Az éjjel nem volt zavartalan... Negyed 2-kor feküdtünk le négylábú hálótársammal. Ahogy becsuktam Yasmin szobájának ajtaját, elkezdett sírni, úgyhogy azzal a lendülettel ki is nyitottam. Először megpróbált a felsőtestem közelébe férkőzni (ahogy a filmezés közben is tette, szinte odanyomott a kanapéhoz), de elég határozottan a tudtára adtam, hogy ez nem játszik, így a lábamnál aludt, és ott is maradt szerencsére. Igaz kicsit feljebb kúszott, de nem veszélyeztette a fejemet :) Szerintem egész éjjel ott maradt velem, nem is aludtam jól. Csomószor felkeltem, néha sírt, hajnalban valamikor kiengedtem, meg aztán 7-kor, és végül 8-kor keltem fel, bár fél 10-ig terveztem aludni...

Csináltam magamnak rántottát, megreggeliztem, aztán dumáltam Pauline-nal. Mondta, hogy ő életében 2-szer repült, de halálfélelme volt. 30 éve volt egy egynapos „nem-kell-félni-a-repüléstől”-kurzuson, pilótákkal, pszichológussal, stb. Az volt neki a második és utolsó alkalom, hogy repülőre szállt...

Mondta, hogy mennek Camberley-be, ha szeretném, elvisz. Amúgy is akartam menni, kocsival pedig mégiscsak gyorsabb és kényelmesebb, úgyhogy 11 előtt valamikor Granttal együtt bepattantunk Pauline-hoz. Odaértünk, szétváltunk, aztán a megbeszélt időben találkoztunk. Feladtam a levelet, amire Karen megkért, visszavittem Yasmini két kisruháját a Primarkba, ami nem lett neki jó, aztán visszamentem az Accessorize-ba, mert vetttem egy fürdőruhát szerdán, és kicseréltettem a felsejét. És persze ha már ott voltam, megvettem azt a kis sálat, amivel már régóta szemeztem, és vettem egy még mindig akciós, gyöngyös bőrszandit. Volt még 10 percem, úgyhogy bementem a La Senzaba, ahol már régóta kinéztem egy „Sometimes grumpy but always gorgeous” feliratú rövidnacis nyári pizsit. És, büszkén mondhatom, hogy ellenálltam az akciónak, ugyanis még 10 fontért vehettem volna még egyet, de mivel egyik sem volt „szerelem”, csak ezt hoztam el.

Pauline annyira jó fej, komolyan, az egy dolog, hogy jól néz ki korához képest, de belül is fiatal :) Most is mellekről, méretekről, stb. beszéltünk a kocsiban, Matt bátyjának nagy örömére :) Azért jó, hogy itt vannak, különben nagyon magányos lennék. És szerintem félnék is egy ekkora házban egyedül esténként. És ők is örülnek, hogy nem ürült ki teljesen a szomszéd épület :) Megint mondta, hogy ha bármi kell, csak menjek, tud egy nagyon jó sarki boltot, ráadásul ingyen van minden :) Ahogy Karennel hívjuk, a helyi bolt, merthogy ha bármi kell sürgősen, mindig oda megyünk :D

Ja, Karen még reggel küldött sms-t, hogy odaértek, jól vannak. Elviselhetetlen forróság van, és ne vigyek majd farmert, mert nem kell. Na meg hogy adjak egy puszit Thulanak :) Hát azt azért nem, bár tegnap akaratomon kívül már kaptam tőle... És hogy valamiért nem tudnak netezni az apartmanban, ezért nem volt skype-olás este, na meg azért, mert elmentek vacsizni :)

Vissza a napomhoz: hazaértünk dél után nem sokkal. Ja, egyébként úgy volt, hogy lehet, hogy találkozom Mónival, de egyikünk sem bánta, ha inkább nem így történik :) Folytattam a mosást (szerencsére jó idő, gyorsan száradtak a ruhák), aztán átmentem magamhoz, és kitakarítottam, lehúztam az ágyneműket (a vendégágyról is), levittem a kisebb szőnyegeket, mindent, amit majd ki akarok mosni jövő héten. Aztán visszajöttem, mostam-mostam-mostam, hajtogattam, ettem, pakoltam az udvarban, elrendeztem a szemetet, kidobáltam minden lejárt szavatosságú kaját, stb. Aztán elkezdtem a nagy pakolást: a gyerekek zárt szekrényeivel, fiókjaikkal, mert az nem porosodik :) Nagyjából megvan, hogy mit mikor akarok csinálni, meg kell tervezni... Például a nagy portörléses-polcokon-elpakolást-rendszerezést nem csinálom most szerdán, mert tiszta por lesz, mire a pasik hazajönnek... Nagyjából egész délután ezt csináltam a mosás mellett. Közben Pauline-nal beszélgettem, carbonarat csináltam vacsira meg holnap ebédre, aztán Karenék szekrényeiben is elpakoltam, és a fürdőszobában lévő törülközős polcokon is, miközben Ginával skype-oltam. Délután amúgy anyussal és Attiláékkal is beszéltem egy kicsit, jó volt már :)

Azt hiszem fél 9 fele aztán Yasmini is felhívott. Bár az ő apartmanjukban még mindig nincs net, egy lenti közös helyiségből fel tudtak hívni, a blogbejegyzést pedig már korábban egy netkávézóban felrakták. Szegény még el is pityeredett, hiányzunk neki (Thula meg én), azt mondta. Karen mondta, hogy Matt holnap fel fogja hívni Samet, hogy megnézze, hogy át tudják-e foglalni a repjegyemet, mert – bár nem lehetetlen 75 perc alatt átszállni – szinte mégis az... Ha nem megy az átfoglalás, akkor marad a próbálkozás. Meséltek az útról, amiről egyébként itt egy video is: https://www.youtube.com/watch?v=n54Gu40y1gE. A dalválasztás nem véletlen: Leaving on a Jet Plane :) És a csomagok, a taxi, akkor jönnek, amikor a szövegben van :) Karen tényleg Spielberg, ahogy Yasmin blogjában írják :DDD A szállás elvileg nagyon jó, iszonyatosan meleg van, láttam is rajtuk, hogy izzadnak. Jól vannak, az átállás se viseli meg őket annyira, bár anyun azért láttam a fáradtság jeleit. Kb. negyed órát beszéltünk.

Aztán visszatértem Ginához, akivel jó sokat sikerült még trécselni. Letettük, aztán írtam e-mailt a sulinak, akik Camberley-ben csinálják az ESOL-kurzust. Kíváncsi vagyok válaszolnak-e. Azt hiszem írtam valamelyik nap, hogy hívtam őket telefonon, de csak automata tájékoztató volt...

Végigolvastam Gabi blogját, végre! Egy párszor meg kellett szakítanom a délután folyamán, majd megírtam a sajátomat. Letusoltam, most megyek aludni, megint fél egy múlt...