A tegnap estével/éjszakával kezdem a mai napot. Este Karennel próbáltuk rendbehozni Yasmin blogját az erkélyen, amikor észrevettük, hogy a szemben lévő hotelben a két szélső „oszlop” mind a 8 emeletén, szépen sorban villog a világítás. Ezt most szépen megfogalmaztam, de szerintem tudjátok, hogy miről van szó. És mindezt egyre gyorsabban váltakozva, alig tudtuk követni a szemünkkel a végén... elég ijesztő lehetett bentről... Aztán jöttek is a tűzoltók, a vendégek pedig tömörültek az utcán...
Ezután negyed 1 felé nyugovóra tértem, és ami határozottan mutatja, hogy tényleg átálltam: nem tudtam elaludni, még negyed 2-kor is az órát néztem... Aztán valamennyire sikerült álomba szenderülnöm, amikor is fél 3-kor apu hívta anyut, hogy nem találják Sebastian úszógatyáját, márpedig kellene ma...El tudom képzelni, ahogy reggel szépen házit írnak, stb... egyszercsak eszükbe jut, hogy úszás van... és azt is el tudom képzelni, hogy hogy néz ki a szekrény, amit szépen elrendezgettem...
Ezután sms-t is kaptam, és utána is csomószor felébredtem... Reggel aztán én voltam az első, aki felkelt, de pár perccel utánam a többiek is kidugták az orrukat. És képzeljétek, meghúzódott a hátam bal oldala. Tegnap este éreztem először, és ma sem jobb...
A reggel úgy telt, ahogy mindig, leszámítva a tornát, mert 10-re fiziora mentek, így itthon nem „kínozta” anyu. Elmentek, aztán úgy volt, hogy fél 12-kor találkozunk, és együtt megyünk plázázni. Egy kicsit késtek, mert vártak Dr. Dobbs-ra, aki a második műtétet csinálta, de nem tudtak vele találkozni. Én addig sétálgattam, és mivel 5-6 kórház van a közelben, tiszta Grace klinika-érzésem volt: mindenhol kékbe-zöldbe öltözött emberek, olyan jó volt :)
Elmetróztunk a plázába (először rossz vonalra szálltunk, illetve nem szálltunk át, ahol kellett volna, mert nem néztük, hogy pirosra vagy kékre szálltunk... aztán megáztunk egy icipicit, jól kivonatoztunk a központból, és mi voltunk az egyedüli fehér emberek a megállóban, de mindenki kedves volt:), de nézelődés előtt megebédeltünk a Cheesecake Factory-ben. Elég flancos helynek tűnt, Yasmin fizetett Lynn pénzéből :) Én tortillás csirkét rendeltem, de a felét sem bírtam megenni, pedig finom volt! És kora délután lévén narancslevet ittam, ami tényleg frissen facsart narancslé volt :)
Ebéd után kicsit nézelődtünk az üzletekben. Még nincs semmim Yasmin hétfői szülinapjára, de anyuval már beszéltünk róla, hogy mit lehetne... és ma meg is mutatta, Yasmin szeme láttára, de szerencére nem vette az adást :) Nem vettünk semmi extrát, jönnünk kellett haza, hogy az esti találkozó előtt még egy fél órát pihenhessenek a lábai. Illetve csak ő meg én jöttünk haza, anyu elment a kórházba, hátha tud beszélni az orvossal, aztán pedig Dr. Park kapcsolattartójával, hogy kiderítse, hogy van-e arra bármi esély, hogy hétfő előtt ránézzen Yasminra, és a hétvégén hazamehessünk. Igazából tényleg nem bánnám, mert ha holnap nem tudnak vele találkozni, Yasmini nagyon szomorú lesz, és ha ő szomorú, az senkinek sem jó, úgy nem pöri itt lenni... ma szerencsére sírás nélkül megúsztuk. Talán mert ma szupersztár volt fizion, és este itthon még a járókerettel is ment egy kicsit, amit Karen a legmerészebb álmaiban sem remélt volna...
Na de vissza a délutánhoz: a kis itthoni pihenés után Yasminival már mentünk is tovább, találkoztunk anyuval, és elmetróztunk a parkba, a tónál lévő étteremben volt a találkozó. Két másik kisgyerek volt, sok okosságot megtudtunk tőlük, ők is Karentől. Beszéltünk az au-pairkedésről is, Pető Intézetről, stb. És eszméletlen, hogy milyen sokat számít a súly és a kor (na meg persze alapból nem volt olyan súlyos az állapota, mint Yasynak), de az egyik kislány, aki 7 éves és mostanában műtötték, simán megáll, úgy, hogy anyu csak az egyik kezét fogja, és nagyon ügyesen jár a kerettel. Valószínűleg ezért akarta Yasmini is kipróbálni itthon. A kislány egyébként nagyon beszédes és édes volt, tőlem is kérdezgetett, minthogy Karen lánya vagyok-e, van-e lovam, stb :)
Vacsi után (gyerekszendvicset ettem, atomsós sültkrumplival, nem volt valami jó...) még megálltunk a múzeumnál, merthogy alapból azt terveztük, hogy a kedd esténként szokásos ingyenes koncertek miatt jövünk ide, de aztán jött a telefon a kis rögtönzött „gyűlésről”. A koncertre visszatérve: rengetegen voltak, és szinte mindenki kis kempingszékekkel, kajával-piával, tök hangulatos volt.
Hazaérve letusoltuk Yasminit, majd Karen nekifogott blogot írni, én pedig lementem magunknak kávéért/forró csokiért az alattunk lévő kávézóba. Amíg anyu gépelt, én tusiztam, vasaltam, majd egy csomót szenvedtem egy pendrive-val...Yasmin gépe kezd meghülyülni... közben pedig dumáltunk anyuval mindenféléről... Közben/ezután blogoltam, most negyed 1 van, ideje lefeküdnöm.
Olyan szívesen írnék többet, részletesebben, több dologról... de nem akarok elmaradni a napokkal, és tényleg nem olyan jó így három ember között osztozkodni egy gépen. De most Yasmin blogja fontosabb :) Nem gondoltam amúgy, hogy ennyire hozzám nő ez a „hülye” laptop...
Utolsó kommentek