Hát eljött ez a nap is. Magamtól keltem háromnegyed 5-kor, elküldtem Karennek e-mailben pár tegnapi képet, elkészültem, és háromnegyed 6-kor átjöttem. Apu a kertben sétálgatott, Yasmini a szobájában ügyködött (nekem csinált „miss you”-kártyát). Már jött is a taxi, gyorsan bepakoltak. Nekem kellett Yasminit tolni, beültetni, és még percekig ölelgetett, amíg el nem indultak. Vicces volt, mert bent még kért zsepit, adni akartam egyet, de ő mondta, hogy egy egész tekercs WC-papír kell neki inkább :) Szegény  annyira nagyon sírt, menjek velük, nem akar itthagyni, biztos, hogy felmegyek-e este skype-ra, stb... ? A taxis kérdezte, hogy szeretnének-e dvd-t nézni, Yasmint az se érdekelte, Sebastian rögtön rákapott :) Mikor Karen mondta, hogy akkor vigyázzak magamra, a házra meg Thulara, Sebastian kiegészítésképpen a lelkemre kötötte, hogy semmit ne törjek össze lehetőleg :)) a kis pimasz :D Ahogy Karenék korábban már eldöntötték: a patakokban folyó könnyek elkerülése végett nem volt semmi hosszas búcsúzkodás, gyorsan bepakoltak, beszálltak, és kész. Pauline-ék oda sem jöttek (ezek szerint a tegnap esti búcsú volt a végső, egy időre), csak az ő ajtajuknál állva integettek, amikor a kocsi már félúton volt a kapuig...

Mivel nem akartam visszafeküdni, elvittem Thulat sétálni. Nincs is jobb mint fél óra frissítő séta az erdőben szombat reggel 6-kor, de komolyan :D Hazaértünk, egy kicsit pakolásztam, aztán 9-re bementem dolgozni.

Ma csak Louanne és Kay voltak bent rajtam kívül, és Louanne-nal szupersztárok voltunk. Mármint tök jól behoztuk a lemaradást. Igaz, hogy ennyire még sosem fáztam. Cipő, farmer, trikó, vastag pulcsi, sál, és a kis kabim... így üldögéltem, mert egyesek pólóban rohangáltak, a légkondi természetesen ment... ja, azt hozzá kell tennem, hogy kint se volt 17-18 foknál több, sőt... este 7-ig kb. ki sem sütött a nap, szakadt az eső, és HIDEG volt. De itt akkor is kell a légkondi a pasiknak, a fázós lányok meg le vannak ejtve. Egyszercsak amúgy kikapcsolták, mégiscsak hűvösnek találták ők is a benti hőmérsékletet... Vannak, akik csak most veszik észre, hogy múltkor elpakoltam az irattárban (nem sokan járnak be oda napi rendszerességgel), és mindenki el van ájulva, merthogy amióta itt vannak, ez ilyen rumlis volt...

Yasmini fél 10 fele még felhívott a reptérről indulás előtt, mondta, hogy este adjam oda Thulanak az egyik plüssmaciját, és mondjam, hogy tőle van :) Elújságolta, hogy Karennek sikerült elintéznie, hogy középen az első sorban egymás mellett ülhessenek mind a négyen (szerencsére nem volt másik kerekesszékes, akinek kellett a hely). Így nagy volt a boldogság, de azért mondta, hogy hiányozni fogok, és még utoljára megígértette velem, hogy este skype-olunk...

Fél 6-ig dolgoztam, aztán hazajöttem, áthoztam pár cuccomat az „új lakásomba”. Pauline-nal megbeszéltük a jövő hetet, és megint mondta, hogy ha bármi kell, csak menjek. Reggel még mondta, amikor kérdeztem, hogy rázárjam-e Thulara az ajtót, mondta, hogy „mostantól te vagy a ház úrnője, ahogy akarod” :) Hát, bárcsak ne kellene...

Vacsiztam, pakolásztam kicsit, e-maileztem, facebookon beszélgettem, és hallgattam Thula időnként kitörő sírását. Mondjuk már hetek óta sírós, a fülfájás meg minden... Semmi jót nem remélhetek sajnos, mert amikor elmentem tusolni, végigbőgte az egészet - ugyanúgy, mint amikor délelőttönként egyedül voltunk, és a WC előtt sírt, ha bementem. Tehát nem hiszem, hogy ki tudom zárni, bár ez várható volt. Azt remélem, hogy vagy megbújik a lábamnál, vagy átmegy anyuék vagy Sebastian szobájába...

Tusolás után How I met your mothert néztem, jó sokat :) Nem jelentkeztek, remélem minden rendben van. Lehet, hogy már ott  vannak, csak kidőltek, és Yasminnak már skype-olni sem volt ereje. Na majd holnap kiderül.