7-re mentem, és ahogy gondoltam: az udvaron találkoztam a lányokkal, Yasmini még a kocsiban is sírdogált... elintéztem a kukákat, aztán nekikezdtem a hétfő reggel már megszokott állapotok helyreállításához... na meg csomagoltam uzsit Sebastiannak :) Thula mellett Holly-t is megetettem. Oh, és extra feladatot is kaptam: elhagyta az udvaron a gördeszkája egyik csavarját... azt kerestük egy jódarabig, de végül megtaláltam :)
Aranyos volt amúgy, egyáltalán nem kellett noszogatni, hogy mosson fogat, fésülködjön, stb... sőt... túl hamar elkészült. Megint segíteni akart takarítani, illetve csak a CIF-et akarta fújogatni :) Ja, és mikor meséltem neki, hogy – ne kérdezzétek mi késztetett rá – a hétvégén csináltam egy cigánykereket, és majd szétszakadtam... akkor közölte, hogy ez már sajnos a felnőttlét velejárója, és hogy öreg vagyok... köszi :))
Fél 11 fele végeztem is mindennel (sikerült a legújabb, legkényelmesebb szabadidőgatyámat kihypozni, gratula magamnak!), aztán lenyomtam 10 percet az evezőn, és nem tudom, hogy hogy, de most jobb távot mentem, pedig úgy tűnt, hogy nem húztam meg annyira, mint először. Tényleg kezdenem kell valamit magammal mostmár... De amíg ilyeneket csinálok, mint múlt héten is, hogy megláttam a poundshopban, hogy 1 font a cadburrys digestive csokis keksz... és persze megvettem egy egész csomaggal... mondjuk aztán – miután 4-et megettem belőle akkor este – péntek reggel átvittem Karenékhez, aki azt mondta: „Mi ez? Nekem nem kell.” :)))) Mondom nekem sem, azért hoztam. „Na jó, tedd be a szekrénybe” :)))) És ma apu is mondta, hogy én vagyok az oka, hogy tegnap 5-öt megevett, és ma ezért többet kellett eveznie :)))) Na szóval a lényeg, hogy olyan formába kell(ene) hoznom magam az elkövetkezendő pár hét alatt, hogy a testem képes legyen befogadni a karácsonyi menüt (ami mint tudjuk több napon át tartó zabálást jelent), anélkül, hogy a visszaúton 2-án gurulnék... Tehát le kellene adnom egy kicsit, hogy az otthon töltött két hét alatt meghízhassak :)
Az evezés után gondoltam jó leszek Thulahoz, és elvittem sétálni. Lehet, hogy utoljára... régen sose mászkált el messze az erdőben, de mostanában anyu is többször jött haza azzal, hogy 10-20-25 percig nem találta, és már kezdett ideges lenni... na most velem is ez történt, csakhogy nem az én kutyám, így azért nem ugyanaz a helyzet... több, mint 10 perc után aztán visszatért hozzám, megkönnyebbülés, póráz fel, séta haza... (apu mondta délután, hogy ne aggódjak, mindenkitől "elszökik", és nem az én hibám lett volna, ha nem jön vissza hozzám... na azért megnézném a gyerekek reakcióját, ha egyszer arra jönnének haza, hogy: "bocsi, ma az erdőben elvesztettem a kutyátokat, reméljük, hogy valaki megtalálta és hamarosan telefonál...")
Bezártam, majd elvonultam, közben Pauline-nal megtárgyaltam a hétvégéjüket: túl sokat ettek és ittak :))) Itthon a skype-pal foglalkoztam, feltöltöttem az egyenlegemet, és már fel is hívtam mamáékat vezetékesen.
3-ra visszamentem, nemsokára mindenki hazaért. Anyuék át akartak verni, hogy jövő héttől lesz két kiskutya a háznál. Matt odahívott magához, és a laptopján mutatott egy képet róluk (valami ismerősük próbálja őket elajándékozni). Ami először kicsúszott a számon: „Nem!” Ők mondták, hogy „De.”. Én meg, hogy „Ezt nem mondjátok komolyan...” És néztem Karenre, aki ekkor már ilyenekről beszélt, hogy vihetjük őket együtt sétálni, egy nekem, csak pórázon eleinte, stb....na ott már tuti volt, hogy nem igaz :)))
Úh, már megint belementem a részletekbe... pedig este még több mókában volt részünk, de azt már nincs időm/energiám leírni...
Csak annyit, hogy vacsiztunk, tusoltunk, aztán anyuval meginvitáltunk facebookon és e-mailen keresztül egy csomó embert egy decemberi szombatra, amikor is a nagy márkák másolatait áruló nő hozzánk pakol, és Karen összes „jutaléka” a Yasminnak gyűjtött charity-kasszába megy... Jókat kacagtunk közben, anyu szerint én is ugyanolyan vagyok, mint Matt (csak én türelmesebb vagyok vele:), mármint kijavítottam az általa gépelt szövegben a vesszőket meg ilyenek :))))) De hálás volt, hogy segítettem :)))
Yasmin közben megint írkált nekem skype-on, na meg felfedezte, hogy Orsi online, és mindenáron magyarul akart neki írni :)
Jaj, még egy valami: újévi fogadalmakról (hogy Yasmini lehetne kedvesebb mindenkivel néha, stb...), változásokról beszéltünk éppen, amikor én leejtettem a kutyakajás zsákot, ami felborította és kilökte a szekrényből (nem törte el!!) az éppen használaton kívüli vízszűrő-berendezést :) Mondtam, hogy ti pedig talán szeretnétek, ha kevesebbet törnék :) Anyu mondta, hogy ennyit engedélyez jövőre is, mert még semmi nagyon-nagyon fontosban nem tettem kárt :D:D
7-kor jöttem el azt hiszem, megint beszéltük, hogy hiányoztak már a nyugis, rohanásmentes esték. Amikor stresszmentesen letusolom Yasmint, szépen felöltözünk, nem kell néznem az órámat... anyuval computer-zseniskedünk :)))
Bár apu mondta, hogy megkérdezi Gemmát, hogy kell-e nekik esetleg segítség? Mondjuk már csak 4-5 hét van addig, amíg hazamegyek, lehet, hogy ez már túl kevés... ezt már én mondtam. Igazából nem bántam volna karácsonyra egy kicsivel több pénzt, de azt lehet, hogy még inkább nem bánom, hogy nem biciklizem a ködben, sárban, fagyban... Mondjuk Yasmin szerint vihetnék magammal egy újabb öltözet ruhát, az arcomról lemoshatom a sarat, stb. :))) és igaza is van, tehetném ezt is :)
Itthon skype-oltam, skype-oltam és skype-oltam... egészen szinte éjfélig. Hihetetlen micsoda időrabló ez a gép...
Utolsó kommentek