Ma mindenki alig bírt felkelni, természetesen én is... Apu kerítést „épített”, nem is ment dolgozni. Yasminnak reggel minden baj volt, fájt a feje. Nem jól raktam a sínt például... mondjuk az gyakran előfordul, hogy többszöri fel-levétel után „kényelmes” csak, múlt héten anyuval is kiabált már Yasmin, mert szerinte mindig a mi hibánk, bénák vagyunk, stb... De mikor csak szövegel és észre sem veszi, hogy matatunk a lábánál, és nem arra gondol, hogy biztos törni fog valahol... akkor nincs semmi gond... A fésülést a púp miatt inkább nem is vállaltam, és sétálni is inkább anyával akart ma, amit egyáltalán nem bántam :) De aranyos volt, mondta, hogy bocsánat, szeret, stb... :)
Elmentek suliba, én pedig nem :D Olyan fos idő volt, nem akartam csupa sarasan én vizesen ülni másfél órát angolon, úgyhogy betelefonáltam, hogy nem megyek. Ehelyett inkább itthon sürgölődtem, pakoltam, vasaltam, végignéztem, ahogy az átkozott kutya saras lábakkal felugrik anyuék frissen mosott ágyneműjére......grrrrrrr.....délben vonultam el.
Itthon befejeztem az otthoni X-faktort, majd Orsikának nézegettem angol „homeless”-oldalakat... még innen is segítek :)))) Egy nagyon kicsit blogoltam, és majd elaludtam... alapból álmos voltam... ezzel a hülye idővel meg pláne... végül egy 20 percre szépen be is csuktam a szemem, és hallgattam a reggeli Bumerángot :)
3-ra visszajöttem, felszeleteltem a husit, pucoltam minikrumplikat krumplipürének, aztán – mivel Sebbel nem kellett foglalkoznom – megnéztem egy HIMYM-t. Apu és Bert a konyhában beszélgettek, nem akartam őket zavarni. Vége lett (csak 20 perc ugyebár), gyorsan elpakoltam a ruhákat, ágyneműt húztam, mostam, szárítottam... megállás nélkül. Erről jut eszembe: apu ma reggel kérdezi, hogy mosok-e még a nap folyamán, mert a kedvenc sapkája még füstszagú :) Hát úgy finoman a képébe röhögtem :D:D Mondtam, hogy itt minden nap egész nap megy a mosás :) Karen is mondta, hogy apunak fogalma sincs, hogy mi folyik itthon :))) Ja, meg az is vicces volt, amikor Matt elment valahova reggel, ám előtte kikészített két bögrét, bele a megfelelő mennyiségű barnacukrot és tejport, odakészítette a kávébetéteket is, és még a gép tetejét is felnyitotta. Minden készen állt a kávéfőzésre... Az ajtóból azért visszaszólt, hogy egyikünk se gondolja (anyu vagy én), hogy az a kettő a mienk :) És ne is nyúljunk hozzá, ha egy mód van rá, Berté és az övé lesz a finom kávé, mi szeretjük a „simát” is :) Ezeket nem is tudom amúgy, hogy most miért írtam le, olyan sok vicces dolog történik, ennél jobbak is, ami azért nem nehéz :) És azért nem árt ismerni őket ahhoz, hogy némelyik ilyesmi viccesnek hasson más számára is, ne csak nekem...
Szóval rántott husi: természetesen ma is isteni lett. De ma a krumplipürém is „amazing” minősítést kapott! Vacsi után újabb jeles esemény: Holly ma 2 éves :) Pauline és Bert átjöttek egy tortával és egy húsos pitével, a gyertyákat mi szolgáltattuk. Hát, a happy birthdayt nem tudtam végigénekelni nevetés nélkül :) De ezt már Bert is soknak tartotta... még vége sem lett, már kérdezgette, hogy „Nem csinálnád ezt Magyarországon, ugye?” Kivártam a végét, és mondtam, hogy éppen mondani akartam, hogy sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy kutyának fogok boldog szülinapot énekelni :) De nem bírtam röhögés nélkül végigmondani, egyrészt mert vicces volt maga a tény, hogy énekeltünk Holly-nak, másrészt mert Bert addigra már kb. 5-ször elismételte, hogy „ugye?”; „ugye?”... (ő nem is dalolta végig), harmadrészt meg Pauline is kijelentette az utolsó „you” után, hogy biztos azt hiszem, hogy őrültek :))) A kutyák tortája, a húsos pite egyébként nagyon finom volt, mi is ettünk belőle. Berttel aztán elkezdtünk a disznóvágásról meg húsokról beszélni, mert pont olyan íze volt a husinak benne, mint a hurkának, és valami olyasmi is volt ránézésre is. Jaj, most megkívántam egy kis friss sült kolbászt, „töpörtőt” és „reggeli szálkás husit” :)
A csokitortából én nem is ettem, de nem is baj. Nagyiék elmentek, én pakoltam a konyhában, Karen pedig bevágta Yasmint a tusolóba, nekem csak felöltöztetni kellett, miután Karen „leejtette”, illetve nem rakta le rendesen, és leesett a kis ülőkéjéről, egyenesen a kis ládikónak.... de szerencsére nem ütötte meg nagyon magát, jót nevettünk. Nem hiszem, hogy megtörtént volna, ha nem lett volna annyira fáradt, mint amennyire az volt. Majd lecsukódtak a szemei... próbáltuk meggyőzni, hogy ne menjen... de azt mondta, hogy nem akar csalódást okozni a többieknek...
Elmentek hát, én pedig még mostam... micsoda újdonság :) Aztán Sebastian megkörnyérkezett... játszani akart. Szerintem az arckifejezésem mindent elárult, de szerinte pont hogy azt lehetett leolvasni, hogy mennyire szeretnék játszani :) Elővett valami T-Rexes társast, de csak a szabályok elolvasásáig jutottunk, mert anyu hazaért, és kiderült, hogy van házija is holnapra... Tehát én negyed 8-kor eljöttem, majd negyed 9-re visszamentem, amíg anyu elment az álmos Yasminiért. Sebastian nagyon örült, anyu uncsi volt állítólag... alig várta, hogy játszhasson velem... ahogy én is :)))) Nem is akarta engedni, hogy kipakoljak a mosógépből, üljek le, kezdjük! Kérdeztem viccesen, hogy kinek gondolja magát, hogy azt hiszi parancsolhat? :DDDDDDD „Hát Sebastian vagyok” :) Mondom ez még önmagában nem jogosít fel :) Azt mondja ez nem is, de az igen, hogy én megígértem, hogy játszom majd vele :DDD
Tehát játszottunk egy fél órát, aztán megjöttek a lányok, én pedig eljöttem. Mivel már megvolt a blogom nagy része, csak írtam egy e-mailt az újabb „érdeklődőmnek”, Borókának, megnéztem a legújabb HIMYM-t, tusoltam, most pedig megyek is aludni, mondhatni korán. Holnap nem lesz „késő-nap”, mert apu már 6-kor megy Londonba (ma is oda ment kocsival), és nem tudja elvinni Sebet teniszre fél 8-kor...
Utolsó kommentek