A szokásos reggeli rutint követve fél 8-kor keltem, reggeliztem, elkészültem, és 9-kor munkába álltam. Azzal fogadtak, hogy nagyon tetszenek a csíkok a hajamban, és jól van levágva. Mondtam, hogy a vágás OK, de csíkok nincsenek. Bár ez nem az első alkalom (sem általában, sem itt kint), hogy azt hiszik, hogy melírozva van. Ha sok időt töltök napon, kiszívja az amúgy is világos színt, de ezzel a "problémával" gondolom nem vagyok egyedül. Aztán mondták, hogy milyen barna vagyok. Hát, ez sem igaz annyira, de nem vagyok hófehérke, az biztos :)
Egy iszonyatosan nagy halom bevitellel végeztem 4 órára, ugyanis ma eddig dolgoztam Yasmini előadása miatt. Gyorsan hazabicikliztem, fogtam a ruhámat, átrobogtam, kivasaltam, letusoltam, aztán Matt közölte háromnegyed 5-kor, hogy 5 előtt 5-10 perccel visz bennünket. A tekintetemből láthatta, hogy az korán van, de a biztonság kedvéért hangot is adtam neki :) "Készen vagy, nem?" :) Hát, sajnos nem vagyok az a "természetes szépség", aki a fürdőszobából kilépve rögtön kész van :) Karen is mondta, hogy simán ráérünk negyed 6 előtt elindulni, így is tettünk. Igazából nem volt olyan rengeteg dolgom: átöltöztetni, wc-ztetni Yasminit, kisminkelni! (alapozó, pirosító, szemek, minden...). Kezdés előtt nem sokkal kiugrottam a kulisszák mögül, hogy begyűjtsem a pót-felszerelést, mert ma annyira nem ment a "tudom-még-tartani-egy-kicsit"-dolog Yasynak. Olyannyira nem, hogy most meg nem mondom pontosan, hogy hányszor, de háromszor vagy négyszer kellett neki cuccot cserélni. Minden alkalommal, amikor ráültettem a wc-re.
Karenék egy kis borral vártak, mondta, hogy biztos szükségem van rá. Frissítőnek jól jött, mert iszonyat meleg volt bent, pedig kis semmi ruhában voltam (Yasmininak nagyon tetszettem). Kezdés előtt még egyszer megwc-ztettem, aztán beültem a terembe. Ő volt az egyik narrátor, az övé volt az első sorok egyike. Elég ügyi volt, szépen artikulált és mikrofon nélkül is jó hangosan beszélt. A darab maga is elég profi volt, egészen 18 éves korig voltak benne gyerekek, egy részük igazán tehetséges, már amennyire én ezt meg tudom ítélni. Bár én még mindig azt mondom, hogy ez nem egy gyerek-darab, még így sem, hogy Orwell az egész sztorit átültette "állatosba"...
Szünetben is megpisiltettem, majd következett a második felvonás. A végén kaptak nagy tapsot, gyors átöltözés, aztán vissza a színpadra: a rendező csaj jól megdicsért mindenkit, aztán a polgármester is megköszönte a munkájukat és gratulált. Ezután kerestünk valakit, aki segít levinni őt a kinti rámpán (a színpad ugyebár magasabban van, és a lift a hosszú vita, sok-sok kérés ellenére nem működött). Még vissza kellett mennünk kijelentkezni (mindig be- és ki kell jelentkezniük, a próbákon is), aztán idulhattunk haza.
Éhesek voltunk, így a KFC-ből mindenki kapott egy kis csirkés szendvicset. Seb olyan aranyos volt: jól megdicsérte Yasmint, és hozzátette, hogy ezt most tényleg nem azért mondja, mert Yasy a tesója, hanem tényleg így gondolja.
Hazaértünk, jóéjt kívántam és hazajöttem. Fél 11-kor már ágynak is dőltem, nem kellett altatni... Ezért csak most olvashatjátok ezt a bejegyzést (most hétfő este van, igyekszem a többivel is majd...)
A színház egyébként nem a legnagyobb, de nem is az a kicsi kisvárosi, valami a kettő között. Érdekes volt látni, hogy mi zajlik ilyenkor a színfalak mögött: sminkelés, öltözés, izgalom... Be van kamerázva az egész, és van egy pont, ami néha be volt zárva, és csak kóddal vagy kártyával lehetett bejutni, vagy mint én: valaki beengedett :) Ami még nem hiszem, hogy otthon így van: a gyerekek kisebb-nagyobb csoportokra voltak osztva, és minden csoportnak volt egy felelőse, egy felnőtt, aki aznap amellé a pár gyerek mellé volt beosztva, és akinek gondoskodnia kellett róla, hogy időben ott legyenek, ahol kell, és persze, hogy ne essen bántódásuk :)
A vasárnapi beszámolóm is felkerül holnap (kedden) valószínűleg.
Utolsó kommentek