „I love you!”... nem láttam az arcát, de gyanús, hogy nekem szólt, mert egy árva lélek sem volt rajtam kívül az utcán; az meg még gyanúsabb, hogy kis suttyók voltak, akiknek ez nagy pöri :)
Hazaértem, bőrig áztam, ki se nagyon láttam amúgy a szemüvegemen, de sajna nem volt nálam a tok, úgy meg nem akartam a táskámba rakni. Itthon neteztem, blogoltam, tusoltam, majd fél 2-kor nyugovóra tértem.
Jajj, az egérről nem tudom, hogy mi az utolsó info, mert most „karbantartják” a blog.hu-t, és nem emlékszem, hogy írtam-e róla, úgyhogy most írok. Szóval szombaton Pauline elvileg minden lyukat betömködött kívülről a házon, és a szombat esti sajt eltűnt, egér megint sehol, már nem tudom hanyadszorra vágta át ezt a kegyes csapdát... A fura viszont az, hogy a vasárnap reggel kitett sajt még mindig ott van, ami extra hosszú idő. Viszont ha tényleg betömködte szombaton, és vasárnap éjjel még eltűnt a sajt, akkor itt kellett lennie valahol... lehet, hogy a falak között megfulladt, nem? :) Vagy nem tudom, de akkor meg miért nem jön a sajtért? Vagy ha mát nincs itt, hogy ment ki? Mert ha mondjuk belülről kilökte az egyik „tömést”, akkor azon vissza is tudnak jönni, ha akarnak... Komolyan nem tudom, ötleteket várok :) Félreértés ne essék, nagyon örülök, hogy a jelek szerint két napja nem járt(ak) itt, de ez akkor is furi...
Oh, és még egy dolog. Nem tudom, hogy kicsiny országunkban mindenki használ-e, de mi otthon minden fehér mosásnál teszünk fehérítőt a gépbe. Ezt már jó múltkor előadtam Karennek, merthogy ő meg ugye simán bedobálja a fehér pólót a fekete ruhák közé... de azt mondja, hogy csak a régieket... hát azért nem :) Csodálkozott rendesen, hogy minden mosásnál belelöttyintünk egy kicsit. Most nem tudom, hogy honnan jutott eszébe, de beszerzett egy fehérítő port, amit a mosóporhoz kell rakni. Hát, kíváncsi leszek... Tervezi, hogy majd ezzel kifehéríti Seb táskáját, amit szintén berakott a feketék közé, és hiába mondtam utána, hogy szürke lett, ő fehérnek látta :) Hát mostmár belátta, hogy igazam volt :)
Utolsó kommentek