Mondhatni könnyű ébredés után átballagtam. Semmi különleges nem történt reggel, csak a szokásos csiga öltözködés. Szerencsére mindkét gyerkőc rendes időben ment suliba. A kupi viszont nagyobb volt, mint múlt hétfőn... amolyan igazi „régi hétfő reggeles”... És hát a mosnivaló: az ágyneműk mellett a jó ég tudja hány adagot mostam... Még jó, hogy ma egész nap nagyon szép idő volt, és simán megszáradt kint minden. Tehát jó sok idő eltelt a pakolászással, meg aztán a fürdőszobával és a felmosással. Meg hát anyu itthon volt, ilyenkor lassabban megy minden, megy a chit-chat... Vicces volt, mert akar valami rendes vízkőoldót (ez semmi ami nekik van, bár biztos lehet itt kint kapni normálisat)... és le akarta fújni a fürdőben a tusoló üvegfalát. Mondtam, hogy egyrészt már lefújtam, másrészt meg minden héten lefújom, és egy napig kb. látszik is, hogy le lett sikálva :)

Na mindegy, végül dél körül szabadultam. Otthon is kellett egy kicsit pakolásznom, aztán megnéztem egy filmet, ilyen kedvem volt. Jövő héten ilyenkor már lehet, hogy tanulni fogok a másnapi órámra... haha :) Kicsit rendbeszedtem magam, hogy „irodaképes” legyen a kinézetem, hogy ha úgy alakul délután, rögtön tudjak indulni dolgozni.

Három előtt átjöttem, betettem a lasagnet, aztán elrendeztem a hatalmas halom ruhát és ágyneműt. A fiúk is befutottak közben. Sebastiannal szerencsére nem kellett veszekedni a lecke miatt, első szóra nekikezdett. Közben megvacsiztunk, majd diktáltam neki szavakat a holnapi különórájára. Kb. 20-at, és mindet tudta, tényleg jó ez a nő... mondjuk meg is kéri az árát...

Mivel Yasmint anyu a héten Luton közelébe hordja fiziora, és holnap reggelre itthoni úszást terveznek, nem kellett megvárnom őket. Tehát mikor apu újra hazaért, én mehettem dolgozni. Most többen voltunk azért, mint szombaton... egy darabig. Így ma 5-től 9-ig voltam, volt dolog...

Hazaértem, chatelgettem, aztán skype-oltam. Eszembe jutott, hogy tegnap csak írtam, hogy felteszek egy képet, de elfelejtettem. Ezt most pótoltam, nézzétek meg :) Annyi még, hogy a nő közvetlenül előttem ült a buszon... de miután már engem is csapkodott a „fólia”, átültünk a másik oldalra :)

Ja, és nézzétek meg Yasmin legújabb videóját is: https://www.youtube.com/watch?v=qso0OH4H458 Apu találta a régi felvételt... hihetetlen... milyen könnyen hajlik a lába, milyen gyorsan és mosolyogva jár... Iszonyatos érzés lehet Karenéknek... mennyire nem itt tartana, ha akkor tudtak volna erről a lehetőségről...