Az egész az éjszakával kezdődött... hiába voltam álmos, még egykor sem tudtam elaludni, és igazából szerintem az egész éjszaka folyamán nem volt fél óra, amit egy huzamban aludtam volna. És Karen sem aludt, fél 5-kor ki is pattant az ágyból... Hajnalban az eső is elkezdett szakadni, így minden készen állt egy „csodás” naphoz.

Mivel a fizios csaj ma is jött fél 10-re, először rendbe tettem Yasy szobáját, aztán a ház többi részét, majd vasaltam, az anyu által reggelre! már frissen mosott ruhákat is. Karen közben elugrott otthonról, majd a fizio végeztével mindhárman elmentek, így fel tudtam porszívózni, majd dél fele eljöttem, és szerencsére egészen négyig nem is kellettem nekik. Úgy volt, hogy bemegyek Camberley-be (suliban érdeklődni, Yasminnak és Sebnek venni valami apróságot), de mivel az eső szinte megállás nélkül esett egész nap, maradtam. És amúgy is fáradt és nyűgös voltam, a gyomrom is égett valamiért, tehát How I met your mothert néztem, ami közben bealudtam...

Visszamentem, Yasmin kb. 10 perc alatt még jobban lefárasztott :) Anyu betette a bőröndbe az utolsó ruhadarabokat, cipőket, piperecuccokat, stb., teljesen készen állnak. Most nyomtatta ki Sam az e-jegyeket, és kiderült, hogy odafele csak félig-meddig szólnak egymás mögé a jegyek (2-2, mert nem kaphatták meg az egész 4-üléses első sort középen, lehet, hogy más kerekesszékes is igényt tart rá). Ezt próbálták lerendezni, nem sok sikerrel. Aztán felmerült apuban, hogy hazafelé jó lenne Sebnek, ha ablak mellé ülhetnének (az Economy-n, ahol mi megyünk, 2-2 ülés van az ablakok mellett oldalt, és 4 középen), dehát erre senki nem gondolt a foglalásnál, most pedig már késő. Azt pedig titokban kell tartanunk, hogy az enyém odafelé véletlenül ablak mellé szól, hazafelé pedig ugyanúgy Yasminék mögé, mint odafelé apuéké, egy ülés csúszással.

A repüléssel kapcsolatban tegnap elkezdtem egy kicsit aggódni, amikor a Bumerángban hallottam, hogy a szegedi csaj, aki a Királynőben részvételt nyert valamelyik világ-szépségversenyre, amit most Las Vegasban rendeznek, megrekedt a chicagoi reptéren (a világ állítólag negyedik legforgalmasabb repülőtere). Jó, neki a csomagjai is elkeveredtek, de akkor is... nevessetek, de elolvastam a délmagyaros cikket, és egy kommentező írta, aki már többször járt ott, hogy soha nem tervez úgy, hogy 90 percnél kevesebb idő jusson az átszállásra, mert még akkor is necces, ha az ember ismeri a terepet (állítólag vonatok közlekednek a terminálok között)... És nekem nem lesz másfél órám... Bár Sam azt tanácsolta Karenéknek (nekik 2 órájuk lesz), hogy intézzék el a vámvizsgálatot Chicagoban, én pedig csak St. Louis-ban... csak azt nem tudjuk, hogy ilyet lehet-e. Mert mindenki azt mondja (és így logikus), hogy azt akkor kell, amikor amerikai földet ér az ember lába, és az bizony Chicago. De lehet, hogy van valami, ami tényleg lehetővé teszi, hogy St. Louis-ban történjen ez meg, majd kitaláljuk.

Mostmár tényleg itt van az idő, mármint nekik... és ezt a kutya is érzi, mert nem akar leszállni sem róluk, sem rólam. Az agyamra megy. Már megkértek, hogy skype-on mindenképpen mutassam majd meg őket Thulanak :)

Még tegnap kaptam Karentől egy listát, tavaszi nagytakarítás lesz, ha elmentek. Illetve egy részét majd csak közvetlenül azelőtt csinálom, mielőtt a pasik hazajönnek. Matt már mondta állítólag Karennek, hogy az egy dolog, hogy ők ragyogóan tiszta házra jönnek majd haza, de azt nem tudja garantálni, hogy Yasmini és Karen is :) Még azt sem tudja, hogy kell használni a mosógépet, egy-két dolgot majd meg kell neki mutatnunk :) Karen szerint talán egyszer fognak porszívózni a majdnem két hét alatt...

Tegnap még volt egy vicces: vacsi közben Yasy megkérdezte, hogy amíg ők kint lesznek, ki fog nekem vacsit készíteni? Mondtam, hogy majd én :) „Dehát a munkaszerződésedben (ezt a szót használta!) benne van, hogy minden nap adunk neked vacsorát!” :)))) Mondtam, hogy ne aggódjon, biztosan nem fogok éhen halni :D

Na vissza a mai naphoz: elég korán letusoltunk, aztán vacsiztunk (halrudacskák sült krumplival). Yasmin megint mondta, hogy mostmár így, hogy maradok, ha jövőre hazalátogatok, elvinném-e, de komolyan. Anyut is megkérdezte :) Sebastian mondta, hogy: „Yasmin, szerintem olyankor próbál tőlünk menekülni.” :) Én csak annyit mondtam, hogy most nyáron is például alig volt időm a családra, nem hogy rá...

Azt hiszem 6 után jöttem el, itthon blogoltam, e-maileztem (tegnap írt egy spanyol fiú... nem, nem jött meg a José Armandom, nem az esetem, au-pair, és van barátnője :)

Anyusékkal skype-oltam jó sokat, aztán tusoltam, és úgy néz ki, hogy még éppen 11 előtt le tudok feküdni.