2010. január 17. -

Angliai au-pair- és irodai munkaélményeimről olvashatsz, kezdetben ékezetek nélkül :) Mindent persze nem tudok leírni, ami velem történik, nem tudom 100%-ig visszaadni, hogy milyen beszélgetéseink vannak, hogy bánnak velem, hogy érzem magam, de próbálom... Leírok sok - talán felesleges - dolgot, és még több fontosat elfelejtek, de az összkép azért remélem megvan :) Ha véletlenül kerültél ide, és fogalmad sincs ki vagyok, irány a "Csak úgy idetévedtél?"... Ha képeket szeretnél nézegetni vagy többet szeretnél megtudni Yasminról, akkor irány a "Képek + Yasmin" :)

Utolsó kommentek

  • MissMarple: Szia Viki, nem folytatod a blogot az új életedde... (2012.02.24. 12:11) Ami eddig kimaradt...
  • Timiaupair: Szijjja! Elkezdtem olvasni a blogodat, nagyon s... (2012.01.08. 10:58) Ami eddig kimaradt...
  • vica0330: A mostani bejegyzésedet olvasva már kicsit nyugo... (2011.12.03. 20:12) A döntés
  • Utolsó 20

Öööö... kellemes olvasgatást! Remélem ráértek! :)

2010.11.29. 23:59 - vikiaupair

Anyus! Ha ezt most reggel olvasod munka előtt, és mindjárt fél 8, akkor el se kezdd, mert elkésel a híííííííííííívatalból! :)

Igazán jól esett ma sokáig aludni, csak fél 9-re mentem. Már bentről látszott, hogy az időjárás bizony nem tréfál, így jobbnak láttam, ha ma már azt a pár métert is inkább kabátban teszem meg :)) Rendesen arcon is csapott a hideg, ahogy kiléptem a kis garázsomból... a tetejében még Bert is a frászt hozta rám, nem sűrűn van ott a kisgarázsban reggelente. Kérdezte, hogy végiggondoltam-e már, hogy mikor akarom, hogy a fűtésem be- és kikapcsoljon... merthogy van időzítő, be tudjuk állítani, hogy lehetőleg ne legyen jégverem a kis rezidenciám, amikor egy fárasztó nap után este hazatérek a nyugalom szigetére :))

Húú, hát ami ma fogadott, az minden eddigi hétfőt felülmúl, legalábbis ami a konyhát illeti... az összes bögre koszos volt... és nem 10 bögréről beszélünk... nem számoltam még meg őket, de rengeteg van. Ezenkívül az összes tepsi, edény és szerintem minden létező konyhai cucc a pulton volt... úgy, hogy a mosogatógépet egyszer elindították már tegnap este... Hát igen, apu az egész vasárnapját a konyhában töltötte. Gyorsan csináltam egy élesztő kávét magamnak, és egy melegítőt a medence körül szorgosan dolgozgató csúnya pasinak. Nem lennék a helyében, az egész napot mínuszokban tölteni, a földön térdelve... Mondta is szerencsétlen, hogy bent biztos jobb idő van... hát most erre mit mondjak?? :)

Reggel kb. egy órát töltöttem az edények és tepsik meg rácsok sikálásával, már komolyan fájt a csuklóm meg a kezem tőle. Apu valamiért kivett a sütő „állandó lakói” közül is párat, amire olyan szinten vannak ráégve-ragadva cuccok (csomószor csak úgy rárakják a rácsra a kaját, semmi tepsi, tűzálló tálka vagy valami), hogy nincs az a csodaszer/eszköz/kitartó kaparás, ami azt lehozza. Namármost én gondoltam, hogy van, és egy-kettőt nagy „mi a francért kezdtem el???” (követve ennek durvább változataival) közepette, mondjuk, hogy tisztára varázsoltam. Karen aztán mondta (és gondolta is), hogy nem kellett volna. Mondtam, hogy többször nem is fog ilyen történni, ne aggódjon :))))

Tehát kicsit késve fogtam neki a ház többi részében az „újjáépítésnek”. És még ágyneműt is mostam... alig várom, hogy Karenék felköltözzenek, talán nem lesz mocskos 2 nap alatt az ágyneműjük. Mondjuk nem szokta mondani, hogy mossam ki, de mostmár nagyon piszkosnak láttam... én már valószínűleg holnap este sem aludnék benne, Thula borzalmasan ért hozzá, hogy kell rögtön bekoszolni...

