Ma late-napom volt, és ezúttal nem akartam korábban jönni, mivel semmi extra-programom nem volt délutánra, inkább kialudtam magam. Bár éjszaka többször felébredtem, sokszor bevertem a karomat a "plafonba" :)
9-kor átmentem, megbeszéltük, hogy konyhaszekrény-tisztítás a mai program. Vicces volt, mert ahogy Gabival beszéltük már, sokszor úgy mondják anyuék, hogy "mi csináljuk", de ez persze az esetek többségében csak azt jelenti, hogy én csinálom... Szóval mielőtt bármit is elkezdenék, először mossak már fel Pauline-nál, mert Thula is bement saras lábbal: úgyhogy felmostam a hatalmas konyhát, előszobát és a tv-nézős nappalit... Azért egy kicsit bosszús voltam... Karen közben kint locsolgatta Matt virágait, meg a veteményeseket :) Azért megtárgyaltuk a műtét-dolgot is, úgyhogy egy kis kitérő következik: nagy valószínűséggel mégis 31-én lesz a második műtét, egyrészt mert tényleg az az orvos a legjobb, és később nem ér rá, másrészt orvosilag is jobb neki állítólag, ha hamarabb történik. És 15-én már talán haza is jöhetnének, úgyhogy azon a hétvégén lehetne egy nagy bulit tartani Yasmininak. Így viszont apa nem lesz ott a szülinapján, mert Matt nyilván fontosabbnak tartja, hogy a második műtéten is ott legyen, és ennyit már nem tud kihagyni az irodában.
Kimostam Yasmini ágyneműjét, a saját ruháimat, pakolásztam, letakarítottam a konyhaszekrényeket kívülről, a gázosabbakat belül is, na meg hűtőt, mikrot. Közben megjött Penny, az a barátnője Karennek, akivel még sosem találkoztam, és valamelyik gyereknek, vagy mindkettőnek a keresztanyja (Matt nem emlékszik már :)) Szimpinek tűnt, bár olyan rengeteget nem beszélgettem vele. Karen annyira rákattant a kenuzásra, hogy ma Penny-vel is elmentek. Mikor tiszta lett a terep, felporszívóztam, ezzel végeztem is.
Mivel nem mentem sehova, mondtam, hogy átviszem a cuccomat és "vigyázok" a kutyákra, hogy ne kelljen őket bezárni. Megebédeltem, aztán skype-oltam Orsival majdnem 2 órát, közben rendezgettem a ruhákat, felhúztam Yasmin ágyneműjét (a napon tök gyorsan megszáradt:), és a végén Karenék is hazaértek, kiültek a kertbe egy kis kajával és piával, délután 1-kor :) Megbeszéltük, hogy rántott husit sütök majd (Penny csodálkozott, hogy néha sütögetek), meg Matt is telefonált, hogy akarok-e hétfőn dolgozni az irodában, mert nekik munkaszüneti nap, és itthon nem kellek nekik (de csak mert mennek a lóversenyes szülinapra), úgyhogy erre rámondtam az igent, és eljöttem. Húsvét hétfő is munkaszüneti nap volt, mégis bementem :)
Itthon blogoltam, aztán 3-ra visszamentem. Pakolásztam (mindg van mit), és felszeleteltem meg befűszereztem a husit, amit végre otthoni, igazi zsemlemorzsából csinálhattam, köszönöm anyuskám :) A krumplit pedig Karen addigra már megpucolta és feldarabolta a krumplipüréhez, úgyhogy azzal nem volt gondom szerencsére. Meginvitáltak az udvarba jégrém-fogyasztásra, aztán játszottam Sebastiannal olyan tenisz-szerűséget, ahol egy oszlopon tetején egy spirálon van egy kis kötél, madzag, annak a végén pedig a labda, és az egyik embernek az egyik irányba, a másiknak pedig az ellenkezőbe kell ütni, és előbb-utóbb eléri a spirál alját vagy tetejét, így ér véget a játék.
