Reggel szinte sötétségben kényszerültem elkészülni, ugyanis levágta a biztosítékot a villany, amikor fényt akartam varázsolni. Nem segített abban, hogy feléledjek :)
De még mindig én voltam a legjobban mindenki közül: anyu 3 napja beteg, láthatóan-hallhatóan rosszul van, Sebastian is belázasodott reggelre, és Yasmin is panaszkodott, bár szerintem ő csak nem akart kimaradni, és nyűgös péntek lévén nem akart suliba menni. Kb. fél óráig öltözködtünk megint...
Yasmint elvitte anyu suliba, én pedig nekiláttam az állapotok helyreállításának... a tegnap esedékes portörlést nem kellett megcsinálnom, de egy rendkívüli konyhafelmosást beiktattunk a szokásos pénteki menetrendbe. Közben voltak ott barátnők, anyu megsétáltatta velük Thulát. Nem tudom, hogy irigyeljem-e ezt az életet, hogy csak úgy péntek délelőttönként össze tudnak jönni egy kávéra és egy erdei sétára... Penny például most fotós-tanfolyamra is jár például :)
A vasalással kb. fél 1-kor végeztem, aztán kicsit Sebbel maradtam, amíg mindenki a helyére került. 2 előtt jöttem el végül azt hiszem, amikor már ott volt a nő megnézni Yasmin leendő fürdőszobáját, hogy kiderüljön, meggyorsíthatják-e a folyamatot... ugyanis valamennyit kapnak az átalakításra.
Itthon töltöttem fel néhány képet a picasara, főleg Oxfordról: http://picasaweb.google.com/nemethviki13/OxfordHajnival#. Válaszoltam pár e-mailre, skype-olgattam, majd blogot írtam, és vártam anyu sms-ére, hogy akkor mi lesz este. Háromnegyed 6 felé visszamentem, nemsokára hazaért apu Yasminival a fizioról, aztán egy kisebb vita után Yasmini és mindenki más között letusoltunk, hajat mostunk, majd Yasmini rendelt pizzát. Mire felöltöztünk, hajat szárítottunk, már meg is jött. Jó hangulatban megvacsiztunk, aztán fél 8 felé eljöttem. Vacsi közben azért oltottuk egy kicsit Yasmint, állítólag egész héten borzalmasan viselkedett. És jövő héttől Oxford, muszáj változtatnia a hozzáállásán... Nem feltétlenül udvariatlan, hanem velem ma például olyan volt, mint amilyen már egy 5 éves sem lenne... Nem akarok belemenni, de aput is kiborította. Rá is kiabált, hogy „ugye nem akarod, hogy Viki lássa, milyen az, amikor elveszítem a fejem?” Mert ez még nem az volt... vacsi közben aztán anyuék elmesélték milyen az, amikor csendes apu kifordul ömagából...
Itthon semmi extrát nem csináltam. Jó sokat skype-oltam, most pedig lefekvéshez készülődöm... háromnegyed 1-kor ...
Jajj, ezt még le kell írnom: ma nagyon kedves levelet kaptam: Reni és Csabi elküldtek egy példányt a Délmagyarból, amiben benne volt néhány esküvői képük. Olyan szépek voltak!!!! :) És úgy örültem neki, fogalmam sem volt, hogy mit rejthet a nagy boríték... Rámfért, hogy valami feldobjon egy olyan napon, amikor egy másodpercre sem állt el az eső...
Utolsó kommentek