Fürdőszoba, felmosás, néhány kávé a dolgos pasinak, és mindjárt fél 1 is lett. Azt hiszem akkor jött haza anyu. Elég jókedvűen, mert gazdagabb lett egy gyönyörűséges csizmával (majdnem hogy az egyetlen lábbelije, amit én is szívesen felvennék:)... mert az a nő, aki majd jön hozzánk nem eredeti cuccokat árulni, meghívta magához mára... és ez volt az utolsó pár, nagyon akciósan adta. Tényleg nagyon akciósan. Na de nem csak ott volt azért, többé-kevésbé tényleg mindent elintézett, amit akart, egész komoly listája volt. Megdumáltuk a karácsonyi ajándékokat, szerinte a Rubik-kocka tökéletes ajándék Sebastiannak, és szerintem is örülni fog neki. Nem tudta egyébként, hogy magyar találmány. Aztán – mint hivatalosan is pocsék ajándékozó – kikérte az őszinte véleményemet az apunak szánt ajándékáról :)))) A kocsi-biztosítót is felhívta, és hát, mindketten seggreültünk az összeg hallatán. Illetve először ő, aztán én is, amikor leírta nekem, miközben még telefonált... egy évre 810 fontba kerülne, hogy teljeskörűen biztosítva vezethessem a Chryslert... Ez azért elég sok... mondták neki, hogy neten derítse fel, hogy hol lenne a legolcsóbb. Azért is ennyi, mert nem UK-jogsim van és mert még nem vagyok 25... és állítólag vannak külön fiatal sofőrökre specializálódott cégek/csomagok, valahogy ki lehet okoskodni, hogy ne kerüljön egy vagyonba. Legalábbis ne ekkorába. Legalábbis mostmár tényleg remélem, hogy néha vezethetek majd... és nem az lesz megint, hogy túl drága...

A sokk után én eljöttem, anyu pedig ment kutyakakit szedni a kertbe, az egyik legfontosabb a mai feladatai közül :))) ki is volt ragasztva az ajtóra :))) Nem sok időm volt, gondoltam válaszolok pár e-mailre, esetleg csinálok angol házit, de aztán leragadtam a youtube-on, mindenféle „országimázs”- meg Budapest-videokat nézegettem, kommenteket olvasgattam. És így történt, hogy rögtön 3 óra lett. Nem tudom, miért gondoltam, hogy majd szorgalmasabb leszek idővel... sajnos nincs elég nyomás. Hozzászoktam, hogy „nem érek rá” az angollal külön foglalkozni, és most, hogy az irodát szinte csak kívülről látom, és igazából ráérnék... nos, nem, így sem. Valamiért nem. Mindegy, azért így is ragad rám valami, ne aggódjatok! :))) Ja, egyetlen hasznos dolog, amit ebben a másfél órában béghez vittem: megragasztottam az új edzőcipőm orrát, mert ma sikerült úgy lerúgnom, hogy egy kicsit levált... micsoda meglepetés, hogy velem ilyenek történnek :) És egyébként újra fáj a bokám...

Ismét csináltam egy kávét a pasinak, ezúttal dumáltam is vele a hidegben, amíg haza nem jött a többség. Yasmint letusiztam, öltözés közben aztán kiokoskodtuk, hogy miért is vagyok én ilyen „tökéletes”... látod Orsika? :) haha, „Miss Tökély”, ez csak most jutott eszembe, de régen hallottam a szádból :)))) Ja, azok kedvéért, akik nem Orsik és nem Anyusok, tehát nem éltek velünk egy háztartásban... pedig csupa móka és kacagás, ugye Imru? :) Na szóval amikor régen (?) drága hugicámmal összekaptunk, vagy csak szimplán véleményt nyilvánítottam, a válasz gyakran „Jaj, mert te vagy Miss Tökély...”-jel kezdődött, vagy valamelyik stádiumban tartalmazta ezt a becses megszólítást, egyáltalán nem becses hangsúllyal :DDDD Ja, és az ok: mindenről a nevem tehet (köszi Anyuskám!). Királynő vagyok... nincs mit tenni. Már csak a királyfit kell megtalálnom :))) Yasmin amúgy aranyos volt: kikiabált Karennek, hogy „Anya, tudom, hogy Viki miért olyan jó mindenben!” :)))) Ezek azért jól esnek :D