Ezt meg kellett szakítani, mert Yasmininak pisilni kellett, meg a husit is panírozni kellett már. Vacsi közben Karen kérdezte, hogy mi ez a nagy csend?, erre Seb: "I'm enjoying my food, mum." - olyan aranyos volt, aztán kérdezgette, hogy otthon is fogok-e majd angol kajákat csinálni, ha egyszer hazamegyek? :)) hát...pl. mit? erre: jacket potato, fish&chips... És Karen is nagyon odavolt érte, szinte sosem ül le velünk, általában csak csipeget, de ma sokat csipegetett, azt mondta, hogy "addictive" a csirkém, nagyon fincsi :) Vacsi közben/után Sebastian meg akart mutatni egy karate-fogást rajtam is, majdnem hanyatt is estem :) Mondott egy csomó okosságot, hogy hova kell ütni, ha megtámadnak, de olyan szövege volt közben, behalok rajta, olyan édes :))
Vacsi után Yasmini mondta, hogy beszélni szeretne/szeretnének velem valamiről. Először valami rosszra gondoltam, de aztán magához képest gyorsan kibökte, hogy arra jutott anyával és apával, hogy az lenne a legjobb, ha mikor Matt és Seb hazajönnek Amerikából, én mennék ki, és én segítenék Karennek. Hát, igazából annyira nem számítottam erre, hogy az első reakcióm az volt, hogy "És mi van anyukáddal?", mármint Karen anyukájával. Karen már eddig is fejtegette, hogy valaki muszáj lesz, mert bármennyire is szereti Yasmint, szüksége lesz néha egy kis pihenőre, nehogy sok legyen :) na meg a speciális emelési technikák a műtét után sem egyemberesek... és amúgy is, hogy legyen kivel beszélgetni, stb. és egyrészt anyukájának sokkal drágább lenne, másrészt Karen nem biztos benne, hogy kibírna vele kb. 2 hetet :) és Yasmin ismer engem, nem szégyenlős előttem (Bert is felajánlotta állítólag, hogy menne, de Yasmin sose fürödne vele:), szóval örülnének, ha mennék. Karen tegnap megkérdezte Yasmninit, hogy mit szólna hozzá, és állítólag elkezdett ujjongani, meg mondta, hogy erre már ő is gondolt korábban. És Karen megkérte, hogy ne mondjon nekem semmit addig, amíg le nem tisztázza Mattel, de tegnap este az is megtörtént, szóval valószínűleg egy nappal azután, hogy apuék hazajöttek, én megyek ki. Nem arról van szó, hogy nem örülök neki, mert valószínűleg soha nem jutnék el St. Louis-ba, csak azért ez mégsem egy nyaralás lesz... bár naponta egyszer 1,5 óra fizio van, a maradék idő szabad... Annak azért örülök, hogy így valószínűleg csak 2 hetet leszünk külön Yasminival, mert féltem, hogy ha egy hónapig nem látjuk egymást, nagyon megváltozik a viszonyunk, esetleg ellenséges lesz, vagy ki tudja... így sem lesz könnyű, de egy fokkal jobb... Yasmini egyébként még mindig nem tudja, hogy kavarás van a műtéttel, szóval ő még mindig abban a tudatban van, hogy apáék kétszer utaznak, de a héten el kell neki mondani, mert szombaton mennek az Anna által ajánlott orvoshoz, és ott úgyis beszélni kell róla... Úgyhogy most valószínűleg lehet majd vízumot meg mindent intézni... Na erről most ennyit.
Ezután én elpakoltam, megetettem Thulat, és közben segítettem Yasminnak matek házit írni. Mindig mondja, hogy megakadtam, de közben tudja... olyan kis butus néha :) nem túl bonyolult szöveges feladataik voltak, és azon csodálkoztam, hogy nem kell nekik "levezetni", vagy leírni, hogy hogy jött ki, semmit, csak a megoldást! Matt is segített, de aztán ő kiment a pubba. Na mindegy, ezzel megvoltunk, aztán letusoltam, megmostam a haját, és eljöttem, mert fél 7 volt. Egyébként ma is egész nap az ittalvás volt a téma, mostmár le se írom, hogy milyen egyéb konkrét tervei vannak, de pl. már a keksz márkája is ki van választva, amit hozni fog. Mondtam Karennek, hogy mostmár kell egy "sleepover-list" :) És nagyon újságolta Pauline-nak is, aig várja :) és ma is nagyon szeretett, mostmár nem először mondta: "Tudtad, hogy szeretlek?" :)
