Fél 9-kor, amikor átmentem, Sebastian már kint kertészkedett Berttel, Yasmin pedig gépezett. Kényelmesen elpakolásztam, mostam, ágyneműt húztam, tusoltunk, hajat mostunk, öltöztünk, beszélgettünk. Aztán 11 óra fele bementünk Camberley-be. A mai az egyetlen nap, amikor suli-cuccokat tudtak venni, úgyhogy többek között az is meglett. Ezenkívül apu szülinapi ajándéka ügyében is történtek előrelépések, igaz a gravírozók kicsit „megtréfáltak” bennünket: először rosszul írták Yasy nevét... Kalandos volt, de végül sírás nélkül megúsztuk. Több boltban is voltunk, nézelődtünk, ettünk a Costaban, stb.
2 körül hazajöttünk, pont jókor, mert elkezdett szakadni az eső, és kint voltak a ruháim. Sebet kidobtuk apunál, mi pedig elmentünk a Waitrose-ba, vettünk egy pár sürgős cuccot, például chorizot a rakott krumplihoz (köszi a tippet, Gabi!:)
Hazaértünk, és innentől kezdődött a neheze. Yasmini ma különösen nehéz eset volt, nemcsak számomra, mert anyut is többször igazán kihozta a sodrából. Nem sűrűn látom Karenen, hogy majd felrobban, de ma ilyen volt. És tényleg fárasztó volt Yasmin, mindent húszmilliószor megkérdezett, mindent ugyanennyiszer elmondott, és próbált bennünket ugráltatni, minden percben. Például vagy tízszer megkérdezte 10 percen belül, hogy vághatja-e a kolbászt. És ugyanennyiszer elmondtam, hogy még nem csinálom, de majd igen, segíthet. Ilyenek és még ilyenebbek, és sok...
Aztán jött a „standing frame”, a „kikötözős keret”, ott végképp elszakadt a cérna, mind anyunál, mind Yasmininál. Szerencsére én eközben a konyhában raktam össze az ínycsiklandozó rakott krumplit, és apuék is megjöttek. Mikor Yasmini lenyugodott, Sebastian kezdett mindenkit felhúzni, mert vett egy kis befőttes gumi-szerűségekből fűzött labdát, amit nem talált. Már mindenki azt kereste... végül estére előkerült: Pauline hozta át, hozzájuk pedig Holly szállította :) Na mindegy, anyu már ideges volt „a mindentől”... Mondta fél 6 után, hogy jöjjek el egy kicsit nyugodtan sittelés előtt, mert bizonyára túl sok volt ma nekem is a gyerekekből... Mondtam, hogy neki is jót tesz most majd pár óra egy jó kis étteremben, nélkülük...
Ja, egyébként tök finom lett a rakott krumpli, anyunak és Sebastiannak is ízlett. Kicsit furi így chorizoból, mert otthon mindig főzőkolbászból csináltam, de fincsi, nagyon jól esett. Még Yasmini is evett belőle, pedig azt hajtogatta egészen máig, hogy ő biztos nem eszik ilyet, gusztustalan... Végül ízlett neki, de azért hozzátette, hogy a chorizo és a krumpli is túl kemény. A krumpli szinte szétfőtt, a chorizo pedig chorizo... Ismerem már Yasminit, és nem adok a véleményére ilyen ügyekben :) Ja, és ma a szoknyám is öreges volt :))) De azért nagyon szeret persze, és nagyon fogok neki hiányozni...
Szóval az esti sittelés előtt egy órára hazaugrottam, aztán háromnegyed 7 fele visszajöttem, letusoltam Yasminit, majd skype-oltunk anyáékkal, Yasmini megint dumált az elején mindenféléket, aztán visszairányítottam a saját dolgához :) Apu a lelkére kötötte amúgy, hogy nagyon-nagyon jól kell viselkednie, nem elég csak jól, mert még nem döntöttem el, hogy maradok-e... És jó is volt, Sebasitan próbált még tv-zésért könyörögni, de mondtam, hogy fél évig olyan jó gyerek volt, ne rontsuk már el... és ő is lefeküdt :) Yasmnival egyébként beszélgettünk arról is, mondjuk már nem először, hogy anyu melyik stádiumban vonta be őket az au-pair-kiválasztás folyamatába, mi volt a véleményük, mi volt az én véleményem, stb... mondta, hogy eddig én beszélek a legjobban, és szerinte nem is kellene már suliba járnom... de mondta, hogy elhiszi, hogy rossz „elakadva” érezni magam... Amúgy tényleg szeretem a kiscsajt, annyira értelmesen lehet vele beszélni sokszor. Volt szó arról is, hogy mit szóltam, amikor megtudtam, hogy kerekesszékes, mert sokan ettől visszariadnak, stb...
Netezgettem, blogot írtam, e-mailezgettem, angol kurzus után nézelődtem, míg nem háromnegyed 12-kor megjöttek. Elég fáradtak voltunk mindannyian, úgyhogy az események gyors megtárgyalása után el is jöttem. Most van éjfél, még tusolok, aztán alszom.
Utolsó kommentek