Megvacsiztunk (a tegnapi maradékot, anyu pedig a pénteki! csirke maradékából csipegetett :) Azért van, amit még ők is sajnálnak kidobni :) Megbeszéltük, hogy lehet, hogy jövő hét szerdán el kell mennem Yasminnal és Pauline-ékkal a színházba segíteni Yasminnak. Karennek ma volt egy vitája a színházasokkal újra, a téma még mindig a lift. Merthogy még mindig nem működik. Most a dráma-szakkörösöknek lesz valami előadás (lehet vinni embert, erre minden évben Pauline-ék mennek), és úgy volt, hogy Yasmin is fent ülhet majd a többiekkel, mert felviszik a lifttel. Ma kiderült, hogy mégsem... és Yasmin majd lentről nézi, mindenki más meg fentről... anyu nem kicsit kiakadt... úgyhogy most mindenki a nézőtér alsó részén fog ülni Yasminnal. Na de majd ha tényleg mennem kell (ha igen, „titokban”, nem hivatalos carer-ként), akkor majd beszámolok jövő héten.

Anyu elment szülőire, én pedig elpakoltam, egy kicsit mérgelődtem Yasminra, amiért teljesen elhülyéskedte a sétát, aztán áttranszferáltam a szomszédba Bertékhez, majd nyugisabban - egy szem kanapén ugráló-tigrisbukfencező gyerekkel  - folytattam a pakolást, ágyneműhúzást, egyebeket. Anyuék is befutottak ezután: Sebastian nagyon okos, csak nem mindig fejezi be a matek házit... ugye emlékeztek a múltkorira? :) Yasmin pedig a suliban töltött idő mennyiségének megfelelően teljesít... szegénynek nem lehet könnyű...

Mikor aztán anyu elvitte Sebet teniszre (aki ha rajta múlna, most mínuszban is pólóban meg rövidgatyában edzene), én is eljöttem, fél 6-ot írunk :))) Itthon mindenféle blogot olvasgattam, a tiedet is Huncutkacérna. Csodálom a kitartásodat... nekem sosem volt semmi ilyesmihez türelmem (nem mintha tehetségem lenne:)... jó pepecs munka lehet ezt a sok szépséget megvarrni :) Bár megtérül, az eredmény láttán gondolom mindig hihetetlen jó érzés fog el...

Este amúgy nagyon rossz volt a netem, ezért nem is voltam skype-on sem. Kb. 5 percenként elment-visszajött... ezért érek rá most ennyire blogolgatni, ennek csak Ti isszátok meg a levét... jó sok olvasnivalóval látlak el Benneteket, már ha végig akarjátok olvasni :)

Még két dolog van, amiről mindenképpen akartam írni. Az egyik az alkoholvásárlás Anglikában, ahogy unokatesómék kislánya, Katuci hívja jelenlegi „hazámat” :)) Mostanában mintha még inkább bekeményítettek volna. Tehát: fizetéskor többféleképpen alakulhatnak az események: a pénztáros...

1)    nem kér és nem kérdez semmit, mintha elég idősnek néznék ki;

2)    nem kér és nem kérdez, de bámul;

3)    kér és kérdez (erről majd még bővebben);

4)    vagy van, hogy néha rögtön a kezükbe nyomom a jogsit vagy a személyit, megelőzve az esetleges kérdést :)