Itthon gyorsan összekaptam magam, elkerekeztem az irodába, ahol Kay, az egyetlen ember az adminon igencsak meglepődött azon, hogy megjelentem :) Beszélt Leah-val, állítólag ő sem tudott róla, dehát munka mindig van :) Jegyeket csináltam, aztán e-maileket küldözgettem, és a végén API-ztam is egy kicsit. És ha már tegnap ott tartottál Gabi, hogy végigmért téged a cuki kandallós fiú: ma engem is végigmért valamelyik srác az irodában, a nevét nem tudom, de láttam az ajtó üvegében :) 10-kor végeztem, tekertem haza, és a hatalmas körforgalomnál lévő Waitrose mellett a járdán! majdnem elütöttem egy rókát. Komolyan majdnem elütöttem, elég gyorsan mentem, éppenhogy elugrott. Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban, először hirtelen azt hittem, hogy egy macska, de egyértelműen róka volt. Nem szaladt el, úgyhogy volt időm megvizsgálni az incidens után :) Hazautam másik "fénypontja", amikor a kishídnál beértem Mattet, aki ballagott haza a pubból, enyhén ittasan, rendesen rá is hoztam a szívbajt :) Már lihegett, és röhögött is, hogy nézzem meg, hogy ennyitől is hogy kifáradt (pedig ma is volt kenuzni Dave-vel:)... Aztán azért gyorsan észrevettem, hogy kevesebb elfogyasztott alkohollal valószínűleg könnyedebben menne a séta felfelé a kis dombokon, nagyon vicces ilyenkor, főleg, ha komoly dolgokról akar beszélni. Mondott mindenfélét a munkáról, először is, hogy ő szólt a lányoknak, hogy megyek... Aztán, hogy már mondta Leah-nak, hogy az elkövetkezendő pár hétben tanítsanak meg a bonyolult dolgokra is, mert ő biztos benne, hogy menni fog nekem és mindent meg fogok érteni, aztán pedig, ha minden jól megy, csinál nekem egy nem tudom mit (valami rövidítés, elfelejtettem), amivel aztán itthonról is tudok majd dolgozni, így több órát is dolgozhatok, de persze az irodába is bemehetek szocializálódni :) Aztán elmeséltem a rókás sztorimat, és ő is mondott egy pár kígyós és hasonló fincsi történetet. És a sötét részen persze kétszer is hallottunk valamit mozgolódni a bokorban, pont, mikor mondtam, hogy egy kicsit azért félek, mikor tekerek haza :) ugrottam is egyet ijedtemben :) Felsorolta a lehetséges állatokat, akik lehetnek a bokorban :) És mondta, hogy csomó szarvas van erre, múltkor Gina is mondta, hogy látott egyet (vagy te voltál Gabi?) a kapunknál.
Hazaértünk, ő ment a nagykapu fele, én mondtam, hogy én bejövök a kiskapun, ahol mindig is szoktam. Erre visszafordult, hogy akkor követ. Hát, neki egyszerűbb lett volna amarra, részegeknek nem a legmegfelelőbb terep a kis bejáró :) majdnem fel is bukott egy fatuskóban...
Feljöttem, blogoltam, (egy órát el is töltöttem vele), aztán éjfélkor még megcsináltam a Gabi által talált 8 perces hasizom-tornát...("nice and easy", na ja:). Most megyek tusolni, hajat mosni, aztán bedőlök az ágyba.
Még eszembe jutott néhány elfelejtett, egymáshoz egyáltalán nem kapcsolódó dolog:
Az egyik, hogy elvileg pénteken tényleg megyünk vacsizni valahova, a múltkor ugye Yasmin rosszul volt, és lefújtuk. Tegnap kérdezték, hogy van-e már programom, és már megint azt hittem, hogy sittelnem kell.
A második: mivel a vízlágyító gép nem működött, a napi tisztítás ellenére elég durva vízkő képződött a csapon, már mikor idejöttem, látható volt. És nem tudtam leszedni sima vízkőoldóval és kíméletes sikálással. A kíméletes alatt azt értem, amivel nem karcolom össze a csapot. Na Karen a hétvégén gondolt egyet, és megcsinálta... hát, lejött egy része, de azzal együtt a csap külső rétegének egy része is :) Azt mondta, hogy így is-úgy is csúnya, mindegy :)
Jaj, és még ezt is hétfőn kellett volna, de elfelejtettem: Yasmini és apu vasárnap csináltak tortát. Két piskótaréteg közé tettek epres-citromkrémet eperdarabokkal. Azt leszámítva, hogy kicsit száraz volt, na meg a két vastag réteg között csak egy vékonyka krémréteg volt, nagyon fincsi volt. Általában azt szeretem, ha kevés krém van valamin, de ez még nekem is kevés volt. De értékeltem, hogy most először ehettem olyat, amit nem porból csináltak. És Yasmini olyan büszke volt magára, hogy nem azokból a "rubbish" kész porokból készült, kihangsúlyozta, hogy ő volt a főcukrász :))
Oh, és még egy tegnapról: ugye írtam tegnap, hogy Seb végre volt fodrásznál, de azt nem, hogy Matt először egy másik fodrászhoz állított be a "Bocs, hogy késtünk."-szöveggel :) Aztán kiderült, hogy Karen nem is oda jelentette be, szóval az eredeti helyről még többet késtek :))
Utolsó kommentek