A mai napról szerettem volna sokat írni, kifejteni néhány dolgot (lehet, hogy inkább meg sem említem őket), de annyira gyorsan telik az idő, máris késő van...
Reggel negyed 9 után mentem át, azért, hogy lényegében semmit ne csináljak kb. 11-ig. 9 előtt megjött Lisa a lányokkal, aztán befutott Sally, aki Karennel jövőre nekivág a Himalájának (pont mához egy évre egyébként, és pont akkor szünet lesz a suliban, de erről majd egy másik bejegyzésben), és még egy nő, Juju testvére. „Betettem” a lányokat a medencébe, és szerencsére nem kellett kint álldogállnom, mert apu a kertben tüsténkedett. Amit tudtam elpakoltam bent, majd Sebastiannal „harcoltunk”, hogy mi számít reggelinek és mi nem... a doboz keksz a földön landolt végül :))) Aztán mondta, hogy álljunk kézen és fejen... hát egy pár éve már nem fordítottam át magam ilyen módon... és hát, elszomorító az állapotom... mármint meg tudtam csinálni, de azért régen ez lényegesen könnyebben ment :D Mondjuk mentségemre legyen mondva: Yasmin széke miatt speckó kemény padlójuk van szőnyeggel, és azért ezen nem olyan, mint a sporis matracon anno :D
Úszás után aztán tus, hajmosás, és minden, ami ezzel jár. Nem sokkal ezután „kiürült” a ház, mindenki elment, Yasmin is elindult, hogy nekivágjon a háromhetes fizio tábor utolsó napjának. Anyu Sebastiannal maradt, és én is elkezdhettem az érdemi munkát. A vasalással meg mindennel 1 óra után végeztem csak...
De nem volt baj, mert nem is kellett visszajönnöm délután. Itthon beszéltem egy kicsit anyuskámmal, aztán 2 felé elindultam az Outfit-TK Maxx utamra. 5 körül egyszercsak hívott Karen, és az volt az első szava, hogy „Oh, OK, jól vagy.” Mondom miért ne lennék jól? Mondta, hogy apuék akkor értek haza és újságolták, hogy valami nagy baleset volt a OneStopnál, megnézte, hogy itthon vagyok-e már, de még nem voltam, és aggódott... Azért mondta, hogy óvatosan biciklizzek haza :) Ja, egyébként ma egész jó idő volt szerencsére, egyáltalán nem fáztam a kiskabátban. Ki érti ezt? :)
Háromnegyed 6-ig el is voltam, főleg zoknit, harisnyát, bugyit vettem, melegítőfelsőt, kardigánt. Ja, meg az Outfitben egy fekete gatyát is. Már azóta nézegettem mindenhol, mióta itt vagyok. Ami mióta is van? Óóóó, már 9 hónapja, jézusom. És az angolom kb. leragadt a májusi szintemen... de komolyan... de erről is külön posztot lehetne írni. Nem én érzem egyedül, hogy túl hamar „álltam le”... Elena is ugyanezzel küzd, a spanyol nő a suliból...
Na de vissza a mérhetetlenül izgi napomhoz: hazaértem, átmentem Karenékhez, mert megbeszéltük, hogy bár ők nem lesznek itthon, menjek át és vegyek magamhoz egy kis eledelt. Na meg nem bánták, hogy ránéztem Thulara, akit egyébként ignorálunk újbban. Marhára idegesít, és nehezemre esik nem rászólni és nem reagálni, amikor koslat utánam, de tény, hogy ez a „nem veszek rólad tudomást”-taktika egy kicsit jobban működik. Remélem beválik. Mondjuk ettől még nem hiszem, hogy jó éjszakám lesz hétfőn, ugyanis vele alszom... Pauline szerint dupla bért kellene kérnem az éjszakai műszakért :DDDD
Ne kérdezzétek, hogy hogy telt el az idő... skype-olgattam anyusékkal, hallgattam a megasztárt :) pakolásztam a szekrényemben, fiókokban, ettem, közben megnéztem egy How I Met Your Mothert. Aztán blogoltam, chatelgettem, és basszus, már háromnegyed 1 is elmúlt. Pedig tényleg „nagy” terveim voltak, leginkább szépítkezős tervek :) Füstbe mentek, sebaj, nem hiszem, hogy fenyeget a veszély, hogy találkozom a herceggel fehér lovon :) Bár lehet pont ezért kellene mindig a topon lennem... dehát a biciklin leizzadáshoz igazán kár szép ruhát ölteni... no de megint eltértem a tárgytól, úgyhogy be is fejezem mára. Sajnos a korán fekvős tervem is dugába dőlt...
Utolsó kommentek