A hármas pontról: Hajnival esett meg pár hete borvásárlás közben (remélem nem haragszik meg, hogy közzéteszem), hogy ID-t kértek, ez még nem újdonság. Nála volt a személyi, jogsi és a diák, ugyebár mindhárom fényképes és mindegyiken szerepel a születési dátum. Namármost a boltban egyiket sem fogadták el, útlevelet kértek... már többen is vizsgálták a fentebb felsorolt okmányokat, de nem volt nekik elég, így Hajni nem kapott bort. Ezt most csak azért írtam le, mert velem is hasonló történt tegnap. A Sainsbury’s-ben is megvannak a pénztáros-típusok, vettem már itt bort ID-mutogatás nélkül és azzal együtt is... de ilyen még sosem volt. Előkapott a nő egy kis füzetet, hogy abba regisztrálnia kell, hogy milyen alkoholt, mikor, mennyiért és kinek (milyen babaarcúnak:) adott el. Mi van????? Én ráértem, de a sorban mögöttem állók nem voltak felhőtlenül boldogok ettől a procedúrától. Ja, mert nem is ez tartott sokáig, hanem az ID-része :) A jogsim még mindig a konyhában van, úgyhogy nekem is csak a diákom meg a személyim volt. Mondta, hogy diákot nem fogadhat el (ez még OK, mert nem olyan mint az otthoni volt, könnyen hamisítható, stb.), és attól tart, hogy a személyimet sem, mert nem tudja, hogy mi ez. Megelőzve a passportos kérdést, mondtam, hogy „Megmondom én, hogy mi ez: ez a mi ID-cardunk, útlevelem nincs is. Mivel az EU tagjai vagyunk, nincs szükségünk útlevére ahhoz, hogy idejöjjünk, ezzel repülök minden gond nélkül, stb...” Hát, azért megkérdez valakit, hogy elfogadhatja-e. A repülős érv hatásosnak bizonyult, mert ezzel nyitott a másik nőnél, aki aztán szintén megkérdezte, hogy mi is ez, honnan, és mondta, hogy persze, elfogadva. Így jutottam a fincsi féláras spanyol borhoz, ami PARAFADUGÓS volt, amin meg is lepődtünk Hajnival később... át kellett mennem bornyitóért Karenékhez :) Amúgy útlevéllel jöttem ki, de nyiván sosem hordom magamnál :)

A másik dolog már ígérem rövidebb lesz, de mivel „tartok tőle”, szeretném megosztani veletek a félelmeimet. Ez pedig nem más, mint a kutya-kérdés. Szombat este sajnos tudomásul kellett vennem, hogy tényleg nem viccelnek. Persze Karen abba nem fog belemenni, hogy rögtön két kis „dög” (a szó legnemesebb értelmében) kerüljön a házhoz, de akkor is, én nem akarok kiskutyát... de anyut már lassan „összenyomják” a többiek...  Sebastian karácsonyi listáján egyébként a kutyus az első... így úgy néz ki, hogy 2011. elején új lakóval gazdagodunk. Azt csak remélni merem, hogy a kis jövevény nem azok közül a fajták közül kerük ki, amiket Matt a múlt héten mutogatott nekem, az egyik  nap „sztárja” ugyanis jobb volt, mint a másik. Kb. óriások voltak, nem emlékszem a nevükre, mert magyarul sem vagyok egy nagy kutyaszakértő... És azért merek reménykedni, mert anyu sem akar egy elefántot a lakásban. Remélem. Remélem. Direkt írtam kétszer :)

Na mára be is fejeztem :) Az angol házi csak nem készült el... köszi, aki végigolvasott, ígérem, nem sok ilyen lesz a jövőben! ;)

Még egy utolsó: a hó. Elvileg éjszakára már nálunk is havazni fog... de hogy őszinte legyek, egyáltalán nem vágyom rá... (beérném egy fehér karácsonnyal, se előtte, se utána:) Mert az angolok annyira bénák, 1 cm és megáll az élet... ez most nem hiányzik. Na meg biciklizni sem kellemes úgy. Bár lehet, hogy holnap már kipróbálhatom :) Illetve ma...

A bejegyzés trackback címe:

https://vikiaupair.blog.hu/api/trackback/id/tr82482608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hetty néni... 2010.11.30. 18:50:00

Jaj...köszönöm Viki a dicséretet, meg, hogy megemlítettél, ez olyan kellemes meglepetés volt, miközben, mint a napi rutin diktálja, épp olvastam a mai bejegyzésedet :o) !!
Nagyon aranyos vagy.

Biztos nem hiszed el, de valami miatt sokszor eszembe jutsz, és épp tegnap arra gondoltam, hogy milyen rossz lehet ilyen hidegben biciklizni... :O(

Úgyhogy remélem, hogy Karen talál majd egy olcsóbb biztosítót, és vezethetsz majd kocsit. Szurkolok!

Ui: én örültem, hogy ma hosszú bejegyzés volt:O)

Üdv: Ági
süti beállítások módosítása